Karácsony

1. . Karácsony

2. Advent rózsaszín gyertya Jézus kéve vetőabrosz Luca búza 325 új év

3. Advent Az adventus, latin eredetű szó, jelentése eljövetel, megérkezés. Az ünnep eredete az V-VI. századra nyúlik vissza. Az advent Jézus születésének ünnepére (karácsony) való felkészülés időszaka. Tágabb értelemben a reményteli várakozás, a lelki készülődés ideje.

4. Ádvent első vasárnapjaIdőpontja évről évre változik, Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon ünnepeljük. Színe a lila: a templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila.Ádvent második vasárnapjaSzíne hasonlóképpen a lila. Az ádvent mellett a nagyböjti időszaknak is lila az ünnepi színe az egyházi liturgiában. Számos helyen a karácsonyt megelőző hetekben a lilát kékkel helyettesítik, hogy a két ünnepet megkülönböztessék egymástól.Ádvent harmadik vasárnapjaGaudete (örvendjetek!) vasárnap kiemelkedik a többi közül, ádvent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja.Ádvent negyedik vasárnapjaSzíne a bűnbánatot kifejező lila. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon. http://www.youtube.com/watch?v=4xnwyDyx5yQ

6. A karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja a nyugati kereszténységben december 25-e. A vallásos keresztények számára az ünnep fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). December 24-én hagyományosan a vallásos családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket.A karácsonyi asztal a néphagyományban fontos szerepet játszott az ünnepkor. Mind az asztal díszítésének, mind az étkezésnek szigorú rendje volt. E napon az asszony nem álhatott föl az asztaltól, amíg az étkezés tartott. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Az asztalra gabona magvakat helyeztek, ebből adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Az étkek közül előnyben részesítették azokat, amelyektől bőséget, jó termést reméltek. Ezért alakult ki a mák, a dió, a hal (a halpikkely miatt), a bab, a borsó, a lencse kultusza a karácsonyi fogások közt. Később nyugati hatásra a pulyka vagy a borleves is elterjedt.A mézzel készült bábok az élet édességére emlékeztettek. Régen a kalácsból, almából az első falatokat szétosztották egymás között azt jelképezve, hogy a család mindig összetartson. Sok helyen este az asztalt nem szedték le, hogy ha a kis Jézus betérne éjszaka hozzájuk, éhen ne maradjon. A karácsonyi asztal terítéke mindig fontos volt eleink életében. A karácsonyi abroszt az év során legtöbbször vetőabrosznak használták (ebből vetették az első gabona magvakat, hogy bő termés legyen).

8. A régiek Karácsony napján "megénekelték" a rokonokat: házról-házra jártak családostól; énekkel köszöntek be a kapu előtt az érkezők, s énekkel tártak ajtót a fogadók. A haragosokat is meglátogatták sorra - bocsánatot kért a sértő és megbocsátott a sértett. Amire ember gyönge, gyarló azt ilyenkor tette Jézus bennük - s hálával mindenki csak Neki tartozott."