Növényismeret gyakorlatok 15. gyakorlat

1. Növényismeret gyakorlatok15. gyakorlat Környezettudományi szak Környezetmérnöki szak

2. cs: Pázsitfűfélék - Poaceae • egyéves (Th) vagy évelő (H, G) lágyszárú növények • a szár csomókkal ízekre tagolt, belül többnyire üres (= szalmaszár)

3. az évelő fajok töve lehet gyepes vagy tarackoló

4. leveleik 2 sorban állnak, a levélhüvely nyílt • a levéllemez és a levélhüvely határán hártyás nyelvecske, a levélhüvely két oldalán pedig a fülecske található

5. a virágok többnyire kétivarúak • szemtermés • a bibe kétkaréjú

6. a virágtakaró csökevényes (lodicula), helyette a virágot egy belső és egy külső toklász takarja, mely utóbbi csúcsán gyakran szálkát visel • a virágok füzérkékbe (= kalászkákba) tömörülnek, a füzérke védőlevele a 2 pelyvalevél

7. a füzérke részvirágzatok összetett virágzatot hoznak létre: füzéres-füzér (kalász), füzéres-fürt (buga)

8. kalász virágzat: Brachypodium, Agropyron, Hordelymus • laza bugavirágzat: Bromus, Festuca, Stipa, Dactylis, Melica, Molinia, Milium, Deschampsia, Agrostis, Calamagrostis, Phragmites, Arrhenatherum, Poa

9. tömött (hengeres) buga virágzat: Alopecurus • ujjasan összetett füzérek: Botriochloa

11. Poaeae

12. Meddő rozsnok – Bromus sterilis • Felálló szárú, 30-100 cm, egyéves növény (Th). • Levelei világoszöldek, lágyak, szára kopasz. • Virágzata igen laza buga, az egyes visszahajló ágakon 1(-3) füzérkével. A toklászok hosszú (10-20 mm-es), egyenes szálkát viselnek. • Termése a toklásszal összenőtt, vele együtt lehulló szem. • Fényigényes; szárazságtűrő, tápanyagigényes, bolygatástűrő faj, de tengődve tápanyagszegény talajokon is előfordulhat. • Gyomtársulások országosan gyakori növénye, kultúrerdőkben (akácos) is.

13. Meddő rozsnok – Bromus sterilis

14. Meddő rozsnok – Bromus sterilis

15. Meddő rozsnok – Bromus sterilis

16. Festuca

17. Pusztai csenkesz – Festuca rupicola • 20-40 cm magas, sűrűn csomós tövű, évelő (He). • Levelei élénkzöldek, a levéllemez begöngyölődött, tapintása érdes. • Virágzata laza, 3-10 cm hosszú buga, a toklászok hegyesek, néha röviden szálkásak. • Az apró szemtermés a toklásszal együtt hullik le. • Fényigényes; szárazságtűrő, inkább mészkedvelő, a taposást elég jól viselő faj. • Száraz gyepekben országosan gyakori, ritkábban felnyíló koronaszintű száraz lomberdőkben is.

18. Pusztai csenkesz – Festuca rupicola

19. Pusztai csenkesz – Festuca rupicola

20. Réti csenkesz – Festuca pratensis

21. Réti csenkesz - Festuca pratensis • 40-100 cm magas, lazán gyepes, néha csomókat alkotó évelő (He). • Levelei 3-10 mm szélesek, kopaszak, sötétzöldek. A levélnyelvecske apró, széle kopasz. • Virágzata terebélyes, laza buga, egy-egy virágzati csomóról 1-3 ág ered. Füzérkéi aprók, a toklászok szálkátlanok. • Kicsiny szemtermése a toklásszal együtt hull le.. • Nedvesség- és fényigényes, tápanyagban gazdag talajokat kedvelő növény. • Nedves rétek, ritkán ligeterdők, útszélek faja, országosan elterjedt

22. Réti csenkesz - Festuca pratensis

23. Réti csenkesz – Festuca pratensis

24. Sziki csenkesz Festuca pseudovina • 20-40 cm magas, sűrűn csomós tövű évelő (He). • A növény minden részében szürkészöld színű (tövén gyakran vörösödő), az érdes felületű levéllemezek begöngyöltek, igen vékonyak. • A virágzat laza, 2-4 cm hosszú buga. A virágok toklászai 1,5-3 mm hosszú szálkát viselnek. • Az apró szemtermés a toklásszal együtt hullik le. • Fényigényes; erősen szárazságtűrő, némileg sótűrő faj, főleg kötött talajokon. Taposástűrő. • Száraz, gyakran taposott gyepekben, legelőkön, szikes gyepekben.

25. Sovány (sziki) csenkesz – Festuca pseudovina

26. Sovány (sziki) csenkesz – Festuca pseudovina

27. Erdei szálkaperje Brachypodium sylvaticum • 30-60 cm, sűrűn csomós tövű évelő (He). • Levelei sötétzöldek, lágyak, visszahajlók, az alsók elálló, puha szőrűek. • A füzérkékben a toklász szálkája jóval hosszabb, mint maga a toklász. • Kissé lapított szemtermése a toklásszal együtt hullik le. • Félárnyéktűrő; nedvességigény tekintetében tág tűrésű faj (félszáraz-üde), a bolygatást jól tűri. • Üde lomberdőkben gyakori, de előfordul ligeterdőkben és kultúrerdőkben is.

28. Erdei szálkaperje – Brachypodium sylvaticum

29. Erdei szálkaperje Brachypodium sylvaticum

30. Erdei szálkaperje – Brachypodium sylvaticum

31. Tollas szálkaperje – Brachypodium pinnatum • Hosszan kúszó tarackos, sarjtelepeket alkotó, 50-70 cm, felálló szárú fűféle (Ge). • Levelei merevek, felállók, világoszöldek. • A füzérkék a virágzati főtengely két átellenes oldalán 1-3 mm-es kocsányon ülnek. A toklász szálkái rövidek. • Hengeres szemtermése a toklásszal együtt hullik le. • Száraz termőhelyek fényigényes növénye. • Száraz lomberdők nyílt részein, tisztásain, szegélyein telepeket alkot. Inkább domb- és hegyvidéki.

32. Tollas szálkaperje Brachypodium pinnatum

33. Tollas szálkaperje Brachypodium pinnatum

34. Tollas szálkaperje – Brachypodium pinnatum

35. Ligeti perje – Poa nemoralis • 25-50 cm magas, röviden tarackos v. csomós tövű évelő (He-Ge). • A levelek kissé szürkés árnyalatú zöldek, a felső szárlevelek levéllemeze a szártól ± derékszögben áll el. A levélnyelvecske jelentéktelen, legfeljebb 0,5 mm hosszú. • Virágzata laza buga, amely az elvirítás után kissé összehajlik. A toklászok háta élelt (keresztmetszetük tehát „V”-alakú). • Termése gyengén háromélű szemtermés. • Fényigényes; leggyakrabban félszáraz termőhelyeken szaporodik el. • Száraz lomberdőkben, de üdébb erdőkben is, hegy- és dombvidéki.

36. Ligeti perje – Poa nemoralis

37. Ligeti perje – Poa nemoralis

38. Keskenylevelű perje – Poa angustifolia (syn.: Poa pratensis subsp. angustifolia) • 30-60 cm magas, tarackos, a talajfelszínt sűrűn beborító évelő (Ge). • Sötétzöld levelei laposak, feltűnően hosszúak, a levélnyelvecske 1-3 mm-es. • Virágzata megnyúlt buga. A toklászok háta élelt (keresztmetszetük tehát „V”-alakú). • Termése háromélű szemtermés. • Virágzás V-VI, termésérés VI-IX. • Fényigényes; bolygatástűrő és -jelző, közepesen tápanyag- és nitrogénigényes faj, a taposást jól tűri. • Laza lombozatú faállományok alatt vagy erdőn kívüli gyepekben, kultúrerdőkben. Réti perje fajcsoport – Poa pratensis agg.

39. Keskenylevelű perje – Poa angustifolia

40. Keskenylevelű perje – Poa angustifolia

41. Keskenylevelű perje – Poa angustifolia

42. Csomós ebír – Dactylis glomerata • 50-100 cm, röviden tarackos vagy lazán csomós tövű évelő (He). • Levélhüvelye oldalról összenyomott, levelei 3-12 mm szélesek, szürkészöldek, puha tapintásúak, kopaszak. • Virágzata fel- és elálló oldalágú, csomós buga. A pelyvák és a toklászok hátukon aprón szőrösek. • Fényigényes; üde vagy nedves, jó tápanyagellátottságú talajokon. • Országosan gyakori, főleg üde és nedves gyepekben, gyomtársulásokban, útszéleken.

43. Csomós ebír – Dactylis glomerata

44. Csomós ebír Dactylis glomerata

45. Csomós ebír Dactylis glomerata

46. Angolperje – Lolium perenne • 20-60 cm, sűrűn csomós tövű évelő (He) • A levelek 2-4 mm szélesek, fényes sötétzöldek, lágyak • A virágok 5-15 virágú, oldalról lapított füzérkékben állnak, toklászaiknak nincs szálkája. A virágzat 5-20 cm hosszú, laza kalász, a füzérkék síkja a kalászéval megegyezik • Fényigényes; üde talajokat kedvelő, kifejezetten bolygatás- és taposástűrő növény. • Eredetileg üde és nedves rétek faja, de megtalálható gyomtársulásokban is

47. Angolperje Lolium perenne

48. Angolperje Lolium perenne

49. Angolperje Lolium perenne

50. 20-50 cm, tarackos, telepeket alkotó évelő (Ge). • Levelei világoszöldek, 3-6 mm szélesek, lágyak, színükön apró pelyhesek; a növény töve bíboros színű. • A bugavirágzat alsó ága 1-4 cm hosszú, a bugaágak el- vagy felállók. A füzérkékben többnyire egyetlen kifejlett virág található, a pelyvák barnásak. • Elliptikus szemtermése a toklászok közül kihullik. • Közepesen fényigényes, humuszos száraz-félszáraz (üde-félnedves) talajokon. • Élőhely és előfordulás: A hegy- és dombvidék üde lomberdeiben Egyvirágú gyöngyperje – Melica uniflora