A sztálinista tábor

1. A sztálinista tábor Közép-Európa összehasonlító társadalom- és politikatörténete

2. Európa a háború után • Sztálin: a világforradalom új módszere a szovjet katonai erő • Jalta: szabad választások vagy Európa felosztása? • A „jaltai rendszer” hosszú távú következményei: • Közép-Európa félfeudális vonásainak szétzúzása • a szovjet imperialista étvágy felkeltése – hosszú távon a bukás oka • az európai integráció lehetővé válik (félelem a szovjet terjeszkedéstől) • A németek tömeges kitelepítése • Békekonferencia – nincs béke Németországgal • Megszállási zónák, berlini blokád, kettészakadás (NDK, NSZK) • Hidegháború: Churchill fultoni beszéde, Truman-elv, Marshall-segély – ezzel szemben Majszkij-terv, Zsdanov-elv, jóvátétel • Előretörő baloldal Nyugat-Európában is (1948-ig a KP-ok is) • Churchill terve az Európai Unióról • Prágai puccs – a Nyugat katonai szövetségi rendszert alakít ki • Nácitlanítás, dekolonizáció: a félperiféria megszűnése • Közép-Európa eddig a Nyugathoz viszonyult, 1945-től a Kelethez

3. A sztálini ideológia további vonásai • Ideológiai monopólium – alternatív ideológiák (pl. vallás) üldözése • Osztályharc (ami „egyre fokozódik”) • Felsőbbrendűség-tudat: jobb a kapitalizmusnál. Alapvető ígéretek: • a Nyugat utolérése, leelőzése gazdasági téren • társadalmi egyenlőség, általános jólét megteremtése (legalábbis távlatilag) • az állam gondoskodása az egyénről (ingyen oktatás, kórház stb.) • új, „szocialista ember” jön létre, új erkölcs. Mindenki képességei szerint dolgo-zik és munkája (szoc.), majd szükségletei szerint (komm.) részesül a javakból • A hatalom önlegitimációja • minden rendszer diktatúra, így a kommunizmus is • de: felsőbbrendű, mert itt a „többség” az uralkodó réteg („proletárdiktatúra”) • ennek a többségnek élcsapata a párt • amely a „tudományos szocializmus” révén tévedhetetlen • a hatalom megtartása feltétlenül szükséges! Ahol már győzött a proletárok forradalma, ott nem lehetséges „visszalépés” a történelmi fejlődésben • A fegyelem, éberség szerepe • az engedelmesség a legfőbb erény • a megbízhatóság pótolja a szakértelmet is • áldozatkészség, lemondás • a hétköznapok militarizálása (termelés hőse, a munka frontja stb.)

4. A szovjet tömb létrejötte • Anglia és Franciaország már 1939 előtt sem tudott hegemóniát teremteni a térségben, 1945-re pedig tovább gyengült • Az USA keveset tudott erről a térségről, de Roosevelt jobban bízott a Szovjetunióban, mint a gyarmatosító nyugatiakban • Truman már szovjetellenes, de csak „feltartóztatást” vállal fel • Sztálin Közép-Európa után a Nyugat elfoglalását is tervezte, de csak egy lélegzetvételnyi idő után • Első lépés: a határok átrajzolása (a szovjetek visszakapják 1939–1940-es hódításaikat, más változás csak a vesztesek rovására) • Második lépés: csatlós államok (nem szovjet tagállam, de csatlós) • politikai irányítás: nagykövetek, „tanácsadók”, de gyakran: Sztálin • gazdasági rendszer: KGST, szovjet-orientált külkereskedelem • katonai egység: „tanácsadók”, felszerelés, egyenruha, militarizálás • Népi demokráciák: már nem burzsoá, még nem proletár állam • fejlettségük eszerint elmarad a Szovjetuniótól, holott gazdaságuk, társadalmuk, életszínvonaluk sokkal fejlettebb annál…

5. Szovjetizálás: alaptípusok • Azonnali csatlósnak szánt államok: Lo. és Ro. • területi vitáik (követeléseik) vannak a Szovjetunióval… • oroszellenes társadalmak: a térség két leggyengébb kommunista pártja • itt (kivételesen) erős, hiteles ellenzéki vezetők is gátolják a szovjetizálást • szovjetizálásuk emiatt nehéz és lassú, viszont leplezetlen és brutális (nyílt szovjet beavatkozás, választási csalások) • ennek következtében a nyugatiak időnként nem is ismerik el a kormányt • e típushoz tartozik Bg. is, de nem oroszellenes és a KP is erős • A tervezett lassú helyett gyors átmenet: Ju., Alb. • az erős helyi kommunista pártok felrúgják az eredeti ütemtervet • Sztálin számára fejfájást okoznak föderációs terveik is (Bg.-val is) • Közép-Európa lassabb átmenetű „demokráciái”: Mo. és Cs. • a parlamentáris keretek leghosszabb fennmaradása (1947–48-ig) • a többi országhoz hasonló koncepciós perek itt is, bár csak 1947–48-tól • sajátos helyzetben van, de hasonló a szovjet zóna sorsa is Németországban • Az egyes típusokhoz való tartozást nem befolyásolta, hogy az ország a háborúban melyik oldalon állt!

6. Szovjet intézmények átvétele • „Csak egy út van: a Szovjetunió dicsőséges, vérrel megszentelt útja” • Albániától Csehszlovákiáig ugyanazt kívánták megteremteni (nem sikerült) • kivétel csak az NDK, ami sokáig „kevésbé fejlett” volt • az ellenszegülő Titót (Jugoszláviát) kiátkozzák 1948-ban • Szovjet mintára készített alkotmányok • hatalmi ágak elválasztásának elvi tagadása, népszuverenitás, „széles körű” politikai jogok, a párt vezető szerepének kimondása • mindenütt szól a kizsákmányolás megszűnéséről, a szoc. felépítésének céljáról, deklarálja az állam népi demokratikus jellegét • a négy balkáni és a magyar utánozta legszolgaibb módon a szovjet mintát, míg a csehszlovák, a lengyel és a keletnémet átmentett néhány saját hagyományt • A népi demokrácia valósága: irányított választás, látszatparlament • a háttérből mindig a párt irányít, merev és hierarchikus szerkezetben • a párt is felülről irányított, tk. a főtitkár szava dönt a „választott” vezetésben • A párt tömegessé válik, személyi állománya ketté is oszlik • hatalom nélküli egyszerű tagság (kisebb kiváltságokkal) • pártelit: a kommunista politikai osztály (maga is több részre oszlik): • élén az „apparátus” – párezer fős csúcsvezetés • középen a „káderek” – hivatásos pártmunkások • alul a „nómenklatúra” – a párt által az államigazgatás, gazdaság, kultúra stb. területére kinevezett emberek

7. Társadalmi–gazdasági átalakulás • Az anyagi erőforrások mobilizálása • „segítségnyújtás” a háborúban kimerült szovjet gazdaságnak • módja: jóvátétel, közös vállalatok, az árak, cserearányok eltorzítása • a „segítség” összege meghaladta a Marshall-segély nagyságát • kétharmadát a majdani NDK-ból sajtolták ki, de a többiek is egy évnyi GDP-t • a nehézipar fejlesztése, gyors hadiipari fellendülés • beruházási arányok 20–27% között (a két háború között 4–6%) • reálbérek leszorítása, az agrárszektor kizsákmányolása itt is • A társadalom szerkezetének megváltoztatása • a régi politikai és értelmiségi elit kiszorítása, tisztogatások • a teljes lakosság 1–2%-t tartóztatták le (Magyarországon 6–8%!) • munkás–paraszt fiatalok bevonása a vezetésbe • osztályszempontú diszkrimináció minden téren, még a bíróságokon is • A kultúra forradalmasítása • tovább csökken az analfabetizmus • sikeresen népszerűsítik a magaskultúrát • ideológiai átnevelés, a „szocialista embertípus” megteremtésének céljával(egyházellenes támadások egész sora is kíséri a kultúrharcot)

8. A politikai gépezet alapvonásai • Egységes egésszé olvad össze az állam (közigazgatás, gazdaság-irányítás, a tömegszervezetek, a hadsereg, az államvédelmi szervek) és a párt. E kapcsolatban a párt dominál: • legfelsőbb szinten személyi átfedés a párt- és az állam vezetői közt • az országos szervek élén a nómenklatúra révén ellenőriz a párt • megyei vezetés: „prefektus”-szerű nyomásgyakorlás • alsó szinten: munkahelyi pártszervezetek révén • A „bürokrácia” – valójában bürokratikus és forradalmi szervek is • állami szervként bürokrácia, ami végrehajtja a jogszabályokat • a párt ellenőrzése mellett azonban magasabb okokból gyakran megszegi a tételes jogszabályokat. (Pl. a kulákká minősítés esetei) • Vezérkultusz: a „kis Sztálinok” „Sztálin legjobb … tanítványa” • A politikai rendőrség: megelőző és büntető szerv egyszerre • létszáma sokszorosa az 1945 előtti egész rendőrségnek • működése „forradalmi típusú”, nem bürokratikus • a párt irányítja, de lényegében csak a főtitkár által, amely ennek révén is uralkodik az apparátus felett • a párt uralmának legfőbb biztosítója!

9. A pártállam • Alapintézménye a párt • működésének alapelve a demokratikus centralizmus • fentről lefelé épül ki, erősen bürokratikus • területi–munkahelyi szervezés; kongresszus, KB, PB, Titkárság • Állam: formálisan demokratikus szervezet • párt és állam összefonódik, e kapcsolatban a párt szerepe döntő • a párton belül létrejön az állami szervek mása, tükörképe • a párt megfelelő szerve irányítja az állami szervet • Tömegszervezetek (szakszervezet, nő- vagy ifjúsági stb.) • monopolszerepűek, azaz hatósági jogkörük van • jogilag autonómok, de a párt szava döntő itt is: „transzmissziós szíjak” • Az elnyomás a rendszer egyik fő összetartó ereje • Totális rendszer: • az élet minden területére (magánéletre is) kiterjed a párt befolyása • mindenkit figyelmek, megfigyelnek • az apparátus nincs alávetve semmilyen szilárd jogrendnek (de hozhat önigazoló törvényeket is)

10. Párt és állam párhuzama

11. A pártállam jogrendje • Az alkotmányok többnyire (de nem mindig) rögzítik: • a párt vezető szerepét és a marxista ideológia szerepét • a kollektív (vagy: szocialista, társadalmi) tulajdon létét • a szocialista elosztás elvét (képessége szerint, munkája szerint) • az emberi jogok védelmét – a szocialista rend keretei között • a szociális jogokat (ezeket azonban később meg is valósították) • a hatalmi ágak egységét (nem pedig elválasztását) • A terror jogrendje • új büntető törvénykönyvek (a szovjet elveket követve) • szigorú államvédelmi jogszabályok védik a pártot, az új társadalmi rendszert, a tervgazdálkodást, a „szocialista” tulajdont egyaránt • szigorú munkajogi előírások (önkényes kilépés és munkakerülés tilalma) • Visinszkij-elv: a bűnösséghez elég a beismerés; nem a bűnösséget, hanem az ártatlanságot kell bizonyítani (maga Visinszkij tagadta ezeket, de a gyakorlat ez volt) • kínzás, zsarolás, bírói ítélet nélküli fogva tartás széles körben

12. A koncepciós perek • Fő oka: az osztályharc éleződésének sztálini tana, éberségi hisztéria • Előre kitervelt forgatókönyvek, begyakorolt színházi előadások • Szovjet állambiztonsági főtisztek irányítása alatt • kegyetlen testi és lelki kínzások, az áldozatok „beismerő” vallomásra késztetése • Céljuk • az aktuális politikai program kommunikálása (osztályharc, titoizmus elleni harc, nacionalizmus vagy cionizmus elleni kampány stb.) • döntő szerepe a titoizmus elleni pereknek volt, ami végigsöpört az egész térségen • ennek prototípusa a Rajk-per volt (bár Dzodze és Kosztov ügye előbb indult) • a csatlós vezetők bizonytalanságban tartása. Sztálin mindig tartott tarsolyában más vezetőket, a régieket időnként le is váltotta (Gomułka), esetleg likvidálta (Dimitrov [?], Slánský) • Sztálin beteges elképzeléseinek valóra váltása • különösen a cionista perekben, amelyek néhány évvel a nácik bukása után újra zsidóüldözést indítottak el a térségben • ennek prototípusa a Slánský-per, de Lengyelországban hamarabb kezdetét vette • csúcspontja a zsidó orvosok elleni per, amit Sztálin halála után le is állítottak • a többi csatlós országban is előkészületek folytak