KÉTÉLTŰEK (Amphibia)

KÉTÉLTŰEK (Amphibia) • az első 2 pár járólábbal bíró szárazföldi gerincesek • mégsem alkalmazkodtak teljes mértékben a szf-i élethez • egyedfejlődés kezdeti szakasza vízhez kötött, kifejlettek vízben vagy nedves élőhelyen élnek • vízi élettértől is már függetlenedett néhány fajuk: szaporodáshoz is elég a nyirkos közeg • poikilotherm állatok: testhőmérsékletüket a környezet szabja meg elsősorban. De tudnak ez ellen védekezni (pl. túl melegben árnyékba húzódnak). Napfényben 10 Co-kal is képesek emelni testhőjüket. • szélsőséges hőmérsékleteket is képesek elviselni (nyári álom, téli álom)  anyagcseréjük minimálisra csökken

több, mint 4.000 fajuk él a Földön (4.400) • egyedül a sarkvidékeken és ezek környezetében nem találhatók meg, ill. az állandó hó- és fagyhatár felett • faj- és egyedgazdagságuk a trópusi, szubtrópusi éghajlaton a legnagyobb • előfordulásuk a nagyobb, összefüggő területeken, kontinenseken gazdagabb, a szigetfaunák ált. szegényebbek (korlátozott a mozgásuk) • elszigetelt helyeken élők között sok endemikus faj alakult ki • Magyarországon 18 faj él • az adott terület indikátor fajai is lehetnek • hazánkban mindegyik kétéltűfaj védett!

A kétéltűek állományát veszélyeztető tényezők • Általában helyhű állatok, tevékenységi körük max. néhány km a víztől  kedvezőtlen hatásokat nehezen védik ki • élőhelyek eltűnése, beszűkülése: egyik legfontosabb veszélyeztető tényező (mocsarak, lápok… vándorlási útvonalak) • szaporodóhelyek eltűnése (autóút keresztezi az utat) • klímaváltozás: egyre szárazabb és melegebb éghajlat  szaporodóhelyek elvesztése, kevesebb táplálék; UV-sugárzás növekedése  érzékenyek rá, főleg a peték pusztulnak el nagy számban • természetes ellenségek elszaporodása • hobbiállattartás, gazdasági hasznosítás (békacomb, mérgek) • tudatlanság, ellenszenv, „emberi hülyeség”

Békamentő akciók • Egyre többször fordul elő, hogy a békák vádorlási irányát autóutak keresztezik  akár több ezer egyed is elpusztulhat így pár nap alatt • Ezért az ilyen utak mellett kialakítanak terelőlapokat, ezek mentén a leásott vödrökbe került békákat pedig átviszik az út másik oldalára, és ott szabadon engedik őket. • peték összegyűjtése, főleg békáknál terjedt el: az összegyűjtött petéket biztonságos víztérbe helyezik át (pl. hamar ívnak a békák, biztos kiszárad a víz) • passzív mentés: írott és elektronikus kiadványok, plakátok, táblák, előadások…

RENDSZERTAN osztály: kétéltűek (Amphibia) 1. rend: farkos kétéltűek (Caudata, Urodela) 1.1. család: szalamandrafélék (Salamandridae) 2. rend: békák (Anura) 2.1. család: unkafélék (Bombinatoridae) 2.2. család: ásóbékafélék (Pelobatidae) 2.3. család: varangyfélék (Bufonidae) 2.4. család: levelibéka-félék (Hylidae) 2.5. család: valódibéka-félék (Ranidae) 3. rend: lábatlan kétéltűek (Gymnophiona) – trópusokon élnek

1.1. család: Szalamandrafélék (Salamandridae) • testük megnyúlt, lábukon és farkukon úszóhártyásak • bőrük méregmirigyes, élénk színű lehet a testük • szaporodási időben a hímeken nászruhát öltenek (szép, színes  gyűjtik) • rejtett életmódjuk miatt gyakran észrevétlenek maradnak, állománynagyságukat is sokszor alábecsülik ezért • Foltos szalamandra (Salamandra salamandra) • hazánkban a középhegységekben ill. a Soproni- és Kőszegi-hegységben megtalálható • élőhelye: nedvesebb erdők, tengerszint feletti magasság 300-1000 (1800) m • természetes ellensége alig van (szalamandrint termel + bőrszíne riasztó hatású) • lárvák: víz kiszárad, szennyeződik • a hazai állomány nem veszélyeztetett • indikátorfaj • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

Pettyes gőte (Triturus vulgaris) • ált. alföldi jellegű területeken fordul elő Európában (1000 m-ig) • hazánkban általánosan elterjedt, gyakori gőtefaj • élőhelyek: tavak, mocsarasodó vizek, csatornák, lápok, mocsárrétek, de szárazabb helyek is • természetes ellenségeinek száma magas: vízben ragadozó rovarok, rovarlárvák, halak, vízimadarak; szárazföldön rovarevő és ragadozó emlősök, madarak főleg • veszély: természetes szaporodóhelyek eltűnése, szennyezése • a hazai állomány nem veszélyeztetett • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Alpesi gőte (Triturus alpestris) • európai elterjedésű, szűk areájú faj, főleg a magashegységekben él (500-3000 m) • hazánkban a Zempléni- és Bükk-hegységben, Mátrában, Bakonyban, Őrségben, Vend-vidéken fordul elő • élőhely: tiszta hegyi patakok, forrásvizek, időszakos vízállások, nedves erdők • hazai állománya sérülékeny: szűk elterjedés, élőhelyek veszélyeztetettsége, sok predátor • fajvédelmi program elsősorban a Bükkben és a Mátrában • élőhelyi tényezők indikátora, lokális kétéltű élőhelyek indikátora • védett, eszmei értéke 50.000 Ft

(közönséges) tarajos gőte (Triturus cristatus) • Északi-középhegységben fordul elő • sok a természetes ellensége: ragadozó víziállatok, kannibalizmus, vízimadarak, hüllők, békák • fő veszélyeztető tényező a szaporodóhelyek eltűnése, kiszáradása • hazai állománya stabil • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus) • Kárpát-medencében endemikus, világállomány közel fele itt él • előfordulása: Alföld, Dunántúli-khg, Soproni-hg, Dél-Dunántúl; 600 m-ig; lakott területeken is • élőhelye: gazdag növényzetű állóvizek, holtágak, csatornák • legveszélyeztetettebb tarajosgőte, hazánkban a faj állományának fennmaradása egyben a világállomány megóvását is jelenti • legfontosabb a szaporodóhelyek megóvása • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Alpesi tarajogőte (Triturus carnifex) • alig egy évtizede került elő az Alpokaljáról, Őrségből (olasz, osztrák Alpok, Balkán-fsz fordul elő)  perempopuláció • élőhelye: erdősült, dús víz alatti növényzetű, kisebb vízterek • hazai állománya csak részben ismert (élőhelyvédelem, szaporodóhely védelme) • védett, 10.000 Ft

2.1. család: unkafélék (Bombinatoridae) • nyelvük a szájfenékhez nőtt, ezért nem kicsapható, korong alakú • a pupilla szív vagy csúcsára állított háromszög alakú • vízközeli életmódúak • a peték egyesével vagy kisebb csomókban vannak a vízben • „unkareflex” • Magyarországon két fajuk fordul elő, és ezek hibridjei is • Vöröshasú unka (Bombina bombina) • Európa középső és keleti részének tipikus békafaja (Németországig) • hazánkban az alföldi területeken elterjedt, de megjelenik a középhegységekben is • élőhelye: „ahol van egy keréknyomnyi víz”, eléggé igénytelen • általános veszélyeztető tényezői nincsenek, egy-egy régióban azonban az évekig tartó aszály miatt kiszáradhatnak élőhelyei • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Sárgahasú unka (Bombina variegata) • európai elterjedésű, viszonylag szűk areával • élőhelye: hegyvidéki, nedvesebb, hűvösebb területek 2000 m-ig (hegyi unka) • nálunk főleg a középhegységekben, hegységekben élnek és a Szatmár-Beregi-síkon • hazai állománya közvetlenül nem veszélyeztetett • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

2.2. ásóbékafélék (Pelobatidae) • pupillájuk függőleges • hátsó lábukon ásósarkantyú fejlődik  gyorsan tudják beásni magukat a földbe • sötétben aktívak • Barna ásóbéka (Pelobates fuscus) • ebihala a legnagyobb az összes hazai béka lárvája közül • főként az Alföldön él hazánkban, de előfordul a domb- és hegyvidékeken is • általánosan elterjedt nálunk • élőhelye: laza, száraz talaj, főként síkvidéken, szikeseken • egyedszáma csökken, néhol erősen megfogyatkozott • természetes ellenségei éjjeli ragadozók (pl. baglyok, menyétfélék), és a kora reggeli ragadozók (kék vércse) • ebihalakat számos vízi ragadozó zsákmányul ejti • legnagyobb veszély a szaporodóhelyek kiszáradása, autóutak vándorlás idején • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

2.3. varangyfélék (Bufonidae) • erősen rücskös bőrű, zömök testű fajok • bőr méregmirigyekben gazdag • pupillájuk vízszintes • száraz helyen élnek • éjszakai életmódúak • a petéket jellegzetes, kétsoros zsinórban rakják • Barna varangy (Bufo bufo) • egész Európában előfordul, hazánkban is elterjedt, nagyfokú a toleranciája • mesterséges környezetben is megél • hazánk egyik legelterjedtebb kétéltűfaja • „emberi hülyeség”: visszataszító a külseje – különösen a nászidőszakban kritikus az összekapaszkodott állatok miatt • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Zöld varangy (Bufo viridis) • Európában és Magyarországon is elterjedt, néhol gyakoribb a barna varangynál is • „emberi hülyeség” • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

2.4. levelibéka-félék (Hylidae) • ujjaik végén tapadókorong van  lombos fák ágain, levelein élnek • bőrük sima • pupillájuk ált. vízszintes • végtagjaik hosszúak, jól úsznak és ugranak • mimikri: színüket gyorsan tudják változtatni • kb. 700 fajuk ismert, 2 faj él Európában, hazánkban csak 1 • Zöld levelibéka (Hyla arborea) • Európában elterjedt faj • hazánkban sokfelé előfordul, mesterséges környezetben is • talán a legismertebb és „legelfogadottabb” békánk • jó rejtőszíne miatt nehéz észrevenni (ragadozóknak is) • veszélyeztető tényező: autóutak, ívóhelyek kiszáradása, megszűnése, gyümölcsfák permetezése, kis békáknál a kaszálás • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

2.5. valódibéka-félék (Ranidae) • egyedül Ausztráliában nem élnek, közel 650 ismert faj • a pupilla fekvő, ovális • hátsó lábuk jól fejlett, úszóhártyás • „bajuszos békák”, „barna békák”: gyepi béka, erdei béka, mocsári béka • „zöld békák”: tavi béka, kis tavibéka, kecskebéka • Gyepi béka (Rana temporaria) • a hűvös, nedves, csapadékos klímát kedveli, ezért igen magasra is felhatol (2500 m) • Magyarországon szórványos előfordulása, középhegységekben él • élőhelye: állóvizek mentén, zárt, nedves erdők avarjában, dagonyákban • az ember közvetlenül ritkán veszélyezteti, rejtett életmódú • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Mocsári béka (Rana arvalis) • Európa középső és északi részén él, nálunk alföldi elterjedésű, nedves helyeket kedveli • természetes ellenségei a fajt nem veszélyeztetik: gázlómadarak, vízisikló – gőték, szitakötőlárvák, egyes békák • szárazabbá váló élőhelyei veszélyeztetettek, eszmei értéke 2.000 Ft • Erdei béka (Rana dalmatina) • élőhelyei nedves erdők és rétek, elsősorban a lomboserdők zónája • általánosan elterjedt nálunk, természetes ellenségei nem veszélyeztetik • 2.000 Ft

Tavi béka (Rana ridibunda) • igazi vízközeli faj, a víztől el sem távolodik: folyók, csatornák, tavak, mocsarak, rizsföldek (növényzettel dúsan benőtt) • nálunk általánosan elterjedt alföldi faj • sok természetes ellensége van: siklók, madarak, emlősök • állománya nem veszélyeztetett • gazdasági céllal tenyésztették, élettani kísérletek alanya is • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Kis tavi béka (Rana lessonae) • Magyarországon jellemző faj, pontos elterjedése nem ismert (a bonyolult hibridizációk miatt) • sík vidéki területeken főleg állóvizek mentén gyakori, a víztől nem távolodik el • természetes okok miatt nem veszélyeztetett, pontos állományfelmérés kéne • védett, eszmei értéke 2.000 Ft • Kecskebéka (Rana kl. esculenta, Rana esculenta complex) • tavi béka és kis tavi béka hibridje, de képes bármelyik ősével újra hibridizálódni • hazánk tipikus békafaja, sokféle állóvízben megjelenhet • állományt veszélyezteti az élőhelyek megszűnése, a forgalom, az emberi hatások • régebben megették, mesterségesen tenyésztik • védett, eszmei értéke 2.000 Ft

HÜLLŐK • 1. „valódi” szárazföldi állatok  szaporodás nem kötődik vízhez • 7.000 faj, mindenhol megtalálhatók • bőrük felépítése és szaporodásuk más, mint a kétéltűeké  könnyen megkülönböztethetők • - tojásban fejlődő, magzatburokkal védett és szikanyaggal jól ellátott embrió • - szárazföldön könnyebben elrejthetők az utódok • - szülők védelme • állkapcsuk aprításra is szolgál, nem csak megragadásra • hím párzószerve lehetővé teszi a belső megtermékenyítést • differenciáltabb tüdő  jobb légzés

bőrfelszín vastag szaruréteggé alakult  vedlés: legkülső réteg levetése (pajzsmirigy szabályozza) • - kígyó, lábatlan gyík, csökevényes lábú gyík: egészben • - gyíkok: cafatokban • - teknős: folyamatosan kopik • többségük ragadozó, néha mindenevő, növényevő • változó testhőmérsékletűek • váltivarúak, ivari dimorfizmus van ált. • szaglásuk kevésbé fejlett (teknősöké jó) • nyelv felveszi a levegő szaganyagait képező molekulákat. A visszahúzódó nyelv a Jacobson-féle szerv érzékelőhámjának adja át ezeket a vegyi anyagokat. Alkalmas a szájüregben lévő táplálék ízének érzékelésére is (teknősökre jellemző). • látószervük hólyagszem, térben láthatnak

A hazai hüllők védelme • a hazánkban előforduló 15 hüllőfaj mindegyike védett, melyből 3 fokozottan védett • legtöbbjük nincs közvetlenül veszélyeztetett helyzetben • a veszélyeztetettek viszont kritikus helyzetűek sajnos • nem mindegyikük elterjedése, állománynagysága ismert pontosan • A hazai hüllőket veszélyeztető tényezők • élőhelyek eltűnése • ember okozta zavaró hatások: állatot, táplálékát, telelőhelyét… veszélyezteti • építések: út, csatorna, mezőgazdasági tábla, erdősítés… • hobbiállattartás

RENDSZERTAN Osztály: Anapsida 1. Rend: teknősök (Testudines) 1.1. Család: édesvízi teknősök (Emydidae) Osztály: Diapsida 2. Rend: pikkelyes hüllők (Squamata) 2.1. Család: kígyóalakú gyíkfélék, lábatlangyíkfélék (Anguidae) 2.2. Család: vakondokgyíkfélék (Scincidae) 2.3. Család: nyakörvös gyíkfélék (Lacertidae) 2.4. Család: valódi siklófélék (Colubridae) 2.5. Család: viperafélék (Viperidae)

1. rend: teknősök (Testudines) • testüket a bőrcsontokból és az ebbe beolvadt csigolyákból, ordákból, a felszínen lévő szarulemezekből kialakult hátpáncél (carapax), ill. a főleg bőrcsontokból és szarurétegből álló mellvért, haspajzs (plastron) védi • a szarulemezeken jellegzetes mintázat alakul ki, mivel a páncél is együtt nő az állattal • legtöbbjük képes fejét, farkát és végtagjait behúzni páncéljába • szarukáva van a fogak helyett • hallásuk gyenge, szaglásuk jó • táplálékuk: szárazföldiek – növényevők, víziek - ragadozók • tojásokkal szaporodnak, melyeket a nap melege „kelt ki” • 330 fajuk él a Földön

1.1. Család: édesvízi teknősök (Emydidae) • lábuk úszóhártyás • túlnyomóan lassúfolyású folyókban, tavakban és tócsákban élnek • úszásuk rendkívül gyors és feltűnően ügyes • a legtöbb faj ragadozó  kétéltűek, halak vagy gerinctelen állatok, melyeket mindig a víz alatt fogyasztanak el • télre beássák magukat a földbe és „téli álmot” alszanak

Mocsári teknős (Emys orbicularis) • a Kárpát-medence egyetlen őshonos teknősfaja • fejét, végtagjait és farkát védekezésül képes a páncéljába behúzni  szinte hozzáférhetetlen • az egyik legváltozékonyabb faj (15 alfaj) : legdiverzebb a déli elterjedési területén • magyarországi a „dunai populációhoz” tartozik • max. páncélhossza Európában 23 cm • élőhelye: tavak, pocsolyák, csatornák, holtágak, mocsarak, lápok… és közvetlen környezetük • tojásait a nőstény a vizek mentén a homokba, tőzegbe rakja június-júliusban • telelni az iszapba vagy a parton, fagymentes helyre húzódnak • nagy mennyiségben vesz magához állati eredetű táplálékot, „a vizek egyik hullaeltakarítója” • hazai állománya pontosan nem ismert, utóbbi években sok helyről eltűnt • élőhelyek megszűnése, szennyezése, forgalom, tojásrakó helyek megszűnése • szándékos pusztítás, hobbiállattartás • védett, eszmei értéke 50.000 Ft • ÉKSZERTEKNŐS!

2. Rend: pikkelyes hüllők (Squamata) • a ma élő hüllők többsége ide tartozik, több mint 5000 faj • haránt irányuló kloákanyílás • hasított, kétágú nyelv • a szarupikkelyekkel fedett régi, kopott bőrüktől vedléssel szabadulnak meg • hazánkban 2 alrendjük van: • - gyíkok • - kígyók • Gyíkok: • megnyúlt test • mozgásukkor oldalirányú hullámok alakulnak ki • sok faj él száraz, sivatagi területen • szemhéjuk mozgatható, látásuk igen fejlett • farok leválhat (öncsonkítás = autotonia), mely regenerálódik • tojáshéj lágy, pergamenszerű • táplálékuk: rovarok, férgek, puhatestűek • kb. 3.300 fajuk van

Kígyók: • hosszúra nyúlt, hengeres test • hasoldalon széles pajzssor • végtagok, függesztőöveik teljesen hiányoznak • gerincoszlop: törzs + faroktájék • csigolyák szinte egyformák, csak lengőbordák vannak  mozgásban van szerepe • állkapocs két fele között egy légzőcső húzódik előre  képesek levegőt venni, ha a táplálék teljesen kitölti szájukat • bal oldali tüdőfél elcsökevényesedett • fogak kúp alakúak • mérgeskígyóknál vannak méregfogak (felső állkapocs), melyek a száj csukott állapotában nyálkahártya-zacskóban ülnek • alsó és felső szemhéj átlátszó burokká nőtt össze (nem képesek pislogni) • látásuk általában nem jó • 2.300 faj

2.1. Család: kígyóalakú gyíkfélék, lábatlangyíkfélék (Anguidae) • kígyókhoz felületesen hasonlítanak • kb. 60 fajuk Eurázsiában és Amerikában terjedt el • legtöbb fajnak nincs végtagja • pislogni képesek (kígyók nem!) • Lábatlangyík (Anguis fragilis) törékeny gyík, kuszma • fényes, bronzszínű test, melyet kerekded pikkelyek borítanak; a fiatalok fényes világos vajszínűek, hátukon fekete gerincvonallal • 35-50 cm, melyből a farok (kloáka mögötti rész) 20-30 cm • rejtett életű, főleg szürkületkor ját zsákmány után • tápláléka: meztelen csigák, férgek, pókok, lágy testű ízeltlábúak • farkát többször is letörheti, óvatlan kézben „darabokra esik szét” • elevenszülő, a fiatalok rögtön önállóak • élőhelye: hagyományosan művelt lombos erdők • „emberi hülyeség”: kígyónak hiszik, ezért megölik • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

2.2. Család: vakondokgyíkfélék (Scincidae) • testüket jellegzetes, félkör alakú pikkelyek borítják • testük hengeres, sima, fényes • fejük kúp alakú, csak kevéssé különül el a törzstől • végtagjaik ált. nem túl erősek, egyes fajoknál hiányoznak • előszeretettel tartózkodnak talajban • kb. 1.000 fajuk ismert • Pannongyík, magyar gyík (Ablepharus kitaibelii) • különleges életmódú hüllőfaj; inaktív időszakait a földbe ásva tölti, onnan jön elő táplálkozni, szaporodni • testalkata is ehhez módosult: hasoldalát és hátoldalát egyforma, kerek pikkelyek borítják • szemhéja összenőtt, pislogásra nem képes • négy lába nagyon apró, mozgása „kígyózó”, hasa érinti a talajt • a legkisebb gyíkfajunk, max. 12 cm, kifejlett gyíkok tömege is 1 gramm körüli • fokozottan védett, a hazai alfaj a Kárpát-medencében endemikus • nálunk elterjedése szigetszerű, de sokfelé előfordul • hazai gyíkfajok közül a legritkább, leginkább veszélyeztetett (ritka + zavarás) • élőhelyei veszélyben vannak • fokozottan védett, eszmei értéke 100.000 Ft

2.3. Család: nyakörvös gyíkfélék (Lacertidae) • nevüket a nyakuk alsó oldalán, a toroktájékon húzódó, nyakörvszerű, megnagyobbodott pikkelysorról kapták • hasukat és fejük tetejét nagy pajzsok borítják • a hímek combjának alsó oldalán pórussor húzódik • törzsük karcsú, a végtagok erősek, a farok hosszú, egyenletesen elvékonyodó • ragadozók a hazaiak mind, nem hazai fajok lehetnek növényevők is • ivari dimorfizmus ált. van • több, mint 200 fajuk ismert • hazánkban a család 5 faja őshonos • - zöld gyík (Lacerta viridis) • - fürge gyík (L. agilis) • - fali gyík (Podarcis muralis) • - homoki gyík (P. taurica) • - elevenszülő gyík (Zootoca vivipara)

Zöld gyík (Lacerta viridis) • legnagyobb és leglátványosabb hazai nyakörvösgyíkunk: 35 cm (ebből a farok 20-25 cm) • nagyon ügyesen mozog az aljnövényzetben, de még a fákra is mászik • a hím nászidőszakban smaragdzöld, hasoldala citromsárga, torokfoltja türkizkék • a nőstények mindig mintázottak, hátukon két párhuzamos csík van, s köztük, ill. az oldalukon barnás és fehéres foltok váltakoznak, hasoldaluk fehér – vajszínű, torkuk sohasem kék • melegkedvelő, hazánkban mindenfelé előfordul • bozótos, fás élőhelyet részesít előnyben (meleg, napos erdőszélek) • a kifejlett hímek erősen területtartók, kannibalizmus is előfordulhat • ritkulóban lévő, érzékeny gyíkfajunk • állománysűrűsége sehol sem magas (a párok viszonylag nagy területen élnek) • környezetének átalakítása, megszűnése az állomány eltűnéséhez vezethet  genetikai leromlás • lakott területek: kutya, macska • védett, eszmei értéke 10.000 Ft • Fürge gyík (Lacerta agilis) • gyakori faj hazánkban, ahol egy kis meleg van; a lakott településektől az erdőszélekig mindenütt előfordul • teste 18-22 cm hosszú, tömzsi, vaskos, nem igazán fürge mozgású • a hím oldala nászidőben élénk fűzöld • a nőstény hátán két párhuzamos sötétbarna sáv fut, amelyek között világos, fehére foltok sorakoznak • szeret fára mászni • teljes állománya közvetlenül nem veszélyeztetett • védett, eszmei értéke 10.000 Ft

Fali gyík (Podarcis muralis) eszmei értéke 10.000 Ft • lapos testalkatú (sziklarepedésben könnyebben bújik el), kisebb gyík • barna színű, a hátán középen húzódó sötétebb gerincvonal és az oldalain futó szakadozott foltokból álló csipkés sáv díszíti; teljesen fekete színű is lehet • a hím hasoldala nász idején téglapiros a szélén égszínkék foltsorral • a nőstény hasoldala halvány fehéres rózsaszín, esetleg sötétebb pettyekkel • hazánkban gyakori, néhol tömeges, kötődik a sziklás-köves terephez • nem veszélyeztetett, jó alkalmazkodóképességű, lakott területek: tyúkok (kutya, macska) • Homoki gyík (Podarcis taurica) eszmei értéke 10.000 Ft • felülről lapított testalkatú, de élénkebb színű, mint a fali gyík • hátán középen széles, többnyire élénk fűzöld csík húzódik, amelyet sötétbarna foltsor szegélyez, melyben fehér foltokból álló csík van, a test oldala pedig barnás alapon sötétebb foltokkal tarkított • a hasoldal a hímeknél narancssárga, a szélén kék pikkelyekkel, a nőstényeknél fehér • a Balkán-félsziget jellemző gyíkfaja, hazánk és a Krím-félsziget az északi elterjedési határa • Magyarországon szórványos, főként az Alföldön fordul elő, nyílt homokpusztagyepeken • veszélyeztetett, erősen csökken az állománya (megfelelő élőhelyén is!) • Elevenszülő gyík (Zootoca vivipara) eszmei értéke 50.000 Ft • a Föld egyik legszélesebb elterjedésű hüllőfaja • hüllő létére meglehetősen hidegtűrő (Svédország, Norvégia) • karcsú, vékony, 14-16 cm-es, barna gyík • háta világosabb barna, középen egy sötétebb barna csíkkal • a nőstény testéből a még magzatburokkal borított kicsik bújnak ki, a burok felreped, az újszülöttek megszáradnak, levedlenek és önállóak • hazánkban a lápokhoz, vizenyős turjánosokhoz kötődik  élőhelyei eltűnnek, veszélyeztetett

2.4. Család: valódi siklófélék (Colubridae) • a végtagok függesztőövei is hiányoznak • bal tüdőlebeny hiányzik, vagy csökevényes • nincs külső- és középfülük sem • farkuk hosszú és egyenletesen elvékonyodó ált. • vannak hátulméregfogas fajok is a Földön, hazánkban nincs ilyen faj • közel 1.800 fajuk ismert • Magyarországon 5 faj él • - haragos sikló (Hierophis caspius) • - erdei sikló (Elaphe longissima) • - rézsikló (Coronella austriaca) • - vízisikló (Natrix natrix) • - kockás sikló (Natrix tessellata) • Haragos sikló (Hierophis caspius) • egyik legnagyobb hazai siklófajunk, 1,5 (2) m is lehet • hatalmas teste erőteljes, szorítása erős, támadékony sikló – DE nem mérgeskígyó! • feje ovális, szembogara kerek • teste egyszínű sárgás, vöröses, olajbarna, hasa világosabb (a fiatalok nem egyszínűek, foltozottak) • napsütötte, sziklás, vízmosásokkal, kőomlásokkal tagolt, meredek lejtőket kedveli • veszély esetén szinte nyílként száguld, nehéz nyomon követni • nálunk van elterjedésének északnyugati határa • egyik legritkább hüllőfajunk, kihalás fenyegeti • fokozottan védett, eszmei értéke 500.000 Ft

Erdei sikló (Elaphe longissima) • nagy termetű, melegbarna színű kígyófaj (140-160 cm) • valamivel karcsúbb a haragos siklónál és kevésbé gyors, jámbor természetű • egyetlen hazai kígyófaj, mely bokrokra, fákra felmászik • középhegységeinkben gyakori, kerüli a teljesen nyílt, erősen napsütötte élőhelyeket • országos állománya stabil • Rézsikló (Coronella austriaca) • viszonylag kis termetű (max. 75 cm), főként gyíkokkal táplálkozik, mérge nincs • sokszor összekeverik a viperákkal, pedig fején inkább „H” alakú mintázat van (nem „V” vagy kereszt), amely a hátán létraszerűen induló, majd felszakadozó, kettős sötétebb foltsorban folytatódik • elevenszülő • nem veszélyeztetett • Vízisikló (Natrix natrix) • hazánkban a leggyakoribb siklófaj, a legtöbb vizes élőhelyen és azok környékén előfordul • igen változatos megjelenésű, közepes termetű, erőteljes testfelépítésű (max.1,2 m) • hátoldala olajzöld, szürke és barna árnyalatai, néha fekete, a magyar populációknál gyakori, hogy két világosabb sáv fut végig a háton; fején jellegzetes sárga félhold alakú mintázat látható • úszó életmódú, tápláléka főleg békák • „emberi hülyeség”: szándékos pusztítás, de állománya stabilnak mondható • Kockás sikló (Natrix tessellata) • jobban kötődik a vízhez, mint a vízisikló, halakkal táplálkozik (Velencei-tóban nem él) • hasa „zongorabillentyűs” mintázatú, mint a vízisiklóé • háta foltmintázatú, világosabb barnás v. szürkés és sötétebb foltos, fején nincs félhold • erős szagú végbélváladéka hatékony védekezéskor

2.5. Család: viperafélék (Viperidae) • legfejlettebb mérgeskígyók • csöves méregfogaik a mozgatható állcsont elülső részén találhatók, és támadáskor előrefelé felegyenesíthetőek • a méregmirigyből a méreg a fogban lévő csatornán keresztül jut a zsákmányba • pupillájuk függőleges hasítású • sokuk elevenszülő • egyedül Ausztráliában nem élnek • közel 150 fajuk ismert, közülük 2 faj él hazánkban • a két magyarországi faj megritkult nálunk, emberre nem jelentenek veszélyt • Keresztes vipera (Vipera berus) • az elevenszülő gyíkhoz hasonlóan az egyik legelterjedtebb hüllő, és ugyancsak a legészakabbra hatol; elevenszülő • feje háromszögletű, hátrafelé kiszélesedő, amelyet a méregmiriggyé módosult fültőmirigyek okoznak • törzse zömök, vaskos, nem különösebben izmos, szorítani csak gyengén tud • farka rövid, a kloáka körül hirtelen elvékonyodó • legszembetűnőbb a tarkótájéktól induló és a farok hegyéig húzódó sötét, cikcakkos csík, amelyet világosszürke vagy világosbarna sáv szegélyez • „emberi hülyeség”: ismeretterjesztés kulcsfontosságú lenne • élőhelyeinek eltűnése, erdősülése, vaddisznók • védett, eszmei értéke 50.000 Ft

Rákosi vipera, parlagi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) • kis termetű mérgeskígyó, max. 55-60 cm-es • barnás színárnyalatú; hátán világos szalmasárga vagy szürkésbarna alapon csokoládébarna, kívülről sötéten szegett, többnyire összefüggő cikcakkos sáv húzódik • fején a jellegzetes X vagy fordított V alakú rajzolat látható, ajakpajzsai fehérek • hasoldala fehéres, szürke vagy fekete, néha világos pontokkal sűrűn tarkított • 7 aljafa van, a „rakosiensis” alfaj mára már hazánkon kívül mindenhonnan kipusztult (Kiskunság, Hanság) • élőhelye: gazdag rovarvilágú sztyepprétek, extenzív legelők • mérge nem életveszélyes az emberre • fennmaradása az élőhelyek megszűnése miatt kétséges • a legveszélyeztetettebb hazai és európai mérgeskígyó • helyzete kritikus – nincs élőhelye • egyedszáma a kritikus érték alá csökkent • Vipera LIFE • fokozottan védett, eszmei értéke 1.000.000 Ft

KÉTÉLTŰEK (Amphibia)