Magánfinanszirozás és tandíj a felsőoktatásban Szirák, 2006 november 3.

1. Magánfinanszirozás és tandíj a felsőoktatásban Szirák, 2006 november 3. Semjén András MTA Közgazdaságtudományi Intézet ELTE TáTK Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet Zsigmond Király Főiskola

2. Vázlat • Finanszírozási csatornák • Magán és közösségi finanszírozás • Magánfinanszírozás belső összetétele: különböző modellek • Magánfinanszírozás az USÁ-ban (a lehetőségek határa) • A tandíj mint a magánfinanszírozás alapvető eszköze • Fő kérdések, értelmezési keretek • A tandíj hatásai, következményei • Érvek a tandíjak mellett és ellen • Egységes vagy differenciált? • Közgazdasági érvek a differenciált tandíj mellett (brit irodalom) • Tandíj Magyarországon • Rövid történet • A tandíjkérdés relevanciája Magyarországon a 2000-es években • Költségtérítéses képzés szerepe • Javaslatok és problémáik • Bokros et al., • UKH, • FER • Következetések

3. Felsőoktatás-finanszírozási csatornák

4. Felsőoktatási intézmények főbb finanszírozási csatornái Magánfinanszírozás • tandíjak (a hallgató szempontjából, beleértve minden, a hallgatóktól a képzéssel összefüggésben szedett díjat) • adminisztrációs díjak (pl. beiratkozási, eljárási és vizsgadíjak) • intézmények által a hallgatóknak nyújtott jóléti szolgáltatások térítési díjai (pl. diákotthoni elhelyezés, étkezés) • magánadományok: lakosság [alumni], gazdasági szféra, alapítványok) • alaptevékenységekhez (képzés, kutatás) kapcsolódó bevételek a gazdasági szférától • egyéb intézményi bevételek a gazdasági szférától Közösségi (állami) finanszírozás • képzéshez és intézményfenntartáshoz nyújtott kormányzati támogatások (beleértve a helyi vagy központi kormányzat által közvetlenül átvállalt és finanszírozott tandíjakat is) • kutatási célú költségvetési (kormányzati) támogatások • tőkekiadásokra (felújítás, beruházás) nyújtott kormányzati támogatások • egyéb központi kormányzati támogatások (pl. címzett és céltámogatások) • egyéb államháztartási (pl. önkormányzati, tb-) támogatások • egyéb (pl. külföldi szervezetektől, EU-tól stb. származó) közösségi támogatások

5. (Felsőoktatás közösségi finanszírozása) • Felsőoktatási intézmények működésének, alaptevékenységeinek (oktatás, kutatás) közösségi támogatása • Felsőoktatási beruházások támogatása • Rendszerszintű (nem az egyes intézményeket finanszírozó) felsőoktatási közkiadások • központilag finanszírozott diákjóléti juttatások és hallgatói támogatások (pl. tandíjak finanszírozásnak megkönnyítéséhez, megélhetéshez), • a hallgatói hitelrendszer működéséhez nyújtott állami támogatások és garanciák, • felsőoktatási tankönyvtámogatások, • utazási kedvezmények költségei, stb. adókiadások (kedvezmények miatt kieső adóbevételek) • felsőoktatási adókedvezmények (pl. felsőoktatási célú magánadományok vagy egyénileg, a hallgató és hozzátartozói által fizetett tandíjkiadások után).

6. Közvetlen állami és (tisztítatlan) magánforrások a felsőoktatásban, 2001 */ Csak a közvetlen állami támogatások (a magánkiadások támogatásán keresztül nyújtott közvetett állami támogatások nélkül) **/ Magánforrások részben (közvetett) állami támogatásokat is tartalmazhatnak "/ Az adott országban a magánforrásokra vonatkozó adat nem tartalmazza a nem háztartási eredetű magánkiadásokat (n. a.) °/ Az adott országban a magánforrásokra vonatkozó adat nem tartalmazza a a háztartásoktól származó forrásokat Lengyelország, Luxemburg, Svájc és Új Zéland: nincs adat

7. Közvetlen és közvetett állami és (tisztított) magánforrások aránya a felsőoktatásban, 2001 °°/ Közvetett állami támogatásoktól megtisztítva °/ Közvetett állami támogatásokkal együtt */Az adott országra a magánforrásokon keresztül nyújtott közvetett állami támogatásokra n. a. ˇ/Az adott ország esetében a magánforrásokra vonatkozó adat nem tartalmazza a a háztartások magánkiadásait "/ Az adott országban a magánforrásokon belül a nem háztartási eredetű magánkiadásokra n. a.

8. Háztartási eredetű magánkiadások (tandíj proxy: tandíjak, díjak és egyéni adományok) aránya a felsőoktatásban Magyarország az első ábrán a 9-edik, a másodikon pedig a 8-adik volt 26 országból a magánforrások arányát tekintve, az OECD átlaga felett. A háztartási eredetű magánforrások arányát tekintve viszont csak a 14-edik 21 országból, messze az OECD átlaga alatti aránnyal!!!

9. Magánfinanszírozás belső összetétele • Európában a gazdaságnak nyújtott szolgáltatások bevételei mellett jelentős lehet a tandíjak és egyéb díjak szerepe (ahol van tandíj), de az adományok szerepe általában meglehetősen csekély • USA, Japán, Dél-Korea: a tandíjak szerepe meghatározó, a gazdaságnak nyújtott szolgáltatások (kutatás) bevételei mellett az adományok, és az ezekből létrehozott alapítványok, illetve a kiegészítő vállalkozások bevételei is fontosak

10. Magánfinanszírozás az USÁ-ban (a lehetőségek határa)

11. Főbb megállapítások • Állami intézményekben messze a kormányzati támogatások szerepe a legjelentősebb • Magán non-profit intézményekben a tandíjaké, az adományoké és a termék-és szolgáltatásértékesítéseké is jelentős • For profit magánintézményekben a egyedül a tandíjak szerepe számottevő • A tandíjak szerepe tág határok közt változik, de minden intézménytípusban jelentős • Adományok szerepe csak a for-profit magánintézményekben jelentős, de ott se meghatározó

12. A tandíj mint a magánfinanszírozás alapvető eszköze

13. Fő kérdések, szempontok • Kit terhel a tandíj? Ki fizeti? hallgató családja kormányzat vagy kormányzati szerv egyéb intézmény (pl. alapítvány) • Ki rendelkezik a tandíjból származó bevétel felett? intézmény fenntartó (kormányzat) • Ki állapítja meg a tandíj mértékét? intézmény fenntartó (kormányzat) • Milyen kedvezmények vehetők igénybe a tandíj fizetéséhez? kormányzati (adókedvezmény, ösztöndíj, hitelhez nyújtott támogatás: kamatkedvezmény, jövedelemfüggő törlesztés, hátralék elengedése, stb.) intézményi (tandíjcsökkentés vagy elengedés szociális szempontok vagy érdem alapján) • Halasztható-e a tandíj megfizetése? Ha halasztható, milyen módon? Hallgatói kölcsön vagy halasztott fizetésű tandíjmodell? Ha hitel, milyen feltételű: piaci vagy támogatott? Halasztott fizetésű tandíjmodellek Ausztrália: felsőoktatási hozzájárulási rendszer, HECS Egyesült Királyság:2006-ban bevezetett diplomás hozzájárulási rendszere, GCS

14. Értelmezési keretek tandíj a hallgató szempontjából: képzési költségekhez történő, a hallgató vagy családja által fizetett hozzájárulás – ez akár intézményi, akár kormányzati bevétel is lehet tandíj az intézmény szempontjából: az intézmény képzési teljesítményének nagyságától függő intézményi bevételek (pl. hallgatói tandíj vagy költségtérítés, átvállalt tandíj, esetleg képzési teljesítmény alapján folyósított normatív támogatás) Ki fizetheti az intézményi tandíjat? hallgató, családja, kormányzat (valamelyik szintje, illetve szerve – pl. LEA Nagy-Britanniában), magánalapítványok (pl. egyetemi alapítványok az USÁ-ban) Tehát az intézményi tandíj néha egyben hallgatói tandíj is (és vice versa) - máskor meg nem az! Egyes esetekben ugyanaz a díj joggal tekinthető tandíjnak, illetve nem tandíjnak is, attól függően, kinek a szempontjából nézzük!

15. (Axiómák) Intézményi tandíj IT, a hallgató szempontjából tekintett tandíj HT, a kormányzat által a hallgatótól átvállalt tandíj ÁT, a kormányzat által elvont (nem az intézményt gyarapító) hallgatói tandíj KT. Definíciószerűen igaz, hogy IT = ÁT + HT – KT; HT = IT + KT – ÁT; illetve KT = HT + ÁT – IT = HT – (IT – ÁT). A gyakorlatban ha ÁT≠0, KT=0, illetve ha KT≠0, ÁT=0. (Ha a kormány átvállalja a tandíj fizetését a hallgatóktól, az ebből befolyó tandíj értelemszerűen általában az intézményt gyarapítja.)

16. Miért fontos az, hogy van-e tandíj? Az, hogy az intézmény oldaláról van-e tandíj, • meghatározza, milyen ösztönzést érez az intézmény a hallgatói létszám, ill. a képzési teljesítmény növelésére. Annak, hogy a hallgató szempontjából van-e tandíj, • fontos hatása van az esélyegyenlőség, a hozzáférés nyitottsága szempontjából (bizonyos hallgatói csoportokat elbátortalaníthat, visszariaszthat a felsőfokú tanulástól, a felsőoktatásban való részvételtől); • megváltoztatja a hallgató számára a megtérülési követelményt (a hallgatói szempontú tandíj léte társadalmi szempontból racionálisabb beiskolázási döntésekre ösztönzi a hallgatót); • ösztönzi a hallgatót a képzési rendszeren való megfelelő ütemű áthaladásra, a felsőfokú tanulmányok időben történő befejezésére.

17. (Hallgatói szempontú tandíjak, adminisztrációs díjak, egyéb hozzájárulásokEU és EFTA-EEA régió, 1997-98) • Változások: Ausztria 2001, Egyesült Királyság 2006, Németország több tartománya „besötétül”

18. Szokásos érvek a tandíj mellettHallgatói tandíj szempontjából releváns • Képzés miatt megnövekedett egyéni életkereset lehetőséget teremt, hogy a fogyasztói hozzájáruljanak a költségekhez; • a közvetlen képzési költségek (részleges) hallgatóra terhelése csökkenti az egyéni és a társadalmi költségek különbségét, ez javítja a hallgatói döntések társadalmi szempontból vett racionalitását; • a tandíj ösztönzi a hallgatókat felsőfokú tanulmányaik ésszerű (~bb) megválasztására és időben történő, eredményes befejezésére; • tandíj híján az ingyenesen nyújtott közszolgáltatások esetén szokásos kormányzati kudarc (társadalmilag nem hatékony erőforrás-allokáció) lép fel. Képzési kibocsátás nem hatékony szerkezete (pl. túlzott volumenű tanítóképzés és a tandíjak hiánya között összefüggés van); • költséghatékonysági problémák tandíj hiányában (felerősödik a fogyasztási elem a felsőoktatásban; hallgatói életforma – lassú áthaladás; végzettség nélkül kilépő hallgatók aránya és a tanulmányi idő átlagos hossza nő); • Felsőoktatás támogatásának perverz újraelosztási hatásai csökkenthetők, ha a költségeket legalább részben a hallgatókra terhelik.

19. Szokásos érvek a tandíj mellettIntézményi tandíj szempontjából releváns • globalizálódó felsőoktatási piacon a minőség és versenyképesség szerepe megnő → ennek biztosításához többleterőforrásokra van szükség; a tandíj által biztosított addicionális jövedelem alapvető fontosságú a szolgáltatás megfelelő színvonalának és kínálatának biztosításához a közfinanszírozás szűkössége, a költségvetési megszorítások miatt; • más rossz helyzetű ágazatok (pl. egészségügy, közlekedési infrastruktúra) által támasztott verseny a költségvetési forrásokért→ nem valószínű, hogy a felsőoktatás fejlesztéséhez szükséges többletforrásokat közösségi, költségvetési forrásból biztosítani lehet; • mivel a hozamok döntően egyéni szinten jelentkeznek, nem lenne igazságos költségvetési pénzekből fedezni a felsőoktatás megfelelő minőségét és nemzetközi versenyképességét biztosító forrásokat; • a bevételeket/tandíjakat hozó hallgatókért folyó intézményközi verseny → a felsőoktatás minősége javul (a verseny hatásosabb lehet minden központi minőségbiztosítási eszköznél.

20. Hallgatói tandíj szempontjából releváns a felsőoktatás pozitív externális hatásai jelentősek, hatásukból az egész társadalom részesül → ez elégséges indok arra, hogy költségeit az adófizetőkre terheljék; a tandíjak léte az alacsonyabb jövedelmű és gyengébb iskolázottságú csoportokból származó fiatalokat visszatart(hat)ja a felsőfokú részvételtől, gátolja a társadalmi mobilitást és esélyegyenlőséget; a hallgatók tanulmányi teljesítményei elsősorban társadalmi-gazdasági hátterüktől függenek, nem függenek a tandíj lététől vagy hiányától. Intézményi tandíj szempontjából releváns Nincsenek ilyenek! Szokásos érvek a tandíjak ellen

21. Eldöntendő kérdések Egységes vagy differenciált legyen a tandíj? Ha differenciált, mi szerint? Legitim szempontok lehetnek: • Költségek eltérései (képzési területek és/vagy intézmények között) • Diplomák eltérő munkaerő-piaci értéke • Hallgatók fizetőképessége (szociális helyzete) vagy képességei és teljesítménye szerint Nemzetközi gyakorlat a differenciálás léte ill. szempontjait illetően változatos! USA • intézményen belül gyakori a képzési irányok közötti keresztfinanszírozás • Intézményen belül a szakok szerint kért tandíjak különbségei jóval kisebbek a költségkülönbségeknél • a tandíj meghatározásánál a diploma munkaerő-piaci értéke általában többet számít, mint a képzési költség • saját forrásból jelentős tandíjkedvezmények szociális szempontok és érdem szerint

22. (Brit érvek a differenciált tandíjak mellett 1.) Greenaway-Haynes, 2000 • az egyes intézmények költségszintje igen eltérő lehet képzési szerkezetüktől, egyes tevékenységeik (képzés, kutatás, technológiatranszfer) súlyától, a megcélzott piac jellegétől stb. függően. A költségszintek eltérései az expanzió és a felsőoktatás diverzifikálódása miatt idővel nőnek; • Egy-egy képzési területen belül egységes (intézmények szerint nem differenciált) hallgatói hozzájárulás azt eredményezi, hogy a hallgatókat terhelő költségek nem tükrözik a különböző minőségű diplomákhoz tartozó képzési költségek különbségeit és az egyes végzettségek várható megtérülési rátáinak jelentős eltéréseit sem; • differenciált tandíjak lehetővé teszik az intézmények számára a fizetőképesség szerinti relatív díjkülönbségek növelését; • a tandíjak differenciálásával nagyobb teret lehet engedni a piacnak a férőhelyek iránti kereslet és a képzési kínálat összhangjának megteremtésében, ezáltal kevésbé lenne szükség költséges szabályozásra.

23. (Brit érvek a differenciált tandíjak mellett 2.) Barr-Crawford, 1998 • szűk, elit felsőoktatás: a hasonló diplomák piaci értékeintézménytől függetlenül nagyjából azonos→ a különféle intézmények azonos „árak” alapján finanszírozhatók; • tömeg-felsőoktatásban ez a feltevés már nem tartható! Ha abból indulunk ki, hogy adott képzési területen belül erős pozitív korreláció van a képzés (diploma) minősége és fajlagos költsége között, és minden területen 3 költségszintet tételezünk fel, akkor azonos elvű és mértékű finanszírozás mindenképpen problematikus, bármilyen költségszintre is építsen! • ha átlagos szinten finanszíroznák az összes intézményt, a nemzetközi szintű minőség nem lenne tartósan fenntartható, ugyanakkor az alacsony minőségű helyeket túlfinanszíroznák; • ha a nemzetközileg versenyképes intézmények magas fajlagos költségei alapján finanszíroznák az egész rendszert, ez az erőforrás-allokáció gyenge hatékonysága és pazarló jellege miatt finanszírozhatatlan és politikailag is fenntarthatatlan; • ha az alacsony költségszint lenne az egységes finanszírozás alapja, a kutató-egyetemek nemzetközileg teljesen versenyképtelenné válnának, és még az átlagos minőség sem lenne fenntartható. „mindentudó központi tervezés” →differenciált intézményfinanszírozással megoldhatja-e az eltérő költségszintek problematikáját? Válasz: 40 évvel ezelőtt talán…. ám ma már a feladat ehhez messze túl komplex, és csak olyan finanszírozási rendszerben oldható meg, amely lehetővé teszi, hogy az intézmények maguk állapíthassák meg áraikat.

24. (Brit érvek a differenciált tandíjak mellett 3.) DfES, 2003 (White Paper) „abszolút világos, hogy a különböző kurzusok hallgatói különböző hozamokhoz jutnak majd” • Nem lenne igazságos munkaerő-piaci kilátásoktól függetlenül egységesen ugyanakkora hozzájárulást kérni, hiszen differenciálatlan tandíj esetén az egységes díjak miatt a gyengébb kereseti kilátásokkal rendelkezők támogatnák a magas hozamú képzésekben részt vevő, magas életkeresetű diplomásokat. • A differenciált tandíjak bevezetése nem csupán igazságosabb, de azt is lehetővé teszi, hogy a hallgatói keresletet jobban kiszolgáló intézményekmagasabb bevételekhez, jobb pénzügyi hozamokhoz jussanak, és ezáltal erősíti a hallgatói választás szerepét a képzési kínálat átalakításában. • Ugyanakkor a hozzáférés egyenlőségének tulajdonított kiemelt érték miatt a javaslat csak bizonyos határokon belül (tandíjplafon mellett) támogatja a tandíjak differenciálását.

25. („Abszolút világos, hogy a különböző kurzusok hallgatói különböző hozamokhoz jutnak majd” – Empirikus bizonyítékok) Nagy-Britannia • Walker–Zhu, 2001 kereseti prémiumok eltérései a Munkaerőfelmérés női mintája alapján • Conlon–Chevalier, 2002 a felsőfokú végzettek átlagos egyéni megtérülési rátái a képzés/végzettség típusától és munkaerő-piaci értékétől függően a fizetési skála két végpontján akár 44%-kal is eltérhetnek • Steel–Sausmann, 1997 az 1980-as évek brit adatai alapján egyéni és társadalmi megtérülési ráták eltérései: a bölcsészeti végzettség egyéni és társadalmi megtérüléséi rátáinál magasabbak a természettudományi és műszaki területeken végzettek megtérülési rátái, és még ennél is magasabb a társadalomtudományi végzettségűeké. • Blundell et al., 2000 az 1958-ban születettek egyéni szintű megtérülési rátáit vizsgálták az Egyesült Királyságban mindkét nemre külön-külön; jelentős különbségeket tapasztaltak az egyes képzési területek megtérülése között.

26. Tandíj Magyarországon

27. Rövid történet • Felsőoktatási Törvény, 1993: első diploma ingyenes • Bokros-csomag: egységes szintű nominális tandíj, havi 2000 Ft, tervezett növekedés havi 10000 Ft-ra. Hallgatói hitelrendszer kiépítése elmaradt, ezért a hozzáférés egyenlősége sérült • 1998: a tandíj eltörlése az ellenzék (FIDESZ) fontos kampánytémájává válik • A választások után a hatalomra kerülő Orbán-kormány eltörli a tandíjat • A nappali képzésben addig marginális költségtérítéses képzés 1998 után gyorsan bővül • A tandíj a 2002-es kampányban politikai tabuvá válik, MSZP megígéri, hogy nem lesz. • CSEFT, 2003: internetre felkerült reformanyagokban távlati lehetőségként megfogalmazva a halasztott tandíj – botrányt vált ki, napokon belül kikerül a reformjavaslatokból. A tandíj szó sem szerepelt a választások előtt elfogadott felsőoktatási törvényben. • 2006: a választások után újra napirendre kerül. Bokros et al. ÉS-cikk; Gyurcsány-Magyar: UKH (halasztott tandíj); Hiller: FER. Eufemisztikus nevek. Ftv. módosítás 49§. „képzési hozzájárulás”.

28. A tandíj-kérdés relevanciája a mai magyar felsőoktatás reformja szempontjából Fő állítások (igazolásukat ld. később) • A magyar felsőoktatás drámai mértékben alulfinanszírozottá vált az 1991 óta eltelt évek során, és ez egyre jobban veszélyezteti minőségét és versenyképességét • A tartós költségvetési forrásszűke nem teszi lehetővé, más szempontok pedig nem teszik kívánatossá, hogy a hiányzó forrásokat a költségvetés terhére biztosítsák • A felsőfokú végzettség piaci értéke megnőtt, az érte járó kereseti prémium jelentős, a felsőfokú megtérülési ráták magasak • A különböző felsőfokú diplomák megtérülési rátái Magyarországon is eltérőek • Van lehetőség a tandíjak bevezetésére és ezáltal az alulfinanszírozottság felszámolása anélkül, hogy ez az esélyegyenlőséget, a széles körű hozzáférést veszélyeztetné: halasztott fizetésű, a képzési idő alatt terhet nem jelentő tandíjmodellek • Megfelelő politikai kommunikáció esetén a lakosság igenis képes felfogni, hogy - a jelenlegi helyzet álszent (költségtérítés van, súlya egyre nő, de tandíjmenetesség a szlogen) - a jelenlegi finanszírozás a magasabb jövedelmű családok magas várható életkeresetű gyermekeit kedvezményezi az átlagosan náluk kisebb jövedelmű adófizetők pénzén - vannak olyan tandíjmodellek, melyek társadalmilag igazságosak és nem veszélyeztetik a hozzáférés nyitottságát

29. Állítások empirikus alátámasztása • Súlyos alulfinanszírozottság • Magas és differenciált megtérülés

30. Alulfinanszírozottság 1. Felsőoktatási kiadások és a felsőoktatás költségvetési támogatása, folyó és összeghasonlító áron (1991–2002)

31. Alulfinanszírozottság 2. A költségvetés felsőoktatási kiadásai a GDP százalékában Magyarországon (1991-2002)

32. Alulfinaszírozottság 3. Egy egyenértékes hallgatóra jutó felsőoktatási kiadás és támogatás az egy főre eső GDP százalékában, 1991-2002 • AIFSZ, főiskolai és egyetemi szintű képzés, szakirányú továbbképzés és doktori képzés hallgatói együtt. Az egyes naptáriévekre vonatkozó létszámot az adott évben befejeződő és kezdődő tanévek kezdőlétszámainak átlagával közelítjük! • A nappali egyenértékes létszámok meghatározáshoz használt súlyozás: nappali tagozatos hallgatók súlya 1; esti, levelező és távoktatási hallgatók súlya 0,3.

33. Hozadéki ráták Az oktatás egyéni és társadalmi megtérülési rátái szintenként, 1986-1998 Varga, 1999 alapján

34. A felsőoktatás egyéni és társadalmi szintű megtérülési rátái szakterületenként,1994, az egyszerűsített módszer alapján Forrás: Varga 1996

35. Kereseti várakozások és hipotetikus megtérülési ráták szakterületenként az érettségizők kikérdezése alapján • A középiskolások saját pályakezdő kereseteikre vonatkozó várakozásai tudomány­területenként és az adott terület tényleges (FIDÉV alapján számított) pályakezdő keresetei közti eltérés viszonylag kicsi • Az érettségizők kereseti várakozásai alapján az ún. teljes módszerrel számított felsőoktatási megtérülési ráták eltérései szakterületenként jelentősek Férfiak Számítástechnika 22,4 % Nyelvi-irodalmi 10,7 % Nők jogi-államigazgatási 19,7 % tanító, óvodapedagógus 9,7 % Varga, 2001 alapján

36. Tandíj-e a költségtérítés? • Nyilvánvalóan, hallgatói és intézményi szempontból egyaránt • Költségtérítéses képzésben vesz részt • a nem nappali alapképzésben tanuló (esti/ levelező alapképzés, szakirányú továbbképzés, stb.) hallgatók nagy többsége és a • nappalis hallgatók növekvő hányada

37. Költségtérítéses nappali képzés gyors növekedése 1998 után

38. Nem nappali képzések fokozott expanziója: nappali (nappali alapképzés) hallgatók aránya csökken a felsőoktatásban

39. Bokros - Bauer - Csillag – Mihályi: Utolsó esély, ÉS, 2006 JAVASLATOK: • 2006 szeptemberétől vezessenek be a felsőoktatásban tandíjat, • olyan mértékűt, amennyit ma az önköltséges képzésben részt vevő hallgatók fizetnek. • kiváló teljesítményt nyújtó szegény diákok tandíjmentességet kapjanak • meg kell szüntetni „a fejkvóta szerinti állami finanszírozást, a hallgatói normatívát” (sic!) és a megtakarított költségvetési forrásokat a munkaerőpiac igényeihez szabott méretű és szerkezetű felsőoktatási intézmények fejlesztésére, korszerűsítésére kell fordítani.

40. Javaslat pozitívumai és problémái • újra felveti a lényegi kérdést • nem beszél a tandíj differenciáltságáról, de implicite utal rá, mivel nagyságát a költségtérítéshez kötné – ez képzési terület és intézmény szerint is eltérő • bevezetés javasolt időpontja lehetetlen, felmenő rendszer kéne. • a sokszor önkényes költségtérítés mégsem jó alap a tandíj nagyságának meghatározására (orvosképzés azonnal megszűnne) • „kiváló teljesítményt nyújtó szegény diákok” tandíjmentessége kevés (a szegények hátrányos helyzetűek és ezért ritkán tudnak kiváló teljesítményt nyújtani) • a fejkvóta szerinti állami finanszírozás NEM a hallgatói normatíva, hanem a képzési; a képzési normatíva általában nagyobb a fizetőképes keresletet (is) tükröző költségtérítésnél, ezért megszüntetése finanszírozási válságot eredményezne • „a munkaerőpiac igényeihez szabott méretű és szerkezetű felsőoktatási intézmények” – illúzió, ún. manpower requirement approach

41. Utólagos képzési hozzájárulás (UKH) • jövedelemfüggő törlesztésű, zérus reálkamatú hitel: az államilag finanszírozott képzésben részt vevő hallgató munkába állása után, egy meghatározott jövedelemszint elérése esetén képzési költségeit (egészben vagy részben) visszafizeti, • a képzés költségei (a képzési-fenntartási normatíva kumulált összege) ún. egyéni képzési számlán nyilvántartásra kerülnek . Az egyéni képzési számlán nyilvántartott összeg nem kamatozik, de az éves infláció mértékével indexálásra kerül. • a jövedelemfüggő törlesztés havi rendszerességgel a bruttó kereset meghatározott arányában, sávosan történik. • két szabályozó eleme a törlesztési jövedelemkorlát (havi minimálbér 40-szerese [éves 3,33-szörösa] alatti éves jövedelemnél nincs törlesztés), és a törlesztési hányad (havi minimálbér 40- és 60-szorosa közti éves jövedelem [206- 309 ezer forint] között 3 százalék, fölötte 6 százalék). • a versenyszférában elhelyezkedő diplomások gyakorlatilag teljes körűen kötelezetté válnának és döntően vissza is fizetnék életpályájuk során képzési költségüket. A közszférában elhelyezkedő diplomások közül azonban várhatóan csak a mester, orvos, és osztatlan felsőfokú képzésben végzettséget szerzettek esetében kerülhet sor teljes visszafizetésre, és a törlesztés is később kezdődne. • egyes változatok szerint 25 év után a még kinn lévő tartozásokat elengednék. Átlagos visszafizetési arány 25 év alatt csak 40-50 %.

42. Javaslat forrása: ausztrál modell, HECS(Felsőoktatási Hozzájárulási Rendszer) Az államilag finanszírozott FHR-férőhelyet kapott ausztrál hallgatók az alábbi fizetési opciók közülválaszthatnak: • a szemeszter megkezdése (az összeírási időpont) előtt 25%-os engedménnyel csökkentve előre befizetik az adott szemeszterre vonatkozó FHR-hozzájárulást; • szemeszter megkezdése előtt megfizetik FHR-hozzájárulásuk egy (min. 500 $-os) részét (erre is érvényes a 25%-os engedmény), a fennmaradó hozzájárulás megfizetését későbbre halasztják; • a teljes hozzájárulás megfizetését későbbre (amikor jövedelmük majd eléri vagy meghaladja a megfizetési jövedelemküszöböt) halaszthatják • Az FH összege tanulmányi területtől és a tényleges tanulmányi terheléstől függően differenciált. A hozzájárulás mértéke a hallgató által ténylegesen felvett tanegységek (kreditek) jellegétől (költségességétől) függ. • Azok az FHR-hozzájárulás halasztott fizetésére jogosult, adóazonosítójukat megadó hallgatók, akik nem fizették be előre a teljes hozzájárulást, FHR-adósságot halmoznak fel (kedvezményes állami hitel). Ezt az adóhivatal tartja nyilván és szedi be. • A hitel lényegében kamat- és kezelésiköltség-mentes; a tőketartozás reálérték-megőrzésének biztosítása érdekében az adósság összegét indexálják évről évre az aktuális fogyasztói árindex alapján • a hitelt törleszteni kell, amint azt az adós jövedelmének nagysága lehetővé teszi: azaz ha a hallgató ún. visszafizetési jövedelme(HECS repayment income) egy adóévben meghaladja a visszafizetési jövedelemküszöböt. A törlesztés jövedelemfüggő kulcsok (3-6 %) szerint történik.

43. UKH- javaslat pozitívumai és problémái • utólagos fizetés biztosítja, hogy a tandíj ne hasson negatívan a hozzáférésre és esélyegyenlőségre • jövedelemkontingens reálkamat-mentes hitel nem terheli túlzottan az alacsony megtérülésű diplomásokat • paraméterek beállítása miatt az indexált kumulált képzési költségek túl alacsony hányada folyik vissza, és elég lassan • jövedelemhatár magassága miatt későn kezdődik a visszafolyás • rövid távon nem enyhíti a költségvetési gondokat • képzési terület szerint (költségalapon) differenciált, de intézmény minősége szerint nem • nem jelenti többletforrás bevonását (az egyén adóssága a képzési támogatást váltja ki), nem segít az alulfinanszírozottságon • ha a költségtérítéses képzés együtt élne az UKH-val, az elég igazságtalan lenne – viszont az, hogy minden nappalis hallgatóra kiterjeszthessék a rendszert, többletforrást igényelne. • nem specifikálja, ki végzi a nyilvántartást és a beszedést • nem ösztönöz előtörlesztésre vagy azonnali fizetésre • az állami (kamat-) támogatás százalékos aránya annál nagyobb, minél magasabb a képzési költség és minél alacsonyabb a későbbi jövedelem - ezt akarjuk? (Berlinger) • diákhitel-rendszer ezzel párhuzamosan? Két rendszer dupla költség.

44. Fejlesztési részhozzájárulás, fer • Az államilag finanszírozott alapképzésben a hallgatóknak 2008-tól felmenő rendszerben alapesetben évi 105 ezer forint, a mesterképzésben évi 150 ezer forint úgynevezett felsőoktatási részhozzájárulást (fer) kell fizetniük majd. • Nincs fer a doktori képzésben tanulóknak és az első felsőfokú szakképzést végző diákoknak. • Mentességet élveznek a halmozottan hátrányos helyzetűek. • Az első évfolyamosok nem fizetnek fert; az első év végi eredmények alapján dől el, kinek kell fizetnie. A legjobb eredményt elérő 15 százalék mentesül a hozzájárulás fizetése alól, sőt, tanulmányi ösztöndíjat is kap. • A fer összegét az egyetemek +/- 50 százalékkal módosíthatják, így legalacsonyabb összege évi 52500 forint, a legmagasabb pedig 225000 forint lehet évenként (havonta ez minimum 4375, maximum 13.125 forintot jelent), tehát a fer intézményenként differenciált, képzési irányonként nem. • Az államilag finanszírozott feres képzésben maradáshoz legalább évi 30 tanulmányi kreditet kell teljesíteni. A legrosszabbul teljesítő 15 százalék átkerül a jóval drágább költségtérítéses képzésbe, helyükre a jól teljesítő költségtérítéses hallgatók lépnek. • A ferbõl befolyt összeg az intézményeknél marad. Legkevesebb egyharmadát, maximum ötven százalékát kötelezõen tanulmányi ösztöndíjakra kell fordítani. A fennmaradó összeget az intézmények fejlesztésre költhetik.

45. Javaslat pozitívumai és problémái • hatása azonnal jelentkezik, és mivel az intézménynél marad, többletforrást visz a rendszerbe, javíthat az alulfinanszírozottságon • költségvetésileg semleges: mivel többletforrásként az intézménynél marad, nem vált ki állami támogatást • csak intézmény és szint szerint differenciált, képzési terület szerint nem, pedig a képzés egyéni hozama attól is függ • kérdéses, mekkora lesz a (ill. lesz-e) differenciáltság (brit tapasztalat: szinte minden intézmény a maximumot kéri) • mivel azonnali, nem pedig utólagos kötelezettség, csak annyiban halasztható, amennyiben a diákhitel emelkedése ezt lehetővé teszi; a hozzáférés nyitottságát valamelyest sértheti (beépített korlát: halmozottan hátrányos helyzetűek mentessége) • tanulmányi ösztöndíjak, ha egységes mércével mérnek, szociálisan szelektívek lehetnek (jobb helyzetűek támogatása) • költségtérítéses rendszerbe való átkerülés veszélye is szociálisan kontraproduktív lehet • az érvelő politikai kommunikáció hiánya miatt politikailag problematikus lehet (hallgatói tüntetések)

46. Összegzés és következtetések

47. Főbb megállapítások • A magánforrások, különösen a háztartási eredetű magánforrások arányát növelni kell a magyar felsőoktatásban • Ezek a növekvő magánforrások a magyar körülmények között alapvetően csak növekvő hallgatói teherviselést jelenthetnek • A magánforrások aránynövekedésnek többletforrás bevonásához kell vezetnie az alulfinanszírozottság orvoslására – a kizárólag költségvetési indíttatású reformjavaslatok nem válaszolhatnak a szektor problémáira • Az alulfinanszírozottság és a költségvetési forrásszűke szükségessé, a különböző felsőfokú tanulmányok magas és eltérő megtérülése pedig elvben lehetségessé teszi, hogy az erőforráshiányból fakadó problémákat differenciált tandíjak bevezetésével oldják meg • A választások után napvilágra került különféle reformelképzelések és kormányzati javaslatok végre már kezelik a problémát, de ellentmondásosan • Ha költségvetési hatásuk pozitív, társadalmi és intézményi hatásuk negatív • Ha többletforrást bevonását jelentik, költségvetési szempontból nem hoznak a konyhára • Sérthetik a hozzáférés nyitottságát • Párhuzamos rendszerek problematikusak lehetnek: költségtérítés és fer kétféle tandí, ami alapvetően rosszul (hátrányos helyzetűek rovására) differenciál • Politikai kommunikáció gyengesége miatt és politikai konszenzus híján kísért a bevezetendő megoldás (bármiféle tandíj) re-démonizálása, nagy a veszély a tandíjellenes demagógia visszatérésére

48. Köszönöm a megtisztelő figyelmet!