12. A Kádár-korszak gazdasága

1. 12. A Kádár-korszak gazdasága Magyarország története a Kádár-korszakban (1956–1988)

2. 1956 gazdasági következményei • Anyagi károk és a gazdasági konszolidáció • korabeli felmérés szerint 20md Ft kár keletkezett, ebből 3md a harcok miatt • a valós károk ennél jóval kisebbek voltak, ipari üzemek nem mentek tönkre, a termelés sem csökkent drámaian (sőt, gyorsan elérte a régi szintet) • 1956-ban a nemzeti jöv. 20%-kal csökkent, de tartós válság nem alakult ki • 1957-re egyéves tervet dolgoztak ki, minimális beruházással (95% fogyasztásra!), számos beruházást le is állítottak • a SzU-tól és más szoc. országoktól politikailag motivált hiteleket kaptunk, ami jelentős segítség volt (40% áru, 60% pénz, harmadát Ny-i valutában) • ennek hatására a gazdaság már 1957 nyarán igen jó állapotban volt, munka-nélküliség sem alakult ki; az eredeti tervet szept.-ben 13%-kal fel is emelték • Új gazdaságpolitikai prioritások • fő cél az életszínvonal és a fogyasztás növekedése lett • ezért a beruházási ráta csökkent, 1960-ig nem érte el a 20%-ot sem • módosult a beruházások ágazati megoszlása is: az ipar aránya 47-ről 35–38%-ra csökkent, a mg.-é 10-13%-ról 16, majd 18% fölé nőtt • a mg. aránya a nemzeti jövedelemben csökkent (szerkezeti modernizálódás) • az iparon belül most is a nehézipar dominál, de a többi ágazat javára veszített túlsúlyából; a hadikiadások is jelentősen csökkentek, ehelyett is az életszín-vonal emelésére költenek

3. A Varga-bizottság reformtervei • A Közgazdasági Bizottság (Varga István) megalakulása • az MSZMP 1956 dec. 5-én az adottságoknak megfelelőbb gazd.pol.-t javasol • 1957 febr.-ban Varga vezetésével jelentős kutatómunka indult el, régi kisgazda, sőt 1945 előtti szakemberek részvételével • eredetileg ők a többpártrendszer engedélyezését is feltételül szabták • 11 további bizottság működését koordinálták (1957. febr.–jún.), ingyenesen • A bizottság javaslatai és annak fogadtatása • távlatilag a tervutasítással való radikális szakítás szükséges, de rövid távon is óvatosan csökkenteni kell azok számát • a kormányt képviselő szakértők ua. ragaszkodtak a tervhez, igaz, elismerték, hogy azt közvetett szabályozókkal (árak, adók, vámok stb.) is el lehet érni • javasolták az árrendszer szabaddá alakítását; az árak tükrözzék a költségeket, a veszteséges tevékenységeket fel kell számolni • hosszú távon a kétszintű bankrendszerre való visszatérés szükséges • a balos erők opportunistának, revizionistának, antimarxistának nevezik őket • máj. végén a végső javaslatuk (a támadások miatt) jóval visszafogottabb volt • a kevésbé anyag- és energiaigényes ágazatok fejl.-e szükséges, de ekkor már a központi tervek szükségességét hangsúlyozzák • végeredményben a tervmutatók száma így is csökkent, a mennyiség-centrikus szemlélet oldódott, a munkaerő-gazdálkodás centralizáltsága is enyhült – de a gazd. egyensúlyba kerülése miatt már nem volt szükséges mélyebb reform

4. A II. hároméves terv • A II. hároméves terv (1958–60) kialakulása, céljai • 1957. jún. pártértekezlet: nem kell jelentős reform • egyszerűsödött a tervezés, kevesebb mutatót szabtak meg s ezzel nőtt a vállalatok önállósága (a termelés­irányítás jórészt a helyi tanácsokhoz került) • a bérezési formát a vállalatokra bízták (nyereség-részesedés) • a következő években a nagyobb, szélsőséges fordulatokat kerülni akarták, • a fő cél az életszínvonal állandó emelése volt (beleértve az áruválaszték növelését és a biztos megtakarítási rendszer kialakítását – takarékbetétek stb.) • felismerték, hogy Mo. ásványkincsben szegény, és visszatértek a hagyomá-nyos magyar ipari ágazatok fejlesztéséhez • a külföldi piaci igényeket is jobban mérték fel • 1958 jún. felemelték a terv irányzatait, 1959 márc.-ban pedig 3 helyett 2 év alatti befejezéséről döntöttek (mint Rákosi idején…) Az eredeti tervet 45%-kal túlteljesítették, de az emeltet nem sikerült teljesíteni • Reform helyett: a gazdaságirányítás módosítása • 1959-től tervezték. 1962-ben felszámolták a minisztériumok és a vállalatok közti iparigazgatóságok nagy részét, miközben a központi irányítást és a vállalati önállóságot is növelték – senkinek nem volt valódi döntési lehet.-e • emellett összevonták 1–1 ágazat üzemeit (13 iparágban egyetlen tröszt volt csak, máshol 2–3 cég is) – túlzott ipari koncentrációt alakítva ki • gátolta az egységes irányítást, hogy fennmaradtak az ágazati ipari min.-ok (ezek és a trösztök csak saját profiljuk érdekeit védték; jelentős lobbierővel) • az átszervezés kudarcba fulladt, ami növelte a valódi reformok esélyét

5. A mezőgazdaság a kollektivizálás után • Következmény: (átmeneti) káosz és visszaesés • a föld tulajdonjoga a parasztoké maradt (öröklési joggal együtt, amit később korlátoztak), a föld használati joga viszont a tsz-é lett • megszűnt a földek adásvétele, s a tsz.-ek a cserejogot sem kapták meg • 350e fő áramlott el az iparba, főleg fiatal férfiak; csak a család idősebb és női tagjai léptek be a tsz-be, csak annyi munkaegységet teljesítve, ami jogot adott a háztájira; így nem volt elegendő munkaerő (sem munkakedv) • nem volt gép, vezetői gyakorlat sem; a mg.-i termelés 10%-kal visszaesett, sok termés a földeken maradt; 1960-tól gabonát kellett behozni Kanadából • Eltávolodás a szovjet kolhoz-szisztémától • sokan ideiglenes kedvezménynek véltek, de Fehér Lajos és Erdei Ferenc a tudatos, tartós reformnak tekintették ezeket • aki teljesítette munkaegységét, 1 hold háztáji földet kaphatott, árutermelésre is jogot kap; a háztáji mérete később tovább nőtt, nem tsz-tagok (a falu papja is!) kaptak rá jogot. A tsz-tagok jövedelmének fele a háztájiból származott • lehetővé válik a családi állattartás (1956 előtt ez tilos volt) • jórészt emiatt vezetik be a részes művelést (többlettermés 25–50%-a is övék) (aránya eléri a termés 30%-t) – erről éveken át éles ideológiai viták! • szakosodott brigádok, családok/brigádok közt állandó területfelosztás • munkaegység túlteljesítése esetén pénz- vagy áruprémium járt • havonta felvehető áru- vagy pénzelőleg, év végén levonják a részesedésből • gépállomások helyett a tsz-ek saját gépparkot kapnak, jelentős gépesítés, műtrágyázás stb. – ez kihat a vegyipar, gépgyártás fejlődésére is

6. A II. ötéves terv és a KGST • A II. ötéves terv (1961–65) • 1961 szept. 12-én véglegesítette a KB. Célok: szorosabb integráció a KGST-vel, növekvő kereskedelem a harmadik világgal, jelentős vidéki ipartelepítés, 250e lakás felépítése, viszonylag sok mg.-i beruházás (19%) • a terv első éveiben jelentős visszaesés, s mindvégig maradtak problémák • a nemzeti jövedelem 36% helyett csak 24%-kal nőtt 5 év alatt, pedig a beruházások volumene felül is múlta a tervet • A KGST „újraalakítása” és a kooperáció kezdetei • Szófia, 1959 dec. 14. – a szervezet alapokmányának elfogadása • a tagok 1962 jún. 6–7-i moszkvai értekezlete 20 éves együttműködési programot fogadott el • Mo. fő feladata a vegyipar és egyes gépipari ágak fejlesztése lett, viszont visszafejlesztették az ország néhány hagyományos, kevés nyersanyagot igénylő iparát (pl. mg.-i gépgyártás, híradástechnika) • 1962 nov.: megkötötték a magyar–szovjet timföld–alumínium egyezményt • 1963 okt: kétoldalú elszámolások helyett szövetségi szintű rendszert alakítottak ki (ezért jött létre a transzferábilis rubel, a „keleti dollár”). Később e rsz. is nehézkessé vált és a 70-es években egyes termékeket dolláralapon számoltak el • 1964-ben jött létre a Magyar–Szovjet Gazd. és Műszaki–Tud. Együttműködés Komplex Bizottsága, amely a gazd. tervek szoros összehangolásához vezetett. Gépgyártás: jelentős szakosodás indult (autóbusz: Rába-Csepel-Ikarus), de ennek révén vettük meg a házgyárak licenszét is (5 panelgyár épült).

7. Egyes gazdasági ágazatok 1968 előtt • Ipar: átlag évi 8,5, majd a 60-as évek végén 7%-os növekedés • extenzív növekedés (új munkaerő+gyárak), termelékenység fele a Ny-i szintnek • a nehézipar aránya az 1938-as 42%-ról 1960-ra 61%-ra nőtt, az élelmiszeripar 30-ról 19-re, a textilipar 15-ről 7%-ra esett • a vegyipar jelentősen felfutott, iparon belüli aránya 3×-ra nőtt (kőolajfinomítás, műtrágya, gyógyszer, később műanyagok gyártása) • a bányászat, kohászat és villamosenergia-ipar is gyorsan növekedett; 1964-ben még a szén adta az energia 70%-t, 1967-ben már csak 58%-t; új kőolaj- és földgázmezők felfedezése, Barátság olaj- és Testvériség gázvezetékek ép.-e • Mezőgazdaság: jelentős, évi átlagban 2,5%-os növekedés • a fejlődés itt intenzív (munkaerő-elvándorlás és termőterület-csökkenés volt!) • terméshozamok jelentősen emelkedtek a 60-as évek közepén, intenzívebb művelési formák terjedtek el (kert, gyümölcs, szőlő; főleg kistermelők révén). • szántókon belül is a kapások aránya nőtt a gabonához képest. • állattenyésztés szerepe is nőtt (mg.-on belüli aránya az 1938-as 37%-ról 1970-re 48%-ra, főleg a sertés és baromfi-tenyésztés révén – sok „háztáji” állat is) • Infrastruktúra: elhanyagolt ágazat (a beruházások alig 12%-a) • a közúti közlekedés felfutása, utak aszfaltozása; ua. a vasút elöregedik • Kereskedelem: jelentős jövedelmet termel, kevés beruházással • belker.: javul a boltsűrűség, felszereltség, de jelentős lemaradás a Ny-tól • külker.: SzU, NDK, Čs. a legfőbb partnerek, egyre több gépet exportáltunk

8. Az Új Gazdasági Mechanizmus • Előzmények • visszafogott célok a III. ötéves tervben (1966–70): öt év alatt 20% növekedés, a fejlesztés zöme a gépipar, vegyipar, alumínium-ipar területére irányul • spontán folyamatok révén a tervutasításos rendszer valamelyest lazult (pénz szerepe nő, vállalati döntési jogkör nő, tervmutatók száma csökkent, ezek tk. alku révén alakulnak ki stb.), de jelentősége kicsi. • 1963-tól ismét előtérbe kerültek a Varga-bizottság javaslatai, mert napirendre került az ipar intenzív fejlődésre való átállítása (a reformot Nyers Rezső irányította, a KB 1966 máj. 25–27-én fogadta el az alapelveit • Az 1968 jan. 1-jén meginduló ÚGM legfontosabb intézkedései • a központi tervezés csökken, a vállalati önállóság nő (termelés és beruházás terén is); (öt)éves tervek vannak, de vállalatokra bontott tervmutatók helyett a gazdaságot adókkal, hitelekkel stb. próbálja az állam befolyásolni • árrendszer reformja: rögzített, sávokban mozgó és teljesen szabadáras termé-kek (alapvető élelmiszerek végig kötött árúak). A fogyasztói árak csak lassan nőttek (ártámogatás!); a termelői árak viszont hamar közeledtek a világpiaci szinthez, ami viszont idővel fékezte az új beruházásokat + inflációt is okozott • a szakmák szerinti központi bérszabályozást átlagbér-rsz. váltja fel, a váll.-ok szabadon differenciálhattak (képzettségi fok, ill. vezető poszt szerint); az alacsony átlagbér érdekében szükség volt sok alacsony fizetésű munkás felvételére (kapun belüli munkanélküliség!) • Csekély eredmény: nem sikerült közelíteni a Ny-i fejlettséghez

9. A reform kibontakozása • Mezőgazdaság: próbaüzem már 1968 előtt • 1964–67: lebontották a kp.-i tervezést, lehetővé téve az üzemi vállalkozásokat • új tsz-törvény (1967. III. tv.): a munkaegység-rendszer eltörlése • maradékelv helyett a tagok meghatározott bért kapnak • a tsz önállóan alakítja ki termelése szerkezetét és beruházásait; köteles tervet készíteni, de azt nem kell más szervnek (helyi tanácsoknak) jóváhagynia • melléküzemágak létesíthetők (feldolgozás, beszerzés, értékesítés, szolgáltatás) • a tsz vezetőit a tagok (közgyűlésen) választják, nő a függetlenség • saját érdekvédelmi szervet alakíthatnak (1967: Tsz.-k Országos Tanácsa) • új földtörvény (1967. IV. tv.): szövetkezeti földtulajdon bevezetése • a föld tulajdonjogát öröklő nem tsz-tagokat kötelezték, adják el a földet a tsz-nek, vagy lépjenek be abba; a tsz-tag is eladhatta a földet a tsz-nek, vagy földjáradékot kapott évente; az állami tulajdonú tsz-földek is szövetkezeti tulajdonba kerültek • A reform eredményei és a beépített fékek szerepe • világpiachoz való közeledés; a mennyiségi szemlélet helyett a minőségre és a gazdaságosságra figyeltek; nyereségre törekedés fontossá vált; termelékenység növekedése Magyarországon ekkor volt a legnagyobb • vállalkozó-szellem, jobb áruellátás – átfogó és nehezen visszafordítható hatás • de a jövedelmezőség nem vált igazán motiválóvá, nem alakult ki egészséges kétoldalú kapcsolat a tervezés és a (szabályozott) piac közt, nem szűnt meg a hiány és a verseny folyamat­szabályozó szerepe is alig érvényesült • nem alakul ki szilárd bázisa a további előrelépésnek, az öröklött intézményi struktúra lényegében változatlan, sőt ez lett a reformok legfőbb meggátlója

10. Szektorális jellemzők 1968 után • Mezőgazdaság – évi 4-5%-os (kiugróan magas) növekedés • kedvező munkamegosztás a nagyüzemek és kisüzemek között • sok kisebb tsz összeolvadt nagyobb gazdaságokká • a gépesített nagyüzemek főleg szemes terményeket termeltek, a háztáji és kisgazdaságok pedig intenzív kertgazdálkodást folytattak • iparszerű mezőgazdaság (Burgert Róbert, Bábolna): kukorica, csirke, sertés • jelentősen nőttek a hozamok, az öntözés, a (mű)trágyázás – ezzel együtt a talajszennyezés, káros anyagok megjelenése az élelmiszerekben is • Ipar mérséklődő fejlődése (évi 6%) • javuló energia-ellátás: összekapcsolt áramhálózatok, kiépülő olaj- és gáz-vezetékek –» energiaigényesebb iparágak (pl. Al-kohászat) létrejötte • szűk és korszerűtlen termékszerkezet, világszínvonalat csak az Ikarus, Rába, Videoton és a gyógyszeripar ért el • szélesedő választék, de továbbra is elmaradás a könnyű- és élelmiszeriparban • Közlekedés, kereskedelem, tercier szektor: gyors fejlődés • dízel- és villanymozdonyok a 80-as évekre kiszorítják a gőzöst; a vasút aránya a szállításban mégis 36-ról 15%-ra esett (1968–80) • a személyautók száma a 70-es években 4×re nőtt (1m db-ra) • megindul az autópályák és a metró építése, nő a taxi- és a légiforgalom • megjelennek a nagyobb, ill. többfunkciós boltok, áruházak (ABC-k, Domus, 1976: Skála, majd Sugár, Flórián • rendkívüli mértékben elmaradott a telefonvonal-ellátottság

11. Reformellenes évek és a nagyvállalatok • A reformellenes támadás háttere és jellemzői • nehézkes együttműködés a tervutasítást megtartó KGST országokkal • a gyorsuló növekedés miatt a gazdaság érzékenyebbé vált, főleg a szerkezeti aránytalanságok éleződtek ki (pl. a gyenge infrastruktúra) • a jövedelem-differenciálás (mesterségesen növelt) társ. feszültségeket keltett • a korábban létrejött nagyvállalatok nem tudtak alkalmazkodni, komoly működési zavarokat éltek át, az ipari termelés növekedési üteme lassult, a kapacitások kihasználása csökkent • 1971-től összehangolt támadást indítottak a reformok és a mg.-i szektor ellen; a vállalatvezetők személyesen jártak el pártközpontbeli ismerőseiknél • 1972 nov. 14: a KB határozata 40–50 kiemelt nagyvállalat tevékenységének fokozott figyelemmel követését írta elő • az amúgy is túl koncentrált ipar tovább koncentrálódott • paradox módon az ÚGM sikere tette lehetővé a reform leállítását: volt miből átcsoportosítani a veszteséges cégek javára • A 70-es évek: újabb recentralizálás; hibás, ésszerűtlen intézkedések • a központi tervezés erősítése: 1973 jún. 27–29. Állami Tervbizottság • veszteséges cégek dotálása, teljesítmény nélküli ipari béremelés, pl. 1973 márc. 1.; csökkentik a bérezési különbségeket, a vállalkozó-kedvet • ideológiai kirohanások a profithajsza ellen, sikeres tsz-vezetők perbe fogása • ismét a pol. megbízhatóság a legfőbb szempont a posztok betöltésénél • újra szocialista munkaverseny, társadalmi munka kezdődik

12. A válság (1973 után) • Olajár-robbanás és cserearány-romlás • 1973-tól az energiaárak jelentősen emelkedtek a világpiacon, az ideológiai szólamok ellenére a válság begyűrűzött Mo.-ra is (a SzU már nem is ötéves, hanem éves átlagárat számít saját olajáért is, dollár-elszámolás bevezetése) • a magyar ipar gyengébb minőségű termékei leértékelődtek, elmaradt az ipari szerkezetváltás (nem követik, nem tudják követni a Ny-i csúcstechnológiákat) • Az eladósodás és a pénzügyi válságok • az arab olajdollárok Ny-i bankokba kerültek, amik szívesen adtak kölcsönöket • közvetlenül nem a kölcsönt fordították jobb életszínvonalra, de ezek nélkül csökkenteni kellett volna azt; a kölcsönöket beruházásokra fordították, de azok oly iparágakba történtek, melyek termékeinek ára esett és/vagy nem feleltek meg a Ny-i szigorúbb (környezetvédelmi, eü.-i stb.) szabványoknak • tipikus példa az 1976-os eocén- és liászprogram (sok pénzért gyenge szén) • 1970-ben 800m $ adósság, 1980-ban már 9,1md. 1978-ban a törlesztést már csak újabb hitelből tudták fedezni, de az életszínvonalhoz nem mertek nyúlni • 1982-ben már szovjet és világbanki segítség kellett az egyensúlyban maradás-hoz; ettől kezdve az USA pol.-i okokból élezi is a KGST-sek hitelválságát • 1985-ben ismét fizetési nehézségek, s ekkor hibás gazd.-élénkítési tervek is • Következmények: a növekedés megállása • a nemzeti jövedelem 5-5 év alatt 2,9%-kal, majd csak 1,6%-kal nőtt (1976–85) • stagfláció: korábban ismeretlen módon a stagnálás inflációval járt együtt

13. Újabb piacgazdasági reformok • radikális árreform, 1979. júl. 22.: hazai és világpiaci árak közelítése, termékek 70%-a szabadáras; de már a kötött árak inflációja is megindul • PB határozat a második gazdaságról 1980. febr. 19.; 1981. szept. 9.: gmk-k is • nagyvállalati rendszer decentralizálása (1980–81: 400 új állami vállalat alakult) • 1980. dec. 5-én megszűntek az ágazati ipari min.-ok, a veszteséges cégek pedig nem támogatást, csak átütemezést kapnak (később pedig fel is számolták őket) • külkereskedelem liberalizálása, vegyes vállalatok Ny-i cégekkel • megszűnik a Ft kettős (kereskedelmi és turista) árfolyama (1981. okt. 1.) • lakossági megtakarítások bevonása a gazd.-ba. 1982 nov. 26–27. megjelentek az infrastrukturális kötvények, melyek a bankinál nagyobb kamatot adtak. 1983-tól már számtalan gáz-, telefon- és más kötvény forgott. • vállalati részvénykibocsátások (1982) • belépés a Nemzetközi Valutalalapba (IMF), és a Világbankba (1982. máj.–jún.) • MSZMP KB 1984-ben újabb reformokat határozott el: vegyes (állami, szövetke-zeti és magán) tulajdonú irányított piacgazdaság a cél • kétszintű bankrendszer visszaállítása (jegybank és kereskedelmi bankok külön-választása, 1986. dec.–1987. jan.) • új adórendszer elfogadása (1987. szept. 16–19.) (áfa, szja, bérek bruttósítása) • eredmények: a reformok ellenére a gazdasági növekedés tovább csökkent, megindult az életszínvonal hanyatlása, tovább nőtt az eladósodás (1989-ben 20md $), de a piacgazdaságba való átmenet ezek révén könnyebbé vált