Download
1 / 12
120 likes | 193 Vues
Egy sokkarú mérleg. Bazsa György a MAB elnöke Magyar Szociológiai Társaság Oktatásszociológiai szakosztály Budapest, 2010. március 18. Felsőoktatásunk rendszerváltás utáni „hétpróbája”: Az intézmények nagyfokú autonómiája vs . 1990-től növekvő mennyiségű, csökkenő minőségű hallgatóság.
E N D
Egy sokkarú mérleg Bazsa György a MAB elnöke Magyar Szociológiai Társaság Oktatásszociológiai szakosztály Budapest, 2010. március 18.
Felsőoktatásunk rendszerváltás utáni „hétpróbája”: • Az intézmények nagyfokú autonómiája vs. • 1990-től növekvő mennyiségű, csökkenő minőségű hallgatóság. • A felsőoktatástól független felvételi rendszer. • A Bologna-rendszer 2006-ban (PhD 1993-ban). • Külső és belső minőségbiztosítás. • Integráció 2000-ben. • Nem állami hazai és külföldi FOI-k megjelenése. • Mennyiségi szemléletű normatív működési finanszírozás + infrastrukturális expanzió (ppp).
1990-től folyamatosan növekvő mennyiségű, ugyanakkor csökkenő minőségű hallgatóság • Elháríthatatlan társadalmi nyomás a bemenetnél, egyúttal intézményi egzisztenciális érdek. • Az elitképzésben szocializált, ismeretközpontú képzés és a tudós oktatók (Humboldt-egyetem) sokáig nem tudják kezelni, csak most indult meg a tudásfelmérés és kiegyenlítés (l. USA: freshmen). • A bemeneti érdeklődés, jelentkezés szakmák közötti aránytalan megoszlása egyre kevésbé egyezik a kimeneti, rosszul prognosztizált munkaerőpiaci igényekkel (divat- vs. hiányszakmák sora). Nehéz! • A felsőoktatás azt termel, amit tud, a termék eladá-sában és eladhatóságában még kevéssé érdekelt.
b)Felsőoktatástól független felvételi rendszer • A felsőoktatás felvételi követelményrendszere a XX. század végére a közoktatástól független, a tovább-tanulókra többletterhet rovó (őket anyagilag „meg-fejő”), antiszociális iparággá vált. • Logikus megoldás lett volna egy jó kétszintű érettségi rendszer integrálása a felvételi eljárásba: ezt a hallgatói mennyiségben érdekelt felsőoktatás megakadályozta. Ehelyett jött a minimum 160 pont! • Az alacsony felvételi küszöbnek rossz az üzenete. • A jelenlegi rendszer részben érték, részben nép-szerűség, részben vélt majdani elhelyezkedési lehetőségek alapján rangsorolja (támogatja vagy bünteti) az intézményeket. A vidék problémája!
c) A Bologna-rendszer 2006-ban (PhD 1993-ban) • Az európai versenyképesség (mobilitás, kölcsönös elismerések), továbbá a tömeg- és elitképzés koherens megoldása – lehetne/lesz nálunk is. • Néhány problémája: • kétfázisú bevezetés (5 év besűrűsödött 3 évbe) • az ismeret-centrikusság továbbél a student centered, kompetencia alapú, kimenetet értékelő felfogással és gyakorlattal szemben • a „hagyományőrző” academic/professional meg-oszlás helyett uniform E/F szakok (kkk-k) vannak • kreditrendszerünk malfunkcionális • a szakirányok helyzete közel kaotikus • rossz médiaképet táplálunk a Bachelor végzőkről
d) Külső és belső minőségbiztosítás • A Humboldti elitképzés automatikus önminősítésé-vel szemben megjelent a külső, és lassan a belső minőségbiztosítás és az akkreditáció gondolata és gyakorlata. • Az Európai Felsőoktatási Térségben ez a legsikere-sebb közös felfogású és kvázi homogén gyakorlatú tevékenység: ESG, ENQA, EQAR. • A magyar FOI-k a külső akkreditációt (MAB) szüksé-gesnek tartják, elfogadják – vitatva a maguk eseteit. • A belső minőségbiztosítást a törvény és a MAB forszírozza – de ma még integráns része a felső-oktatási szféra gondolkodásának és gyakorlatának.
e) Integráció 2000-ben • Nemzetközi gyakorlatot és hazai hagyományt követő elgondolás – hívekkel és opponensekkel. • Vidéken érdemi, vagy túlzó, Budapesten igen mérsékelt lett a szervezeti integráció. A korrekciók súlya rendszerszempontból partikuláris. • A tartalmi integráció még nem zárult le, kérdés, hogy halad-e a folyamat? Elemzés kellene! • Lehet, hogy a mostani és még bekövetkező integ-rációk a hallgatóhiány miatt megszűnő képzések/ képzési helyek fedőszervei is lesznek?
f) Nem állami hazai és külföldi FOI-k megjelenése • Társadalmi-politikai szükségszerűség volt. • Az egyházi FOI-k fenntartó egyházuk súlyát és presztízsét képezik le. Hitéleti képzésük belső jelentőséggel bír, világi képzéseik kis arányt (<5%) jelentenek a hazai palettán. • A magánintézmények létrejöttét részben szakmai indíték, részben erősen üzleti szándék vezérli. • A külföldi FOI-k hazai megjelenése, működése nehezen áttekinthető – ingerküszöb alatti. • Sem minőségi, sem mennyiségi konkurenciát nem jelentenek az államiak számára. (Köztük sincs MIT.)
f) Mennyiségi szemléletű normatív működési finanszírozás + igen jelentős infrastrukturális (ppp) fejlesztések: alulfinanszírozottság • A „kijárós” támogatásokat meg kellett szüntetni. • Az új normatívák mindig iteráltak az adott helyzet fenntartásához – e téren bátortalan a politika. • A minőséget csak igen mérsékelten (kutatási normatívában) honorálja a rendszer. Most jelent meg a „kutatóegyetem” kategória. • Az új infrastruktúra működtetési és törlesztési költ-ségei – főleg kevesebb hallgatóval – problémásak. • Hosszú távú FOI stratégiához stabil finanszírozási elvek és gyakorlat kell(ene) – mondjuk régóta.
A „hétpróba” nagyobb részt az autonómia próbája volt és az ma is: többségük olyan külső hatás (kényszer = constrains), ami gyakorlatilag korlátozza az autonómiát, mégis intézményi válaszokat igényel. Kialakult közöttük a rendszer egészében is egy mozgó, dinamikus modus vivendi, intézményenként is hol kicsit, hol jobban kilengő amplitúdóval. Az új feladatokhoz a még akadémiai szemléletű veze-tésben erősödik a menedzseri felfogás és gyakor-lat, ám ez még ritkán támaszkodik Mérlegekre.
A magyar felsőoktatás működik, nincs válságban, EFT konform, a hazai szellemi és gazdasági tőkére épülő szektorok sorában a jobbak között van. Változás kell: mennyiség helyett a minőség, érdek helyett az érték legyen fontosabb. Átfogó fejlesztési stratégiára vár. De ez át kell(ene) íveljen pártokat és négyéves ciklusokat.
