1 / 26

Irodalom: Mátyás Cs . (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mező-gazda Kiadó, Budapest.

Irodalom: Mátyás Cs . (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mező-gazda Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 48-118. oldal, 134-153. oldal Hortobágy T. – Simon T. (szerk.) (1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. – Tankönyv-kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 117-263. oldal.

nieve
Télécharger la présentation

Irodalom: Mátyás Cs . (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mező-gazda Kiadó, Budapest.

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Irodalom: Mátyás Cs. (szerk.) (1996): Erdészeti ökológia. – Mező-gazda Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 48-118. oldal, 134-153. oldal Hortobágy T. – Simon T. (szerk.) (1981): Növényföldrajz, társulástan és ökológia. – Tankönyv-kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 117-263. oldal. Borhidi A. (2003): Magyarország növénytársulásai. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Ajánlott fejezetek: 19-52. oldal.

  2. Borhidi A. – Sánta A. (szerk.) (1999): Vörös Könyv Magyarország növénytársulásairól I-II. – A KöM TVH tanulmánykötetei VI., Budapest. Soó R. (1964-1980): A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve I-VI. – Akadémiai Kiadó, Budapest. Fekete G. és munkatársai (szerk.) (1997): Magyar-országi élőhelyek. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Természettudományi Múzeum, Buda-pest. Kun A. – Molnár Zs. (szerk.) (1999): Élőhely-térképezés. Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer. – Scientia Kiadó, Budapest.

  3. Társulástan története • Formációk felismerése – 19. század eleje • Régiók növényzeti különbségeinek felismerése – 19. század közepe/vége • Szigorúan vett növénytársulástan kezdetei – 20. század eleje • “Növénytársulástani irányzatok” – különböző iskolák • Tipológiai iskolák

  4. Fontos társulástani fogalmak • Növényzet (növénytakaró, vegetáció) • Az ideális növénytársulás olyan növényközösség, amely • térben és időben ismétlődik, • fajkészlete hasonló, • meghatározott termőhelyi körülmények között alakul ki, • a szomszédos társulásoktól elhatárolható

  5. Fontos társulástani fogalmak • A reális növénytársulásoknál • a határok elmosódhatnak, • a fajkészlet átmeneti jellegű lehet, • az emberi hatások nagyban átalakíthatják a természetszerű állapotot

  6. “Szuperorganizmus koncepció” Fontosabb képviselői: Clements Zürich-Montpellier társulástani iskola Braun-Blanquet Soó Borhidi “Individualisztikus koncepció” Fontosabb képviselői: Gleason

  7. Koncepciók ütköztetése • Biológiai kapcsolatok szerepe – abiotikus környezet szerepe • Léteznek-e egyáltalán szervezett növénytársulások? • Elválaszthatók-e a társulások éles határokkal? • Jellemezhetők-e a társulások fajösszetételük alapján?

  8. Társulások elnevezése • jellemző növényfajok alapján, azok tudományos (latin) nevéből képezve • -etum végződés (pl. Quercetum pubescentis) • két részből álló társulásnév esete (pl. Cotino-Quercetum pubescentis)

  9. Társulás felett: • Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion) • Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia) • Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea pubescenti-petraeae) • Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea)

  10. Társulás felett: • Társuláscsoport (-ion végződés, pl. Orno-Cotinion) • Társulássorozat (-etalia végződés, pl. Orno-Cotinentalia) • Társulásosztály (-etea végződés, pl. Quercetea pubescenti-petraeae) • Társulásdivízió (-ea végződés, pl. Querco-Fagea)

  11. Társulás alatt: • Altársulás (szubasszociáció) (-etosum végződés) • Fáciesz • Szinúzium • Konszociáció • Geográfiai variánsok

  12. Társulások leírása: Diagnosztikus fajkombináció Elemei: • Domináns fajok • Karakterfajok (abszolút karakterfajok) (regionális vagy lokális karakterfajok) • Differenciális fajok (ökológiai differenciális fajok) (földrajzi differenciális fajok) • Állandó fajok

  13. Társulások terepi felvételezése(„cönológiai felvétel készítése”) • A mintaterület nagysága: erdőkben: 20 x 20 - 40 x 40 m cserjésekben: 5 x 5 - 10 x 10 m gyepekben: 1 x 1 - 5 x 5 m de: minden esetben az igényekhez alkalmazkodni kell!

  14. A társulásfelvételezés részei: a fajösszetétel jellemzése I. • A fajok tömegességének, számarányának becslése • Alapfogalmak: • Borítás (gyepszint, mohaszint) • Záródás (cserje- és lombszintek) • Mérési lehetőség: • A borítás vagy záródás százalékos megadása • Úgynevezett “A-D” érték meghatározása (A-D = abundancia – dominancia) • Az értékeket szintenként becsüljük • A becslés szintenként abszolút értékben adjuk meg (nem relatív értékben)

  15. A-D értékek meghatározása

  16. A társulásfelvételek feldolgozása • „Egy felvétel nem felvétel” – minimum 5 • Szükséges mintaanyag összegyűjtése (saját vagy másoktól átvett) • A felvételeket rendezni kell • A következtetéseket (társulások jellemzését, leírását, összehasonlítását) a felvételek sok szempontú elemzésével, vizsgálatával kell megtenni

  17. A társulások szerkezete: • vertikális struktúra (szintezettség) • horizontális struktúra (mozaikosság)

  18. Fontos társulástani fogalmak Aszpektus – a társulások „képe”, megjelenése egy adott vegetációs periódusban A társulások fluktuációja (hullámzása) – a társulások jellemző fajainak arány-változásai (általában több év viszonylatában)

  19. Fontos társulástani fogalmak Szukcesszió – a társulások fejlődése, átalakulása egymásba Pionír (kezdő, úttörő) társulások Átmeneti társulások Klimax (záró) társulások (valódi klimax, szubklimax, paraklimax állapotok)

  20. Jellemző szukcessziós (társulásfejlődési) sorok: tavi zonáció: nyílt víz – hínaras – gyékényes – nádas – magassásos – lápi fás társulások folyóparti zonáció: pionír lágyszárú növényzet – bokorfüzes – puhafás ligeterdő – keményfás ligeterdő – síkvidéki gyertyános-kocsányos tölgyes sztyepréti zonáció: nyílt sziklafelszín – sziklahasadék-növényzet – sziklagyepek – sztyeprétek – bokorerdők – zárt molyhos tölgyesek

  21. A társulások kialakulását meghatározó legfontosabb tényezők • klíma (klímazonális és klímaregionális társulások, extraregionális társulások) • talaj, domborzat, hidrológiai viszonyok (edafikus v. azonális társulások) • vegetációtagozódás (klímaövek – növényzeti övek)

  22. A gyeptársulások helye a magyarországi vegetációban „támogatott” gyeptársulások legszárazabb gyeptársulások üde gyeptársulások antropogén eredetű gyepek legnedvesebb gyeptársulások természetes gyepek

More Related