160 likes | 274 Vues
Csoportos foglalkozások tapasztalatainak megvitatása. Vezetők: dr. Potzner Irén nyugdíjas pártfogó Drienyovszki János pártfogó. Agressziókezelő és önismereti csoport. A program megvalósulásának ideje:
E N D
Csoportos foglalkozások tapasztalatainak megvitatása Vezetők: dr. Potzner Irén nyugdíjas pártfogó Drienyovszki János pártfogó Agressziókezelő és önismereti csoport
A program megvalósulásának ideje: • 2005. november 7. – december 21-ig, hetente 2 alkalom: 2 – 2 ½ teljes óra, összesen 18 alkalom. • Finanszírozása: pályázati forrásból • Helyszín: • PSZJ OH. Foglalkoztató és Képzési központ, Jóvá tett hely: • 1088 Bp. Szentkirályi u. 8. V. emelet. • A résztvevők köre, létszáma és életkora: • - A Fővárosi Főügyészség által vádelhalasztásos próbára bocsátott, kisebb súlyú bűncselekmények elkövetői és Budapest családsegítői, gyermekjóléti szolgálatai által küldött, a deviancia határát súroló serdülők. • - akik 15 - 18 év között vannak, nem halmozottan deviánsak; • - vegyes (fiúk, lányok) csoportot alkottak. 5 – 8 fő. • Dokumentáció formája: részletes tematika, jelenléti ív, oklevél, igazolás.
A tréningen foglalkoztunk: • - az agresszió sportban való feloldásával (karate); • - a pártfogoltak önismeretének fejlesztésével; • - a bizalom, az önbizalom és önmaguk határozott képviselésének lehetőségeivel; • - a bennük rejlő agresszióval és annak kezelésével; • - a különböző előítéletek feltérképezésével; • - a hatékony kommunikáció kialakításával.
A kyokushin karate foglalkozásokról: • A kyokushin karate tíz tanuló fokozatot ismer. • Az első szint a tizedik kyu. Ennek az anyagával dolgoztunk. • Ezen a szinten kell elsajátítani • az edzőtermi viselkedés, • a karate alapvető etikai szabályai megismerését. Ezt nevezi a testnevelői terminológia rendgyakorlatoknak. • Az erőnléti gyakorlatok: • fekvőtámaszból, • felülésből és • guggolásból álltak. • Két állás, két kéz, két lábtechnika a törzsanyag, és később ezek kombinációja. • Minden edzést rövid meditáció vezeti be, és zárja le.
Követelmények : • Alkalmazkodás az egyszerű, de világos magatartási szabályokhoz. (Az edző megszólításának módja, az edzéseken való viselkedés, az egymással történő kommunikáció milyensége.) • A foglalkozás elején meglévő fizikai állapotukhoz képest fejlődést kellett mutatniuk. • A figyelem koncentrált ébrentartása, mind a figyelem terjedelmét mind tartósságát tekintve. • Jó megfigyelés, bevésés, koordináció. • Legyőzni az „én ezt nem tudom”, „béna vagyok”, stb. negatív attitűdöket, türelemmel, bizalommal lenni saját magához és a társakhoz.
Folyamat és értékelés: • Az etikett megismerése először nevetést váltott ki belőlük, mindent furcsának találtak. A meditációk alatt az elején fegyelmezetlenek voltak. • A 4.-5. foglalkozástól kezdve viszont elfogadták a szabályokat, sőt be is tartották azokat. Rájöttek, hogy az értelmes, világos szabályokat érdemes betartani, mert segíti a munkát, az így kialakult közegben jól tudnak dolgozni. Ettől fogva karatésként viselkedtek. • Fekvőtámaszok alakulása: • Előtte: 2, 18, 25, 15, 5 • Utána: 20, 20, 39, 30, 20 • A magyarázat egyszerűen az, hogy „felébredt” a testük, a szervezetük boldogság hormonnal jutalmazta az erőfeszítéseiket.
Az önismereti foglalkozásokról: • A karate foglalkozásokon tapasztaltakra épült. • Ahogy fejlődtek a fiatalok, úgy váltak motiváltabbakká, erősebbekké, erre épült az önismereti, agressziókezelési gyakorlatok sora. • A kezdeti hallgatást – a karate megfegyelmezte őket! – felváltotta a beszélgetés, a hangos gondolkozás. • Ezután következtek a bizalom erősítéséhez és az agresszió kezeléséhez tartozó egyszerűbb gyakorlatok. • Lazításként csoportkohézió növelő játékokat is játszottunk. • A 10. alkalommal elkezdtük a beszélgetést az agresszióról és hozzá kapcsoltam szituációs játékokat. Ez megmozgatta őket, behozta a személyes, családi érintettséget. Megnyíltak és beszélni tudtak az otthoni problémákról is.
A csoportfolyamat vége felé, a 13. alkalomtól a dramatikus játékokban is hozták már a szülő, nagyszülő – serdülő agressziós feszültségeit, durva történeteit. • Az utolsó 2 alkalommal azt próbáltuk meg szerepjátékba fordítani, hogyan lehet az agressziót nem agresszióval viszonozni - náluk ugyanis ez a leggyakoribb válasz az őket ért agresszióra! -, hanem határozottan képviselni az álláspontjukat, megoldást keresni az adott problémára. • A befejező foglalkozáson elmondták egymásnak, hogy milyen pozitív tulajdonságot láttak meg a másikban és elfogadták ugyanezt a többiektől is. • Mi is értékeltük az eltelt idő eredményeit, sok pozitív, egyénre szabott visszajelzést adtunk. Ők is elmondták, hogy semmi jót nem vártak ettől a csoporttól, de ahogy előrehaladt az idő, úgy várták már, hogy jöhessenek, fejlődhessenek a karatéban, beszélhessenek a problémáikról és együtt játszhassanak.
Eredmények, konklúziók: • Egymással és velünk szemben is feloldódtak, de tartották az elején megbeszélt kereteket. Nem voltak tiszteletlenek sem egymással, sem velünk szemben. • A karate gyorsan megnyitotta az utat az önismereti csoportban a verbális és érzelmi szintű felismerésekhez. • - Mind az ötüknél nyilvánvaló egyéni fejlődést tapasztaltunk. A kezdeti bizonytalan, szótlan, ellenálló fiatalokból a karatén keményen dolgozó, határaikat pozitívan feszegető, gondolataikat és érzéseiket kifejezni akaró, nyíltabb ember vált. • Belátták és kifejezték: Érzik, hogy ezek az együttlétek mások és mást hoznak ki belőlük: • kitartást, • egymás iránti tiszteletet, • megértést mások tettei iránt, • azt, hogy a felnőttek is megérthetik őket, ha ők is tesznek ezért.