Download
1 / 20
2.21k likes | 5.53k Vues
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA JANUÁR 22. 1823. január 22-én tisztázta le Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét Kölcsey Ferenc. E napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük.
E N D
1823. január 22-én tisztázta le Hymnus, a' Magyar nép zivataros századaiból című nagy költeményét Kölcsey Ferenc. • E napot 1989 óta a magyar kultúra napjaként ünnepeljük. • A mű eredeti kéziratát Kölcsey saját kezű aláírásával az Országos Széchényi Könyvtár őrzi.
A MAGYAR KULTÚRA NAPJA • Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. • E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással,a pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat:
Apáczai Csere János –díj • Brunszvik Teréz-díj • Németh László-díj • Szent-Györgyi Albert-díj
Erkel Ferenc zenésítette meg Kölcsey művét • A magyar himnusz szövegét Kölcsey 1823-ban írta, és először 1828-ban jelentette meg. • A himnusz zenéjét Erkel Ferenc (1810–1893), zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a nemzeti dal zenéjére kiírt pályázatot megnyerte.
A Nemzeti Színház 1845-ben • A Himnuszt a • Nemzeti Színház mutatta be 1844-ben, • azonban csak 1903-ban lett az ország törvényileg elfogadott himnusza.
A szocializmus idején Rákosi pártfőtitkár megbízta Illyés Gyulát • és Kodály Zoltánt egy másik, „szocialista” himnusz szerzésével, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Kodály Zoltán megjegyzése erre annyi volt: • „Minek új? Jó nekünk a régi himnusz.” • Ezzel az új himnusz témája lekerült a napirendről.
2006. május 7-én avatták fel Budakeszin a Himnusz szobrát. • V. Majzik Mária 9 méter hosszú, négy és fél méter magas alkotása • egy kör sugarai mentén jeleníti meg a vers sorait, • melynek közepén egy kétméteres, többmázsás, bronzból készült Isten-alak látható. • A szobor hét ívből álló szerkezetében hétszer három bronzharang szólaltatja meg az ünnepeken Erkel Ferenc művét.
Kölcsey Ferenc: Himnusz A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart,Jó kedvvel, bőséggel,Nyújts feléje védő kart,Ha küzd ellenséggel;Bal sors akit régen tép,Hozz rá víg esztendőt,Megbűnhődte már e népA múltat s jövendőt!
Őseinket felhozádKárpát szent bércére,Általad nyert szép hazátBendegúznak vére.S merre zúgnak habjaiTiszának, Dunának,Árpád hős magzatjaiFelvirágozának.
Értünk Kunság mezeinÉrt kalászt lengettél,Tokaj szőlővesszeinNektárt csepegtettél.Zászlónk gyakran plántáládVad török sáncára,S nyögte Mátyás bús hadátBécsnek büszke vára.
Hajh, de bűneink miattGyúlt harag kebledben,S elsújtád villamidatDörgő fellegedben,Most rabló mongol nyilátZúgattad felettünk,Majd töröktől rabigátVállainkra vettünk.
Hányszor zengett ajkainOzmán vad népénekVert hadunk csonthalmainGyőzedelmi ének!Hányszor támadt tenfiadSzép hazám, kebledre,S lettél magzatod miattMagzatod hamvvedre!
Bújt az üldözött s feléKard nyúl barlangjában,Szerte nézett, s nem leléHonját a hazában,Bércre hág, és völgybe száll,Bú s kétség mellette,Vérözön lábainál,S lángtenger felette.
Vár állott, most kőhalom;Kedv s öröm röpkedtek,Halálhörgés, siralomZajlik már helyettek.S ah, szabadság nem virúlA holtnak véréből,Kínzó rabság könnye hullÁrvánk hő szeméből!
Szánd meg, isten, a magyartKit vészek hányának,Nyújts feléje védő kartTengerén kínjának.Bal sors akit régen tép,Hozz rá víg esztendőt,Megbűnhődte már e népA múltat s jövendőt!Cseke, 1823. január 22.
