1. Zsoltár 32Boldog, akinek gonoszsága bocsánatot nyert,és akiknek bűne el van takarva.Boldog az, akinek az Úr nem tudja be vétkét,s akinek lelkében nincsen csalárdság.Amíg hallgattam, csontjaim megöregedtek,s egész nap jajgattam.Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed,ellankadt erőm, mint a nyár hevében.Megvallottam előtted bűnömet,gonoszságomat el nem rejtettem.

2. Elhatároztam: »Megvallom magam ellen hűtlenségemet az Úrnak.«És te vétkem gonoszságát megbocsátottad.Hozzád fohászkodjon tehát minden szent alkalmas időben,akkor áradjanak bár a vizek, el nem érik őket.Te vagy menedékem, megőrzöl a veszedelemtől;Körülveszel a szabadulás örömével.Értelmet adok neked és megtanítlakaz útra, amelyen járnod kell;Rajtad tartom szemem.

3. Ne legyetek értelmetlenek,mint a ló és az öszvér:amelyeknek fékkel és zablával kell szorítani az állát,másként nem közelednek hozzád.Sok csapás éri a bűnöst,ám az Úrban remélőt irgalom övezi.Örvendjetek az Úrban és vigadjatok, igazak,ujjongjatok mindnyájan egyenes szívűek!