Az értékelés társadalmi haszna

1. Az értékelés társadalmi haszna Halm Tamás főtitkár Gazdasági és Szociális Tanács

2. Áttekintés • Néhány gondolat az értékelés meghonosodásáról • bizonyos személyes emlékekkel is összefüggésben • Az értékelés iránti társadalmi szükségletről és igényről • A GSZT igényei az uniós fejlesztések értékelésével kapcsolatban

3. 1. Az értékelés meghonosodása -I • Amikor nekiláttunk a II. Nemzeti Fejlesztési Terv (2007-2013) előkészítésének elindításához, arra az egyszerűnek nem mondható kérdésre kerestük a választ: • hogyan tudjuk kiválasztani, hova kerüljön a pénz: • egy nyírségi út építésére, vagy • egy zalai kórház fejlesztésére? • Itt a közgazdaságtan alapproblémájával szembesülünk: a rendelkezésre álló szűkös erőforrások versengő célok közötti optimális elosztása a feladatunk.

4. 1. Az értékelés meghonosodása – II • Kiépítettük az Értékelő, elemző, modellező főosztályt • (Felvételi vizsgával válogatva ki a jelentkezők legjobbjait.) • Magasztos célokat tűztünk ki: • Közérdek érvényesítése • A közpénzekkel való takarékoskodás • A közjó szolgálata • Szerettük volna: meghonosítani a hatásvizsgálatokat – nemcsak az NHF területén (jogalkotási törvény)

5. 1. Az értékelés meghonosodása – III • Miért volt (lett volna) szükség – előzetes – értékelésre? • A rendszerváltás utáni leggyengébb kormány idején történt mindez. • „Kreatív irányítás” alatt működött az NFH • néha napról napra változó prioritásokkal • „eredeti” ötletekkel – vö. „nyaláb” (cluster) • Az NFH leggyengébb helyzetű elnökhelyettese alatt működött ez a terület – ezt higgyék el nekem (én voltam az…)! • Miniszterelnök: • 2005. I. 11. – mit akarnak az emberek? • Magasabb bérek, több munkahely, hosszabb egészségben eltöltött élet, lakhatás biztonsága • 2005. I. 25. – mit kap Dombóvár? (Fejlesztéspolitikai leltár lett belőle)

6. 1. Az értékelés meghonosodása – IV • Sikerült egyfajta értékelői szemléletet, kultúrát, szaktudást meghonosítani. (Habuda Judit, Tétényi Tamás, Kovács István Vilmos, Szepesi Balázs, Balás Gábor – hogy csak olyanokat említsek, akik már nem dolgoznak az ügynökségnél.) • Szorosan együttműködtek egy szakértői-tanácsadói körrel. • A hivatal/ügynökség volt dolgozói közül sokan (pontosabban: a felsoroltak már valamennyien) „független tanácsadók”.

7. 1. Az értékelés meghonosodása – V • Diszperzió vagy diffúzió • A szemlélet, a tevékenység, a kultúra szétterülése az államigazgatásban • „Fejlesztéspolitikai Akadémia” • Exodus következett be • Az „értékelők diaszpórája” • Más szervekhez • Az Európai Bizottsághoz • A magánszférába • Olyan ez, mint az MNB volt annak idején: • a kétszintű bankrendszer megteremtésekor mindenki „onnan jött”

8. 2. Társadalmi igények – I • Átvezetés: az első „hivatali” igény • Vizsgáljuk meg a beruházások alakulását – mit várhatunk majd a II. NFT-től? • Nem voltak adatok! • Éjszakába nyúlóan dolgoztak – igen, köztisztviselők is szoktak sokáig dolgozni… • Valódi társadalmi igény – de inkább látens • Mire mennyit költünk? – Ez alapkérdés lenne. Nem tudjuk! • (Régen még kevésbé tudtuk! • húsárak támogatása, oktatás és kultúra támogatása – az 1970-es évek elején döbbentünk rá, hogy a leggazdagabbak kapják!)

9. 2. Társadalmi igények – II • Marczell Kinga és Romhányi Balázs (PM, ma MKKT) tervezett cikke a Pénzügyi Szemlében • „A programköltségvetés lényege, hogy a költségvetési információkat és döntéseket kormányzati célok szerint kell strukturálni.” • Az ilyen költségvetési rendszerekben az állam kiadásait funkcionális bontásban jelenítik meg, a kiadásokat társadalmi célokhoz rendelik, amelyeknek teljesülését indikátorokkal mérik. Mindez növeli az átláthatóságot és a hatékonyságot is. Az állampolgárok nyomon követhetik, mire, mennyit és milyen eredménnyel költ az állam, a döntéshozók pedig több és relevánsabb információ alapján allokálhatják az erőforrásokat. Jelenleg ugyanis a politikai döntéseket sokszor kénytelenek az érintettek a sötétben tapogatózva meghozni.

10. 2. Társadalmi igények – III • „Ki tudná például megítélni, hogy szükség van-e újabb iskolatejprogramra egy olyan rendszerben, ahol még azt sem lehet tudni, hogy a legutóbbi iskolatejprogram sikeres volt-e.” • „Sőt tulajdonképpen még azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán mi volt az a cél, aminek tükrében sikerességét megítélhetnénk – a diákok aktuális tejfogyasztásának növelése, az egészséges táplálkozásra nevelés, vagy a tejtermelők támogatása?” • „Egy célközpontú költségvetési rendszerben mindezek az információk a rendszer működéséből fakadóan előállnak minden programra vonatkozóan, nemcsak akkor, hogyha egy kérdés valamilyen okból megkülönböztetett figyelmet kap.”

11. 2. Társadalmi igények – IV • A tervezésben is szerettük volna meghonosítani ezt a szemléletet. • A programkiegészítő dokumentumok összeállításakor sokat szenvedtek a kollégák az indikátorokkal. • A II. NFT-t úgy kellett volna elindítani, hogy társadalmi viták (modern nevén: partner-ségi folyamat) keretében meghatározzuk az indikátorokat, és erre építjük a tervet. • Marczell Kinga és Romhányi Balázs is nemzeti indikátorok kitűzését javasolja, természetesen (?) számszerű értékekkel, amelyeket az Országgyűlés határozna meg.

12. 2. Társadalmi igények – V • Itt is érvényesült az igazgatási (politikai?) logika, amely minden kormányzatot áthat: • „Bernard aggódik, hogy a miniszterelnök esetleg arra használja majd föl a szereplést, hogy bejelentse az új politikát. Vagy ami még rosszabb: esetleg a fejébe veszi, hogy a tévészereplést egy nemzeti vita meghirdetésére használja fel. Rendkívül rossz precedens lenne! Addig ugyanis nem szabad egy ügyben nemzeti vitát kezdeményezni, amíg a kormány nem hozott végleges döntést róla.”(Sir Humphrey Appleby, Igenis, miniszterelnök úr, 3. fejezet)

13. 3. A GSZT igényei – I • Alapszabályból fakadó kötelezettség • Tanulmányt rendeltünk – az egyik értékelő konzorcium egyik tagjától • Eléggé kritikus anyag született • Célok nélküliség • „Elszabadult locsolócső” • „Mert nekünk, Szentatyám, a nagy erőnk abban van, hogy nem tudjuk, mit akarunk. És szándékaink mély bizonytalanságából, bámulatra méltó manőverezési készség születik.” (Anouilh: Becket) • GSZT határozat a fejlesztéspolitikáról

14. 3. A GSZT igényei – II • 3. A GSZT elengedhetetlennek tartja a fejlesztéspolitika céljainak és intézmény-rendszerének széles körű társadalmi párbeszéd alapján történő felülvizsgálatát, módosítását. (MIT JELENT EZ? PARRAGH – LUKÁCS) • 6. A GSZT felszólítja mind a kormányt, mind az európai uniós támogatásokat felhasználó közintézményeket arra, hogy az ezen forrásokból megvalósuló fejlesztések tervezésekor az eddigieknél jobban vegyék figyelembe a fejlesztések elkészülte utáni működtetés, fenntartás forrásigényét.

15. 3. A GSZT igényei – III 7. A Gazdasági és Szociális Tanács elengedhetetlennek tartja azon támogatások megszüntetését, amelyek súlyosan torzítják a piacokat, megsértik a versenysemlegesség elvét, ezáltal hátráltatják a nemzetgazdaság versenyképességének javítását. Ehhez az üzleti szférának nyújtott támogatások teljes körét ebből a szempontból felül kell vizsgálni.

16. 3. A GSZT igényei – IV 9. A tanács javasolja a Kormánynak, hogy éves rendszerességgel állíttasson össze és hozzon nyilvánosságra egy olyan beszámolót, amely a közvélemény számára érthető módon ismerteti a fejlesztéspolitika célkitűzéseit, eszközeit, hatásmechanizmusát, eredményeit és hiányosságait, a fejlesztéspolitikai célkitűzések teljesülését. A Gazdasági és Szociális Tanács e rendszeres beszámolókat plenáris ülés keretében megvitatja.

17. Tanulságok • A magyar államigazgatás – elsősorban az EU-tagság hatására, az EU módszertanát követve – nagy lépéseket tett az értékelés különféle formáinak meghonosítására. • Ebben a munkában úttörő szerepük volt a Nemzeti Fejlesztési Hivatal, majd Ügynökség munkatársainak (később: volt munkatársainak), illetve független tanácsadóknak. • Nyilvánvaló, hogy az állami munka hatásossága, hatékonysága és hasznossága csak úgy növelhető, ha az értékelés az eddiginél nagyobb szerephez jut. • Ehhez jó alapok, kitűnő szakemberek állnak rendelkezésre. • Ehhez megvan a társadalmi igény. Reméljük, a politika is felismeri ezt.