Ismeretelmélet II.

1. Ismeretelmélet II.

2. Honnan származik a tudásunk? - 1 1. Tapasztalat: „látom, hogy…”, „hallom, hogy…”, stb. Érzékszerveim folyamatosan ismereteket szolgáltatnak. (pl.: süt a nap.) 2. Emlékezet: „Emlékszem, hogy …” (mert korábban tapasztaltam) 3. Következtetés (logika): „mivel tudom, hogy …, és azt is tudom, hogy …, akkor azt is tudom, hogy …” nem látom a napot, mert egy létrán állok a szobámban, de azt látom, hogy lent az utca nagyon fényes, az árnyékok élesek, és az emberek napszemüvegben járkálnak – mindebből arra következtetek, hogy süt a nap.

3. Honnan származik a tudásunk? - 2 4. Közlés, „testimónium”: „X mondta, hogy …”, „Y-ban olvastam, hogy …” Elhiszünk dolgokat, melyeket mondanak nekünk: tudom, hogy süt a nap, mert bár egy ablaktalan helyiségben vagyok, de a belépő hallgatók azt mondják, hogy kint süt a nap. E tudásszerző mechanizmusokat nem egyforma mértékben tartjuk megbízhatónak Mivel 4) megbízhatatlan, 2) működése sem hibátlan, a „valódi” tudásforrásnak 1) és 3) tűnik, ezekkel foglalkozik a klasszikus ismeretelmélet: tapasztalat + logika

4. A közlés mint gyanús forrás „Tudom, hogy a magyar csapat legyőzte a brazilt”Honnan tudom? 1 és 2. Mert ott voltam és láttam, és emlékszem  tévedhetek (álmodtam, hallucináltam), de általában megbízható a tapasztalat 3. Mert kikövetkeztettem: láttam, hogy a magyar szurkolók boldogan jönnek ki, a brazilok meg leverten  itt már könnyebb tévedni (pl. döntetlen lett), de ha körültekintő vagyok, elég megbízható 4. Mert valaki azt mondta  miért higgyek neki ilyen valószínűtlen dologban? Úgy tűnik, a közlés a legkevésbé megbízható forrás Viszont éppen ezzel élünk a leggyakrabban.

5. A közlés mint elsődleges forrás • Tudáskészletünk túlnyomó többsége közlésből származik. • történelmi tudás: nyilván nem voltam ott • rengeteg tudás sosem látott tájakról, emberekről • természettudományos tudás: szinte semmit sem tapasztaltam saját szememmel, csak elhiszem, mert mondták. (elektronok, dinoszauruszok, fekete lyukak, stb.) • Rengeteg dolgot nem tapasztalhatok, sőt nem is következtethetek ki, mégis tudni vélem. • Ha kivonom a tudásomból mindazt, amire közlés útján tettem szert, akkor nagyon kevés marad.

6. A tudományos tudás közlés alapú • Jórészt a tudósok számára is: az egyedi tudós nagyon kevés dolgot tapasztalt meg (kísérlet) vagy következtetett ki: készen kapott elméletekkel, módszerekkel, berendezésekkel dolgozik, melyeket részben bizalmi alapon fogad el • A tágabb társadalom számára teljes egészében: elhisszük, mert a tanár mondta, vagy könyvekben olvastuk, vagy tévében láttuk… alapkérdés: miért bízunk a tudomány szavában?

7. Mikor fogadunk el egy közlést? • Ha konzisztens meglevő tudásunkkalPl. azt, hogy a macska kergeti az egeret, sokkal könnyebben hiszem el, mint fordítva… Ez attól függ, miket tapasztaltam korábban, illetve miket mondtak: milyen kultúrában élek.Tudomány: a mi kultúránkban alapvető, eddig is elfogadtuk, így könnyen hiszünk neki. • Ha megbízható a forrás: • Pl. X.Y. gyakran füllent, megviccel, figyelmetlen… • X.Y.-t nem érdekli a foci, de W.Z.-t igen szakértőiség kérdése: ki a szakértő? • A forrás mint intézmény bizalmat élvez: az akadémikusnak könnyebben hiszek, mint egy laikusnak.

8. Miért megbízható a tudomány? • Nem attól lesz valami megbízható, hogy „jó módszerrel” nyertük: jó módszerrel is lehet rossz eredményre jutni, és rossz módszerrel is jóra • Nem is attól, hogy a tudós okos: okos emberek sokszor butaságot beszélnek, a buták meg okosat • Hanem attól, hogy sokan és módszeresen ellenőrizték: a tévedés esélyének szisztematikus csökkentése. • A megbízhatóság záloga a közösségi jelleg: a tudományos tudásgyárban a minőségellenőrzés legalább olyan fontos, mint az ismeretgyártás • Közösségileg ellenőrzött tudás

9. A tudás megalapozása Hogyan tudom igazolni, amit tudok? Az igazolás során arra építek, hogy – tudom, hogy q, r, s. Jó, de honnan tudom, hogy q, r, s? 1. Újabb és újabb bizonyítékokra kell hivatkoznom (végtelen regresszus), 2. vagy körbenforgó érvelést alkalmazok: tudom, hogy p mert q; tudom, hogy q mert s; tudom, hogy s mert p. 3. Vagy valahol önkényesen meg kell szakítanom a bizonyítás láncolatát, mert már nem vagyok képes, vagy nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy honnan tudom, hogy q. Ez önkényes, hacsak nem feltételezem, hogy vannak olyan állítások, amelyek nem szorulnak semmiféle igazolásra, amelyek önmagukban igazoltak. Azt, hogy 1, 2 és 3 közül kell választani, Münchausen trilemmának hívják

10. Logikai pozitivizmus Legfontosabb alapjellegzetességek: A nyelv vizsgálatának középpontba állítása („Nyelvi fordulat”). Felfedezés és igazolás kontextusának elkülönítése. Modern szimbolikus logika alkalmazása (Frege és Russell alapján). Tudományok egysége (nincs külön természet- és társadalomtudomány). Metafizika-ellenesség (az érzékszerveink számára elvileg is megköze-líthetetlen vizsgálati „területről” szóló tézisek és elméletek elutasítása). A megismerés alapegysége elvileg az egyén, az individuum. Verifikacionizmus Fundamentum az empíria: érzékileg bizonyos, kétségbevonhatatlan kijelentésekből kell kiindulni. Módszer: a megfigyelhető tények alapján történő indukció.

11. Logikai pozitivizmus A logikai pozitivisták verifikacionizmusának sajátosságai: Az értelmesség (jelentésesség) feltétele: A „közvetlenül adott” tapasztalatot leíró ún. protokolltételekre történő elvi visszavezethetőség. Az értelmes állítások fajtái: Tautológiák (definíció révén igaz – pl. logikai és matematikai – állítások) Kontradikciók (az előzőek tagadásai) Tapasztalati állítások (ismeretek „hordozói”) Értelmetlenség okai lehetnek: Értelmetlen szó a mondatban Grammatikai szintaxis (nyelvtani szabályok) megsértése Logikai szintaxis (azaz a szintaktikai vagy típuselméleti kategóriák) megsértése

12. Klasszikus igazolás Empirizmus: megbízható ismeret a tapasztalaton keresztül. Bécsi Kör: önevidens hitek az elemi megfigyelési állítások. De a tapasztalat egyrészt megcsalhat, másrészt tapasztalatunk függ az előzetes tudásunktól, valamint attól, hogy milyen környezetben tapasztaljuk. Azaz a megfigyelési állítások sem teljesen elmélet-semlegesek.

13. A tapasztalat kontextusfüggő

14. A tapasztalat kontextusfüggő

15. Az igazolás más útja: Naturalizálás A tudás megszerzése fizikai/kémiai/biológiai folyamatokból tevődik össze. Vagyis releváns, hogy mit mondanak a tudományok arról, hogy mi a tudás. A tudás egy olyan jelenség, mint a látás, a nemzeti jövedelem vagy a társadalmi rétegződés. Számtalan összefüggésben jelenik meg az életünkben. Ha valami megbízhatót meg akarunk tudni ezekről, akkor a tudományhoz fordulunk, mert a tudományt tekintjük a legmegbízhatóbb (de nem tévedhetetlen) tudásnak.

16. Naturalizált episztemológia A Münchausen trilemmában a XX. századig a „dogmatizmus” tűnt a legkisebb rossznak. (Az igazolás alapja lehet: első alapelvek; tapasztalati tudás; szükségszerűen igaznak tartott kijelentések) Naturalizálás: olyan természettudományos módszerrel végzett vizsgálat amely a tudás létrejöttének magyarázatához valamilyen tudományterület eredményeit, módszereit használja. A 20. század második felétől ezek a megalapozások nem tűntek elégségesnek. A naturalista felfogás szerint az ember a természet része. Az emberi megismerő tevékenységet is az empirikus tudományok módszereivel kell vizsgálni. Ma az egyik legelterjedtebben elfogadott álláspont, de sokféle változata van forgalomban.

17. NATURALIZÁLT ISMERETELMÉLET fajtái - 1 Erős Naturalizált Episztemológia: • Csak azok a kérdések legitimek az emberi tudással kapcsolatban, amelyekre természettudományos válasz adható. • Célja a hiteink keletkezésének, fennmaradásának és elmúlásának tudományos magyarázata ill. empirikus leírása. • A naturalizálás hatással lehet a filozófia közbeszédben bevett kifejezések használatára, más jelentéssel ruházhatja fel azokat, redukálhatja (lecserélheti) őket természettudományos terminusokra.

18. NATURALIZÁLT ISMERETELMÉLET fajtái - 2 Gyenge Naturalizált Episztemológia – az előzőnél megengedőbb módszer A természettudomány a világ megismerésének episztemológiailag privilegizált formája, így a világunk megismerésének helyes módszere a természettudományos módszer. Sem helyettesíteni, sem teljesen átalakítani nem kell azonban az ismeretelmélet hagyományos kérdéseit, mindössze figyelembe kell venni az episztemológia megalkotásánál a természettudomány eredményeit.

19. Milyen tudományágra alapozhatjuklegitim módon az episztemológiát? Elsődleges a természettudományok ismereteinek felhasználása: Pszichológia, kognitív pszichológia Biológia (itt főleg az evolúciós modellek játszanak nagy szerepet); Neurofiziológia, biokémia és mindezek segédtudományai De időnként társadalomtudományi diszciplínák is megjelennek: Szociológia Etnometodológia Történelem

20. A naturalizálás egy különös formája: a Tudásszociológia Erős Programja David Bloor • Klasszikus episztemológia túl individualisztikus. • A szociális hatások szerepet játszanak a tudás létrejöttében. • A tudásszociológia a tudás, az információszerzés szociális dimenzióit vizsgálja.

21. A Tudásszociológia Erős Programja A szociológus számára a tudás nem igaz vélekedés – vagy esetleg igazolt, igaz vélekedés –, hanem mindaz, amit az emberek tudásnak tekintenek. A szociológust különösen azok a vélekedések fogják érdekelni, amelyeket emberek csoportjai magától értetődőnek tekintenek, intézményesítenek, vagy tekintéllyel ruháznak fel. A világ működésére vonatkozó elképzelések a történelem során sokat változtak. Ez a változatosság képezi a tudásszociológia kiindulópontját és ezzel kapcsolatosak fõ kérdései is. Melyek a változatosság okai, és hogyan és miért következik be változás? A tudásszociológia a vélekedések megoszlására és az ezt befolyásoló különféle tényezőkre összpontosít. Például: hogyan közvetítődik a tudás; mennyire állandó; milyen folyamatok kísérik születését és fennmaradását; hogyan szerveződik különböző tudományágakba vagy területekbe.

22. A Tudásszociológia Erős Programja • A tudományos tudás szociológiájának az alábbi négy elvhez kell tartania magát: • Okság: Azokkal a feltételekkel kell foglalkoznia, amelyek a vélekedés- vagy tudásállapotokat előidézik. • Pártatlanság: Igazság és hamisság, racionalitás és irracionalitás, siker és kudarc kérdéseiben mindkét oldal magyarázatot igényel. • Szimmetria: Ugyanolyan típusú okokkal kell magyarázni az igaz és a hamis vélekedéseket. • Reflexivitás: A magyarázó sémáknak elvben alkalmazhatónak kell lenniük magára a szociológiára is.

23. A tudás autonómiája • Bloor szembeszáll azzal a nézettel, mely alapvetően máshogy magyarázza az igaznak ill. a tévesnek hitt nézeteket (ez az ún. teleologikus tudásmodell). • A hibás nézeteket szokás pszichológiával és szociológiával magyarázni, míg az igaz hitet a „valóságra” való hivatkozással • A hagyományos tudásmodell számos ponton ütközik az erős program elveivel. Sérti • az okság • a pártatlanság • a szimmetria kritériumait.

24. Az empirizmuson alapuló érv ellen • Ha a tapasztalataink megfelelő forrásai lehetnének ismereteinknek (elvihetnének minket az „igazsághoz”), akkor nem lenne szükség a tudásszociológiára. • Tudásszociológusok szerint az empirizmus optimizmusa nem jogos! Ellenpéldák a pszichológiából: • illúziók, • top-down folyamatok, ill. • a tapasztalat fentebb említett kontextusfüggősége

25. Az hogy mit látok, függ az előzetes beállítódásomtól Háp, háp! Nyusz, nyusz!

26. Az hogy mit látok, függ az előzetes tudástól

27. Az empirizmuson alapuló érv ellen • Az emberi észlelés (tapasztalataink forrása) kontextusfüggő. • A kontextusokat nagyon gyakran társadalmi / szociális folyamatok biztosítják. • Az emberi tudás alapvetően közösségi tudás. • Az egyéni tapasztalás valójában általánosan osztott feltevések, standardok, célok és jelentések keretén belül megy végbe. • Ezekkel a társadalom látja el az egyén elméjét, és azokat a feltételeket is biztosítja, amelyek között fenntarthatók és megerősíthetők. • Tudás = kollektív vízió a valóságról. • „Egy társadalom tudása nem igazán tagjainak érzéki tapasztalatait jelöli, nem is annak az összességét, amit állati tudásunknak nevezhetnénk. Inkább azt mondhatnánk, hogy a tudás a Valóságról alkotott kollektív víziójuk. Így kultúránknak a tudományban megjelenített tudása nem ama valóság ismerete, amelyet minden egyén egymagában tapasztalhat vagy megtanulhat; hanem az, amit legjobban kipróbált elméleteink és legkörültekintőbb gondolataink mondanak, bármit is sugalljanak a látszatok.”

28. Befejezésképp: Tanmese a rántott gilisztáról • Egy koktélpartin a háziasszonytól előétel gyanánt különösen ízletes és pikáns ízű, olajban sült panírozott falatkákat kapok. Ebből többször is kérek, majd végül elkérem a receptjét. Ekkor megtudom, hogy valójában panírozott, olajban sült gilisztákat ettem olyan jó ízűen. Hányingeremmel küszködve felháborodok, hogyan lehet ilyen undorító dolgot feltálalni. • Melyik a valódi érzelmem, a lelkesedés vagy az undor? • Közvetlen tapasztalatom alapján valami finomat ettem (individuális episztemológia, múlt óra anyaga és Bécsi kör) • A környezetemben uralkodó kontextust elfogadva azonban undorodom a gilisztától, ez az érzelmem is valódi (társas episztemológia) • A közösségileg meghatározott tudás felülírja az individuális észlelést, az egyszerű empíriát. • De mi is a baj a gilisztával? Fehérjében gazdag, nem hizlal, épp egy harapásnyi, és könnyű csomagolni.