1 / 40

Agrár-környezetvédelem V.

Agrár-környezetvédelem V. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc. ELŐADÁS/GYAKORLAT ÁTTEKINTÉSE. Mezőgazdasági termelési alternatívák A mezőgazdaság környezetkárosító hatásainak ismertetése . Mezőgazdasági termelési alternatívák .

felicity
Télécharger la présentation

Agrár-környezetvédelem V.

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Agrár-környezetvédelem V. KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁSI AGRÁRMÉRNÖKI BSc TERMÉSZETVÉDELMI MÉRNÖKI BSc

  2. ELŐADÁS/GYAKORLAT ÁTTEKINTÉSE • Mezőgazdasági termelési alternatívák • A mezőgazdaság környezetkárosító hatásainak ismertetése HEFOP 3.3.1.

  3. Mezőgazdasági termelési alternatívák • Parlagos – legelő- erdő-váltó rendszer- a honfoglalás előtti ezer évben. A földterület 10-20 % -át művelik kezdetleges eszközökkel 4-6 évig. A természet még sértetlen.50-60 év a pihentetési idő mely alatt helyreáll az eredeti ökoszisztéma. HEFOP 3.3.1.

  4. 2. Ugaros földművelési rendszer – a honfoglalástól a VII-XI. századig. • Kialakulnak a települések, melyek környékén zöldséget- gyümölcsöt termesztenek • Kialakulnak a művelési ágak • Állandósul a szántóföldi művelés, rövidül a pihentetés, a regenerálódási idő • A terület 50-80 százalékát művelik főleg gabonát termesztenek, a többit 1-2 évig pihentetik, (ugaroltatjás) célja: gyomírtás, talajszerkezet helyreállítása ,tápanyagfeltáródás • Az állatokat még szabadon, a szántónak nem alkalmas réteken-legelőkön tartják. • Kialakul a nyomásos gazdálkodás: • 2 nyomásos: 1. 50 % szántó 2. 50% ugar • 3 nyomásos: 70-80 % szántó 2 részre osztva: 1.tavaszi kalászos, 2. őszi kalászos 3. 20-30% ugar • Takarmánynövényt még nem termesztenek. (Tessedik 1786- ban hozza be Németországból hazánkba a lucernát) HEFOP 3.3.1.

  5. 3. Vetésváltó földművelés XI-XIX. sz.. Kialakul a klasszikusvetésváltás, mely abban az időben biztosította az egészségesélelmiszerszükségletet anélkül,hogy a természet körfolyamatát lényegesen megzavarta volna. HEFOP 3.3.1.

  6. 3. Vetésváltó földművelés XI-XIX. sz.. • Kialakul a klasszikusvetésváltás, mely abban az időben biztosította az egészségesélelmiszerszükségletet anélkül,hogy a természet körfolyamatát lényegesen megzavarta volna • Az ugar helyén pillangósokat (lucerna, vöröshere), takarmánynövényeket , ipari növényeket ( kukorica, ,burgonya, cukorrépa, dohány) és szántóföldi zöldségeket termesztenek. • Kialakul az Angliából származó un. norfolki négyes: • tavaszi kalászos – vöröshere - őszi búza - cukorrépa (istállótrágyázott kapás) • A XIX. század végére a természetes ökoszisztéma átalakul zárt agrárökoszisztémává. HEFOP 3.3.1.

  7. 4. Az intenzív, nagy ráfordításokkal dolgozó mezőgazdaság XIX.- XX. sz. jellemzői • Erőszakkal létrehozott nagyüzemek (3-10 ezer ha), 80-100 ha- os táblákkal; • A nagyüzemek telephelyeit, infrastruktúráját a legjobb minőségű talajokon alakították ki, így a jó minőségű talajok területe csökkent; • A termelésre nem alkalmas érintetlen területek utólsó szigeteinek művelésbe vonása (Gabonaprogram); • A termelés ráfordításainak ésszerűtlen növelése (műtrágyák, növényvédő-szerek, energiafelhasználás); • Élelmiszerek beltrtalmának felhígulása, peszticidmaradványok; • Iparszerű, kemizált, állattenyésztés nélküli monokultúrás növénytermesztési üzemek-és elkülönülten állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságok. A természetes agrárökoszisztéma körforgalmának megszakadása. HEFOP 3.3.1.

  8. Intenzív mezőgazdaság kialakulása XIX.- XX. sz. A demográfiai robbanás miatt új utak keresése a termelés növelésére. HEFOP 3.3.1.

  9. Pozitív jelenségek • Termésátlagok növekedése ; • A termesztési kockázat csökkent; • Korszerű fajták, agrotechnika, szaktudás alkalmazása; • Vidéki lakosságnak munkahelyteremtés. HEFOP 3.3.1.

  10. Néhány kiemelt szántóföldi növény termésátlaga (t/ha) HEFOP 3.3.1.

  11. Káros következmények 1.Termőtalaj pusztulás szervesanyagcsökkenés, biológiai tevékenységének csökkenése szikesedés, savanyodás talajszerkezet romlás (porosodás, tömörödés) Mit tehetünk? túlzott forgatáskerülése, szervesanyag utánpótlás; kemikáliák csökkentése, tarlóégetés elhagyása; helytelen öntözési,műtrágyázási gyakorlat helyett okszerűség, ipari üzemek levegőszűrése megfelelő időben, megfelelő gépmegválasztás Az intenzív mezőgazdaság káros következményei és megelőzési lehetőségei a fenntartható mezőgazdasági termelésben HEFOP 3.3.1.

  12. 2. Biológiai sokféleség csökkenése( kultúrfajok csökkenése ) • az un. nagy növényeken kívül az eddigelfelejtett növényekújrafelfedezéseaz un. nem élelmiszer célúnövények „non food” termesztése, gyorsan megújuló energiaforráskéntszolgáló növények termelése, multifunkcionális növények termesztése, talajt javító, gazdagító növények termesztése • az integrált növényvédelem, mely a kémiai szerek felhasználásátegyre inkább az agrotechnikai és biológiai folyamatokkal helyettesíti 3. A természetben élő fajok sokféleségének csökkenése • Nemzeti Agrárkörnyezetvédelmi Program célprogramjai: 1 mill. hamezőgazdasági terület kivonása atermelésből: visszagyepesítés, vizesélőhelyek programja, erdősítési program 4. Az élővilág élőhelyeinek felszámolása HEFOP 3.3.1.

  13. 5. Élelmiszerekben – szermaradványok 6. Felszíni, felszín alatti vizek,ivóvízforrások elszennyeződése Biogazdálkodás, Integrált gazdálkodás  Szigorú környezetvédelmi előírások az élő és holt felszíni vizek partján, biogazdálkodás, a tápanyagellátás tudományos eredményeinek gyakorlatba való átültetése HEFOP 3.3.1.

  14. Az integrált (alkalmazkodó) gazdálkodás alapelemei, fő összetevői: • A biodiverzitás megőrzése a mezőgazdasági területeken • Kultúrfaj, fajdiverzitás (őshonos fajok, fajták), • Génkészlet megőrzés (génbankok, Tápiószele), • Biotóp diverzitás (a táj finom struktúrája) • Földhasználati diverzitás (gazdasági, ökológiai és szociális funkciók), • Üzemi méret diverzitás (birtokméret, táblaméret), • Gazdálkodási rendszer (integrált, ökológiai, intenzív) és intenzitási fok (extenzív, félintenzív, intenzív) szerinti diverzitás) HEFOP 3.3.1.

  15. 2. A térfunkciók harmóniáját biztosító földhasználat, térszerkezet (Földhasználati piramis) 3. Az ágazati arányok összhanban tartása (állattenyésztés-növénytermesztés, szántóföldi növényfajok arányai, zöldség, gyümölcs) 4. A vidéki tér újraszervezése, emberléptékű üzem és táblaméretek kialakítása, - ökológiai szempontok (táblaméretek, táblákat határoló biotópok) - talajvédelmi szempontok (szélvédő erdősávok, lejtős területek művelési aránya) - hagyományok, - kultúrökológiai szempontok (kultúrfajok diverzitása, aránya), - tájképi, esztétikai, technológiai szempontok alapján. HEFOP 3.3.1.

  16. 5. Körfolyamatokra épülő agrárökoszisztémák, 6. Táji, termőhelyi alkalmazkodás, - A táj természeti, társadalmi és gazdálkodási egységének biztosítása, - Tájba illő biológiai alapok (növény-, állatfaj és fajtaszerkezet). - Fajok, fajták megválasztásának szempontjai. 7. Vetésforgók sokszínúűsége. 8. Termőhelyre, táblára adaptált agrotechnika: fajta, fenntartható talajművelés, fenntartható trágyázás,talajerőgazdálkodás, megelőző, szelíd növényvédelem. HEFOP 3.3.1.

  17. 9. Földhasználati rendszerek, A mezőgazdaság a kultúrtáj fő felhasználója.A természetvédelem rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre.A veszélyeztetett növény és állat fajok jelentős hányada külterjes földhasználati formákban keletkeznek és vannak jelen.Hogyan őrízzük meg ezeket?Földhasználati rendszerek, elméletek: a természetvédelem és a mezőgazdaság kapcsolatát fejezik ki.- Szegregációs modell:a temészetvédelem korlátozása meghatározott természetvédelmi és más védett területekre, minden egyéb területen korlátozás nélküli mezőgazdaság - Az extenzív mezőgazdaság modellje:az egész terület természetvédelmi terület lenne, 100%-on a fajok védelme lenne a fő cél- Földhasználati piramis: A táj adottságainak megfelelően határozza meg a földhasználatot, a védelem intenzitását, egymáshoz viszonyított arányát. HEFOP 3.3.1.

  18. 10. Földhasználati piramis: A táj adottságainak megfelelően határozza meg a földhasználatot, a védelem intenzitását, egymáshoz viszonyított arányát. A piramis csúcsán: abszolút természetvédelem az egyéb célú földhasználat teljes kizárásával: nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek, rezervátumok magterületei. A magterületeket körülvevő pufferzónákon: védelmi prioritást élvező, természetvédelmi szempontú mezőgazdasági földhasználat (korlátozott állatlétszámú legeltetés, meghatározott időpontban kaszálás), Védelmi célú korlátozásokat igénylő területeken Organikus, Extzenzív , Félintenzív gazdálkodás a korlátozások figyelembe vételével, (műrtágyahasználat, talajművelés, vetésváltás stb.) 3/4 Félintenzív vagy intenzív gazdálkodás, a környezethez alkalmazkodó, azt védő, ésszerű, un. fenntartható gazdálkodás. Cél a kimondottan intenzív gazdálkodás arányának csökkentése. (NAKP) HEFOP 3.3.1.

  19. A földhasználati piramis (Ertz ,1978 nyomán) HEFOP 3.3.1.

  20. A földhasználati piramis megvalósításának lehetőségei: 1/ A környezetileg Érzékeny Területek(ESA= Evironmental Sensitive Area)kivonása a mezőgazdálkodásból, ezeken biotópok létesítése (visszaállítása) amelyeket a meglévő biotóphálózathoz csatolják. Zonális Agrárkörnyezetvédelmi Programok: Érzékeny Természeti Terület Célprogram) A biotóphálózat: zöldfelületekből, szabad térségekből, védterületelből, élősövényekből, erdősávokból, fasorokból és egyéb regenerációs zónákból álló hálózatos rendszer, amely biztosítja a táj biológiai sokszínűségének a megőrzését a tér természetes struktúrálódását. Ezekhez azokat a környezetileg érzékeny területeket használja, amely mezőgazdasági terméspotenciálja egyébként is igen alacsony. Arányának az összterület 7-12 %-ának kell lenni, még a legjobb mezőgazdasági adottságú területeken is. HEFOP 3.3.1.

  21. 11. Biotóphálózat Az agrártáj biotóphálózatának változása HEFOP 3.3.1.

  22. 2/ A korlátozott szűrőképességű termőhelyek kivonása az intenzív (konvencionális) gazdálkodásból és ezek átállítása ökológiai szempontú mezőgazdaságra (NAKP Ökológiai Gazdálkodási Célprogram, Talajvédő Gazdálkodási Alprogram, Gyepgazdálkodási Célprogram, Vizes élőhely Célprogram). • 3/ Minden egyéb területen alkalmazkodó, környezetkímélő mezőgazdálkodás (Ökológiai Gazdálkodási Célprogram, Integrált Növénytermesztési Célprogram). • Ez a koncepció úgy valósítható meg, hogy 1 millió ha-t kivonnak az intenzív termelésből, azt gyepesítik, erdősítik és /vagy az ökológia mezőgazdálkodás irányába fordítják. HEFOP 3.3.1.

  23. A biotóphálózat alapfunkciói: • Térszerkezet-kialakító (tér tagolása) , • Élettérfunkció : a természetes flóra és fauna fenntartása, • Talajvédelmi funkció: szél-, víz és erózió elleni védelem, • Vízvédelmi funkció: ivóvíz bázisok, felszín alatti és felszíni vizek védelme, szűrőfunkció, • Levegőszűrő funkció: áramló por és egyéb szennyezés szűrése, oxigéntermelés növelése, • Mezőgazdálkodási funkció termésnövelés, minőségjavítás a talaj védelmével, kedvező mikroklimatikus hatással, hasznos élőlényekszámára élőhely biztosítása, (beporzórovarok, kártevők ellenségei), • Tájképi, esztétikai , pihenési és jóléti érték növelése a helyi közösség, a vendégfogadás és az idegenforgalom számára. HEFOP 3.3.1.

  24. A biotóphálózati rendszer felépítése • A biotóphálózat elemei: • Tömbszerű elemek • - Erdők, fás, cserjés , gyepes ligetek, • - Száraz,fyepfüves puszták, • - Ősgyepes szórványgyümölcsösök • - Vízhatás alatt álló területek (tavak, vízfolyások és az őket körülvevő- nádassal, gyepvegetációval, rétekkel és fás-cserjés ligetekkel borított- felületek) • Pontszerű („hídfőállás”) elemek • - kisebb facsoportok • - gyepes, cserjés ligetecskék • - egyedülálló fák, cserjék HEFOP 3.3.1.

  25. Vonalas (összekötő) elemek - erdősávok - fás-cserjés élő sövények - gyepes aljnövényzetű fasorok - szántóföldi gyepsávok - vonalas vízi környezet HEFOP 3.3.1.

  26. 12. Térhasználati rendszerek A konvencionális és a fenntartható térhasználat A konvencionális : a termelési és fogyasztási térszerkezeti elemek összefüggő matrixot alkotnak, ebben egymástól elszigetelődve helyezkednek el a védelmet biztosító térszrkezeti elemek,a biotópok. A fenntartható: a természetes boitóphálózatban úsznak a termelési és fogyasztási funkciójú térszerkezeti elemek. HEFOP 3.3.1.

  27. HEFOP 3.3.1.

  28. ALKALMAZKODÓ TALAJMŰVELÉS • Célja • a talajtermékenység javítása-fenntartása-megőrzése, • a növény igényéhez alkalmazkodó talajszerkezet kialakítása • (magágy-, magágy és gyökérágy igényes növények), • a talaj biológiai életére gyakorolt hosszú távú hatás figyelembe vétele (rendszeres forgatás szervesanyag csökkenéshez vezet). A talajtermékenység komplex tulajdonság, jellemzői: • a talaj víz-, levegő- és hőgazdálkodása, • szervesanyag-, humusz-, tápanyag- és kolloidtartalma, • pH, • mész, • mikroszervezetek, giliszták, • gyomok, kártevők, kórokozók. HEFOP 3.3.1.

  29. Új szemlélet a talajművelésben: a talajélőlények szerkezet­ és tápanyagszolgáltató munkájának hangsúlyozása, amely a talaj beéredéséhez vezet. • A beéredett, állandó morzsalékos talajszerkezet kialakulásának feltételei a talaj kedvező: • mésztartalma (pH), • humusztartalma, • szervesanyag tartalma, • ásványi kolloidok- és mikroszervezetek, giliszták jelenléte • megfelelő talajművelési eljárás. • Rögsziláid, állandó, beéredett talajszerkezetet csak fizikai úton nem tudunk, csak a mikroorganizmusok képesek előállítani. Tehát a talajműveléssel a mikrobák tevékenységét kell segítenünk. HEFOP 3.3.1.

  30. A talajművelő eszközök hatásai • a/ Forgatás • Túlzott forgatás: • mineralizáció nő - csökken a humusz • a talaj szerkezete romlik, porosodik, tömődik • A hosszú időn át tartó intenzív talajművelés hatása: • tömődöttség, • eke, tárcsalap rétegek • sekély gyökerezés (aszályérzékenység) • alsó rétegek tápanyagai kimosódnak (környezet!) • Forgatás elhagyása: • mineralizáció csökken • tápanyagszolgáltatás csökken • humuszképződés nő • Megoldás: • periodikus, 2-5 évenkénti forgatás különböző talajmélységekben: tápanyag mobilizálás • a köztes években forgatás nélkül: humuszosodás HEFOP 3.3.1.

  31. b/ Lazítás: réteg (35 cm), középmély (35-50 cm), mély (50-70 cm) lazítók: talajok mélyebb rétegeinek bekapcsolása a növények tápanyagellátásába, vízbefogadó, vízmegőrző képesség nevelése. c/ Porhanyítás, keverés (tárcsák): mérsékelt tápanyag-mobilizálása a feltalajnak. dl A feltalaj tömörítése: párolgáscsökkentés - ventiláció korlátozása, túlzott mértékű nitrifikáció korlátozása. HEFOP 3.3.1.

  32. Talajművelési rendszerek • 1. Hagyományos • alapművelés ekével, • sokmenetes, • idő, energia és költségigényes • 2. Minimális talajművelés (minimum tillage) • kevés művelés, de az ekét nem mindig kapcsolja ki, • pl.: eke + elmunkálás – vetés • 3. Talajvédő művelés (conservation tillage) • A terület 30%-a a vetés után is tarló- és gyökérmaradványokkal fedett • - direktvetés (no tillage) • - hasítékba vetés (slot planting) • - sávos művelés és vetés (strip tillage) • - bakhátas művelés és vetés (ridge tillage) • - sekély forgatás nélküli módszerek HEFOP 3.3.1.

  33. 4. Csökkentett talajművelés (reduced tillage) • • energiatakarékos • • a termesztendő növény igényeitől függő legkevesebb eljárás és menetszám • módszerei: • - középmély lazítóra alapozott • - nehézkultivátorra alapozott • - nehéztárcsára alapozott • - kombinált alapművelés és vetés • Magyarországon ezek alkalmazhatók. • 5. Alkalmazkodó talajművelés • • egyesíti az energiatakarékos és talajkímélő módszer legfonto-sabb jellemzőit, • hosszú időn keresztül megőrzi a talajtermékenységet • Jellemzői: • - termőhely védelme • - művelés mélysége a növény igénye szerint • - művelés sorrendje a talaj biológiai állapotának figyelembevételével tarlómaradványokat hasznosítja HEFOP 3.3.1.

  34. Alapelvei: • a/ • - sekélyen forgatni, mélyen lazítani • a mélyebb rétegek tápanyagkészletét kihasználni mélyebben gyökerező növényfajokkal • b/ Időszakonként az erre igényes kultúrák alá célszerű forgatást végezni • Vannak: • - magágyigényes (fűfélék, kalászosok) • - magágy és gyökérágyigényesek (burgonya, cukorrépa) • Szélsőséges talajok néhány figyelembe veendő fontos tulajdonsága: • - kötött talajok: száradással zsugorodnak (repedések) • - laza talajok: defláció veszély • - szikesek: perctalajok • - lejtős, erodált talajok: erózió veszély HEFOP 3.3.1.

  35. HEFOP 3.3.1.

  36. A talajállapot-romlás megelőzése érdekében kerülendő: • a tarló mélyhantása vagy felszántása nyári és nyár végi betakarításkor. • a felszín nyitva hagyása. bármely nyár és nyár végilazító művelést követően (talajkiszáradás miatt romlik s következő beavatkozások minősége). • fedetlen felszín hagyása nyári időszakban (mivel fokozza a nedvességvesztést) • a gyakori mélyszántás vagy a minden évben való szántás (a felrögösítés lehetősége,valamint a szervesanyag fogyás miatt), • a talaj indok nélküli mély bolygatása (több menetes visszatömörörí-tésre kényszerít;. • bármely művelési vagy termesztés technológiai eljárás. amely kiváltja. vagy fokozza a talajok tömörödését, és ennek következtében javító (és általában mélyebb) művelésre kényszerít, • a sokmenetes, porosító magágykészítés (több menet akkor szükséges. ha rossz minőségű - rögös - az alapművelés és az elmunkálás. • a kártevők és kórokozók elszaporodása, mivel a drasztikus kémiai beavatkozások mellett mélyforgatásra vagy a tarlómaradványok elégetésére kényszerít. HEFOP 3.3.1.

  37. ELŐADÁS/GYAKORLAT ÖSSZEFOGLALÁSA • A mezőgazdasági termelési alternatívák bemutatása a honfoglalás korától napjainkig • Az intenzív mezőgazdaság káros következményeinek és megelőzési lehetőségeinek ismertetése • A földhasználati piramis elemeinek ismertetése • A mezőgazdasági területek biodiverzitás megőrzésének módszereinek bemutatása • A biotóphálózat alapfunkcióinak meghatározása HEFOP 3.3.1.

  38. ELŐADÁS/GYAKORLAT ELLENÖRZŐ KÉRDÉSEI • Sorolja fel és röviden jellemezze a mezőgazdasági termelési alternatívákat • Ismertesse az intenzív mezőgazdaság káros következményeit és megelőzési lehetőségeit • Határozza meg a földhasználati piramis elemeit • Ismertesse a biodiverzitás megőrzésének módszereit a mezőgazdasági területeken • Határozza meg a biotóphálózat alapfunkcióit HEFOP 3.3.1.

  39. ELŐADÁS/GYAKORLAT Felhasznált forrásai • Szakirodalom: • Ángyán J.- Fésűs I.- Podmaniczky L.- Tar F.- Vajnáné Madarassy A.: 1999. Nemzeti Agrár- környezetvédelmi Program. Agrár- környezetgazdálkodási tanulmányi kötetek. 1. kötet, FVM, Budapest, 174 p. • Ángyán J.- Menyhért Z. : 1988. Integrált, alkalmazkodó növénytermesztés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 163 p. • Demeter, A. (szerk) (2000) Natura 2000 – Európai hálózat a természeti értékek megőrzésére, Öko Rt., Budapest • Egyéb források: • A nemzeti agrár-környezetgazdálkodás honlapja: www.nakp.hu • A NATURA 2000 honlapja: www.natura2000.hu HEFOP 3.3.1.

  40. KÖSZÖNÖM A FIGYELMÜKETKÖVETKEZŐELŐADÁS/GYAKORLAT CÍME • Több előadást átfogó oktatási téma előadássorozatának címei: Fenntartható mezőgazdaság • Következő előadás megértéséhez ajánlott ismeretek kulcsszavai: Környezetvédelem Előadás anyagát készítették: Burai Péter (DE ATC) HEFOP 3.3.1.

More Related