580 likes | 1.28k Vues
Hitvallások ismerete Bevezetés Rendszeres teológia i és szociológiai tanszék Füsti-Molnár Szilveszter. Hit és hitvallás. A hitvallások azért tartoznak szorosan az egyház életéhez, mert az élő hit elválaszthatatlan annak megvallásától.
E N D
Hitvallások ismereteBevezetésRendszeres teológiai és szociológiai tanszékFüsti-Molnár Szilveszter
Hit és hitvallás • A hitvallások azért tartoznak szorosan az egyház életéhez, mert az élő hit elválaszthatatlan annak megvallásától. • „Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szánkkal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk.” (Róm 10, 10) • Hitvallások azért születhetnek, mert van élő hit. • De vajon mi is ez a hit az Ó- és Újszövetség meghatározása szerint és a Káténk szerint, amelyet az „igaz” jelzővel illet?
1.1. A hit jelentése az Ószövetségben • Valamit biztosnak, szilárdnak tartani. • Isten és ember kapcsolatának meghatározója. • Aki hisz az isten parancsolatának, aki komolyan veszi azt, az rábízza magát Istenre.
1.2. A hit jelentése az Újszövetségben • Az Újszövetség a hitet mindig Jézus Krisztussal kapcsolja össze • Szinoptikus evangéliumok – Jézus csodálatos és győzedelmes beavatkozása az eseményekbe. • Jánosnál a hit összekapcsolódik a látással. Aki hisz az meglátja Isten dicsőségét, amelyet a Fiúban jelentett ki. (Jn. 20, 27) • Pál a római levélben a hit és megigazulás viszonyára fektet hangsúlyt. „Az igaz ember hitből él.” (Róm 1, 17) • Timóteushoz írott levelében Pál úgy beszél a hitről mint nemes harcról. (1 Tim 6,22)
A zsidókhoz írt levélben pedig pontos definícióval találkozhatunk: „ A hit a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyőződés” (Zsid 11, 1) • Péter második levele alapján: „Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak JézusKrisztusnak igazságában…Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt. A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet. A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedigszeretetet.” (2Pét. 1, 1, 5-7.)
1.3. Mi az igaz hit? (21. kf.) Nem csak az a bizonyos megismerés amelynél fogva igaznak tartom mindazt, amit Isten az Ő igéjében nekünk kijelentett, hanem egyszersmind az a szívbéli bizodalom is, melyet a Szentlélek az evangélium által gerjeszt bennem, hogy Isten nem csak másoknak hanem nekem is bűnbocsánatot, örök igazságot és életet ajándékoz kegyelméből, egyedül Krisztus érdeméért.
1.3. A hit a káté meghatározása szerint • Biztos ismeret (certa notitia) – hitbizonyosság abban, akiben hiszünk. Tudnunk kell, hogy kinek hiszünk (2Tim. 1, 13). A káté meghatározza a hit tárgyát. • Kiben hiszünk? Hiszek Istenben, Atyában… Jézus Krisztusban • Mit hiszünk? (fides quae creditur – a hit, amely hitetik, azaz amit hiszünk) Hiszek egyházat, bűnbocsánatot, testünk feltámadását, örök életet. • Igaznak tartás (assensus) – arról a meggyőződésről van szó, amelyre csak a Szentlélek segíthet el. • Szívbéli bizodalom (fidutia), amit a Szentlélek gerjeszt bennem. (Fides qua creditur – a hit, amely által hitetik, azaz amellyel hiszünk) • A reformátori (Káté) hitfelfogás egybekapcsolja a fides quae creditur-t és a fides qua creditur-t egyensúlyt teremtve így a hit szubjektív és objektív oldala között.
A hitvallásokat latin szóval szimbólumoknak nevezzük. Ilyen szimbólumok, hitvallások akkor keletkeztek, amikor az egyházat hitbeli különbségek kezdték megosztani és egyszerre fontossá vált a különbségtétel a helyes hit és a tévtanítások között. A hitvallások tehát minden esetben az evangélium szerinti igaz hit rövid és pontos összefoglalására törekedtek. 3. Hitvallások • Ha a hit válasz Isten megszólítására, akkor a hit nem lehet meg vallástétel nélkül. • Jézus Cézárea Filippinél két kérdést tesz fel a tanítványoknak: — Engem, Embernek Fiát kinek mondanak az emberek?... Ti pedig kinek mondotok engem? (Mt. 16,13-20). A válasz a hitvallások prototípusának tekinthető: TE VAGY A KRISZTUS AZ ÉLŐ ISTENNEK FIA. • Hitvallás volt a Jézus Krisztusnév is. Aki Jézust az Ószövetség Messiásának nevezte, az már hitvallást is tett róla. 3.1 Újszövetségi példák
Az ősegyházi hitvallások az igehirdetés és tanítástartalmát foglalta össze és fejezte ki röviden és tömören. Pl.: Pál az evangélium üzenetét idézi fel a Korinthusiak számára (IKor. 15,1 kk), egy szótériológiai hitvallást mond el: „KRISZTUS MEGHALT ... ELTEMETTETETT ... FELTÁMADOTT”. • A gyülekezet istentiszteleti életéhez (keresztelés, úrvacsora) is kapcsolódtak hitvallások. Mind a görög, mind a latin elnevezés (homologia — confessio) utal arra, hogy a hitvallás az egyház közösségében, konszenzusában hangzik. • A tévtanítás, a herezis volt a legtöbb hitvallás közvetlen kiváltója. Olyan mércét is jelentettek, amelyeken meg lehetett próbálni a lelkeket. (IJán. 4,1-3) • Az 1 Kor. 8.6: „Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitôl van a mindenség, mi is ô benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ô általa.” például egy kettős hitvallást tartalmaz, amelyben a Fiú mellett megjelenik az Atya alakja is. Ez a kettős hitvallási forma ölt aztán klasszikus alakot a keresztelési parancs trinitárius hitvallási formájában.
3.2. Mikor jönnek létre hitvallások • Az egyház történetében azt a kényszert, amikor az egyház nem hallgathat tovább, status confessionis-nak nevezzük. Ilyen helyzetet egy sajátos politikai szituáció, tanbeli torzulás, szakadások és az egység felbomlásának veszélye teremthet. • Az egyháznak tudnia kell, hogy az egyetlen legitim hitvallási helyzet az, amikor Ura kérdésére válaszol. • Külső körülmények számadásra késztethetik a benne lévő reménységről, de hitéről mindig önmaga előtt Urának tartozik számadással.
A hitvallások között vannak olyanok, amelyeket ökumenikus szimbólumok néven ismerünk, mert ezek érvényességét minden magát keresztyénnek valló felekezet elismeri. Az ökumenikus hitvallások a következők: • Apostoli Hitvallás keletkezését az VI. századra tesszük. Szerzője minden valószínűség szerint Arlesi Caesarius volt, aki az un. Symbolum Romanumot bővítette ki. Az egyetlen hitvallás, amelyet magyar istentiszteleti rendjeink minden időben átvettek és megtartottak a reformáció idejétől kezdve. • Niceai hitvallást az első egyetemes zsinat alkotja meg 325-ben, Nagy Konstantin rendeletére. Krisztológiai viták lezárása volt a hitvallás célja • A Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás tulajdonképpen nem más, mint egy jeruzsálemi keresztelési szimbólum kiegészítése. Végleges formájában a 381-es konstantinápolyi zsinat fogadta el, amely csak kiegészítette a niceai zsinat határozatát. Tartalmát tekintve részletesebb, mint az Apostolicum. Az ősegyház nagy krisztológiai vitáinak a lezárása. 3.3. Ökumenikus hitvallások
3.4. Felekezeti és nemzeti hitvallások • Efézusi hitvallás (450-ben) Krisztus két természetéről (emberi és isteni) szóló viták lezárását tűzte ki célul. • Kalcedoni hitvallás (451-ben) pontosítja Krisztus kettős természetére vonatkozó megállapításokat. • Athanasius Hitvallása mai formája valószínűleg a francia Rheims környékén keletkezhetett kb. 430—500 között. A hitvallás a Szentháromságról és Krisztus megtestesüléséről szól. • A felekezeti hitvallások egy része nemzeti hitvallás is volt a 16. században. (Pl. skót hitvallás, belga hitvallás.) Más részük azonban — így pl. a Heidelbergi Káté — lokális jellegén túllépve több nemzeti egyház által elfogadott hitvallás lett.
3.5. Hitvallások tekintélye • Formailag is különbség van a konfessziók között. Ismert a kérdés-feleletet követő káté, amely a katechizmus szempontjait tartja szem előtt. De az artikulusokra tagozódó, vagy fejezetekre és alcímekre beosztott forma is. • A legdöntőbb különbség a liturgiai használat terén jelentkezik. A rövid, tömör Credo formula, mint pl. az Apostoli Hitvallás és a Niceai Hitvallás szerepelhet az istentisztelet részeként, míg a dogma, vagy tanítás jellegű hitvallások erre nem alkalmasak. • A hitvallások a maguk részéről hozzásegítenek a Szentírás egységes értelmezéséhez, de semmiképpen sem szabad engednünk, hogy a norma normanst, azaz az írásban megfogalmazott isteni Kijelentést helyettesítsék, vagy annak helyébe lépjenek.
A hitvallások egyik nagyon fontos szerepe éppen abban áll, hogy a mindenfajta emberi mértékek helyett arra az isteni mércére mutatnak rá, amelyet a Szentírás jelent. • A Szentírásra azonban csak egy élő közösség hagyakozhat és kérdezhet rá igazán. Mivel a keresztyén egyház ilyen közösség, éppen ezért a mindenkori hitvallás nem pusztán csak egy szükséges egyházszervezeti alkotóelem, hanem a mindenkori élő egyház jele. • Ez a demonstratív jelleg megmutatkozik abban is, hogy a hitvallás minden esetben elsődlegesen a keresztyén gyülekezet „akciója” és csak másodlagosan, vagy mellékesen „reakciója”. • Ilyenformán hitvallásaink hitelvi kérdésekben szolgálnak útmutatóul, de hangsúlyozottan, csupán útmutatóul. „Mindenki előtt pedig ünnepélyesen kijelentjük, hogy mindig nagyon készek vagyunk, ha bárki kívánja, mindazt, amit; itt előadtunk egyenként és összesen bővebben kifejteni, végül azoknak, akik Isten Igéjéből jobbra tanítanának, köszönetünk nyílvánításával engedni és hozzájuk igazodni az Úrban, akinek dicséret és dicsőség.” (II. Helvét Hitvallás preambuluma)
3.6. Hitvallások szerepe • Igazhitűségünk egyedüli kritériuma az, hogy Isten Lelke vezérel-e bennünket vagy sem, de az adott történelmi és társadalmi körülmények között Isten Lelke minden valószínűség szerint a hitvallások által meghatározott úton akar bennünket vezetni. • Ezen az úton a hitvallási tételek minden esetben kettős szerepet töltenek be. Vasady Béla meglátása szerint a hitélet útján minden esetben a tilalomfa és útjelzőfa szerepét is betöltik egyszerre. • Karl Barth megállapítása szerint a teológia az egyház kritikai funkciója. Ennek a kritikai és korrektív funkciónaka megfelelő betöltésében a helyesen értelmezett hitvallások jó segítséget nyújthatnak. Útjelző funkció A hit útján nem lehet és nem szabad megállni, hanem haladni kell. Tiltó funkció Minden esetben arra figyelmeztet, hogy nem csak igaz, de hamis hittételek is vannak.
Eberhard Jüngel elemzése: „Amennyiben a hit nem tanulja meg önmagáról alkotott képzeteit megkérdőjelezni, úgy megszűnik egy kérdező hit lenni. Az olyan hit azonban, amely már nem gondolkozik, hanem csak a már egyszer átgondoltak igazságát szajkózza, egy idő után hitelvesztetté válik. A hit; amely nem gondolkozik, megszűnik önkritikus lenni. Saját képzeteinek kritikája nélkül azonban a hit egy idő után már nem érti meg önmagát, s az olyan hit, amely nem érti önmagát, végül is sem Istent, sem a környező világol nem fogja érteni.
4. Isten kijelentése és a Szentírás (II. Helvét Hitvallás I. és II. Fejezete) • Milyen módon tudunk mi Istenről? • Milyen formákban találkozunk Isten kijelentésével és honnan tudjuk, hogy ez az Ő kijelentése? • Mit jelent nekem a Szentírás? • Hogyan értelmezzük azt, amikor a Bibliában olyasmiről olvasunk, ami szöges ellentétben van hétköznapi tudományos ismereteinkkel? • A prédikáció valóban Isten Igéje? Hogyan gondolkozzunk erről, ha mindaz, amit a szószéken hallunk nem párosul egy elvárható életvitellel? • Miért kell magyarázni a Szentírást? Véleményünk szerint, hogyan érdemes azt tenni?
Kinyilatkoztatás – apokalypszisz (leplet eltávolítani, feltárni) • Szó és tett – beszéd és esemény • „A Titkok az Úréi … a kijelentett dolgok pedig a mieink és a mi gyermekeinké” (V. Móz. 29.29) • Az Újszövetségben a mysterion (titok) szó fejezi ki Isten kijelentését és elrejtettségét.
Accomodatio (alkalmazkodás) Antropomorfizmusok Isten emberi tulajdonságokkal való felruházása Antropopatizmusok Isten emberi érzelmekkel való felruházása Krisztus Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféta által, ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek.” (Zsid. 1, 1-2)
4.1. A kijelentés útja hozzánk: az Ige hármas alakja • Kijelentett • Írott • Hirdetett
4.2. A Szentírás megértése és magyarázása • Testimonium Spiritus Sancti internum – A Szentlélek belső bizonyságtétele Verbum Dei internum Isten bennünk munkáló Igéje Verbum Dei externum Isten külső Igéje
4.3. A szentírás megértése és magyarázása – emberi feltételek • Scriptura Sacra sui ipsius interpres – a Szentírtás önmagát magyarázza. • Tota Scriptura – az egész Írás • A Szentírás középpontja Jézus Krisztus • A hermeneutikai örökség dialektikus felfogása
5. A Heidelbergi Káté általános teológiai felfogása • A Káté egészét meghatározó teológiai felfogásba harmonikusan egyesítik a különböző reformátori álláspontokat, s belső összefüggéseik egymással logikus egységben vannak. 5.1. A hitvallások feladatkörei • Katechetikai • Doxologikus • Kérügmatikus • Elhatároló • Közösségi • Önmeghatározó
5.2. A Káté általános tartalmi jellemzése • Az ember nyomorúságáról (3-11. kérdések) • Az ember megváltásáról (12-85. kérdések) • A háládatosságról (86-429. kérdések)
5.3. Preambulum (1. és 2. kf.) Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? (1. kf.) • Az, hogy testestől-lelkestől, mind életemben, mind halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, Jézus Krisztusnak a tulajdana vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább minden az én üdvösségemre kell, hogy szolgáljon. Ezért Szentlelke által is engem az örök élet felöl biztosít és szív szerint késszé és hajlandóvá tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek
Kérdések • Miért szorulunk vigasztalásra? • Hol és hogyan keresi a mai ember a vigasztalást? • Milyen szerepünk lehet a vigasztalásban? • Az önismeret milyen módon kap hangsúlyt a vigasztalásnál? • A megváltott ember vigasztalásra szoruló ember?
Az ember test és lélek egysége • Az ember nem gazdátlanul, a lét szeszélyeinek kitett életet él, hanem Ura van, akihez tartozik. • Jézus Krisztus az ember ura. • Ez az Úrként elismert Jézus Krisztus és rajta keresztül Isten garantálja az emberi létet és méltóságot a történelmi idő változásai között is.
6. Az Ember nyomorúságárólHK. 6-9, 11-14. kf. II.HH 8-9 fej. • Honnan ered a bűn? • Mi a különbség bűn és nyomorúság között? • Miért hagyta Isten, hogy bűnbe essünk? • A bűneset elbeszélése alapján a „kígyó” vagy az első emberpár-e a felelős? • Igaz-e az, hogy mi bűnben születünk és ha igen, mit jelent ez? • Felelős-e az ember a bűnért? • Van e az embernek szabad akarata?
6.1. A bűn megismerésének kérdése • A bűn, mint viszonyfogalom – az ember nyomorúsága • Isten törvénye (4, 5 és 6 kf.) – felebarát szeretete – Isten szeretete • Isten az embert jóvá a maga képére és hasonlatosságára, azaz valóságos igazságba és szentségbe teremtette
A bűn eredete – „Isten nem oka bűnnek” (II. HH. VIII fej.) • Bűn következményei • Megváltozik az ember és Isten viszonya • Csorbát szenved bennünk az Imago Dei • Büntetés (szenvedés és halál) • Egyetemes érvényű (mindenkire nézve) • Eredendő bűn (romlottság) (Peccatum originale)(HK 7. kf.)
6.2 A szabad akarat (II. HH IX. fej.) • Bűnös ember és a szabad akarat kérdése („…miközben a jót akarom tenni – csak a rosszat tudom cselekedni” Rom 7.21) • Szabad akarat a bűneset előtt • Szabad akarat megszűnése a bűneset után • Az újjászületett ember szabad akarata
7 . Az Ember megváltása HK 15-19, II. HH XI. fej.) • Szükséges-e az ember megváltása? • Az ember kiengesztelheti-e az Istent? Ha igen, hogyan? • Hogyan érvényesül Isten igazsága a megváltásban? • Miért lett az Isten emberré? • Az inkarnációnak milyen következményei vannak?
A Megváltás szükségessége • Az elégtétel fogalma • Az isteni megoldás a megváltásra és satisfactióra nézve • Az Ó- és Újszövetség meghatározása a megváltásra • 3Móz 25, 47-49 • 5Móz 21,8, Jób19. 25 • 1Kor 6,20 és 1Pét 1, 18-19 • Kol. 2, 14 • Jn 1, 29, Róm 3, 25 • 1Kor 15,1
A szabadító személye • Márk szerint • Máté szerint • Lukács szerint • János szerint • Kicsoda Krisztus? A dogmatörténet válaszai • Zsidóság, ebioniták és nazarénusok felfogása • A hellén-görög kultúra szerint • Ősegyházi felfogás (Jn. 1,1 -14, ‘ Jn. 4,2, 1Tim. 3, 16)
7.1. A görög filozófia útvesztőiben • Az eredet kérdése • Modalizmus • Adoptianizmus • Arius tanítása contra Nicea • Homousziosz vagy homoiusziosz • Kalkedoni zsinat • Hogyan egysülhet Jézusban az isteni és emri természet?
8. A Szentháromság Isten (HK25. kf., II. HH. III. fej.) • Egy Isten vagy három Isten? • Milyen a kapcsolat a Szentháromság személyei között? • Mi az Isten vagy a Szentháromság Isten három személyének képére teremtettünk? • Miért van szüksége a keresztyénségnek a Szentháromság Isten teológiai meghatározására? • Az egyházi életben tapasztaljuk –e a Szentháromság dogmatikai tanításának a jelenlétét és fontosságát?
8.1. HK 25. kf • Kérdés: Mivel csak egyetlen egy isteni lény van, miért nevezed meg e hármat:: Atya, Fiú és a Szentlélek? • Azért mert Isten úgy jelentette ki magát az Ő Igéjében, hogy ez a három megkülönböztetett személy amaz egy, igaz örök Isten
A szentháromság tana nem szerepel a Bibliában. • Isten így jelentette magát ki • A Szentháromság személyeinek egymáshoz való viszonyuk. • Ószövetségi bizonyságtétel • Újszövetségi bizonyságtétel
8.2 Óegyházi tanfejlődés • Modalizmus • Patripasszianizmus (pater passus est) • Subordinationismus (Alá- és fölérendeltség) • Filioque vita (és a Fiútól) • Perichórészisz tana (ide-oda járás) • Augustinus • A Szentháromság hit jelentősége
Teremtő, mindenható Atya. A látható és láthatatlan világ, mint teremtmény26 kf. II. HH.VII. fej. • Világ teremtését „Jézus Krisztus örrökkévaló Atyja” vitte véghez • Nem a világ a hangsúlyos • A teremtés nem személytelen erők összjátéka • A teremtés = hitismeret (Krisztus-ismeret)
Nem a világ valósága az abszolút realitás, hanem Isten akarat, Igéje • Világfelfogásunk a Teremtőtől halad a teremtmény felé • A világ theatrum gloriae Dei (Kálvin) – a világnak tehát nem az ember ad értelmet és nem is miértünk teremtett. • Teremtéstörténet - teremtéshit
Mit vall meg a teremtés hit? • A világ különbözik Istentől • A bibliai teremtéshit az Atya iránti feltétlen bizalomra indít • Creatio ex nihilo • Látható és láthatatlan világ • A sátán és a tisztátalan lelkek
A gondviselő Isten HK 27-28, HH VI. • Gondviselő Isten • teremtésben • teremtés után (megosztja gonviselő szeretetét) • bűnbeesés után A gondviselésről szóló teológiai tanítás 1. Conservatio vagy praesevatio mundi – a világ megörzése
A gondviseléshit bibliai értelme 2. Concursus – „együtt futás”, Isten a világban munkálkodik 3. Gubernatio – kormányzás • Felszabadít a fatalizmus rabságától • (Nekünk nem a történelem erőivel van dolgunk, hanem mindig az atyai kézzel.) • Reménységet és vigasztalást ad • (Mind a kishitűségtől, mind a felelőtlen elbizakodottságtól szabadnak kell lennünk.)
A gondviselés eszközei • Media extraordinária – csodás eszközök • Isten azonban szabad is a teremtet világ rendjétől. Csodás azonban nem csak az ami rendkívüli, hanem mindaz, ami csodálatta tölt el. • Media ordinária – rendes eszközök • Isten maga is komolyan veszi a teremtet világ rendjét. Az eszközökből azonban sohasem szabad célokat gyártanunk