D E M O G R Á F I A

1. D E M O G R Á F I A

2. DEMOGRÁFIAI KIHÍVÁSOK • alacsony születésszám • magas halandóság • csökkenő népességszám • öregedő társadalom • erősödő migráció

3. Tendenciák a világban • 2007-ben 6,6 milliárd ember él a Földön • 82% a kevésbé fejlett régiókban – ezen belül a legelmaradottabb területeken 12% –, s a világ össznépességének mindössze 18%-a lakik gazdaságilag fejlett országokban • a legnépesebb kontinens Ázsia a maga 4 milliárd lakosával, melybôl 1,3 milliárd Kínában, 1,1 milliárd Indiában él • a regionális különbségek a korösszetétel vonatkozásában is jelentôsek, a kevésbé fejlett térségekben viszonylag magas a gyermek- és fiatalkorú népesség aránya, míg a fejlett országokra az elöregedés, az idôsek jelentôs súlya jellemzô • a korstruktúrában tapasztalható eltérések alapvetôen a termékenység földrészenkénti, illetve országok közötti különbségeire vezethetôk vissza

4. Tendenciák a világban • ma a világon átlagosan 2,6 gyermek jut egy nôre, ám az országos értékek a hétnél is több gyermektôl (Mali és Niger) az alig egy gyermekig (Cseh Köztársaság, Ukrajna) szóródnak • az elmúlt 50 év alatt a világ átlagos termékenysége jelentôs mértékben, csaknem a felére esett vissza, és a csökkenés valamennyi régiót érintette

5. A teljes termékenységi arányszám (TFR) földrészenként, 1950–2010

6. AFRIKA • Afrikában az átlagos gyermekszám az 1950–1955 évi 6,8-rôl a 2000–2005-ös idôszak átlagát tekintve mindössze 4,9-re esett vissza • a kedvezôtlen életkilátások ellenére (a várható átlagos élettartam mindössze 46 év), a magas termékenység következtében a népesség Afrikában nô a leggyorsabban a világon, évente 2,5 százalékkal • Észak- és Dél-Afrikában a 40-50%-os termékenység-csökkenés következtében a teljes termékenységi arányszám három körüli értékeket mutat, Kelet- és Közép-Afrikában, valamint a Szaharán túli területeken a nôk ma is öt-hat gyermeknek adnak életet • a csökkenô termékenység és az AIDS következtében növekvô halandóság eredôjeként a nem távoli jövôben Afrikában a népességnövekedés mérséklôdése, sôt egyes területeken akár a népességszám csökkenése várható.

7. A teljes termékenységi arányszám (TFR) és a népesség nagysága Kínában és Indiában, 1950–2010

8. ÁZSIA • Kinában az 1970-es évek drasztikus csökkenését követően a TFRa 20. század utolsó évtizedére 1,8 körül stabilizálódott, jelentôsen csökkentek a falusi és a városi népesség gyermekvállalási magatartásában korábban meglévô számottevô különbségek • a gyors termékenységcsökkenés Kínában spontán és adminisztratív tényezôk együttes hatására vezethetô vissza • az okok egy része a társadalmi-gazdasági fejlôdés velejárója (a nôk iskolai végzettségének emelkedése, emancipálódása és munkaválla-lása, a gyermekek felnevelései költségének emelkedése, a csecsemô- és gyermekhalandóság javulása, a korszerű fogamzásgátlás stb.) • hatalmi beavatkozás a gyermektervezés és gyermekvállalás folyamatába ( Egy 1988-ban elfogadott és 2000-ben újabb 10 évre meghosszabbított párthatározat szerint két gyermek csak kivételes esetben engedélyezett. A szigorú korlátozás betartását az állami- és pártvezetés pénzügyi szankcionálással, illetve jelentôs kedvezmények megvonásával, társadalmi presszióval, nyilvános megszégyenítéssel biztosítja) • a családtervezésbe történt állami beavatkozás következménye, hogy jelentôsen módosult a fiú- és leányszületések természetes aránya. Vidéken az egygyermekes családokban az utódok 61%-a fiú. Még erôteljesebb a változás a másod- és harmadszülötteknél: a 100 leányra jutó fiúk száma 121-rôl 152-re, illetve 127-rôl 159-re nôtt

9. ÁZSIA • Indiában hosszú idôn keresztül a halálozások számának jelentôs csökkenése és a termékenység magas szintje volt a jellemző, a 20. század utolsó harmadában exponenciálisan, évi 2–2,3%-kal nôtt a népesség száma • az 1980-as években öt alá, az 1990-es években négy alá csökkent teljes termékenységi arányszám eredményeként a 21. század elejére 1,9%-ra mérséklôdött a szaporodás évi üteme • az indiai kormány megengedôbb, inkább a párok meggyôzésére irányuló, semmint erôszakos beavatkozásra építô családtervezési politikája következtében a születések száma kisebb mértékben és ütemben csökkent, mint Kínában

10. EURÓPA • Földünk egyetlen kontinense, ahol a természetes szaporodás negatív elôjellel írható le: Európa! • A népességfogyás oka a reprodukciós szinttôl messze elmaradó, átlagos 1,4-es TFR • a rendkívül alacsony európai termékenység 1990 után, a volt szocialista országokban bekövetkezett rendszerváltozással alakult ki • a társadalmi-gazdasági változások és a családpolitikai megszigorítások hatására elbizonytalanodott fiatal népességcsoportok a családalapítás és a gyermek-vállalás elhalasztásával válaszoltak • alacsony, 1,2 körüli TFR értékek alakultak ki a dél-európai országokban is • a keleti és a déli régiónál jóval kedvezôbben alakul a nyugat- és észak-európai országok termékenysége, ám ott sem biztosított a népesség egyszerű reprodukciója (az átlagos gyermekszám 1,6–1,7) • valószínű, hogy általános lesz a kétgyermekes család, s a gyermekvállalás életkori halogatásának biológiai korlátai miatt tovább fog emelkedni a gyermektelen nôk, gyermektelen párok aránya

11. A szülőképes korú nők és a születések száma 1955-2005

12. Teljes termékenységi arányszám (TFR) Magyarországon, 1911–2005

15. Az élveszületések száma Magyarországon és Csehországban, 1990–2005

16. Magyarország • 1990-ban még 125 679 gyermek született, míg 2005-ban már csak 97 500 • a tényleges gyermekvállalási kedv visszaesése ennél is jelentôsebb, hiszen a 20–39 éves nôk létszáma – akiktôl az újszülöttek 85–90%-a várható – 1990 és 2005 között több mint 300 000 fôvel növekedett • ma tehát jóval több potenciális édesanya vállal lényegesen kevesebb gyermeket, mint 1990-ben • a születések számának visszaesése nem volt egyenletes, 1990–91-ben még stagnált, s ezt a rövid idôszakot 1992–98-ban gyors zuhanás követte, majd azóta – igen alacsony szinten – stabilizálódott az újszülöttek száma • Csehországban 2001 óta folyamatos az emelkedés • a házasságon kívüli gyermekvállalás általánossá vált és a gyermekvállalás halasztása figyelhető meg

17. Magyarország • 1990-ban hozzávetôleg minden nyolcadik gyermek született házasságon kívül, addig napjainkban ez az arány meghaladja az egyharmadot. Európai összehasonlításban ez az arányszám átlagosnak tekinthetô, és a növekedés tempója sem rendkívüli • házasságon kívüli gyermekvállalás Magyarországon minden korcsoportban terjed, továbbra is inkább a fiatalabb nôk esetében jellemzô, 1990-ben a 18 év alatti, 2004-ben már a 24 alatti édesanyák többsége is házasságon kívül vállalta gyermekét • a 24–37 évesek jellemzôen házasságon belül hozzák világra gyermekeiket, 37 év felett azonban ismét a házasságon kívüli születési arányszámok a magasabbak • a házasságon kívüli gyermekvállalás – s ez nem tipikus európai jelenség – mindmáig az alacsonyabb iskolai végzettségû nôk körében jellemzôbb • 2004-ben a legfeljebb nyolc általánossal rendelkezô édesanyák 60%-a, míg a diplomásoknak mindössze 14%-a szült házasságon kívül • 2004-ben Budapesten és a 100 000 lakosnál nagyobb városokban már alacsonyabb volt a házasságon kívül születet gyermekek aránya, mint a kisebb településeken

18. A házasságon kívül született gyermekek aránya, 1990–2004

19. Ezer megfelelő korú nőre jutó születések száma, 1990 és 2004

20. Magyarország • 1990-ben a 24–25 éves nôk voltak a legtermékenyebbek • az ezredforduló utáni években a gyermekvállalási kedv ’csúcsa’ a 29–30 éves életkor környékére tehetô • 1988-ban az édesanyák átlagosan 23 évesek voltak elsô gyermekük megszületésekor, az emelkedés folyamata 1995-ben kezdôdött, azóta évrôl évre átlagosan 0,3–0,4 évvel idôsebbek az elsô gyermeküket világra hozó édesanyák, 2005-ben 27 év volt az átlag • a szülési kor kitolódása sokkal inkább a fiatalkori termékenység csökkenésének, mint az idôsebb (30–39 év közötti) termékenység növekedésének a következménye • ma a 18–24 éves nôk legfeljebb fél- vagy harmadannyi gyermeket vállalnak, mint másfél évtizede, s ezt a kiesést nem képes pótolni a harmincasok gyermekvállalási kedvének 20–40%-os növekedése • amennyiben minden elhalasztott gyermek megszületne, a termékenységi arányszám elméletileg visszaállna a halasztás megkezdése elôtti (1,7–1,9) szintre. Ez azonban nem valószínû, mivel társadalmi és biológiai érvek sokasága szól amellett, hogy a halasztás gyakran a gyermekvállalásról való végleges lemondáshoz vezet, vagyis a termékenység nem fog visszaállni az 1990-es évek elejére jellemzô mértékre.

21. Népesedési kérdések jellemzői • a születési arányszám csökkenése; • a házasságkötések számának csökkenése; • a terhességmegszakítások számának korábbi növekedése, majd az utóbbi időben bekövetkezett csökkenése; • az utóbbi időben a halálozás csökkenése és a várható életkor növekedése; • a társadalom elöregedése és ennek messzemenő gazdasági hatásai

22. A gazdasági helyzet változásai és a népesedés közti kapcsolat • gazdasági válság, a tőzsdei árfolyamok összeomlása növeli az öngyilkosságok számát, a munkanélküliséget • csökkenti a házasságok és a születések számát, a várható élettartamot • rendeződik a gazdasági helyzet, nő a nemzeti jövedelem és a foglalkoztatás, és optimista lesz a közhangulat, megköttetnek az elhalasztott házasságok, megszületnek a korábban nem vállalt gyermekek

23. Magatartásformák • a több gyermek vállalása, a házasságnak az együttéléssel és főként a rendezetlen párkapcsolattal szembeni preferálása és az abortusz elutasítása konzervatív felfogás és magatartásmód • a kevesebb gyermek vállalása, az együttélésnek és főként a rendezetlen párkapcsolatnak a házassággal szembeni preferálása és az abortusz elfogadása liberális felfogás és magatartásmód

24. Befolyásolja-e a népesedési mutatószámokat az akár a társadalom egészére vagy csak egy nagyobb részére kiterjedő optimizmus vagy pesszimizmus ????

25. Az élveszületések száma és változása az előző évhez képest, 1980–2005 1984 1985 1990 1991 2004 2005

26. 1984 • 1983., az év folyamán: […] A nemzeti jövedelem nem nő, az ipari termelés 1%-kal emelkedik, a mezőgazdasági termelés 3%-kal csökken, az építőipar teljesítménye 2%-kal csökken, a belföldi fogyasztás 2%-kal csökken, az egy lakosra jutó reáljövedelem nem változik. […] Magyarország teljes külkereskedelmi forgalmának 36%-a a fejlett tőkés országokkal bonyolódik. […] • 1984. február 2–4. Először látogat Magyarországra brit miniszterelnök Margaret Thatcher személyében. február 9. Meghal J. Andropov, a Szovjetunió Kommunista pártja fő-titkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. február 13–14. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára vezetésével küldöttség utazik J. Andropov temetésére. A 73 éves Konsztantyin Csernyenkó lesz a Szovjetunió Kommunista Pártjának új főtitkára. április 17–20. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Magyaror-szágon tartózkodik.A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tanácskozása a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének feladatairól

27. 1984 • április 19–20. A Varsói Szerződés Tagállamai Külügyminisztereinek Bizottsága ülésezik Budapesten. Szerződést javasol a NATO-tagállamoknak a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemon-dásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. • november 6. Elsöprő fölénnyel ismét R. Reagant választják az Egye-sült Államok elnökévé. • 1985. március 10. Meghal K. Csernyenkó, a Szovjetunió Kommunista Párt-jának főtitkára. • március 11. Mihail Gorbacsov a Szovjetunió Kommunista Pártja új főtitkára. • március 25–28. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa. Középpontban a gazdasági problémák. Feladat a fizetőképesség további megőrzése, a legszélesebb értelemben vett reformpolitika folytatása. Szokatlanul kritikus hangú hozzászólások.

28. Az ezer megfelelő korú nőre jutó élveszületések száma és a teljes termékenységi arányszám

29. Az ezer megfelelő korú nőre jutó élveszületések és a teljes termékenységi arányszám változása

30. A házasságkötések száma és változása az előző évhez képest

31. Az ezer nem házas megfelelő korú nőre jutó házasságkötések száma

32. Az ezer nem házas megfelelő korú nőre jutó házasságkötések számának változása

33. Az ezer megfelelő korú nőre jutó terhességmegszakítások száma

34. Élettársi kapcsolat

35. Az élettársi kapcsolatban élő nők aránya kohorszok szerint

36. Az együttélés változása • 1970-es évek: az özvegy és elvált nők kétszer nagyobb valószínűséggel éltek élettársi kapcsolatban, mint a hajadonok, Az élettársi viszony terjedésének Magyarországon elsősorban a válás utáni új kapcsolatok képezik a forrását • 1970-1980-as évek közepe: az élettársi kapcsolatban élő elváltak arányának növekedése; az ilyen kapcsolatok valószínűsége 12,6%-ról 17,2%-ra emelkedett (az összes 15–49 éves nő között), míg az együttélők körében az elváltak hányada 31,5%-ról 47,3%-ra ugrott • 1980-as évek közepe után: az élettársi kapcsolatban élő hajadonok részaránya növekedett; annak valószínűsége, hogy a 15–49 éves nők közül valaki ebbe a csoportba tartozzon, 3,4%-ról 5,1%-ra, illetve az e csoportba tartozók aránya az összes élettársi kapcsolatban élő nő körében 28,1%-ról 35,5%-ra emelkedett

37. Az együttélés változása • 2001-ben a hajadonok aránya az élettársi kapcsolatban élő nők háromötödét (61,3%) tette ki. Mindazonáltal annak valószínűsége, hogy egy hajadon ezt a párkapcsolati formát válassza, ma is alacsonyabb, mint egy elvált asszony esetében, hiszen 2001-ben az előbbiek 16,1%-a, utóbbiak 28,6%-a tette ezt. Az elvált nők élettársi kapcsolatai a mai Magyarországon is az összes élettársi kapcsolatnak egy jelentős részét (30,7%) teszik ki. • az élettársi kapcsolatban élők Magyarországon a legalacsonyabb társadalmi (iskolázottsági) rétegből jöttek • Nyugat-Európában viszont inkább a magasabb végzettségűek választották ezt a formát, és alacsony volt körükben a gyereket vállalók aránya • az élettársi kapcsolatban élő hajadonok gyakorlatilag mindig igen magas arányban (60%) voltak gyermektelenek, ugyanakkor az élettársi kapcsolatot fenntartó özvegyek és elváltak körében csaknem ugyanaz a termékenységi mintázat rajzolódott ki 2001-ben, mint az azt megelőző évtizedekben

38. Az élettársi kapcsolatban élő nők megoszlása családi állapot szerint

39. A házasság és élettársi kapcsolat relációja az első párkapcsolatokban a 25. életév betöltéséig

40. A 25. életév betöltéséig első párkapcsolatként az élettársi viszonyt választók aránya a különböző születési kohorszba tartozó összes nő körében, iskolai végzettség szerint

41. A házasságon kívüli születésekre irányuló többváltozós elemzés • az élettársi kapcsolatban gyermeket vállaló nők vagy sokkal fiatalabbak, vagy sokkal idősebbek, mint akik házasságban szülnek • iskolai végzettségük alacsony, inkább nem vallásosak, és sok közülük a roma • az élettársi viszony minden társadalmi csoportban, de különösen a társadalmi hierarchia két pólusán népszerű párkapcsolati forma, gyermeket ennek keretében sokkal nagyobb valószínűséggel vállalnak az alsó rétegekbe tartozók Forrás: Spéder

42. Az (első ) élettársi kapcsolat:próbaházasság vagy a házasság alternatívája?

43. A házastársi és élettársi kapcsolatok tartóssága

44. Az élettársi kapcsolatok mint első párkapcsolatok jellemzői 24 hónappal létesítésük után

45. Következtetés • többségben vannak azok az első élettársi kapcsolatok, amelyekből házasság lesz • az első élettársi kapcsolatok nagy része házasság előtti, ún. „próbaházasság” • az élettársi kapcsolatok egyre később válnak házassággá • annak is mutatkoznak jelei, hogy az élettársi kapcsolat önálló, tartós, alternatív életformává lesz, elterjedéséről, arányairól még közelítőleg is nehéz bármit mondani

46. Az élettársi kapcsolat megjelenésének és terjedésének lehetséges okai Az uralkodótól eltérő életforma (itt: párkapcsolati forma) térnyerésének előfeltétele: • az érintettek (a társadalmi aktorok) kérdőjelezzék meg azt a hitet, hogy a házasság a párkapcsolat egyetlen legitim formája • az intézmények (struktúrák) – legyenek azok államiak vagy közösségiek –, ne várják el, ne írják elő és ne ösztönözzék a házasságot mint kizárólagos párkapcsolati formát

47. válásoknak az 1960-as években beinduló és folyamatos terjedése döntő szerepet játszott a házasság intézményének megkérdőjelezésében és megingatásában • a válási arány emelkedése azt is elősegítette, hogy „válás utáni” életformák alakuljanak ki • a válás után új párkapcsolatot létesítők egyre inkább előnyben részesítették az együttélést a házassággal szemben • a házasságkötés nélkül létesített párkapcsolatok elfogadottsága nőtt • a magatartásminták generációk közötti átadása szintén közre-játszhatott az élettársi viszony mint első párkapcsolat megjelenésében és terjedésében • az elvált szülők gyermekei sokkal nagyobb valószínűséggel választják elsőként az élettársi kapcsolatot

48. Összefoglalás Az együttélés terjedésének okai • válások terjedése, amely megszüntette az „életre szóló házasság” eszményét; • a válások utáni együttélés terjedése, amely megkérdőjelezte a „házasság kizárólagos” ideáját; • a közösségek felszámolására irányuló, illetve alakulását gátló társadalompolitika, amely akadályozta a párkapcsolatok közösségi szabályozását, legitimálását; • az atomizálódás és erőltetett mobilitás, amely kulcsszerepet játszott az „üres individualizációban”, illetve a válások számának növekedésében; • a női foglalkoztatás, amely vélhetőleg nem hagyta érintetlenül a hagyományos nemi szerepmegosztást; • az állami lakásépítés radikális csökkenése és a lakás-finanszírozási rendszer átalakulása, amely gyengíthette a korai házasodás és korai gyermekvállalás modelljének követésére késztető erőket.

49. Az anya átlagos életkora a gyerek születési sorrendje szerint

50. Az anya átlagos életkora a gyerek születési sorrendje szerint