1 / 16

Ábrahám, a negatív

Ábrahám, a negatív. Mleynek (1994 ): Abraham, Aristotle and God : Poetics of Sacrafice

Télécharger la présentation

Ábrahám, a negatív

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Ábrahám, a negatív

  2. Mleynek(1994): Abraham, Aristotle and God: Poetics of Sacrafice „Ezek [ti. a tragikus tettek] közül a legrosszabb az, ha valaki tudatosan akar cselekedni, de mégsem cselekszik; ez visszataszító, de nem tragikus, mivel a tragikus szenvedés nincs meg benne.” (Poétika 1453b)

  3. Caspi és Kramer (1995): Response: Katharzis and Akedah „[Mleynek állításai] fogalmilag félrevezetőek, hermeneutikailag megkérdőjelezhetőek, összefüggésüket tekintve hiányosak.”

  4. Mleynek Bibliai történet Arisztotelész alapján Hit alapja a félelem Etikailag rossz Caspi & Kramer Bibliai történet - Áldozat meg sem történt Etikailag jó Kierkegaard Rekonstrukció Hegel Paradoxon Etikailag értelmezhetetlen

  5. Steward Dán hegeliánus teológusok T. O. Belső kritika Dunning „Anonim hegeliánus” Westphal Hegel tagadása

  6. Téma: Kierkegaard hegeli terminológiája Tárgy: Kierkegaard Akéda rekonstrukciója Keret: etikai vonzata – tragédia Állítás: van egy a hegeli rendszeren belülről megfogalmazott érv

  7. „Nem kellene a félelem fogalmát Kierkegaard-nál az istenfélelemmel azonosítani.” „Nem lehet általában a „szakirodalomról” (8-as jegyzet) beszélni, hiszen abban a dán és német irodalom egyáltalán nem szerepel…” „Jó lett volna kifejteni, hogy mi a különbség a megkötözés (zsidó) és az áldozat (keresztény) értelmezésének, mert ez igazán termékeny diskurzusra adhatott volna alapot.” „Továbbmenve: képtelenség Ábrahám tettét – ha minimálisan beleolvastunk a Félelem és reszketésbe – „társadalmi kötelességként” beállítani (9.o.).”

  8. Első expozíció: Jogfilozófia „Ha ez így van, igaza van Hegelnek, ha az embert csak mint egyest tekinti a jóban és a lelkiismeretben meghatározottnak, és igaza van abban, hogy ezt a meghatározottságot a „rossz morális formájának” tekinti (vö.: különösen A jog filozófiájával), s ennek oly módon kell az erkölcsös teleológiájában megszűnnie, hogy az egyes, megmaradva ebben az állapotában vagy bűnt követ el, vagy kísértésbe esik. Ezzel szemben nincs igaza Hegelnek abban, hogy a hitről beszél, s abban is igazságtalan, hogy nem tiltakozik hangosan és határozottan az ellen, hogy Ábrahám mint a hit atyja tekintélynek és becsületnek örvend, holott mint gyilkost kellene elkergetni és kiutasítani.” (Félelem és reszketés 92. o.) Moralitás – Erkölcsösség – Család - Egyén (Külső) Lelkiismeret (Belső)

  9. „Ami a Jogfilozófiát illeti: kétségtelen, hogy a tragédiának sajátos viszonya van az etikával, márpedig Johannes de silentio nyíltan polemizál „A jó és a lelkiismeret” című, etikai vonatkozású szakasz egyes állításaival, ám (hacsak nem fogadjuk el a szerző ama általános megállapítását, hogy „a hegeli fogalmak szükségszerűen tragikusak”, 16. o.) úgy tűnik, hogy a megfogalmazódó ellenvetések a Jogfilozófiától teljesen eltérő kontextusban koncipiálódnak.” „Míg a tragikus hős erkölcsi erénye által nagy, Ábrahám teljesen egyéni erénye által.” (Félelem és reszketés 101. o.)

  10. Második expozíció: Esztétika „A hit ugyanis az a paradoxon, hogy az egyes magasabb rendű, mint az általános, de megjegyzendő, olyanformán, hogy a mozdulat megismétlődik, azaz miután az általánosban volt, most mint egyes izolálódik az általánosnál magasabb síkon. […] Mert ha az etikum, vagyis az erkölcsiség a legmagasabb rendű dolog, és ha az emberben nem marad semmi összemérhetetlen, csak a rossz, azaz az egyes, aminek az általánosban kell kifejeződnie – akkor nincs szükség más kategóriákra, csak azokra, amelyeket a görög filozófia is alkalmazott, vagy amelyek következetes gondolkodás által ezekből levezethetők.” (Félelem és reszketés 93. o.) Általános – ellentmondás – áldozat – kibékülés

  11. „A szerző által választott tragédiaelméleti perspektívából azután olyan következtetések adódnak, amelyek az Akéda önálló megközelítéseiként talán értelmezhetőek, de a Félelem és reszketés alapkoncepciójával diametrálisan ellentétesek. A legszembetűnőbb közülük az az állítás, mely szerint Ábrahám a „tökéletes tragikus hős,” mivel jelleme „önnön képe és tette”(13. o.) – miközben a mű egyik legalapvetőbb tézise éppen az, hogy „Ábrahám egyetlen pillanatra sem tragikus hős” (96. o.), ill. hogy közte és a tragikus hős között ”szembeötlő a különbség” (100. o.).” Agamemnón, Jefte, Brutus  Élektra, Antigoné „Láthatóan új kategóriára van szükség Ábrahám megértéséhez. Az istenséghez való viszony ilyen formáját a pogányság nem ismeri. A tragikus hős nem lép külön, egyéni kapcsolatba az istenséggel, hanem az etikum az isteni, s ezért az abban lévő paradoxont az általános közvetíti.” (Félelem és reszketés102. o.)

  12. Exkurzus: Antigoné Kreón: organikus, általános Antigoné: inorganikus, egyedi Moralitás  Erkölcsösség II. Probléma: triviális igen - Ábrahám érvényre juttatja a magasabb igazságot III. Probléma: triviális igen - a tett által jelenik meg az etikai

  13. Harmadik expozíció: Történelemfilozófia Világtörténelem – tragédia Affirmativitás I. Probléma: triviális igen – így halad a szellem önmagára ismerése

  14. „Hasonlóképpen az ész eszközeként szolgáló világtörténeti individuum és „az abszurd erejénél fogva” hívő Ábrahám összehasonlítása sem tűnik kifejezetten kézenfekvőnek (15-16. o.).” „A végkifejlet, legyen bár az egész világ öröme, a hősön éppenséggel semmit nem segít; mert a végkifejletet csak akkor ismeri meg, ha túl van az egészen, és nem a végkifejlet által válik hőssé, hanem azáltal, hogy elkezdte. Ezen túlmenően, a végkifejlet (amennyiben az a véges válasza a végtelen kérdésére) dialektikája egészen más jellegű, mint a hős létezése.” (Félelem és reszketés 108. o.)

  15. De: Ábrahám nem cselekszik Külső – belső „Ha mármost az itt kifejtettek helyesek, ha semmi összemérhetetlen nincs az ember életében, legfeljebb annyi, amennyi véletlenszerűen lehet benne, amelyből, ha a létezést eszmeileg tekintjük, semmi sem következik – akkor Hegelnek igaza van; azonban nincsen igaza, hogy hitről beszél, vagy amiért engedi, hogy Ábrahámot a hit atyjának tekintsék, mert ez utóbbival ítéletet mond Ábrahámról is meg a hitről is. A külső (a külsővé válás) a hegeli filozófiában magasabb rendű, mint a belső. […] A hit ezzel szemben az a paradoxon, hogy a bensőségesség magasabb rendű, mint a külsődleges, vagy hogy ismét egy korábbi kifejezésre emlékeztessünk, hogy a páratlan szám magasabb rendű, mint a páros.” (Félelem és reszketés 118. o. – kiemelés tőlem)

  16. Köszönöm a figyelmet!

More Related