VII. Költségkontrolling 2.

1. VII. Költségkontrolling 2.

2. 2.2. Pótlékoló kalkuláció Olyan gazdálkodó szerezetek alkalmazzák, ahol sokféle terméket, különböző technológiával, sok üzemben állítanak elő. A gyártmányt terhelő - közvetlen költségeket már a felhasználás pillanatában elszámolják a konkrét gyártmányra - közvetett költségeket először a felmerülés helyén (költséghely) gyűjtik össze és valamilyen vetítési alap segítségével –pótlékkulccsal- osztják szét azok között a termékek között, amelyek a költséghely szolgáltatásait igénybe vették.

3. Vetítési alap: • Meghatározott termelési tényező, amelynek mértéke és változása a legjobban befolyásolja a közvetett költségek összegének és gyártmányonkénti mértékének alakulását • Alkalmas a közvetett költségek gyártmányonkénti igazságos elosztására • Helyes megválasztása alapvetően befolyásolja az önköltség pontosságát • Ismeretében a közvetett költségek gyártmányokra történő szétosztása pótlékkulcs segítségével történik

4. Pótlékkulcs: • Vetítési alap segítségével határozzák meg: • Felosztható összeg/vetítési alap • A pótlékoló eljárás során alkalmazhatnak • Diktált pótlékkulcsot, amikor a közvetett költségek tényleges mértékétől függetlenül, előre meghatározott (diktált) pótlékkulccsal számított közvetett költséggel terhelik a gyártmányt • Tényleges pótlékkulcsot, ahol a ténylegesen felmerült közvetett költség és a ténylegesen felmerült vetítési lap alapján határozzák meg a tényleges pótlékkulcsot és ezzel osztják szét a gyártmányra a közvetett költségeket

5. Önköltségszámítás menete: • Közvetlen költségek elszámolása folyamatosan, de legkésőbb a termelés befejezésével az önköltségszámítás egységére (meghatározott munkaszámra) • Felosztandó általános költségek összegének meghatározása • A vetítési alap összegének, mennyiségének meghatározása • Pótlékkulcs kiszámítása(általános költség/vetítési alap) • A termékre eső általános költség kiszámítása olyan módon, hogy a termék vetítési alapját szorozzuk a pótlékkulccsal

6. 2.3. Egymáshoz kapcsolódó termékek kalkulációja (vegyes kalkuláció) Vállalaton belül többféle módszert, vetítési alapot használnak az önköltség megállapítása során. pl. félkész terméknél – osztó kalkulációt készterméknél – pótlékoló kalkulációt

7. 2.4. Normatív kalkuláció • Normatív költséggazdálkodás Fogalma: költséggazdálkodás körébe tartozó tevékenységeket normák, normatívák felhasználásával, alkalmazásával valósítják meg, azaz: - normák, normatívák alapján történik a költségek tervezése költségnemenkét, költséghelyenként, költségviselőkre és kalkulációs tárgyakra (normák alapján hajtják vége)

8. - a költségek utalványozását lehetőleg előre, vagy a tényleges termelésre előre kidolgozott receptúrák alapján utólag, a közvetett költségeknél ezt gyakorlatilag un. rezsikeret figyelembevételével valósítják meg - analitikus nyilvántartás = alapvető felhasználásoknál a normatíva szerint = a normaváltozások és eltérések lehetőleg mennyiségben = a normalizált (tervezett) és az attól való eltérések okonként, felelősönkénti tolásban kerüljenek kimutatásra

9. A költségek költség nemek, költséghelyek és költségviselők szerinti tényszámait azok norma szerinti összegéből kiindulva, a normaváltozások és eltérések lehetőleg mennyiségben is, a költséghelyeken és a költségek funkciókként a normalizált (tervezett) és az attól való eltérések okonként, felelősönkénti tagolásban kerüljenek kimutatásra • A tényleges költségeket a normák, a normaváltozások és az okonkénti felelősök szerint részletezett normaeltérések együttes összegeként számítják ki

10. - a költség, önköltség elemzését, ellenőrzését folyamatosan, a normákhoz (tervekhez) való viszonyítással hajtják végre - Az információrendszer alapjává a normákat, az attól való eltéréseket (ok és felelősök jelölésével) helyezik Mi az elérendő cél? - vállalati vezetés javítás - a bizonylatok, adatfeldolgozás munkaigényének csökkentése

11. A normatív költséggazdálkodás előfeltételei: • A termelés jelleg (tömeg és sorozatgyártás) • Műszaki fejlesztés színvonala, állapota • A termelés szervezettsége, tervszerűsége • Megfelelő szervezettség, bizonylati rend és fegyelem, normaváltozások megfelelő nyomon követése • A normázás, költségtervezés tárgyi és személyi feltételeinek biztosíthatósága • Akarat és szemlélet

12. Normatív kalkuláció Az érvényben lévő normák és az általános költségek tervszámai alapján meg kell állapítani a termékek, norma szerinti önköltségét alapkalkulációt vagy induló kalkulációt készítve. A norma szerinti önköltségnek mindig a folyó normákon kell alapulni. A normától eltérő költségek összegét külön gyűjtik és mutatják ki.

13. Elkészítésének műveletei: • - a norma szerinti önköltség megállapítása • - normaváltozás átvezetése • - az eltérések (többletráfordítások és megtakarítások) gyűjtése és elemzése Bevezetésének előfeltételei: - a vállalat rendelkezzen műszakilag megalapozott közvetlen anyag - és bérnormákkal, tapasztalati normákkal - rendelkezzen olyan normanyilvántartással, amelyből a normaváltozások és az érvényben lévő normák bármikor megállapíthatók

14. - a gyártás előkészítő szervek a költségeket a megállapított normák alapján utalványozzák - a normától való eltérő költségek utalványozásának és bizonylatolásának rendjét a vállalat előre szabályozza Normatív kalkulációt a gyakorlatban jellemzi: • Elsősorban a gépipari vállalkozások alkalmazzák • A normák 65-70%-a műszaki norma, amely csak a közvetlen anyag- és bérköltségre terjed ki • A felhasználások előre történő utalványozása általános • A normaeltéréseket havonta, negyedévente, félévente gyűjtik, elemzik.

15. 3. Eredményszámítás Célja:annak megállapítás, hogy a költségviselők (megrendelés, termék, termékcsoport, stb.) adott periódusban mennyiben járultak hozzá a vállalati fix költségek viseléséhez és az eredmény termeléséhez. Módszerei: - teljes költségalapú eredményszámítás (teljes költségszámítás) - változó költségalapú eredményszámítás (részköltségek vagy közvetlen költségek számítása =egyszintű részköltség számítás =többszintű részköltség számítás

16. 3.1.Teljes költségalapú eredményszámítás A vállalat teljes költségét osztja fel a költségviselőkre, a nettó eladási ár és az önköltség különbsége a költségviselő fajlagos eredménye nettó ár - teljes önköltség = fajlagos eredmény A termék nyeresége : a termék értékesítéséből származó árbevétel és a termék értékesítés összes költségének a különbsége, mi nem más, minta fajlagos eredmény és az értékesített mennyiség szorzata

17. nettó árbevétel = m*p - teljes önköltség = m*k = termék eredménye m: értékesített mennyiség p: nettó ár k: teljes költség alapú önköltség Üzemi eredmény: nettó árbevétel (összes term.-ből) - teljes költség (összes költség) = vállalati eredmény Előnye: egyszerű, nincs szükség a költsége fix-változó bontására Hátránya: félrevezetheti a gazdasági döntéseket

18. 3.2. Változó költségalapú eredményszámítási módszerek - Nem osztja fel az összes felmerült költséget költségviselőre (fix költségek nincsenek okozati kapcsolatban a költségviselőkkel) - Költségviselőkre csak azokat a költségeket számolják el, amelyek az előállítással közvetlen kapcsolatban vannak, azzal együtt változnak. - A nettó eladási ár és a változó költségen számolt önköltség különbsége a költségviselő fajlagos fedezetét adja: nettó ár - változó költség alapú önköltség = fajlagos fedezet

19. Vállalati eredmény: Nettó árbevétel - Változó költség = Fedezeti összeg - Fix költségek = Vállalati eredmény - Egyszintű részköltség számítás: A felmerült fix költségeket egy összegben vonja le a fedezeti összegből

20. Többszintű részköltség számítás: A fix költségeket csoportokba rendezi, aszerint, hogy hozzá rendelhető-e a termékhez (pl. speciális gép écs), a termékcsoporthoz vagy az üzletághoz . A vállalati fix költségek egyik csoportba sem oszthatók, akkor is jelentkeznek, ha a termék, termékcsoport, üzletág gyártása leáll. Á-K-F-N struktúra : változó költségalapú eredményszámítás

21. A módszer alkalmas - tervezett és tényleges eredmény számítására - értékesítési és beszerzési árak számításáras - optimális termelési program összeállítására - vezetői döntések megalapozására (pl. volumen változás, üzembezárás) • A termék fedezeti pontja: az a kibocsátott mennyiség, amely mellett a termék nyeresége 0, azaz az árbevétel fedezi az összes költséget.

22. 4. Eltéréselemzés Feladata: - a terv-tény eltérések meghatározása - az okok felkutatása - indokolt eltérések kiszűrése - javaslattétel a beavatkozásra Az üzemi eredmény eltérését az árbevétel vagy a költségek eltérése okozhatja. Az elemzés során alkalmazandó módszerek: - abszolút eltérések módszere - láncbehelyettesítés módszere - százalékos különbözetek módszere

23. Eltérés az árbevételben: • Elmaradást/növekedést okozhat: • Eladási ár • Értékesített mennyiség • Export értékesítés esetén az árfolyamváltozás hatása Az árbevétel változásból a mennyiségi változás hatását ki célszerű kiszűrni.

24. Példa: A vállalkozás 1000 db terméket értékesítését tervezetett 2.500 Ft/db áron, a tényleges értékesítése 800 db 2.600 Ft/db egységáron. Mennyivel tér el az üzemi eredmény a tervezettől, és mi az oka? Tervezett eredmény: 1000 db*2500 Ft/db= 2 500 000 Ft Tényleges eredmény: 800 db*2600 Ft/db= 2 080 000 Ft Eltérés: - 420 000 Ft - mennyiségi eltérés: 800 db*2500Ft/db -1000 db*2500Ft/db= - 500 000 Ft - árletérés: 800 db*2600Ft/db-800 db*2500Ff/db= + 80 000 Ft

25. Eltérés a közvetlen költségekben • Tervezett költségektől való eltérés okozhat: • - beszerzési árak változása • - fajlagos kihozatali mutatók változása • - termelt mennyiségek változása Célszerű a költségszintet a termelt mennyiségekhez igazítani, és az így kapott indokolt költségeket és tényköltségeket öszehasonlítani.

26. Eltérés a közvetett költségekben • A termelési volumennel nincs kapcsolatban, de a költséghely teljesítményét (eredményét) befolyásolja. (Például egy karbantartó költséghelyen a költségek nagy része a karbantartó munkaórával összefüggésben van) • A közvetett költségek azon részénél, ami a költséghelyek teljesítményétől teljesen független értékbeli, mennyiségi és áreltérés egyaránt elemezhető.