500 likes | 601 Vues
A századforduló bécsi kultúrája. Kitekintés. Klimt, Schiele, Kokoschka Freud Wittgenstein Festészet – pszichoanalízis - filozófia. Motívumok és problémák. Tények és értékek Racionalizmus, tudomány, pozitivizmus, haladás, megismerhetőség, uralom
E N D
A századforduló bécsi kultúrája Kitekintés
Klimt, Schiele, Kokoschka • Freud • Wittgenstein • Festészet – pszichoanalízis - filozófia
Motívumok és problémák • Tények és értékek • Racionalizmus, tudomány, pozitivizmus, haladás, megismerhetőség, uralom • Irracionalitás, ösztönök (ösztönkésztetés), akarat, vágy, gyönyör (élvezet) és szenvedés • Művészet, élet • Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet • Nietzsche: A tragédia születése (a dionüszoszi és az apolloni elv); A nem morálisan felfogott igazságról; Túl jón és rosszon…) • Nyelv, kifejezés, tevékenység/használat.
Fakultás-képek (1900): Vászonra festette őket a bécsi egyetem számára. Csak az Orvostudomány maradt fenn, a Filozófiát és a Jogtudományt az Immendorfi kastéllyal együtt 1945-ben az SS csapatok felgyújtották. 1894-ben az oktatásügyi minisztérium azzal bízta meg Klimtet, hogy készítsen mennyezetfreskókat az új egyetem aulájába: a fakultások (vagyis az egyes tanszékek) allegóriáit. Már a tervek is éveken át tartó, nyilvános vitát váltottak ki. A téma „a fény győzelme a sötétség felett” a racionális tudományok és társadalmi hasznosságuk apoteózisát, igazolását és dicsőítését óhajtotta kifejezni. Ám a három képen, amellyel megbízták, Klimt határozottan megtagadta a racionális világszemléletet. • A filozófia: Bal oldalt az emberi folyam látszik, melyben végigvonulunk a születéstől a halálig. Hatása felfelé emelkedő, ez a felfelé emelkedés több képén is vissza fog térni. Jobb oldalt a világ rejtélyes arca látszik. Inkább egy női figura ez. Alul egy korabeli hölgyet lehet felfedezni. Az emberiség folyamként való felfogása Schopenauer filozófiájára utal: minden ember egy biológiai folyam része. Klimt eredetileg egy körforgást akart. A kép felháborodást keltett 77 professzorban, akik követelték, hogy a művet semmisítsék meg. Csak 12 professzor állt ki a kép mellett. • Az orvostudomány: Itt is jelen van az élő folyam. Megjelenik benne a születés, az öröm, a szenvedés, az extázis, mely egészen a halálig vezet el bennünket. Hügeia, a gyógyítás istennője felénk fordul, de nem pozitív erőként jelenik meg, inkább az orvostudomány tehetetlenségét lehet benne felfedezni. • A jogtudomány (1904): Nekünk háttal, alulnézetből egy teljesen kiszolgáltatott, bűnös figura áll. Fent vannak az igazság, a törvény és jog istennői. A Jogtudomány sem áldásos társadalmi intézményként mutatja be az igazságszolgáltatást, hanem drasztikus szexuális ambíciókkal telített, büntető és bosszúálló hatalomként. A figurát körülfogja egy polip. Több pszichológus azt állítja, hogy a polip az oresztészi anyagyilkosság jelképe, melyben a férfi fél a kasztrációtól.
Beethoven-fríz, 1902 • Bal oldal (teljes hossza 1378 cm) • Boldogságra vágyódás. A gyenge emberiség szenvedései. Kérései a jól vértezett erőshöz mint külső erőhöz. Részvét és becsvágy mint belső hajtóerők, amelyek arra bírják, hogy küzdjön a boldogságért.
Rövidebbik fal • Hossza 636 cm. • Ellenséges hatalmak. Tüpheosz, a gigász, aki ellen az istenek is hasztalan küzdenek; leányai a gorgók. Betegség, őrület, halál. Kéj, tisztátalanság, mértéktelenség. Emésztő bánat. Az emberi vágyak és kívánságok elszállnak.
Jobb oldal • Teljes hossza 511 cm + 400 cm festetlen felület + 470 cm • A boldogságvágy a poézisban csillapul. A művészetek elvezetnek bennünket aba az eszményi birodalomba, ahol tiszta öröm, boldogság és szeretet uralkodik. A paradicsom angyalainak kórusa. „öröm, bűvös égi szikra” – „E csók – az egész világnak.”
Sigmund Freud (1856-1939) • Három felfedezés, amely megrengette az emberi világot • Kopernikusz: az ember nem a világ középpontja • Darwin: az ember nem az élővilág középpontja • Freud: az ember nem úr a saját házában. • A tudat, a racionalitás nem mindenható. • Az ösztönkésztetések, a szexualitás meghatározó szerepe
Orvos, kutató, neurofiziológia, megfigyelés, kísérlet • Ideges betegségek, testi tünetek (bénulás, fájdalom) kimutatható szervi elváltozás nélkül. A hipnózis. • Hisztéria, Anna O. esete. Együttműködés Josef Breuerral. • „Minden betegségmegnyilvánulás értelemteljesnek bizonyult.” • Tünetek és komplexusok. • A lelki élet dinamikája, beszéltető kúra. Az erős érzelmi töltetű lelki folyamatok feldolgozása, katarzis.
A tudattalan folyamatok meghatározó jelentősége. • A lelki élet szerkezete: tudattalan – tudatelőttes – tudatos. A cenzúra szerepe. • A tudattalan közvetett megközelítése. Elmosódó hatás a normális és a patologikus (beteges) között. • A tudattalanhoz vezető királyi út: az álomfejtés. • A mindennapi élet pszichopatológiája ; A vicc és viszonya a tudattalanhoz • A pszichoanalitikus módszer, a beszéltető kúra, a szabad asszociáció szerepe.
Álomfejtés • Nem kész szimbolika, hanem felfejtés. • Látens és manifeszt tartalmak. • Az álom: vágyteljesülés. • Elfojtott vágyak teljesülése. • E vágyak szexuális természetűek. • Eredetük a kisgyermekkorba nyúlik vissza. • Elfojtás, ellenállás, eltolás, sűrítés, átdolgozás (dramatizálás).
A pszichoanalitikus terápia • A tudat ellenállásának leküzdése, az elfojtott felszínre hozatala, feldolgozása. • A hipnózisról való lemondás: a beszéltető kúra, a páciens aktív szerepe. • A dívány: féléber, az álomhoz közeli kapcsolat, a tudat, a környezeti késztetések kikapcsolása. • Szabad asszociációk: „a valóságban nem bizonyulnak szabadnak (önkényesnek, semmire sem kötelezőnek), hanem az összes tudatos gbondokodási szándék kiiktatása után a tudattalan anyag fogja az ötleteket determinálni.” • „Az anyag nem magát az elfelejtettet hozza felszínre, hanem világos és sokrétű utalásokat erre, hogy ezekből az orvos bizonyos kiegészítésekkel és értelmezésekkel képes az elfelejtettet kitalálni. Szabad asszociáció + az értelmezés művészete”. • A pácienst képessé kell tenni arra, hogy meg tudjon küzdeni azokkal az érzelmi-indulati energiákkal, amelyek a tünetekhez, illetve komplexushoz vezettek. • Elfojtás, tünet, ellenállás • Ennek az erőfeszítésnek a médiuma és irányítója a terapeuta. Társas viszony. Indulatáttétel. Szeretet/gyűlölet. • A pszichoanalitikus mozgalom.
A kisgyermekkor jelentősége • A kisgyermekkori fejlődés meghatározó jelentősége • A fejlődés szakaszai, a külvilághoz, a többiekhez való viszony szabályozása, önfegyelem és örömszerzés • Orális: az élvezet megszerzésének korlátai. • Anális: szobatisztaság, a testi szükségletek szabályozásának megtanulása. • Genitális (fallikus): az ellenkező nemű szülőhöz való vonzódás és az azonos nemű szülővel való vetélkedés. Ödipusz komplexus. • Elsősorban fiúkra, férfiakra szabott?
Kultúra elmélet • Párhuzam az egyéni és a nembeli fejlődés között? Totem és tabu. • A személyiségszerkezet második rajza: tudattalan (Es – az, ősvalami, ösztön-én) – Én (Ich) – fölöttes én (Über-Ich). Utóbbi a személyiségbe beépült közösségi normákat, lelkiismeretet jelöli. • Rossz közérzet a kultúrában (1927).
Ludwig Wittgenstein (1889 -1951)
Fiatalkori munkája, a Logikai-filozófiai értekezés (1918), a frege–russelli matematikai logikára támaszkodva Kant és Schopenhauer ismeretfilozófiáját Kierkegaard, Tolsztoj és Dosztojevszkij életfilozófiájával ötvözi, s alapvető hatással volt többek között a logikai pozitivizmusra. • Késői filozófiája, melyen a 30-as–40-es években dolgozott, s melyet – részlegesen – az 1953-ban megjelentetett Filozófiai vizsgálódásokból ismert meg először a szélesebb közönség, nemcsak az angol analitikus nyelvfilozófiának volt – sokszoros félreértések árán – fő forrása, hanem újabb tudományelméleti törekvéseknek is. • Kéziratos hagyatéka teljességében 2000 óta férhető hozzá – digitalizált formában. • Wittgenstein munkássága az írásbeliség-utániság filozófiájaként értelmezhető; a Nyugat filozófiája egész története folyamán a lineáris írott nyelv befolyását tükrözte, s Wittgenstein ezen befolyás alól törekedett fölszabadulni pontosan abban az időben, midőn a kommunikáció írásbeliség-utáni módozatai megkezdték a Nyugat civilizációjának átformálását. Wittgenstein a beszélt – szóbeli – nyelv filozófiájához tér vissza, miközben magának a szónyelvnek korlátain egyfajta képfilozófia felé haladva igyekszik túllépni.