1 / 11

Függvények

Függvények. A diasorozat az Analízis 1. (Mozaik Kiadó 2005.) c. könyvhöz készült. Készítette: Dr. Ábrahám István. A mindennapi életben is gyakori a halmazok elemeinek összekapcsolása , egymáshoz rendelése, az elemek függvénykapcsolata .

kordell
Télécharger la présentation

Függvények

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Függvények A diasorozat az Analízis 1. (Mozaik Kiadó 2005.) c. könyvhöz készült. Készítette: Dr. Ábrahám István

  2. A mindennapi életben is gyakori a halmazok elemeinek összekapcsolása, egymáshoz rendelése, az elemek függvénykapcsolata. A természet és a társadalom törvényei, amelyek az életünket meghatározzák, szintén tekint- hetők halmazok elemei közötti kapcsolatoknak. A függvényfogalommal („egymáshoz rendeljük a halmazok elemeit”) mintegy modellez- zükatörvényeket, vizsgálhatjuk a változásokat, optimumokat határozhatunk meg. A „halmazelemek egymáshoz rendelése” meghatározást két feltétellel szűkítjük: 1.Két számhalmaz elemei közötti a hozzárendelés: Az X halmazbeli számhoz rendelünk az Y-ból számot. X Y X: Értelmezési tartomány (ÉT, vagy: Df ). Y: Értékkészlet (ÉK, vagy Rf ). 2. A hozzárendelésnek egyértékűnek kell lennie. Az egyértékűség azt jelenti, hogy egyX-beli elemhez nem tartozhat az Y halmazban 2, vagy több elem. Például: minden adott X-halmazbeli x számhoz tartozzon az az adott Y-beli szám, amely az X-beli kétszeresénél 3-mal nagyobb. A függvényünk: f: X Y. Konkrétan: x  2x+3, vagy: y=2x+3, vagy: f(x)=2x+3. A hozzárendelés mindhárom módon jelölhető.

  3. hozzárendelés nem függvény, hiszen a 0 kivételével minden lehet- séges x-hez kettő y értéket rendel. Fontos! A fenti hozzárendelés meghatároz egy görbét a koordináta rendszerben („fekvő” parabola), de ez az egyértékűség feltételének megsértése miatt ez nem függvény! A függvény megadása Meg kell adni az egymáshoz rendelt halmazokat, és az utasítást a hozzárendelésre. Véges halmazoknál ez az egymáshoz rendelt elemek konkrét felsorolásával is történhet. A végtelen halmazok közötti hozzárendelést csak valamilyen szabállyal lehet megadni. Ez esetben az értékkészletet nem kell külön megadni: az értelmezési tartomány és a hozzá- rendelési utasítás már meghatározza az értékkészletet. Például: az y=x2 (másképp: x  x2, vagy f(x)= x2) függvénynél ha az ÉT=R, akkor az ÉK: a nem negatív valós számok. De ha az y=x2 függvénynél: ÉT: 1<x<2, akkor ÉK: 1<y< 4. Gyakori, hogy az értelmezési tartományt sem adjuk meg konkrétan, hanem a hozzáren- delési utasítást a valós számoknak arra a részhalmazára vonatkoztatjuk, amelynek ele- meivel az utasítás végrehajtható. A későbbiekben az értelmezési tartományt csak akkor tüntetjük fel külön, ha az nem a valós számoknak az a legbővebb részhalmaza, amit a függvényutasítás megenged.

  4. Szükségünk lehet arra, hogy a „lehetséges legbővebb részhalmazt” konkrétan megadjuk. A lehetséges értelmezési tartományt az ún. tilos műveletek szűkítik, ezek a következők: 0 nem lehet a nevezőben; a négyzetgyök (illetve páros gyökkitevőjű gyök) értéke nem lehet negatív és a gyök alatt sem szerepelhet negatív szám; a logaritmus alapja csak pozitív szám lehet, és 1 nem lehet, valamint a logaritmus „mögött” (a logaritmus argumentumában) is csak pozitív szám szerepelhet. Például: esetén a lehetséges értelmezési tartomány értékek közül ki kell zárni: a ±1-et (a nevező miatt), a –1 és a +1közötti értékeket (hogy a gyök „alatt” ne legyen negatív szám), a logaritmus „mögött” csak pozitív szám lehet, azaz: Ebből: A függvényünk értelmezési tartománya a három kikötés által meghatározott halmazok metszete lehet: ÉT: xR; de x >1,5 vagy x < –1,5. Természetesen előírhatnánk ezen belül, hogy az értelmezési tartomány legyen szűkebb ennél a halmaznál, például: x R+; x >1,5, de x< 5.

  5. Az értékkészlet megadásában általában a függvény ábrázolása nagy segítséget jelent. A függvény ábrázolása Ha a derékszögű koordináta rendszerben felrajzolunk egy vonalat, például: A vonal pontjai „levetítve” kijelölik az x tengelyen az értelmezési tartományt, az y tengelyre vetítve pedig az értékkészletet. Fontos, hogy az egyértékűség elve ne sérüljön, azaz egy x értékhez nem tartozhat kettő vagy több y érték. Az egyértékűség követelménye a rajzon azt jelenti, hogy az y tengellyel párhuzamos egyene- sek soha nem metszhetik 2 vagy több ponton a függvény vonalát (gráfját)! Függvényfajták („alapfüggvények”) A függvényt, a hozzárendelést általában képlettel adjuk meg. A legegyszerűbb hozzárendelési módokat és egyúttal a leggyakrabban előforduló függvényfajtákat részletesen tartalmazták az általános és középiskolai tantervek, ismétlésként tekintjük át őket. Az alaptípusok: I. Hatványfüggvények és kombinációik: Az általános képlet: x  xn (n racionális).

  6. A hatványfüggvények alapesetei 1. Lineáris: a képlet: y=ax+b, képe (gráfja): egyenes. 2. Másodfokú: y=ax2+bx+c a képlet, a képe: parabola(tengelye párhuzamos az y tengellyel). Gráf: „kétágú” görbe: 3. Hiperbola: („mínusz 1-ed fokú”), képlete: 4. A négyzetgyök függvény: , a képe: fekvő félparabola: A hatványfüggvényeknek végtelen sok változata van, amelyeket az x „kitevős” alakjaiból építhetünk fel. II. Trigonometrikus függvények 1. sin x, cos x. Ismerősek a gráfok: 2. tg x, ctg x. Mindkét függvénynek végtelen sok szakadási helye van:

  7. III. Exponenciális és logaritmus függvények 1. Az exponenciális függvény: xax. Képe: (A képletben szereplő „a” konstans értéke csak pozitív lehet.) 2. x logax, speciálisan (ha a=e): xlnx. Az lnx gráfja: (A képletben szereplő „a” konstans értéke ez esetben is csak pozitív lehet, és a  1.) IV. Néhány más utasítással megadott függvény 1. Az abszolút érték függvény. A képlet: 2. Egészrész függvény: y=[x] (entier x). Képe: „lépcsős függvény”. 3. Törtrész függvény: y={x}=x–[x]. Képe: „halszálka” alakú. Az utóbbi 3 függvényt viszonylag ritkán használjuk. Gráfjukat lásd a tankönyvben. 4. „Előjel” függvény (szignum függvény): A speciális függvényeknek is végtelen sok változata lehetséges, hiszen hozzárendelést „szinte tetszőlegesen” definiálhatunk.

  8. Függvénytranszformációk Az egyes alapfüggvényeket a bennük elhelyezhető konstansok változtatásával variálhat- juk, az alaptípusok transzformációit hozhatjuk létre. Ilyenkor az alaptípus gráfja eltolódhat, nyúlik, stb. Példa: Ábrázoljuk az y = –3x2 +12x–11 = –3(x–2)2 +1 függvényt! Az y=–3(x–2)2+1 függvény az y=x2-ből származtatható: Az (x–2)2 minden értéket 2-vel „később” vesz fel az x2-hez képest, a gráf „jobbra” tolódik. (Például az x–2 csak x=2-nél lesz 0.) A +1 miatt minden y érték 1-gyel „magasabban” lesz, a gráf „felfelé” tolódik 1-gyel. Az x2 gráfja 3-szorosára nyúlik, majd a mínusz jel miatt „átfordul”. A képe: -3(x-2)2+1 (x-2)2 (x-2)2+1 3(x-2)2+1 Szokás más sorrendben is transzformálni. A függvények gráfjának pontos felvételét egyszerű módon biztosítja a differenciálszámítás.

  9. Kétváltozós függvények Olyan gyakorlati szabály, törvény viszonylag ritka, amelyben egyetlen változó szerepel. A két- vagy többváltozós függvények vizsgálatánál az egyváltozós esetből indulunk ki. Például: a két független változó legyen x és y, a függő változó z. Ekkor az írásmódunk: z=f(x; y). A hozzárendelés úgy történik, hogy az x és y lehetséges értékeiből először rendezett párokat képezünk. X (x;y) z=f(x;y) A számpárok halmaza, valamint a zértékek halmaza között történik a hozzárendelés. Y A hozzárendelés (függvényutasítás) ez esetben is két halmaz közötti. A kétváltozós függvényeket a térbeli koordináta rendszerben ábrázolhatjuk, a függvény képe általában egy felület. Gyakori, hogy a kétváltozós függvénynek megfelelő felületet egy síkkal elmetszük, ekkor egy vonalat (szintvonal) kapunk, ami egyváltozós függvény, amelynek vizsgálatából az ismert módokon következtetéseket tudunk levonni. Ha n darab független változó van, akkor a szám n-esek halmaza, valamint a független változók halmaza között történik a hozzárendelés.

  10. Inverz függvény Egyes függvénytípusok vizsgálatát egyszerűsíti, ha használjuk az inverz függvény fogalmát. Az inverz függvény (nem egyszerű) fogalmának az „első közelítését” adjuk meg: Egy függvény inverzét úgy kaphatjuk meg, hogy az értelmezési tartomány és az érték- készlet halmazok közötti hozzárendelési utasítást változatlanul hagyjuk, a halmazokat viszont felcseréljük. A cserével kapott hozzárendelésnek is egyértékűnek kell lennie. Invertálni csak azt a függvényt lehet, ahol az x és y értékek között kölcsönösen egyér- telmű a kapcsolat (azaz minden x-hez egy és csakegy y tartozik). Például az eredeti függvény legyen y=2x+3. X Y Az utasítás az X és az Y halmaz között teremt kapcsolatot: Az inverz az xés az y értékek felcserélésével jön létre: Y X Képlettel: x=2y+3, aminek explicit (y-ra kifejezett) alakja: Az y=2x+3 és az függvények egymásinverzei. Természetesen az invertálásnál az egyértékűség feltételére mindig ügyelnünk kell! Például: az y= x2 esetén( invertáláskor: „ÉT és ÉK csere, az utasítás marad”): x=y2 adódik. Ez explicit alakban: , ez nem egyértékű hozzárendelés, így nem függvény!

  11. Összetett függvény Az alapfüggvényekben szereplő hozzárendelési utasítások ismételt alkalmazásával újabb (általában bonyolultabb) függvényeket kaphatunk. Például: az függvénynél az első utasítás: u(x)=2x+3. „Vedd az x kétszeresét és adj hozzá hármat!” Ez az ún. belső függvény. „Amit eddig kaptál, abból vonj négyzetgyököt” A külső függvény a következő utasítás: Az összetett függvények egyszerűbb utasítású függvényekre történő bontásának előnyeit sok esetben, például a differenciálszámításban is jól kihasználhatjuk. Sokszor nemcsak „kétszeres” összetétellel van dolgunk, például: y=lgsin(4x2–3x+2)5. A „legbelső” függvény: u(x)= 4x2–3x+2. A következő utasítás: „emeljük az 5. hatványra”: h(u)=u5. Majd: „amit kaptunk, annak vegyük a szinuszát”: g(h)=sinh. Végül: „amit eddig kaptunk, annak vegyük a logaritmusát”: f(g)=lg g. Az összetételt a példánkban írhatjuk így is: y=f(g(h(u(x)))). Másjelölés:például az függvény esetén legyen: f: f(x)=2x+3 és Bevezetjük a „o” („kör”) jelölést az utasítások egymásutánja jelölésére: g o f= Az f o g azt jelenti, hogy a g utasítás után hajtsuk végre az f utasítását: A fejezet tárgyalását befejeztük.

More Related