Download
1 / 15
E N D
Uhu bagoly Állat- és növényvilága egyedülálló és felettébb változatos, ennek megfelelően fokozottan védett is. Madártani szempontból kiemelném a parlagi sast, a kerecsensólymot, az egerészölyvet, a kis békászó sast, illetve a ritkábban előforduló kígyászölyvet. Ha szemfülesek vagyunk nem ritka, hogy láthatjuk a bagolyvilág egyik legszebb képviselőjét, az uhu-t.
Muflon A Mátra nagyvadjai közül nagy számban találkozhatunk őzzel, gímszarvassal, vaddisznóval és muflonnal is, ez utóbbit az 1900-as évek derekán telepítették be Korzikáról. A Mátra további erdőlakói a vadmacska, a borz, a nyuszt és a csak nagyon ritkán felbukkanó hiúz.
A Mátrában számos védett emlősfaj is élőhelyet talál. Az idős, lombos erdők korhadt fatörzseiben talál menedéket számos denevérfaj, ezért az erdőgazdálkodás során ezen faegyedek kiemelt védelme szükséges. Fontos élőhelyet jelentenek a Mátrában az érckutatások után visszahagyott bányavágatok, tárók. Itt található az Északi-középhegység egyik jelentős hosszúszárnyú denevér (Miniopterusschreibersi) állománya, amely mintegy 3-4000 példány közönséges denevérrel (Myotismyotis) alkot kolóniát. A TK területén előfordul nyuszt (Martesmartes) és a borz (Melesmeles). A vadmacska (Felissylvestris) az érintetlen idős erdők lakója. Igen óvatos, rejtett életet él. Másik macskaféle ragadozója a hegyvidéknek az igen ritka, csak szórványosan előforduló fokozottan védett hiúz (Lynxlynx).
A magasabb rendű gerinctelen állatok terén a leglátványosabbak a nappali lepkék. A Mátra hegyvidéki és sziklai bükköseiben még előfordul a hegyi fehérlepke (Pierisbryoniae) kisebb népessége. A gyertyános-tölgyesek, hűvös, párás tölgyesek rezgőnyárakban gazdag szegélyein él az Európa szerte ritka nyárfalepke (Limenitispopuli). Hazánkban, a Mátra patakvölgyeiben éri el elterjedésének határát a keleti gyöngyházlepke (Argynnislaodice). A Mátrától nyugatra már nem fordul elő ez az elegáns lepkefaj. A száraz sziklai cserjések dekoratív nappali lepkéje a nagy fehérsávoslepke (Neptisrivularis). Tápnövénye a szirti gyöngyvessző (Spiraeamedia). Gyöngyházlepke (Argynnislaodice)
A hazai erdős vidékek vadjai a Mátrában is otthonra találnak. A gímszarvas(Cervuselaphus), az őz(Capreoluscapreolus), a vaddisznó(Susscrofa) nagy számban él itt, melynek a természetvédelem "nem nagyon örül". A sikeres vadászat érdekében általában nagyobb a számuk, mint az erdők vadeltartó képessége. Ezért a károsítások sok helyen nagy mértékűek (a sziklagyepek taposása, a facsemeték rágása, az erdőfelújítások eredménytelensége). A nagyvadak közül idegen a tájban a muflon(Ovis musimon), melynek őshazája Korzika. A Mátrába 1923-ben telepítették, a természetvédelmi és erdészeti szempontból káros fajt. Napjainkban létesítenek a térségben vadaskerteket, amelyek megoldhatják a természetvédelem és erdőgazdálkodás terén jelentkező problémákat.
Hiúz • A vadmacska (Felissylvestris) az érintetlen idős erdők lakója. Igen óvatos, rejtett életet él. Másik macskaféle ragadozója a hegyvidéknek az igen ritka, csak szórványosan előforduló fokozottan védett hiúz (Lynxlynx).
Discusruderatus • A csigák közül egyes ritka fajok a jégkori klíma emlékét őrzik: hideg mikroklimatikus zugokban maradtak fenn, túlélve a melegebb, szárazabb periódusokat. Ilyen fajok például a Discusruderatus, amely az öreg hegyvidéki bükkös egyik jellemző csigafaja, vagy a Cochlodinacerata, Ruthenicafilograna, Helicigonafaustina.
A Mátra ritka és védett kétéltű és hüllő fajai az alpesi gőte(Triturusalpestris), sárgahasú unka(Bombinavariegata), erdei- és gyepi béka(Ranadalmatina, R. temporaria), foltos szalamandra(Salamandrasalamandra). Találkozhatunk még erdei- és vízisiklóval(Elaphelongissima, Natrixnatrix), melyeknek néha nagyobb méretű példányai kelthetnek riadalmat. Félni nem kell tőle, de nem szabad bántani, mert ha befogják, bátran támad és harap. A lábatlan gyík(Anguis fragilis), fürge- és zöld gyík(Lacerta agilis, L. viridis) szintén él a területen.
Foltos szalamandra • (Salamandrasalamandra)A Mátra ritka és védett kétéltű és hüllő fajai az alpesi gőte (Triturusalpestris), sárgahasú unka (Bombinavariegata), erdei- és gyepi béka (Ranadalmatina, R. temporaria), foltos szalamandra (Salamandrasalamandra). Találkozhatunk még erdei- és vízisiklóval (Elaphelongissima, Natrixnatrix), melyeknek néha nagyobb méretű példányai kelthetnek riadalmat. Félni nem kell tőle, de nem szabad bántani, mert ha befogják, bátran támad és harap.
Cordulegasterbidentata • A Mátra hideg vizű patakjaiban fejlődik a hegyi szitakötő (Cordulegasterbidentata) lárvája. A fekete-sárga színezetű imágó azokat a 800 méter fölötti szakaszokat kedveli, ahol az erdő a patak fölött összezárul. Kizárólag bükkösökben fordul elő a ritka havasi cincér (Rosaliaalpina).
Denevér • Az idős, lombos erdők korhadt fatörzseiben talál menedéket számos denevérfaj, ezért az erdőgazdálkodás során ezen faegyedek kiemelt védelme szükséges. Fontos élőhelyet jelentenek a Mátrában az érckutatások után visszahagyott bányavágatok, tárók. Itt található az Északi-középhegység egyik jelentős hosszúszárnyú denevér (Miniopterusschreibersi) állománya, amely mintegy 3-4000 példány közönséges denevérrel (Myotismyotis) alkot kolóniát. A TK területén előfordul nyuszt (Martesmartes) és a borz (Melesmeles). Szűcs László 11.a
