EU Bővítése

1. EU Bővítése 6. előadás

2. Finnország csatlakozása • Vesztes a II. vh.-ban, de nem szállták meg • Különleges viszony a SZU-val: finnlandizáció • 1952, 1975 • Skandináv államközösség, jóléti állam • 1961-től az EFTA társul tagja, 1986-tól teljes jogú tagja • 1992-ben nyújtja be a kérelmet • 1993-94: tárgyalások, aláírás, ratifikáció • 1995: belép

3. Svédország csatlakozása • Semleges, de erős hadsereg, jóléti demokrácia • EFTA alapítója • Svéd modell • Aktív tagja az ENSZ BF-nek • Fejlődő országok segélyezése • 1991-ben nyújtja be a kérelmet • 1993-94: tárgyalások, aláírás, ratifikáció • 1995: belép (1999-ben a GMU-ba nem)

4. A keleti bővítés

5. Társulási egyezmények- Európai Megállapodások • 89’-es rendszerváltozások támogatása • társulás: küldő országgal szemben legszorosabb partneri viszony: szabadkereskedelmi intézkedések, politikai megállapodások, Uniós segélyek, gazdasági és szakmai együttműködés stb . • Amivel most több: leendő tagság perspektívája, jogharmonizáció, aszimmetrikus ipari szabadkereskedelem • 1990. április 28. dublini csúcsértekezlet- társulást ajánlják fel az ex-KGST országoknak • 1990.dec.20-án megkezdődnek a tárgyalások Magyarországgal, Lengyelországgal és Csehországgal • 1991. december 16-án kötik meg a szerződést(96’-ig más kk-európai államokkal is megköti), 1994.feb.1-től lép hatályba (csatlakozásig hatályban)

6. Csatlakozás feltételeinek kialakulása • 1993- koppenhágai EiT-> megerősíti a keleti bővülés lehetőségét • Kritériumok: • 1. stabil intézményrendszerrel való rendelkezés, amely biztosítja a demokráciát és a jogállamiságot, az emberi és kisebbségi jogok védelmét (politikai kritérium) • 2. működőképes piacgazdasággal való rendelkezés, az egységes belső piacon belüli versenyben való részvétel képessége (gazdasági kritérium), • 3. a tagságból eredő kötelezettségek teljesítésére való alkalmasság (intézményi és politikai értelemben, valamint a gazdasági és monetáris unióhoz való csatlakozás képessége), jogharmonizáció, • 4. + az Unió maga is képes legyen a befogadásra.

7. A felvételi eljárás menete • Maastrichti Szerződés rendelkezett a menetéről (korábban nem volt szabályozva): 1. Csatlakozni kívánó ország a Tanácshoz nyújtja be a kérelmét 2. Bizottság „avis”-t készít az alkalmasságáról 3. Véleménye alapján határoz (bár nem köti) a Tanács a kérelem elfogadásáról (korábban egyhangú, LSZ óta egyszerű többség) 4. Támogató álláspont esetén megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat (tagállamok és jelöltek közötti bilaterális kormányközi konferenciák, a soros elnök tesz javaslatot a tárgyalások napirendjére, jelölt országgal konzultálva a Tanács fogadja el) 5. cs. sz. aláírása előtt EP hagyja jóvá, majd a tagállamok és jelöltek aláírják 6. Ratifikáció (parlament, népszavazás) 7. Csatlakozási szerződés hatálybalépésével belép

8. A csatlakozási tárgyalások menete: • Felvezető szakasz (közösségi joganyag áttekintése) és érdemi tárgyalások • Átvilágítás- acquisscreening (31 fejezet áttekintése): multilaterális majd bilaterális screening (adaptáció vagy átmeneti mentességekről tárgyalás-> utóbbi esetben kerüls sor tárgyalásra) • Ha a fejezetben az átvilágítás megtörtént, akkor kerülhet sor az érdemi tárgyalásra-> pozíciós papírok alapján (jelölt és EU saját tárgyalási álláspontjai)

9. Érdemi vizsgálat is fejezetenként halad (fejezet ideiglenesen akkor zárul le, ha nincs vitatott pont), a problémásakat félreteszik és a végén egy közös csomagban tárgyalják meg • Átvilágítás-> Bizottság • Érdemi tárgyalás-> jelölt-tagállamok (milyen területeken legyenek átmeneti mentességek, befizetések és támogatások mértéke, az Uniónak milyen technikai módosításokat kell végrehajtani normáin, uniós intézményekben milyen súllyal és létszámmal vesznek részt) • Átmeneti mentességek lehetnek mindkét tagoldalon-> tagnál uniós jogosultságok biztosításáról, jelöltnél az acquis normáinak betartásával kapcsolatban

10. A csatlakozási tárgyalások előtt • 1993. júniusi koppenhágai EiT: deklaráció a kritériumokról • 1994.decemberi esseni csúcs: - előcsatlakozási stratégia - strukturált párbeszéd - Bizottságot felkérték a Fehér Könyv megírására (1100 intézkedésről szóló jogharmonizációs javaslat), amit a 95’-ös cannes-i csúcs jóváhagyott - tíz tagjelölt állam kiválasztása: EuM-mal rendelkezők, balti államok és Szlovénia; POL és HUN kérelmezte a csatlakozást a többiek 95-96 • 1995. decemberi madridi csúcs: - EiT felkéri a Bizottságot, hogy készítsen „avis”-okat - ígéret, hogy a kormányközi konferencia lezárása után a lehető leghamarabb elkezdik a csatlakozási tárgyalásokat (ASZ után fél évvel meg is történt)

11. 1997. július 16-án a Bizottság kiadta az Agenda 2000 programdokumentumot: - politikai és költségvetési (2000-2006) reformok - számol a bővítéssel („Egy erősebb és szélesebb Unióért”), ehhez csatolta az országvéleményeket is - költségvetés tervében a bővítés - javaslat az „5+1” országokra (Ciprus mellett, Cseho., Észto., Lengyelo., Mr.o., Szlovénia)-> éles viták a differenciált tárgyalások támogatói és a „közös startvonal” támogatói között (regatta-elv)

12. -1997. decemberi luxembourgi csúcs: - ASZ után 1998-ban az „5+1” jelöltekkel kezdődjenek meg a tárgyalások, a kimaradókkal kapcsolatban is joganyag áttekintése, emellett lehetőség az átjárásra - csatlakozási stratégia - csatlakozási partnerség (EU iránymutatásai alapján egyéni nemzeti felkészülési programok) -1999. márciusi berlini csúcs:az előcsatlakozási eszközök jóváhagyása (PHARE, mezőgazdasági eszközök (SAPARD), strukturális eszközök (ISPA)). Rögzítették, hogy 2002–2006 között az EU évente növekvő összeget különít el az új tagállamok felvételére.

13. A csatlakozási tárgyalások • 1998. már. 31-én megindul a „luxembourgi” országokkal; az átvilágítást 1999. júliusáig lezárták, az érdemi tárgyalásokat 1998. nov. 10-én kezdték el • 1999. decemberi helsinki csúcs: - 1998-ban Málta újra beadta kérelmét, cél, hogy 2000-ben a kimaradtakkal is megkezdjék a tárgyalásokat („helsinki csoport”: Szlovákia, Letto., Litvánia, Bulgária, Románia, Málta)-> ezzel az élenjárókat lelassították (a nizzai szerződésre koncentráltak a tagállamok)-> kérdéses a csatlakozás időpontja és menete (néhány, vagy „bigbang”?)

14. 2000. decemberi nizzai csúcs: - NSZ: Tanácsban és az EP-ben már számol az újakkal - cél, hogy 2002-ben a legfelkészültebbekkel lezárhassák a tárgyalásokat-> road map elfogadása - 2001. júniusi göteborgi csúcs: - megerősíti a 2002-es célkitűzést, plusz cél, hogy a 2004. júniusi EP választásokon már ezek az országok részt vegyenek • 2001. decemberi laekeni csúcs: - megjelöli mely országokkal kapcsolatban képzelhető el a 2004-es belépés („bigbang”), Romániával és Bulgáriával folytatják a tárgyalásokat • 2002. decemberi koppenhágai csúcs: - tárgyalások lezárása, 2003 az aláírás és ratifikációk éve, 2004 a belépéséé, emellett a jelöltek az Alkotmányszerződésről szóló kormánykonferencián

15. A tárgyalásokat egyenként zárták le, de hasonló kérdések voltak • Bővítési pénzügyi csomag elfogadása • Átmeneti mentességek: - személyek szabad mozgása (2+3+2) - tőke szabad mozgása - környezetvédelem - versenypolitika - bel-és igazságügyek (Schengen) - védzáradékok intézménye • 2003. ápr.16-án Athénban a 10 jelölt és a 15 tagállam aláírja utána ratifikációk - 2004. május.1. belépés-> először nem jan. 1-jén