4. Ismeretelmélet II.

1. 4. Ismeretelmélet II.

2. Honnan származik a tudásunk? - 1 1. Tapasztalat: „látom, hogy…”, „hallom, hogy…”, stb. érzékszerveim folyamatosan ismereteket szolgáltatnak: süt a nap 2. Emlékezet: „Emlékszem, hogy …” (pl. mert tapasztaltam) 3. Következtetés: „mivel tudom, hogy …, és azt is tudom, hogy …, akkor azt is tudom, hogy …” nem látom a napot, mert egy létrán állok a szobámban, de azt látom, hogy lent az utca nagyon fényes, az árnyékok élesek, és az emberek napszemüvegben járkálnak – mindebből arra következtetek, hogy süt a nap

3. Honnan származik a tudásunk? - 2 4. Közlés, „testimónium”: „X mondta, hogy …”, „Y-ban olvastam, hogy …” elhiszünk dolgokat, melyeket mondanak nekünk: tudom, hogy süt a nap, mert bár egy ablaktalan helyiségben vagyok, de a belépő hallgatók azt mondják, hogy kint süt a nap. E tudásszerző mechanizmusokat nem egyforma mértékben tartjuk megbízhatónak Mivel 4) megbízhatatlan, 2)ről nem sokat mondhatunk, a „valódi” tudásforrásnak 1) és 3) tűnik, ezekkel foglalkozik a klasszikus ismeretelmélet: tapasztalat + logika

4. A közlés mint gyanús forrás „Tudom, hogy a magyar focicsapat legyőzte a brazilt” Honnan tudom? 1 és 2. Mert ott voltam és láttam, és emlékszem  tévedhetek (álmodtam, hallucináltam), de általában megbízható a tapasztalat 3. Mert kikövetkeztettem: láttam, hogy a magyar szurkolók boldogan jönnek ki, a brazilok meg leverten  itt már könnyebb tévedni (pl. döntetlen lett), de ha körültekintő vagyok, elég megbízható 4. Mert valaki azt mondta  miért higgyek neki ilyen valószínűtlen dologban? Úgy tűnik, a közlés a legkevésbé megbízható forrás Viszont éppen ezzel élünk a leggyakrabban, Nem?

5. A közlés mint elsődleges forrás • Tudáskészletünk túlnyomó többsége közlésből származik • történelmi tudás: nyilván nem voltam ott • rengeteg tudás sosem látott tájakról, emberekről • természettudományos tudás: szinte semmit sem tapasztaltam saját szememmel, csak elhiszem, mert mondták (elektronok, dinoszauruszok, fekete lyukak) • Rengeteg dolgot nem tapasztalhatok, sőt nem is következtethetek ki, mégis tudom • Ha kivonom a tudásomból mindazt, amire közlés útján tettem szert, akkor szánalmasan kevés marad

6. A tudományos tudás közlés alapú • Jórészt a tudósok számára is: az egyedi tudós nagyon kevés dolgot tapasztalt meg (kísérlet) vagy következtetett ki: készen kapott elméletekkel, módszerekkel, berendezésekkel dolgozik, melyeket bizalmi alapon fogad el • A tágabb társadalom számára teljes egészében: elhisszük, mert a tanár mondta, vagy könyvekben olvastuk, vagy tévében láttuk… alapkérdés: miért bízunk a tudomány szavában?

7. Mikor fogadunk el egy közlést? • Ha konzisztens meglevő tudásunkkalPl. azt, hogy a brazil csapat megverte a magyart, sokkal könnyebben hiszem el, mint fordítva… Ez attól függ, miket tapasztaltam korábban, illetve miket mondtak: milyen kultúrában élek.Tudomány: a mi kultúránkban alapvető, eddig is elfogadtuk, így könnyen hiszünk neki • Ha megbízható a forrás: • Pl. xy gyakran füllent, megviccel, figyelmetlen… • Xy-t nem érdekli a foci, de W.Z-t igen szakértőiség kérdése: ki a szakértő? • A forrás mint intézmény bizalmat élvez: a sportújságnak könnyebben hiszek, mint xynak

8. Miért megbízható a tudomány? • Nem attól lesz valami megbízható, hogy „jó módszerrel” nyertük: jó módszerrel is lehet rossz eredményre jutni, és rossz módszerrel is jóra • Nem is attól, hogy a tudós okos: okos emberek sokszor butaságot beszélnek, a buták meg okosat • Hanem hogy sokan és módszeresen ellenőrizték: a tévedés lehetőségének szisztematikus kizárása • A megbízhatóság záloga a közösségi jelleg: a tudományos tudásgyárban a minőségellenőrzés legalább olyan fontos, mint az ismeretgyártás • Közösségileg ellenőrzött tudás

9. A tudás megalapozása Hogyan tudom igazolni, amit tudok? Az igazolás során arra építek, hogy – tudom, hogy q, r, s. Jó, de honnan tudom, hogy q, r, s? 1. Újabb és újabb bizonyítékokra kell hivatkoznom (végtelen regresszus), 2. vagy körbenforgó érvelést alkalmazok: tudom, hogy p mert q, tudom, hogy q mert s, tudom, hogy s mert p 3. Vagy valahol önkényesen meg kell szakítanom a bizonyítás láncolatát, mert már nem vagyok képes, vagy nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy honnan tudom, hogy q. Ez önkényes, hacsak nem feltételezem, hogy vannak olyan állítások, amelyek nem szorulnak semmiféle igazolásra, amelyek önmagukban igazoltak. Azt, hogy 1, 2 és 3 közül kell választani, Münchausen trilemmának hívják

10. Melyek volnának azok az állítások, amelyek nem szorulnak külön igazolásra? A Bécsi Kör filozófus-tudósai: Logikai pozitivizmus, 20-as és 30-as évek, Bécs majd Berlin: a tapasztalatra kell építkezni 20. sz eleje: termtudok válsága: korábban bizonyosnak tűnő fundamentumok dőlnek meg (Einstein megdönti a newtoni egyenleteket, + kvantumelmélet) Logikai empiristák: Vissza kell térni a helyes megismerési módszerekhez: az empíriából kiindulva kizárólag logikai eszközökkel kell felépíteni a természettudományokat, anélkül, hogy beengednénk nem az empíriából származó ill. empirikusan nem igazolható állításokat. Fundamentum tehát az empíria: érzékileg bizonyos, kétségbevonhatatlan kijelentésekből kell kiindulni - A módszer: a megfigyelhető tények alapján: indukció A megismerés alapegysége az egyén, az individuum

11. Klasszikus igazolás Empirizmus: megbízható ismeret a tapasztalaton keresztül. Bécsi Kör: önevidens hitek az elemi megfigyelési állítások. De a tapasztalat egyrészt megcsalhat, másrészt nagyon is környezet függő, azaz tapasztalatunk függ az előzetes tudásunktól, valamint attól, hogy milyen környezetben tapasztaljuk

12. A tapasztalat kontextusfüggő

13. A tapasztalat kontextusfüggő

14. Az igazolás más útja: Naturalizálás A tudás megszerzése fizikai/kémiai/biológiai folyamatokból tevődik össze. Vagyis releváns, hogy mit mondanak a tudományok arról, hogy mi a tudás. A tudás egy olyan jelenség, mint a látás, a nemzeti jövedelem vagy a társadalmi rétegződés. Számtalan összefüggésben jelenik meg az életünkben. Ha valami megbízhatót meg akarunk tudni ezekről akkor a tudományhoz fordulunk, mert a tudományt tekintjük a legmegbízhatóbb (de nem tévedhetetlen) tudásnak.

15. Naturalizált episztemológia A Münchausen trilemmában a 20. századig a dogmatizmus a tűnt a legkisebb rossznak, (az igazolás alapja lehet: első alapelvek, tapasztalati tudás, szükségszerűen igaznak tartott kijelentések) A 20. század második felétől ezek a megalapozások nem tűntek elégségesnek: Naturalizálási törekvések: Az ember a természet része. Az emberi megismerő tevékenységet az empirikus tudományok módszereivel kell vizsgálni. Naturalizálás: olyan természettudományos módszerrel végzett vizsgálat amely a tudás létrejöttének magyarázatához valamilyen tudományterület eredményeit, módszereit használja. Ma az egyik legelterjedtebben elfogadott álláspont, de sokféle változata létezik.

16. WILLARD VAN ORMAN QUINE: NATURALIZÁLT ISMERETELMÉLET • Régi ismeretelmélet: • Magába foglalja a természettudományt: a tudást az érzet-adatokból kostruálja meg. • Új ismeretelmélet: • A pszichológia egy fejezeteként része a természettudománynak. • De a régi tartalmazási viszony is megmarad: az egész természettudomány a mi konstrukciónk olyan ingerek alapján, amelyekben az ismeretelméleti alanyt részesítettük. • Azt a folyamatot tanulmányozzuk ami a szenzoros stimulustól a világra vonatkozó hitekig vezet.

17. Mi a fő különbség a hagyományos és anaturalizált episztemológiák között? • A hagyományos tudományfilozófiai nézet szerint a • „Hogyan jutunk el vélekedéseinkhez?” (deskriptív, tudományhoz tartozó) illetve a • „Hogyan kellene eljutnunk vélekedéseinkhez?” (normatív, filozófiához tartozó) kérdésekre más-más diszciplína keresi a választ. • A 19. században úgy tűnt, e két válasz megtalálása után a különálló diszciplínák közösen nekiláthatnak egy harmadik kérdés megválaszolásához: • „Az a mód, ahogyan eljutunk a vélekedéseinkhez, azonos-e azzal a móddal, ahogyan el kellene jutnunk azokhoz?” (a deskriptív és normatív kapcsolódása) • A naturalizációs kísérletek szakítanak az előbb leírt dichotómiával: • A deskriptív „hogyan” kérdésre adott válasz befolyásolja a normatív választ igénylő „hogyan kellene” kérdést • A befolyásolás mikéntje és mértéke igen különböző lehet.

18. NATURALIZÁLT ISMERETELMÉLET fajtái - 1 • Csak azok a kérdések legitimek az emberi tudással kapcsolatban, amelyekre természettudományos válasz adható. • Célja a hiteink keletkezésének, fennmaradásának és elmúlásának tudományos magyarázata ill. empirikus leírása • A naturalizálás hatással lehet a filozófia közbeszédben bevett kifejezések használatára, más jelentéssel ruházhatja fel azokat, redukálhatja őket természettudományos terminusokra

19. NATURALIZÁLT ISMERETELMÉLET fajtái - 2 Gyenge Naturalizált Episztemológia – az előzőnél megengedőbb módszer A természettudomány a világ megismerésének episztemológiailag privilegizált formája, így a világunk megismerésének helyes módszere a természettudományos módszer. Sem helyettesíteni, sem átalakítani nem kell azonban az ismeretelmélet hagyományos kérdéseit, mindössze figyelembe venni a természettudomány eredményeit az episztemológia megalkotásánál.

20. Milyen tudományágra alapozhatjuklegitim módon az episztemológiát? Általános a természettudományok ismereteinek felhazsnálása Pszichológia (gyakori nézet, Quine is) Biológia (itt főleg az evolúciós modellek játszanak nagy szerepet) Kognitív pszichológia De időnként más tudományok is megjelennek Szociológia Etnometodológia Történelem

21. A naturalizálás egy különös formája: a Tudásszociológia Erős Programja • David Bloor • Klasszikus episztemológia túl individualisztikus. • A szociális hatások szerepet játszanak a tudás létrejöttében. • A tudásszociológia a tudás-/információszerzés szociális dimenzióit vizsgálja.

22. A Tudásszociológia Erős Programja A szociológus számára a tudás nem igaz vélekedés – vagy esetleg igazolt, igaz vélekedés – hanem mindaz, amit az emberek tudásnak tekintenek. A szociológust különösen azok a vélekedések fogják érdekelni, amelyeket emberek csoportjai magától értetődőnek tekintenek, intézményesítenek, vagy tekintéllyel ruháznak fel. A világ működésére vonatkozó elképzelések a történelem során sokat változtak. Ez a változatosság képezi a tudásszociológia kiindulópontját és ezzel kapcsolatosak fõ kérdései is. Melyek a változatosság okai, és hogyan és miért következik be változás? A tudásszociológia a vélekedések megoszlására és az ezt befolyásoló különféle tényezőkre összpontosít. Például: hogyan közvetítődik a tudás; mennyire állandó; milyen folyamatok kísérik születését és fennmaradását; hogyan szerveződik különböző tudományágakba vagy területekbe.

23. A naturalizálás egy különös formája: a Tudásszociológia Erős Programja • A tudományos tudás szociológiájának az alábbi négy elvhez kell tartania magát: • Okság: Azokkal a feltételekkel foglalkoznia, amelyek a vélekedés- vagy tudásállapotokat előidézik. • Pártatlanság: Igazság és hamisság, racionalitás és irracionalitás, siker és kudarc kérdéseiben mindkét oldala magyarázatot igényel. • Szimmetria: Ugyanolyan típusú okokkal kell magyaráznia (pl.) az igaz és a hamis vélekedéseket. • Reflexivitás: A magyarázó sémáknak elvben alkalmazhatónak kell lenniük magára a szociológiára is.

24. A tudás autonómiája • Bloor szembeszáll azzal a nézettel, mely alapvetően máshogy magyarázza az igaznak ill. a tévesnek hitt nézeteket (ez az ún. teleologikus tudásmodell). • A hibás nézeteket szokás pszichológiával és szociológiával magyarázni, míg az igaz hittet a „valóságra” való hivatkozással • E tudásmodell számos ponton ütközik az erős program elveivel. Sérti • az okság • a pártatlanság • a szimmetria kritériumait.

25. Az empirizmuson alapuló érv ellen • Ha a tapasztalataink megfelelő forrásai lehetnének ismereteinknek (elvihetnének minket az „igazsághoz”), akkor nem lenne szükség a tudásszociológiára. • DE: • (Már Quine felismerte az empirizmus elégtelenségét – részben éppen ezért kezdett bele a „naturalizált episztemológia” projektbe.) • Az empirizmus optimizmusa nem jogos! Ellenpéldák a pszichológiából: • illúziók, • top-down folyamatok.

26. Az hogy mit látok, függ az előzetes beállítódásomtól Háp, háp! Nyusz, nyusz!

27. Az hogy mit látok, függ az előzetes tudástól

28. Az empirizmuson alapuló érv ellen • Az emberi észlelés (tapasztalataink forrása) kontextusfüggő. • A kontextusokat nagyon gyakran társadalmi / szociális folyamatok biztosítják. • Az emberi tudás alapvetően közösségi tudás. • Az egyéni tapasztalás valójában általánosan osztott feltevések, standardek, célok és jelentések keretén belül megy végbe. • Ezekkel a társadalom látja el az egyén elméjét, és azokat a feltételeket is biztosítja, amelyek között fenntarthatók és megerősíthetők. • Tudás = kollektív vízió a valóságról. • „Egy társadalom tudása nem igazán tagjainak érzéki tapasztalatait jelöli, nem is annak az összességét, amit állati tudásunknak nevezhetnénk. Inkább azt mondhatnánk, hogy a tudás a Valóságról alkotott kollektív víziójuk. Így kultúránknak a tudományban megjelenített tudása nem ama valóság ismerete, amelyet minden egyén egymagában tapasztalhat vagy megtanulhat; hanem az, amit legjobban kipróbált elméleteink és legkörültekintőbb gondolataink mondanak, bármit is sugalljanak a látszatok.”

29. Befejezésképp: Tanmese a rántott gilisztáról • Egy koktélpartin a háziasszonytól előétel gyanánt különösen ízletes és pikáns ízű, olajban sült panírozott falatkákat kapok. Ebből többször is kérek, majd végül elkérem a receptjét. Ekkor megtudom, hogy valójában panírozott, olajban sült gilisztákat ettem olyan jó ízűen. Hányingeremmel küszködve felháborodok, hogyan lehet ilyen undorító dolgot feltálalni. • Melyik a valódi érzelmem, a lelkesedés vagy az undor? • Közvetlen tapasztalatom alapján valami finomat ettem (individuális episztemológia, múlt óra anyaga és Bécsi kör) • A környezetemben uralkodó kontextust elfogadva azonban undorodom a gilisztától, ez az érzelmem is valódi (társas episztemológia) • A közösségileg meghatározott tudás felülírja az individuális észlelést, az egyszerű empíriát. • DE mi is a baj a gilisztával? Fehérjében gazdag, nem hizlal, épp egy harapásnyi, és könnyű csomagolni.