Szalayné Sándor Erzsébet PTE ÁJK Nemzetközi- és Európajogi Tanszék Európa Központ

1. Új távlatok az európai alapjogvédelemben- az EU csatlakozása az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez Szalayné Sándor Erzsébet PTE ÁJK Nemzetközi- és Európajogi Tanszék Európa Központ Szeged, 2010. november 3.

2. TÉMAVÁZLAT • A csatlakozás jogalapja és menete 1-4. • Előzmények • Csatlakozással összefüggő kérdések • Három probléma felvetése • Félelmek Luxembourgban

3. A csatlakozás jogalapja és menete 1. • 2/94-es tanácsadó vélemény- hatáskör hiánya • 2007 május – politikai szándéknyilatkozat ET-EU között (Memorandum of Understanding) • 2010. június 1. – EJEE új 59. cikk (2) bekezdés – 14. Kiegészítő Jegyzőkönyv 17. cikke szerint („Az EU csatlakozhat ehhez az Egyezményhez”) • 2009. december 1. – EUSz 6. cikk (2) bekezdés („Az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez”. ) • 8. számú jegyzőkönyv – csatlakozás elvi feltételei • 2. számú nyilatkozat – feltételek pontosítása • 2009. december – Stockholmi Program a polgárok védelmét szolgáló, nyitott és biztonságos Európáról

4. A csatlakozás jogalapja és menete 2. • EU Spanyol elnökség – 2010 első fele: szükséges döntések megszülettek • Európai Bizottság – 2010 március 17.: tárgyalási irányelvekre vonatkozó javaslatok • Európai Parlament – 2010. május 19.: állásfoglalás • EU Tanács meghozták a szükséges döntéseket – 2010. június 3-4.: megadta a felhatalmazást a Bizottságnak a tárgyalások felvételére

5. A csatlakozás jogalapja és menete 3. • Európa Tanács Miniszteri Bizottsága ad hoc felhatalmazást adott az emberi jogokért felelős irányítóbizottságnak – 2010. május 26. • A tárgyalások lezárásának tervezett végső időpontja: 2011. június 30.

6. A csatlakozás jogalapja és menete 4. Csatlakozási megállapodás • EUMSz 218. cikk (6), (8) és (10) bekezdés alapján – a Tanács egyhangú döntése alapján, a Parlament egyetértése mellett úgy, hogy a tárgyalások során a Parlamentet folyamatosan tájékoztatni kell • ET - Egyezmény 59. cikk (1) bekezdés szerint • Hatályba lépés: EU és ET tagállamainak alkotmányos hagyományainak megfelelően lefolytatott ratifikációs eljárás után

7. ELŐZMÉNYEK 14. Kiegészítő Jegyzőkönyv • KJ létrejöttének okai és körülményei (2004, 2005-2006, 2009 Madrid) • EJEB jövője – Interlaken, 2010. február 18-19.- deklaráció és akcióterv – célkitűzései • 14. Kiegészítő Jegyzőkönyv tartalma, jelentősége

8. Csatlakozással összefüggő kérdések 2010. július 7-én tárgyalások kezdődtek az EU és az ET között • Elvi jellegű kérdések • Igazgatási és technikai jellegű kérdések • Jogértelmezési kérdések – háromszintű alapjogvédelem

9. Három probléma felvetése • Probléma – egyéni panasz lehetősége EUMSz 263. cikk és a 265. cikk: (semmisségi és mulasztási eljárás) „Bármely természetes vagy jogi személy […] eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket”.

10. 1. Probléma – egyéni panasz lehetősége • Egy esetleg túl szűk értelmezés – az EJEE 6. és 13. cikkének sérelmét okozhatja? (6. cikk - tisztességes tárgyaláshoz való jog) (13. cikk – hatékony jogorvoslathoz való jog) • Megalapozhatja az Uniónak az EUMSz 340. cikke ( és 268. cikk) szerinti felelősségét? („Szerződésen kívüli felelősség esetén az Unió a tagállamok jogában közös általános elveknek megfelelően megtéríti az intézményei vagy alkalmazottai által feladataik teljesítése során okozott károkat.”)

11. 2. Probléma - Tagállamon belüli jogalkalmazás • Az egyéni panaszt az uniós jog alkalmazási körében a tagállammal szemben kell indítani – eljárásjogi szabály megteremtése szükséges ahhoz, hogy az Unió peres fél lehessen (legyen?) – a csatlakozás során tisztázandó • Járulékosan ilyenkor alapjogi szempontú vizsgálatra is sor kerülhet Strasbourgban – úgy, hogy a luxembourgi bíróságnak nem volt módja korábban az adott ügyben állást foglalni (ugyanúgy, mint eddig) • Megoldás? – elegendő az Egyezmény 46. cikke („A Magas Szerződő Felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a Bíróság végleges ítéletét minden ügyben, amelyben félként szerepelnek” – az ítélet tehát nem közvetlenül a személyt jogosítja)

12. 3. Probléma – előzetes döntéshozatali eljárás • Az ilyen döntés ellen nem lehet egyéni panaszt (EJEE 34. és 35. cikk szerint) benyújtani – mert az alapügyben/a ténybeli döntést a nemzeti bíró hozza meg – nem a Bíróság. • Másrészről ez az eljárás csak közvetve szolgál alapjogi védelmet, elsődleges célja az uniós jog hatékonyságának biztosítása (legutóbb ld. a Melki-ügy, C-188, 189/10, 2010.06.22.) • VISZONT – nagyobb esélye van annak, hogy a nemzeti bíró előterjesztési kötelezettségének elmulasztása adott körülmények között előidézheti az EJEE 6. és 13. cikke: a jogorvoslathoz való jog sérelmét.

13. FÉLELMEK - luxembourgban A Európai Unió Bírósága tart attól – hogy az Unió valamely aktusának érvényességével kapcsolatos döntés kitolódhat az Unión „kívülre” – és ezzel a külső alapjogi kontroll miatt a Bíróság tagállamoktól kapott jogköre csorbul – netán úgy, hogy a Bíróságnak nem volt esélye érdemben véleményt nyilvánítani. Hat évtized alatt az uniós joggal összefüggésben kialakított érvelési és értelmezési rendszerét és prioritásait félti. („A csatlakozás nem érinti az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit” - EUSz 6. cikk (2) bek. A csatlakozásról szóló megállapodásnak „rendelkeznie kell az Unió és az uniós jog sajátos jellemzőinek megőrzéséről” - 8. számú jegyzőkönyv.)