Észak-Ázsia

1. Észak-Ázsia Kéri András

2. Ural A Nyugat-Szibériai-alföld B Közép-Szibéria C Kelet-Szibéria D Déli hegységkeret E Az orosz Távol-Kelet F Tagolása D C F B A E

3. Éghajlat és természetes növénytakaró, talajok • Két övezet: hideg és mérsékelt • Ny-K a kontinentalitás nő • A terület legnagyobb részét a szubarktikus (tajga) éghajlat és növényzet uralja • A domborzat szerepe helyenként jelentős • A Csendes-óceán mentén DK érvényesül a monszunhatás, itt mandzsúriai flóraelemek is megjelennek • A tajga délen érintkezik a szteppel, a lombos erdők öve hiányzik, az Uralnál kiékelődik

4. A hideg övezet • Az északi szigetek állandóan fagyos éghajlatát kivéve legnagyobb részét megszakítás nélkül a mocsaras tundra foglalja el, majd az erdős tundrával megy át délre a tajgába. • A mélyedésekben glejes láptalajok, a magaslatokon podzolos tundratalajok találhatók Erdős tundra Kelet-Szibériából Tundra a Ny-Szibériai alföld északi részéről

5. A tajga • A szubarktikus éghajlat és a tajga foglalja el É-Ázsia legnagyobb részét • A legmelegebb hónap középhőmérséklete >10 0C • A csökkenő csapadéknak megfelelően Ny-K ritkul a tajga • A Jenyiszejig uralkodó a lucfenyő: sötét tajga • A Jenyiszejtől keletre a lombhullató vörösfenyő a domináns: világos tajga • A tőzeglápok eldorádója • Podzol talajok • A felszínformálásban meghatározó az örökfagy (permafrost) Az örök fagy az eljegesedések maradványa, de a kemény telek is kedveztek fennmaradásának. Palsa (bulgunnyák)

6. A pleisztocén eljegesedés Észak-Ázsiában Ny-K a jégtakaró határa egyre északabbra húzódott, a leghidegebb keleti területeket nem is borította összefüggő jégtakaró

7. Vízrajz - Folyók • Teljes területe a Jeges-tenger vízgyűjtőjéhez tartozik • Óriásfolyamok hatalmas árvizekkel

8. Állóvizek • A legtöbb tó létét az örök fagynak köszönheti • A riftesedés hatására létrejött tektonikus árokban foglal helyet a Bajkál-tó, Földünk legmélyebb tava (1620 m), a felszíni édesvíz-készlet 1/5-ét hordozza

10. A Bajkál-tó egyedi élővilága Bajkáli fóka – az egyetlen édesvízi fóka Bajkáli olajoshal – testének 30%-a olaj! Mélyvízi, két faja ismert

11. Állatvilág Cobolybunda: 90 000 rubel = 630 000 Ft • Számos endemizmus Ilyen a pl. a coboly (Martes zibellina)

12. Az Ural • 3800 km hosszan húzódik É-D írányban – csak szerkezeti egység, az éghajlati és a növényzeti képe övezetesen változik • Nem jelent éghajlati választóvonalat! • Az óidő végén, az Urali-geoszinklinális bezáródásával keletkezett a variszkuszi mozgások során • A középidőben felszíne tönkösödött • Öt hosszanti öv különíthető el Ny-K: - óidei üledékek, töréses-vetődéses szerkezet, szilur mészkő-karsztos formák - központi vízválasztó gerinc: óidei kristályos palák - gabbró öv, ércekben gazdag - gránit- és gneiszintrúziók öve, ércekben ez is gazdag - felső-kréta és harmadidőszaki üledékek

13. Az Ural É-D-i tagolása • Szubpoláris Ural • Északi-Ural • Középső-Ural • Déli-Ural • Az Ural ásványkincsekben gazdag, az ércek tárháza : • bauxit, rézérc, mangánérc, nikkelérc • Legismertebb a magnetit

16. Nyugat-Szibériai alföld • Földünk 2. legnagyobb feltöltött alföldje • Az óidőtól kezdve tart a süllyedés és feltöltődés, D-É-ra vastagodó közép- és újidei üledékek • A pleisztocén eljegesedés kevésbé volt jelentős, mint a Kelet-Európai síkságon • Energiahordozókban gazdag: Kőolaj-földgáz • A terület fele 100m méternél nem magasabb • Felszínének csaknem fele láp és mocsár • Felszíni vizek: Ob-Irtis vízrendszere, Jenyiszej • Több százezer tó – főleg fagykarsztos eredet • Hatalmas artézi medence (65 000 km3~3x Bajkál) • Legnagyobb része tajga, éghajlatára a több csapadék jellemző (500-600 mm/év)

17. Domborzatára három lapos tál és az azt elválasztó alacsony, széles hátságok jellemzők

18. Közép-Szibéria • Alapja az Angara-ősmasszívum • Későbbi kiemelkedések, megfiatalodás • Jégkori eljegesedés, periglaciális átformálás • Az örök fagy igazi hazája

19. Kelet-Szibéria • Ősi szerkezeti magvakhoz gyűrődött ó- és középidei hegységek, melyek a harmadidőszakban lepusztultak, majd a negyedidőszakban kiemelkedtek és megfiatalodtak

20. Az Északi félgömb ma leghidegebb területe (Verhojanszk -78 0C, a legnagyobb abszolút hőingás 116 0C • A legkevésbé volt eljegesedve pleisztocénben • Oka a csapadékhiány

22. Az orosz Távol-Kelet • Változatos felépítés és domborzat: rög- és gyűrthegységek, vulkánok, síkságok 4500 km hosszan húzódnak É-D-i irányban • A legfiatalabb Észak-Ázsiában • Két hosszanti övezetre oszlik, a belső kréta gyűrt üledékekből áll • A keleti, külső főleg harmadidőszaki vulkáni kőzetekből, a Pacifikus-hegységképződéskor keletkezett • A tenger jelentős hatást gyakorol éghajlatára, az É-D-ies domborzathoz igazodva É-D-i irányú földrajzi övezetek alakultak ki.

23. Két lényegesen különböző tájcsoportra oszlik Délen az Amur-vidék és a tengermellék Az északi kétharmad fiatalabb és zordabb éghajlatú Az Amur-vidék és a tengermellék Változatos domborzat Alapját a kevés helyen előbukkanó prekambriumi kőzetek adják. Az óidőből metamorf palák és gránitintrúziók maradtak fenn a Szihote-Aliny hegységben, valamint üledékes kőzetek a Buréja-láncban. A Szihote-Aliny a júrában és a krétában emelkedett ki és ezzel a terület szárazulattá vált. A Bureja menti kokszolható kőszenek is középideiek.

24. A terület éghajlata és növényzete Éghajlata szárazföldi és tengeri jellegeket egyaránt hordoz, nedves kontinentális éghajlat rövidebb nyárral és hideg téllel A tél száraz és hideg a sarki légtömegek uralma miatt, a januári khm -20 °C körül van. A tengeri légtömegek, a monszun áprilistól jelentkezik, és kezdetben a hideg tengeráramlás miatt ködös időjárást okoz, majd csapadékot hoz. VII-VIII. hóban hull a csapadék 70%-a, évi 400-1000 mm a fekvéstől függően. Növényzetében három elem keveredik kelet-szibériai pl. a daur vörösfenyő, ohotszki pl. a kövi nyír, az ajáni fenyő mandzsúriai elem pl. mongol tölgy, az amuri hárs, ezekre az erdőkre a lombos fák, a liánok és epifiták jellemzők Állatvilága szintén szibériai és kelet-ázsiai fajok keverékeszibériai: rozsomák, cobolymandzsúriai: amuri tigris, leopárd, pettyes szarvas

25. A zordabb északi területek • Éghajlata a déli területeknél zordabb, Kelet-Szibériánál viszont enyhébb (tele enyhébb, nyara hűvösebb), érvényesül az óceán kiegyenlítő hatása. • Csapadékosabb Kelet-Szibériánál • Növényzete tajga, az é.sz. 58°-tól tundra • Domborzata magasabb és tagoltabb, mint a déli részé, valamint fiatalabb szerkezetű • Az örökfagy és felszínformáló hatása jobban érvényesül • Az idősebb belső és fiatalabb, óceánmelléki vonulatokat itt is megtaláljuk. • Az Ohotszki-tenger mellékén 1000-1500 m magas középhegységek találhatók, pl. a Magadán-hegyvidék • A Távol-Északkeletet az erős tagoltság és a zord éghajlat jellemzi

26. Az Anadir-felföldet középidei lávatakaró építi fel A Csukcs-félsziget ősi kristályos alapjára ó- és középidei üledékek rakódtak A Korják-hegyvidéket feltöltött alföldek övezik (Anadir-alföld) Zord tajga éghajlat, 7-8 hónapos tél, 250-550 mm csapadék A vulkáni Távol-Kelet A legfiatalabb, ma is zajlik a hegységképződés Meghatározó a negyedidőszaki vulkanizmus, ma is aktív tűzhányókkal Az óceán és a hideg tengeráramlások óceáni szubpoláris éghajlatot alakítottak ki. A domborzat, a bő csapadék és a vulkáni alapkőzet miatt rövid, nagy esésű, bővizű folyók jellemzők

27. A Kamcsatka-fsz Négy Mo területű, a Föld 10. félszgete 1200 km hosszú, 480 km széles A Központi-láncban prekambriumi és paleozoós kőzeteket is találunk, de a sziget nagy részét középidei és harmadidőszaki vulkáni kőzetek alkotják. Anyagát tekintve a bazaltos és andezites vulkanizmus jellemző A középidei és harmadidőszaki vulkáni takarókból emelkednek ki a negyedidőszaki vulkáni kúpok, mintegy 150, ebből 80 a Keleti-hegyláncban

28. Szabályos kráterkúpos: KljucsevszkájaKronockájaKorjákszkája Kalderás vulkánok eróziós kalderával: Uzon Vezuvio típusú robbanásos kalderák: Avacsina Utóvulkáni működés jelentős: 115 hőforrás, gejzírek

29. A Mutnovszkij vulkán Gejzír a Mutnovszkij-vulkánon Hőforrások és szolfatarák a Mutnovszkijon

30. A Goreli-vulkán

31. A Kis-Szemjacsik krátertava

32. Köszönöm a figyelmet!