Kötéstechnológiák

1. Kötéstechnológiák

2. A szerelés legfontosabb lépése az alkatrészek kapcsolat létesítési művelete: • összeállítási művelet: megfelelő felületek, felületcsoportok megkívánt helyzetű kapcsolatba hozása, • kötési műveletek: megkívánt relatív elmozdulás-komponensek irányában való megtartása. Helybentartást a kapcsolat olyan létrehozásával vagy a létrehozott kapcsolat olyan módosításával érhetjük el, mely nyomán a felületek elválását valamilyen állandóan működő hatás megakadályozza – azok a szerelési tevékenységek, amelyek ezeket a hatásokat létrehozzák a kötések.

3. Az oldódás elleni biztosítás módja szerint: • alakkal történő zárás (a test részeinek alakja és helyzete végzi el a nem kívánt elmozdulás elleni biztosítást), • erővel történő zárás (külső erő, általában súrlódó erő), • anyaggal történő zárás. Anyaggal történő zárás esetén: molekuláris erők tartják össze a felületeket. - közvetlen: -kohéziós: hegesztés, ráolvasztás, -adhéziós: forrasztás, ragasztás, tapasztás, • közvetett kötés: harmadik közvetítő darab (pl.: heveder).

4. Adhéziós erő: érintkező felületek egymáshoz tapadása, az ezt létrehozó erő. Kohézió: a szilárd anyagok atomjait, a folyadékok molekuláit összetartó erő.

5. A kötés lehet: - oldható: összeszerelés után újból szétszerelhető és felhasználható, - nem oldható: közvetlen szétszerelést nem tesz lehetővé csak roncsolással vagy eltávolítással.

6. Hegesztés I. hőhatással: - az összekötendő munkadarabokon átfolyó áram Joule hője hevíti fel az összekötés helyét. A keletkezett hőmennyiség az ellenállás és az átfolyó áram függvénye. - az ellenállás hevítés: - a darabba közvetlenül bevezetett árammal, - az indukált áram is végezheti a hevítést. A Hegesztés fejezete Dr.Palotás Béla előadásából átvett ábrákkal készült. Köszönet érte.

7. tompahegesztés: A munkadarabokat tompán összenyomják, melyeken a kis feszültségkülönbség hatására nagy áram folyik át, mely felhevíti a darabok érintkezési felületeit, melyek bizonyos esetekben meg is olvadnak, a nyomóerőt tovább növelve, a képlékeny alakváltozás hozza létre a kötést.

8. 2. ponthegesztés: A munkadarabokat az alsó elektródára helyezik, a felső elektródával összenyomják azokat, adott idő (előtartási idő) után rákapcsolják az áramot, ennek hatására a munkadarabok érintkezési felülete lencse alakban megolvad. Megfelelő idő után az áramot kikapcsolják és az utótartási idő letelte után az elektródák elengedik a munkadarabokat.

9. 3. vonalhegesztés: Hasonlít a ponthegesztésre. Itt a tárcsaelektródák: - átfedéssel, folyamatosan készítik el a pontvarratokat (tömítő varratok), - átfedés nélkül, pontsort hegesztenek.

10. 4. dudorhegesztés: A munkadarabokon kidudorodásokat, dudorokat hoznak létre (esetleg ez a munkadarab sajátja), az elektródák által bevezetett áram hatására az anyag a dudorokon megolvad és a kifejtett nyomóerő hatására képlékeny alakváltozás alakul ki, mely létre hozza a kötést.

11. 5. elektronsugaras hegesztés: A műveletet vákuumban kell végezni! A katódból kilépő elektronokat nagyfeszültségű térrel gyorsítják fel, a munkadarabba, mint anódba becsapódó elektronok kinetikai energiája hevíti fel a munkadarabot. Az elektronsugár jól fókuszálható és irányítható, az energiasűrűség 108 W/cm2 . Magas olvadáspontú fémek hegesztésére is használható eljárás!

12. II. Hegesztés külső hőhatás nélkül 1. hideghegesztés: A hegesztés külső hő bevitele nélkül, nagy nyomás hatására történik. A felületek egymást rácsparaméternyi távolságra közelítik meg a nagy nyomás hatására, így alakítják ki a felületek közötti kohéziós kapcsolatot. 2. hidegforrasztás: Ha a két alapfém csak nehezen köthető össze, közéjük valamilyen segédanyagot helyeznek.

13. 3. hegesztés ultrahanggal: Ultrahangnak nevezzük az emberi fül számára nem hallható 20 kHz feletti akusztikai rezgést. A két alkatrészt összenyomják és az egyiket ultrahanggal mozgatják, mely helyi felmelegedést hoz létre, majd képlékeny alakváltozás jön létre. A kötés szilárdsága az alapanyagéval azonos. Alkalmazás: színesfémek és ötvözeteik hegesztése, elektrotechnikában és elektronikában huzalok hegesztése félvezető kristályokhoz.

14. Ultrahang generátor működhet: - magnetostrikciós elven: ferromágneses anyagok változó mágneses térben kétszeres frekvenciával változtatják térfogatukat, - piezoelektromos elven: egyes kristályok (bárium-titanát, kvarc-kristály) feszültség változás hatására megváltoztatják méretüket.

15. Ráolvasztás Üveg vagy üvegszerű anyag fémmel vagy kerámiával történő kötése (pl.: világítástechnikai eszközök, orvosi és kémiai berendezésekben). A felmelegített üveg hő hatására meglágyul és a kellően felhevített darabhoz külső erő hatására hozzáköt. A fém hőtágulási együtthatója kisebb legyen, mint az üvegé! lapításos ráolvasztás: csőszerű üveget-fém vezetékre hevítés után hűtött szerszámmal rálapítják, folyasztott ráolvasztás: a fémet előzetesen folyékony üvegbe mártják, ráhúzzák az üvegcsövet és összemelegítik, üveggyöngyös ráolvasztás: a vezetékre üveggyöngyöt fűznek, az üveglapon átfűzve összemelegítik.

16. Csőaljzat ráolvasztása Folyasztásos ráolvasztás, huzal és cső kötése

17. Ragasztás • Adhéziós kötés, főleg nyíró igénybevételnek tehető ki, kötés síkjára merőleges erőt nem bír. • Oldhatatlan adalékanyaggal létrehozott kötés • A ragasztóanyagok azok a nemfémes anyagok, amelyek szilárd anyagok felületét tapadással és saját szilárdságukkal köti össze anélkül, hogy az összekötött anyagok szerkezeti felépítése vagy eredeti tulajdonságai lényegesen megváltoznának.

18. Betapasztás Adhéziós, nem oldható kötés. A tapasz kémiai vagy fizikai folyamattal megszilárdul. pl.: ólomoxid, gipsz, márványcement, gitt, stb. pl.: ablaküveg keretben történő rögzítése, ízzók foglalatban történő rögzítése.

19. Szelencés vízmérték üvegtestének betapasztása Izzólámpa üvegballonjának betapasztása a fémaljzatba

20. Beágyazás A beágyazás szilárd, rendszerint fém alkatrészek és képlékenyen alakítható (önthető, sajtolható) és utólag keményedő anyagokból készült alkatrészek szilárd, oldhatatlan és alakkal záró kötése. Menetes csapok beágyazása műanyagba

21. Alakkal záró kötések Az alakkal záró kötések jellemzője, hogy a kötést képlékeny alakváltozás biztosítja. A kötések általában nem, vagy csak feltételesen oldhatóak. • Típusai: • Szegecselés • korcolás • peremezés • redőzés • hajlítás és elcsavarás • tűzés

22. Szegecselés: Ennél a kötési módnál az összekötésre kerülő alkatrészeket összekötő elem segítségével (közvetett képlékeny kötés) kötjük egymáshoz. A szegecselés segítségével alkatrészeket mereven, alakkal és erővel záróan köthetünk össze.