dr. Vercseg Ilona, közösségfejlesztő kutató, oktató, tréner vercseg@kkapcsolat.hu

1. ARIADNE, vezérfonal a szociális gazdaságban tevékenykedő menedzsereknekPróbaképzés - 2012. május 23-25. - Kunbábony dr. Vercseg Ilona, közösségfejlesztő kutató, oktató, tréner vercseg@kkapcsolat.hu A HELYI KÖZÖSSÉG ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA A befogadó társadalmi közeg és a szervezeten belüli identitástudat, kohézió erősítése a közösségfejlesztés eszközeivel – Közösségi kompetenciák fejlesztése

2. Bevezetés Ma már mindnyájunk számára evidencia, hogy a mi célcsoportjaink és azok a helyi közösségek, amelyekben élnek, nem sokat várhatnak az ún. külső modellektől, mert azok éppen most kerülnek válságba, a fenntarthatóság problémájával nézve szembe. A helyi fejlesztés inkább a helyi lakosság által kidolgozott sajátos alternatív stratégiákon és a helyileg önállóan kialakított terveken alapulhat, mégpedig a lakosság szükségleteinek és erőforrásainak újfajta egybevetéséből kiindulva. Ez azonban hosszú folyamat és olyan kompetenciák meglétét teszi szükségessé, amelyek épp a mi célcsoportjainknál hiányoznak a leginkább. Akkor születhetnek helyi fejlesztési stratégiák, ha fejlesztjük a célcsoport közösségi kompetenciáit és a közösségi tanuláshoz-cselekvéshez megteremtjük a szükséges feltételeket is. Az erre általunk legalkalmasabbként ismert eszköz a közösségfejlesztés.

3. Előadásom témái, felépítése Előadásomban arra törekszem, hogy bemutassam a közösségi kompetenciák és készségek elérésének néhány lehetséges közösségfejlesztési módját. Előadásomat két részre osztottam. Az I., Közösségi kompetenciák fejlesztése részben a közösségben való élethez és cselekvéshez szükséges tudás-kompetenciákat, közösségismereti területeket ismertetem gyakorlati példákon keresztül, míg a II., Közösségi együttműködés részben azokból a közösségfejlesztői módszerekből mutatok be néhányat, amelyek a cselekvéshez-együttműködéshez szükséges készségeket fejlesztik ki. Végül összefoglalom a közösség általi fejlesztés során létrejövő-fejlődő legfontosabb kompetenciákat.

4. I. Közösségi kompetenciák fejlesztése A közösségfejlesztés lényegében a képessé tételről (empowerment) és a képessé válásról szól. Nem a közösségfejlesztő teszi képessé ugyanis az érintetteket, hanem a közösségi kezdeményezés és cselekvés sokrétű, informális és formális tanulási folyamata (melynek szerveződésében természetesen a szakembernek is nagy szerepe van, akár képzőként is!) A szakember számára előírt szakmai kompetenciák (ismeretek, szaktudás) és készségek (kapcsolat-szervező készségek, meghallgatni és kommunikálni tudás, köznyelvi beszédkészség, stb.) kérdése most háttérben marad, mint olyan erőforrás, amely képes kifejleszteni és mozgósítani a helyi lakosokban, az érintettekben (stakeholders) a közösségi kompetenciákat és általuk mozgásba hozni-mozgásban tartani a közösségi együttműködést.

5. A közösségi létet már a legkisebb kortól gyakorolni kell. Nem egyszeri akciókra gondolunk csupán, hanem rendszeres, napi vagy heti munkálkodásra. A jó közösségfejlesztési gyakorlat azt mutatja, hogy hozzáértő segítséggel a gyermekek és fiatalok képesek maguk elé közösségi célokat és feladatokat kitűzni, s ezek köré kortárs-csoportokat szervezni.

6. I.1 Helyi tantervek A közösségi szocializáció folyamatát a nemzeti alaptantervet kiegészítő, helyi, közösségi módon kidolgozott, közösségi legitimációval rendelkező helyi tantervek tehetik eredményesebbé, amennyiben a megszerzett kompetenciák adekvát módon beültetődnek a iskolarendszeren belüli és a közösségi gyakorlatba. A helyi tantervek kivitelezése nem pusztán az iskola feladata, hanem az egész közösségé. A megvalósítás katalizátora lehet maga az iskola, vagy az általa bevont közösségfejlesztők, de a szülők, a helyi intézmények és a lakosság együttműködése, vagyis a szocializáció tudatossá és társadalmivá tétele nélkül e folyamat nem lehet eredményes.

7. A kisebbségi tantervek, a kisebbségi népismeret oktatásának szükségessége a rendszerváltás után vetődött fel ebben a térségben, de a multikulturalizmus is felvetheti szükségességét. Az önálló oktatás opciója lehetővé teszi helyben, hogy a kisebbségi népismeret tantárgyban szintetizálódjanak az olyan témakörök, mint pl. a kisebbség nyelve, tárgyi és szellemi kultúrája; a kisebbség történelemalakító és kultúraformáló szerepe, a kisebbség és a többség viszonya és a kisebbségi és állampolgári jogok.

8. A helyi közösség ismerete egy olyan élet-tantárgy, amelynek megismerését befejezni nem, csak folytonosan gazdagítani, mélyíteni lehet. Tartalmazza a helyi történelem, hagyományok, tudás és tapasztalás legfontosabb vonatkozásait, de a helyi táj és a természet, az épített környezet, a termelési és értékesítési, szolgáltatási rendszerek, a közélet ismeretét és az e rendszerekkel való aktív viszony kialakítását is. A közösségismeret lényege az lenne, hogy az érintettek megismerjék azt a kontinuitást, ami az adott lokalitásban érvényesül – megismerjék és továbbgondolják, mintegy jövőbe vetítsék azt, saját cselekvő szerepükkel együtt. Ne csak a múlttal és a természeti környezettel foglalkozzon az iskola és a közösség, hanem a ma élő emberrel is! A felnövekvő generációknak meg kellene ismerni és érteni az alapvető determinációkat és életlehetőségeket – a jórészt a külvilág által meghatározott életszervezéstől a belső erők által irányított helyi fejlesztésig; a munkanélküliségtől a karrierlehetőségekig; a helyi kisebbségi és emberi jogi problémáktól az állampolgári kötelezettségekig, stb

9. A helyi fejlesztési terv mint szocializációs kihívás A fejlesztési tervek megvalósítása meglehetősen kényes kérdésnek bizonyulhat. A „kitörési pontok” gyakran a helyi állampolgároknak olyan képességeit és jártasságait tételezik, amelyek nem állnak rendelkezésre az adott lokalitásban. A helyi turizmus kiépülésének feltétele lenne például a közösségismeret; a helyi lakosok, vendéglátók, programvezetők stb. kommunikációs képessége és jártassága, helyismerete, nyelvismerete, stb. Ha ezek a kompetenciák nem épülnek be a helyi tantervbe, a közösség polgárai egy évtized múlva sem tudják a terveket megvalósítani. Ugyanez áll a régiónkban most olyan divatos, de még kevesek által sikerrel művelt biotermesztésre, ökogazdálkodásra is. Itt a természeti-környezeti tudatosság mellett, mely nagyrészt a helyi természeti értékek ismeretéből és védelméből áll, még speciális gazdálkodási ismeretek és készségek elsajátítására is szükség van. De építenek a helyi fejlesztési tervek a lakosság vállalkozási készségére és ismereteire is. Számos erőfeszítés és próbálkozás zajlik Európa-szerte a gazdasági kultúra fejlesztésére, s ez a közép-kelet európai régióban egyike a legnagyobb kihívásoknak. A közösségfejlesztés elsősorban a közösségi alapú gazdaságfejlesztéshez tud hozzájárulni a maga eszközeivel.

10. I.2 Közösségi iskolák, közösségi oktatás A közösségi iskola a lakóhelyi közösség szükségleteit elégíti ki, feladata a lakossági kezdeményezések segítése, koordinálása. A közösségi iskolák a közösségi oktatás filozófiájára építenek. Eszerint hasznosnak tartják a közösség részvételét a gyermekek nevelésének gazdagításában, a család és a társadalom fejlesztése érdekében. A közösségi oktatás egy folyamat, mely szerint a közösség minden tagjának joga és feladata, hogy részt vegyen a közösség szükségleteinek megfogalmazásában és együttműködésre késztesse az intézményeket annak érdekében, hogy fejlesszék a közösség életkörülményeit, életminőségét. Az ökoiskolák egyaránt járulnak hozzá a helyi közösség ismeretén alapuló helyi identitáshoz, a környezettudatos gondolkodás kialakulásához és a helyi természet- és környezetvédő mozgalmak kialakulásához.

11. I.3 Népoktatás – tanulókörök, népfőiskolák A közösségfejlesztés számára kedvező talajt teremt a skandináv országok felnőttképző vonatkozású népoktatása, melynek jelentőségét nem lehet túlbecsülni. „A népoktatás célja … nem csupán a tudás átadása (az oktatás szintjét javítandó), de a társadalmi tapasztalat kommunikációja és a tudatosság fejlesztése is, amely a szélesebb körű és mélyebb demokráciához vezet.” (CESAM, 1994). A skandináv népoktatás a skandináv országokra kiterjedő felnőttképzési rendszereken keresztül tartja magas szintű működésben a demokráciát és a működéséhez szükséges társadalmi kommunikációt, nyilvánosságot, önnevelést, a közösségi részvételt.

12. A rendszer teljes földrajzi lefedettséget és szervezettséget biztosít ezekben az országokban. A tanulóköri mozgalmak, az oktatási egyesületek, a népi egyetem, a nyilvános könyvtárak, a népfőiskolák és a mindezt összefogó nemzeti felnőttképzési tanácsok, az e szervezetek érdekeit képviselő egyesületek és szövetségek és nem utolsó sorban a mindenki számára elérhető állami támogatás, tehát e képzési formák ingyenessége és szabad hozzáférhetősége olyan országokat hoznak példának elénk, ahol nem csak papolják, de lehetővé is teszik az élethosszig tartó tanulást. Ezek az országok, a dán Grundtvig 1830-as évi kampányától számítva, közel 180 éve hoznak komoly áldozatokat a népoktatásért, nem is csak a legalacsonyabb szintű iskolai végzettségűek, hanem mindenki folyamatos tanulása érdekében. A „Nordic Welfare Modell” titkainak egyike minden bizonnyal az ingyenes népoktatás.

13. Egy magyar népfőiskola, a Civil Kollégium Alapítvány Vendéglátó szervezetünk létrejötte az alapító Közösségfejlesztők Egyesülete felismerésének köszönhető. 1975 óta tartó közösségfejlesztő gyakorlatunk során egyre inkább rájöttünk arra, hogy a közösségfejlesztési folyamatokban zajló informális tanulást ki kell egészíteni formális tanulással is. Az egyesület kialakította a felnőttképzéssel kapcsolatos stratégiáját és képzési tevékenységgé szervezte azt, fókuszába a közösség, a demokrácia, a civil társadalom, a helyi nyilvánosság és a közösségi alapú gazdaságfejlesztés témáit helyezve.

14. E formális képzési alkalmak 1997 óta szerveződnek egy-egy éppen aktuális téma köré, bentlakásos, vagyis közösségépítő jellegűek; egy-egy alkalommal több közösség is képviselteti magát, elősegítendő az egymástól tanulást; a képzések építenek a felnőtt emberek már meglévő tudására és élettapasztalatára és biztosítják a résztvevők aktív részvételét. A formális tanulás kiegészíti az informális tapasztalatokat, tudatosítja a helyi viszonyok és konfliktusok lehetséges hátterét, az egyes szereplők szerepfelfogásait és végigjárja az eredményes együttműködés lehetséges útjait. A CKA tanárai valamennyien közösségfejlesztők, akik egy-egy területre is specializálódtak.

15. Összegezve: A fenti tartalmú, egész életen át tartó, folyamatos közösségi szocializáció a feltétele annak, hogy a közjóra irányuló cselekedetek, a közösségi együttműködés magától értetődővé, megszokottá, természetessé váljon és rendre pozitív változásokat hozzon létre a közösség életében. Ezt az ideális állapotot hívjuk a közösség önmaga általi fejlesztésének.

16. II. Közösségi együttműködés 2.1 Kommunikáció – kommunikáció – kommunikáció Megnyerni a helyi közösséget! Az identitástudat fejlesztése - Önmagunk és helyzetünk megismerése, megértése A bizonytalan, egymást nem ismerő és egymás iránt bizalmatlan szereplők megerősítésének eszköze a kommunikáció, melyben a szereplők bemutatják egymásnak saját helyzetüket. Az önbemutatás, a helyzetleírás, a probléma definiálása vezet a párbeszéd kialakulásához, a zárt világok kinyílásához, a közös ügyek felismeréséhez. A kommunikáció egyben az érintettek megszólítása és bevonása is, kapcsolatteremtés a lakosok között - nem csak verbálisan!

17. - Bemutatkozás, önbemutatás, csoportbemutatás – kik vagyunk mi, így, együtt?A saját kultúra felismerése, az összetartozás megélése: vannak-e közös történeteink? Mit jelent a számunka itt élni? identitásunk tartalma Példák a bemutatkozásból előtűnő történetek nyilvános bemutatására, közösségivé tételére; Oral history interjúk közösségi bemutatása; Ki mihez ért? „Én ezt tudom” – kiállítás-bemutatóval egybekötött egymástól tanulás: közösségi akció A helyi készségek, képességek közösség elé vitele: a lakosok fotózhatják egymást, videót készíthetnek (ki vagy?), bemutatkozó akciókat, rendezhetnek kiállítást, falfestést, közösségi színházat, cirkuszi előadást, sport-csapatversenyeket, civil börzét, vendégségbe mehetnek – vendéget fogadhatnak, stb.

18. Mi történt velünk? A rendszerváltás hatása a helyi közösségre Csoportos és végül össz-közösségi (kerületi, szomszédsági, települési, kistérségi) akciók/ beszélgetések – a csoportok elmondják/lerajzolják/bemutatják véleményüket! A párbeszéd során létrejöhet a megértés, s a szimmetrikus helyzetben kifejtett nézetek összehangolásával az egyetértés is megszülethet. A dologról való megértés a beszélgetés során jön létre, csak ebben dolgozhatunk ki közös nyelvet. Az emberek a sikeres beszélgetésben alávetődnek a dolgok igazságának, mely új közösséggé kapcsolja össze őket. Ezen a talajon már felismerhetik a közös helyzetükből adódó közös ügyeket és elkezdik megtervezni azok kezelését, megoldását. Mert ez a folyamat azt hozza magával, hogy a helyi közösség szereplői – civilek, az önkormányzat és intézményei, a vállalkozók – fokozatosan belátják az együttműködés szükségességét és annak módozatait is felismerik, ill. kitanulják. A sikeres cselekvés pedig növeli az embereknek nem csak önmagukba, hanem a közösségükbe vetett hitét is.

19. 2.2 Táguló világok - viszonyítási pontok keresése „Kihez képest vagyok az, aki?” Paradoxon, de a kommunikációs forradalom korában a deprivált közösségek meglehetősen zártan élnek, kevés a kapcsolatuk a külvilággal, s így kevéssé tudják viszonyítani magukat másokhoz és felismerni sajátosságaikat. A közösségfejlesztő összeköti a helyi világot a távolabbival, vagy meglévő kapcsolatainak megsokszorozásával fokozza a helyi világ nyitottságát, táguló körökben (szomszéd települések, kistérség, megye, régió, ország, Euro-régió, Európa), de folyamatosan, az általa kialakítandó közösségi munkamód révén, mindezt közösen tárja fel a helyi közösség melléje csatlakozó tagjaival. A szomszédolás, tanulmányutak, kistérségi műhelymunkák, az országos találkozókon, konferenciákon és a nemzetközi porond való részvétel mind-mind a közösség nyitottá válását segítik elő.

20. A lokalitáson túllépő kapcsolatszervezés abban segít, hogy a helyi közösség mind nyitottabbá váljon, azaz minél több érdemi szállal kapcsolódjon szűkebb és tágabb környezetébe, a kistérség, a régió és Európa más helyi közösségeihez. A nyitáshoz egyre inkább hozzátartozik a szomszédos megyék, tájegységek, régiók, a szomszédos országok és Európa ismerete. A „lássunk világot” elve nem új, már a céhek is alkalmazták ez a módszert (ma „tapasztalatszerző gyakorlatnak” neveznénk). A más kultúrák, nyelvek megismerése új vonatkozási keretet hoz létre a közösségek életében, az összehasonlítás a saját értékek kikristályosodásához, az életünk jobbításához vezet. Mindezek miatt fontosak azok az erőfeszítések, amelyeket más mikro– és makrokörnyezet megismeréséért és megértéséért folytatunk. Számos hazai és EU ösztönzési forma létezik e gyakorlat szélesítéséért, melyek erős közösségi hozadékkal járnak: a közösségi önbemutatás új, szélesebb közegben érvényesül, s saját helyzetünk felismerése egyrészt a realitások talajára helyezi közösségi önismeretünket és igyekezeteinket, másrészt inspirál bennünket pozitív változások meghozatalára.

21. 2.3 A saját helyzet javítása, együttműködés, hálózatépítés A kapcsolatok szerveződhetnek szektorokon belül és között is. A szektorokon belüli szerveződések az önkormányzatok, a civil szervezetek és a vállalkozók helyinél tágabb körre érvényes kapcsolatrendszerének kialakulásához vezetnek. Az önkormányzati társulások, közös önkormányzati programok és testvérvárosi kapcsolatok; a civil szervezetek kistérségi és regionális összefogása, hálózatszerű működése; az üzleti szereplők társadalmi felelősségvállalásra létrehozott intézményei mind–mind e nyitást szolgálják. A szektorok közötti szerveződések pedig már fejlesztési programok közös tervezéséhez és megvalósításához vezethetnek. A szervezetek és intézmények a tájékozott, nagy kapcsolatrendszerrel rendelkező közösségszervező segítségével maguk is kiépíthetik a saját területük fejlesztéséhez szükséges kapcsolatokat.

22. Mi az, amin változtatni kellene és hogyan? Elképzelések felgyűjtése Ki mivel járul hozzá? A szervezettség növelése, hálózatosodás Csoportok alakulása Programok fejlesztése Képzések Amennyiben a közösség szervezettsége jó szintűnek mondható, és tartalmában korszerű elemek is megjelennek – tehát nem korlátozódik az ún. társadalmi részvételre (érdeklődési körök, jótékonyság stb.), hanem az ún. civil részvétel is működik (fejlesztői, érdekvédelmi, környezetvédelmi csoportok, civil kerekasztal stb.) –, akkor szervezettől szervezetig folyhat a kapcsolatépítés, kommunikáció, közös tervezés, együttműködés. Ilyenkor lehetőség van arra is, hogy az önkormányzati, civil és vállalkozó szektorokon belül és között, valamint a szakmák között is szervezheti a közről való gondolkodás kiszélesülését a segítő szakember.

23. 2.4 Párbeszéd a 3 szektor intézményei között és belül – intézmények újjáalakulási folyamata A közszolgálati intézmények nem függetlenek társadalmi környezetüktől, s bár fő feladatuk a törvények betartásával nyújtott szakszerű szolgáltatás, szabad mozgástereit a közegével való rugalmasabb, empatikusabb működés kialakítására, és a többi intézménnyel való rendszeres együttműködésre kellene kitöltenie annak érdekében, hogy a rászorulók felvegyék a kapcsolatot az intézményekkel, ill. hogy ne vesszenek el a rendszerben. E kívánatos változások is gyakran igényelnek közösségfejlesztői beavatkozást. A társadalmi közeggel való együttmozgás és érdemi együttműködés azonban nyitott helyzeteknek, váratlan fordulatoknak teszi ki az intézményeket és azonnali döntéseket és szakmai innovációt igényelhetnek, melyekhez az intézményeknek nincs meg sem a felkészültsége, sem az eszközrendszere. Szükséges tehát az intézmények, szervezetek képessé tétele is, mégpedig elsősorban az állampolgárok szervezett csoportjaival való együttműködés révén, de ők sem mellőzhetik időnként a formális képzéseken való részvételt.

24. Befejezés Az előadás végén leszűrhetjük a tanulságot: a helyi közösségeknek és közösségi csoportoknak nagy szerepük van a teljes emberi életet magába foglaló közösségi lét kialakításában: a helyi kultúra elsajátításában, megőrzésében és továbbfejlesztésében, az e folyamatot szabályozó értékek és normák kialakításában, és mindezek gyakorlattá szervezésében. Ezek híján a társadalmi funkcionalitás (és a fogyasztói kultúra!) válik uralkodóvá, s a társadalom által működtetett intézmények (pl. jog) és mindennapi használatuk (szabálykövető magatartás) közötti óriási lesz a távolság. Amikor Közép-Kelet Európában értékválságról, morális válságról, bizalmi válságról, a kultúra válságáról és ki tudja még milyen válságokról beszélünk, fel kell ismernünk, hogy közösségi és demokratikus szocializáció nélkül e válságok nem kezelhetőek megfelelően. A szétesett és atomizált, a külvilágnak tökéletesen kiszolgáltatott helyi közösségek megújulása a legtöbb helyzetben igényli a külső, közösségfejlesztői beavatkozást.

25. A közösségi általi fejlesztés során létrejövő-fejlődő kompetenciák: Létrejön: közösség iránti elköteleződés és az erős közösségi identitás. Közösségi attitűd alakul ki – a magánjó mellett a közjó is fontossá válik, s ezért „mindenki” dolgozik. Az egész életen át tartó közösségi szocializáció és együttműködés befogadó, támogató közösségi közeget képes kialakítani, mely szinte a legfőbb feltétele a szervezetek és intézmények prosperálásának. Tágul az ismeretek, tudás-kompetenciák köre: közösségi ismeretek (helyi közösség, kistérség, ország, EU), bővülnek a szervezési, együttműködési ismeretek, cselekvési módszerek és technikák (know-howk) kerülnek elsajátításra. A civil cselekvéshez szükséges ismeretek általánosabb (közösség, demokrácia, civil társadalom, 3 szektor) és helyi köre is kialakul: tervezés, civil álláspont kialakítása és képviselete a döntéshozatalban.

26. Kompetenciák folyt. A közös cselekvés révén növekszik a résztvevők önbizalma, a közösségben a bizalom, az együttműködés, a szervezettség-hálózatosodás és a szolidaritás, tehát a társadalmi tőke Készségek fejlődnek: kommunikációs-beszéd-írásbeli készségek, önszervező és közösségszervező, interperszonális készségek, stb. Motiváció épül többek között a cselekvésre - a helyzetünk jobbítására, de általános értelemben is a proaktivitás kerül előtérbe -, a tanulásra, a változás létrehozására, stb.

27. Köszönöm a figyelmet és javaslom, hogy beszéljük meg az elhangzottakat! dr. Vercseg Ilona Közösségfejlesztő oktató, kutató, tréner vercseg@kkapcsolat.hu

28. 28