A közvetett költségek felosztása és az Activity-based Management I.

1. A közvetett költségek felosztása és az Activity-based Management I. Hansen-Mowen (2003): Management Accounting Kaplan-Atkinson (2003): Advanced Management Accounting Összeállította: Dr. Kárpáti Tibor

2. Bevezetés A költségrendszerek az erőforrásköltségeket típus szerinti megbontásban (bérek, ÉCS stb.) • első lépésként költségközpontokhoz rendelik, • második lépésben pedig hozzárendelik a költségviselőkhöz.

3. Személyi jellegű ráfordítások ... Értékcsökkenési leírás költségek Termelési költségközpont ... Anyagmozgató részleg Biztonsági szolgálat ... költség- központok Termékek ... Vevők költség- objektumok Költségrendszerek

4. A költségközpontok típusai A vállalat úgy szervezi erőforrásköltségeinek rögzítését, hogy azokat olyan szervezeti egységekhez –felelősségi központokhoz- rendelik, amelyek közvetlenül felelősek az adott erőforrások felhasználásáért. • termelőrészlegek • szolgáltatórészlegek

5. A hagyományos költségszámítási rendszer • első lépésben a keletkezett költségek rögzítése a költségközpontokban és a szolgáltatórészlegek költségeinek felosztása a termelőrészlegek között, • második lépcsőben a termelőrészlegek költségeit az általuk előállított egyes termékekhez rendeljük hozzá.

6. Az ABC rendszer • első lépésben a termelő- és szolgáltatórészlegek költségeit az ezen erőforrásokkal végzett tevékenységekhez rendeli, • második lépésben a tevékenységek költségeit az azokat igénybe vevő költségobjektumok között osztja szét.

7. A szolgáltatórészlegek költségei A szolgáltatórészlegek költségeit két célból kell felosztani a termelőrészlegek között: • költségellenőrzés és hatékonyság érdekében, A rövid távú kiadások és ráfordítások megfigyelése és ellenőrzése. • A különböző részlegeknél felhasznált erőforrások pontos nyilvántartása. • Rövid távon fix (nem befolyásolható erőforrásokkal kapcsolatosak) és változó költségek (befolyásolható erőforrásokkal kapcsolatosak) elkülönítése és vizsgálata.

8. A szolgáltatórészlegek költségei • termelőrészlegek ráfordításait a termékekre(valamennyi költségobjektumra) oszthassák tovább. • ABC alkalmazása. • A tevékenységekhez kapcsolódó ráfordítások meghatá-rozása, valamint a termékek, a szolgáltatások, a vevőcsoportok és az üzleti egységek költségének és nyereségességének vizsgálata.

9. Költségellenőrzés és hatékonyság

10. A szolgáltatórészlegek költségei A szolgáltatórészlegek költségeinek a szétosztása kétféle módon segíti a hatékonyság növelését: • a szolgáltatórészlegek vezetőit nagyobb teljesít-ményre ösztönzi, • a termelőrészlegek vezetőit a szolgáltatórészlegek kibocsátásainak megfontolt felhasználására ösztönzi.

11. A szolgáltatórészlegek költségei A felosztás hiányából fakadó negatív következmények: • a gazdaságilag racionálisnál nagyobb kereslet, • nem meghatározható a szolgáltatórészlegek gazdasági hatékonysága és optimális nagysága, • nincsenek a szolgáltatórészlegek outputjai beárazva, így nem összehasonlíthatók a külső szolgáltatók áraival. • minőségi problémák.

12. A szolgáltatórészlegek költségei A szolg. részleg költségeinek szétosztása következtében: • A felhasználórészleg vezetőség részéről: • nagyobb ellenőrzés az igénybe vett szolgáltatások felett, • a belső és külső áraknak összehasonlíthatósága, • a kívánt szolgáltatási színvonal meghatározása. • A szolgáltatórészlegek menedzsmentje: • kényszerítve van a divízióvezetők által a költségek alacsonyan tartására, • érzékenyebb lesz a felhasználók igényei iránt.

13. A szolgáltatórészlegek költségeinek mérése • Költségellenőrzési és hatékonysági megfontolásokból a szolgáltatórészlegek költségeit • lényegi megfeleltetés alapján hozzá kell rendelni a termelőrészlegekhez, • egyértelmű oksági kapcsolat • eszköz kimenő teljesítménye • nem pedig felosztani. • a szolgáltatás teljesítményét közvetlenül mérő mutatókat helyettesítő pótlékkulcsok használata

14. Alapvető költségszámviteli egyenlet A minden költség felosztható mennyiségi és ártényezőre: C=P×Q • A felhasznált mennyiség pontos pontos mérése mellett az árnak alapvetően kellene tévesnek lennie, hogy a döntéseket rossz irányba térítse. • A fő kérdés, hogy a Q mennyiségét közvetlenül mérjük-e illetve pótlékkulcson alapuló durva becslés. • A működési hatékonyság ösztönzésére nem lesz alkalmas a Q mennyiségére egy pótlékkulccsal meghatározott, a tényleges felhasználást nem tükröző költségmutató.

15. Következtetések Sok szolgáltatórészleg kibocsátása nem hozható közvetlen összefüggésbe az egyes operatív részlegek igényével és döntéseivel, ezért a vállalatok kétféle csoportba sorolják be közvetett és támogatórészlegeit: • nyomon követhető, • és közönséges, általános.

16. Nyomon követhető költségközpontok A nyomon követhető szolgáltatások részlegeinek kiadásait a termelőrészlegre közvetlenül, vagy egy olyan mért mutató alapján terhelik rá, amely pontosan reprezentálja a termelőrészlegnek a szolgáltató- vagy támogatórészleggel szembeni mennyiségi igényét: • standard előkalkulált átlagköltség, • tényleges átlagköltség, • rugalmas terv a működési költségek rövidtávú ellenőrzésére.

17. Példa Energiaszolgáltató részleg: • normál működés mellett (havi 170000 kWh-ás energiafelhasználás) havi 13600 dollárba kerül, • fix költség: 10200$ • teljesítményváltozás esetén a fajlagos változó költség 0,02$/kWh • Januárban a részleg tényleges működési kiadása 13152$ volt.

18. Standard előkalkulált átlagköltség • 136000$/170000kWh=0,08$/kWh • Teljes eltérés = volumeneltérés + költségeltérés 13152-10960 = (12940-10960)+(13152-12940), ahol 12940-10960= (0,08-0,02)*(170000-137000)

19. Standard előkalkulált átlagköltség • Előny: • a szolgáltatás ára előre ismert, ugyanis a ráta független a felhasznált mennyiségtől. • Hátrány: • nem minden ténylegesen felmerült költséget terhelnek a termelőrészlegre, • nem nyilvánvaló, hogy kire terhelhető a volumeneltérés miatti költség, • nem tudható a szolgáltatás rövidtávú határköltsége.

20. Tényleges átlagköltség • 13152$/137000kWh=0,096$/kWh

21. Tényleges átlagköltség • Előny: • minden költség felosztásra került. • Hátrány: • a szolgáltatás ára függ: • más egység tényleges felhasználásától, • és a szolgáltatórészleg hatékonyságától, • nem tudható a szolgáltatás rövidtávú határköltsége.

22. Termelőrészleg 1 2 3 Összesen Tényleges kapacitás (kWh) 70000 100000 30000 200000 Százalékos arány 35% 50% 15% 100% Tényleges működés januárban 3570$ 5100$ 1530$ 10200$ Rugalmas terv a működési költségek rövidtávú ellenőrzésére

23. Rugalmas terv a működési költségek rövidtávú ellenőrzésére Előny: • A költségeket rövid távú fix és változó költségekre bontjuk: • a fix költségeket a részlegek kiépített kapacitása alapján osztják fel, ha a felek sokallják a meglévő kapacitást, akkor azt hosszú távon lehet csökkenteni, • a változó költséget a tényleges kapacitás-igénybevétel alapján terhelik a részlegekre. Ennek rátája előre ismert, és ez a szolgáltatás rövidtávú határköltsége. A felmerült költség nem függ más részleg tevékenységétől. • Nem befolyásolja a hozzárendelt költségek nagyságát a szolgáltatórészleg hatékonytalansága sem.

24. Közönséges költségközpontok Sok szolgáltató és támogatórészleg költségét – termelés-szervezés, terméktervezés, pénzügy, információs rendszer stb. – és az üzemi vagy gyári szintű költségeket nem lehet közvetlenül hozzárendelni a részlegekhez. Ezeknek a költségeknek a kezelésére kétféle felfogás létezik. I. Önkényes felosztás • Üzemi szintű költséggyűjtő használata • Önkényes mérőszámok alkalmazása (közvetlen munkaórák száma, létszám, alapterület)

25. A közönséges szolgáltatórészlegek kibocsátása II.A közönséges szolgáltatórészlegek elemzése: • az elsődleges és a másodlagos tevékenységek azonosítása, • a másodlagos tevékenységek haszonélvezőinek megállapítása (más szolgáltató- és termelő részlegek), • a költségek folyamatos hozzárendelése. Ezzel a módszerrel a másodlagos tevékenységek ráfordításai megtalálják az útjukat az elsődleges tevékenységekhez.

26. A kölcsönös szolgáltatások • Komplikáció adódik, ha a szolgáltatórészlegek között kölcsönös kapcsolatok léteznek. • Ilyen kölcsönhatások mellett az olyan elemzés, amely minden egyes szolgáltatórészleg valamennyi költségével közvetlenül a termelőrészlegeket és az elsődleges tevékenységeket terheli meg, nem ad pontos képet. • Három módszer létezik ezzel kapcsolatban:

27. A kölcsönös szolgáltatások • A közvetlen eljárás keretében minden szolgáltatórészleg költségét közvetlenül hozzárendelik a termeléshez vagy az elsődleges tevékenységekhez. • A lépcsőzetes eljárás egy kiválasztott logikai úton haladva a másodlagos tevékenységek költségeit más másodlagos tevékenységekhez is hozzárendeli, de figyelmen kívül hagyja az ilyen tevékenységek között fellépő kölcsönös, visszacsatoláson alapuló kapcsolatot. • A reciprok eljárás valamennyi viszonossági kapcsolatot pontosan leképez.

28. Példa - A reciprok eljárás A nyomonkövethető költségek nagysága • energiarészlegben 300000, • a vízrészlegben 1600000. • A részlegek szolgáltatásainak felhasználása:

29. Példa - A reciprok eljárás ERRK=300000+(70000/160000)×VRRK+(20000/200000)×ERRK VRRK =160000+(10000/160000)×VRRK+(30000/200000)×ERRK 1. termelőrészleg költsége =80000/200000×ERRK+30000/160000×VRRK 2. termelőrészleg költsége =70000/200000×ERRK+50000/160000×VRRK

30. A nem befolyásolható költségek kezelése • Feloldjuk az eddigi feltételezést, hogy az összes költség rövid távon változó a közönséges szolg.részlegek esetén. • Míg a rugalmas erőforrások költségokozója a rövid távú igény, addig a nem befolyásolható erőforrásoké a hosszú távra tervezett kihasználás. • Ennek következtében a szolgáltatórészlegek költségeinek hozzárendeléséhez kétféle rátára van szükség.

31. A nem befolyásolható költségek kezelése Csúcsterhelésesárazás: • Mivel a változó költségek közvetlenül a szolgáltatás felhasználóinak tulajdoníthatók, ezért a közgazdaságilag helyes, hogy a változó költségeket a fogyasztás tényleges mennyisége alapján osszák fel. • A fix költség -nem befolyásolható erőforrások költségei- a kapacitáskihasználás hosszú távon tervezett felhasználásának arányában van felosztva.

32. Áttekintés • Számos szolgáltatórészleg költsége nem osztható fel a termelőrészlegek között közvetlen ráterheléssel vagy olyan költségokozó tényezők segítségével, amelyek tükröznék az ok-okozati kapcsolatot a szolgáltató- és a termelőrészleg között. • A költségellenőrzési és felelőségi célok miatt ezeket a látszólag egyszerű költségeket nem kell felosztani a termelési központokra.

33. Költségobjektumok költségeinek meghatározása

34. Áttekintés • A tevékenység alapú költségszámítási rendszerek olyan mechanizmust kínálnak, amely segítségével oksági kapcsolat hozható létre olyan költségek esetén, amelyeket a hagyományos költségelszámolási rendszerben általános költségként kezeltek.

35. Áttekintés A tevékenység alapú költségszámítást azért fejlesztették ki, hogy a közvetett és támogató tevékenységek erőforrásainak költségeit a korábbinál hatékonyabbanoszthassák fel a tevékenységek, az üzleti folyamatok, a termékek, a szolgáltatások és a vevők között. Az ABC rendszer felismeri, hogy számos szervezeti erőforrás nem a termékek fizikai legyártásához szükséges, hanem a támogató-tevékenységek széles skálájához, amelyek lehetővé teszik, hogy a vevők különféle csoportjai számára sokféle terméket és szolgáltatást állítsanak elő.

36. Áttekintés • A tevékenység alapú költségszámítási rendszerek kiterjesztik a költségek összegyűjtésére használt „termelési-költségközpontok” fogalmát. • Ahelyett, hogy csupán a felelőségi központok elhelyezkedésérevagy aszervezetére koncentrálnánk, az ABC rendszerben a hangsúly a szervezeti erőforrásokkal megvalósított tevékenységeken van. • Az ABC célja valamennyi olyan tevékenység mérése és beárazása, amelyet a termelés támogatásához, a termékek kiszállításához és az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokhoz használnak fel.