FORGÁCSOLÁSELMÉLET

1. FORGÁCSOLÁSELMÉLET Prof. Dr. Kundrák János kundrak@uni-miskolc.hu

2. Ajánlott irodalom [1] Bali János: Forgácsolás Tankönykiadó, Bp. 1985. [2] Bálint Lajos: A forgácsoló megmunkálás tervezése Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1967. [3] Dudás Illés : Gépgyártástechnológi II. Miskolci Egyetemi Kiadó, 2001. [4] Fridrik László: Forgácsolás I. (Forgácsoláselmélet), Miskolci Egyetemi kiadó, 1992 [4] Gribovszki László: Gépipari megmunkálások Tankönykiadó, Bp. 1977. [5] Droboslav Nemec és kollektívája: Gépi megmunkálásMűszaki Könyvkiadó, Bp. 1985. [6] Bartsch, Walter: Szerszámok, gépek, munkamódszerek Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1981. [7] Pálmai Zoltán : Fémek forgácsolhatósága, Műszaki Könyvkiadó, Bp. 1981.

3. Ellenőrző kérdések • Ismertesse (ábrán is) a gépipari termékek hierarchikus struktúráját! • Vázlaton mutassa be a gyártási folyamat hierarchikus struktúráját! • Melyek a határozott és/vagy határozatlan élű szerszámok? • Mit értünk megmunkálás alatt ? • Mi a forgácsolás ? • Mit értünk gyártmány és/vagy szerkezeti egység és/vagy alegység és/vagy alkatrész alatt ?

4. 2. Forgácsolás modellezése A forgácsolás forgácsoló rendszerben történik. A forgácsoló megmunkálással (a továbbiakban – forgácsolással) előállított felületelem, felület, idom, alkatrész mindig térfogatcsökkentés eredményeként jön létre. A gyártórendszernek a megmunkáló rendszer; a megmunkáló rendszernek a mechanikai rendszer; a mechanikai rendszernek a forgácsoló rendszer az alrendszere. gyártórendszer megmunkáló rendszer mechanikai rendszer forgácsoló rendszer

5. A GÉPIPARI ALKATRÉSZMEGMUNKÁLÓ RENDSZEREK STRUKTÚRÁJA

6. A GÉPIPARI ALKATRÉSZMEGMUNKÁLÓ RENDSZEREK STRUKTÚRÁJA Melyek a mechanikai- ill. forgácsoló rendszer összetevői ?

7. A GÉPIPARI ALKATRÉSZMEGMUNKÁLÓ RENDSZEREK STRUKTÚRÁJA • Az anyagleválasztás célja előírt alakú, méretű, felületminőségű alkatrészek gazdaságos előállítása. • A folyamat a munkadarab (M), a készülék (K), a szerszámgép (G) és a szerszám (S), valamint irányítás (I) alkotta mechanikai rendszerben valósul meg. Ezért ezt a rendszert MKGSI rendszernek is nevezik,amelytől alacsonyabb és magasabb szintű rendszerek is definiálhatók.

8. A GÉPIPARI ALKATRÉSZMEGMUNKÁLÓ RENDSZEREK STRUKTÚRÁJA A rendszer tényezői és jelölésük • A munkadarab amelyről egy vagy több réteg- ben anyagot választunk le. Jele: M(W). • A készülék a munkadarab vagy szerszám befogására, helyezésére, vezetésére szolgál. Jele: K (F). • A szerszámgép megvalósítja a munkadarab - szerszám viszonylagos mozgását. Jele: G(T). • A szerszám az anyagleválasztást végzi. Jele: S. • Irányítás (kézi vagy automatikus). Jele: I.

9. Forgácsoló rendszer A forgácsolási folyamat illetve a forgácsoló rendszer legfontosabb elemei és összetevői: • M (W) - munkadarab (a munka tárgya) • S € - S forgácsolószerszám illetve a készülékek (K( a munkaeszközök ) • F (C) - a forgács (a tárgyról eltávolított anyagrészek ) • G (T) - a munkagép ( amely a munkadarab és a szerszám kölcsön- hatásához szükséges energiát és mozgást biztosítja) A forgácsolás következménye a forgács F(C) is, amelynek keresztmetszete és alakja befolyással van a forgácsolás folyamatára.

10. Forgácsoló rendszer A forgácsoló rendszer (A1: megmunkálandó felület, A2: forgácsolt felület, A3: megmunkált felület, h: elméleti forgácsvastagság, vc: forgácsolósebesség)

11. A folyamatot jellemző alapmennyiségek: vc - forgácsolósebesség – a forgácsolóél kiválasztott pontjának a munkadarabhoz viszonyított sebessége; f - előtolás; vf - előtolósebesség (származtatott mennyiség), vf = ncf; a - fogásméret, - szélesség vagy – mélység; nc, c -forgácsolási fordulatszám, illetve szögsebesség; h; b -forgácsvastagság és metszőszélesség, vagy elméleti forgácsméretek; A - elméleti forgácskeresztmetszet, származtatott mennyiség A = hb; qc- anyagleválasztási sebesség qc afvc;

12. 2.1. A forgácsoló rendszer összetevői • A forgácsolás olyan anyagszétválasztó eljárás, amellyel a M(W) munkadarab előírt, kívánt alakját, pontosságát és felületi minőségét úgy érik el, hogy az előgyártmányról a felesleges anyagmennyiséget arra alkalmas S szerszám segítségével C forgács alakjában eltávolítják • A forgácsolásban tehát közvetlenül a munkadarab és a szerszám alakító eleme vesz részt, emellett biztosítani kell a munkadarab és szerszám egymáshoz viszonyított elmozdulását. • A fentiek szerint a forgácsoló rendszer következő összetevőit – a forgácsleválasztáskor közvetlen szerepet játszó tényezőket – kell részletesen elemezni: • munkadarab M (W), • mozgások, • szerszám S (T), • forgács F (C).

13. 2.1.1. A munkadarab • A forgácsolás eredményeképpen a különböző anyagú darabokból meghatározott alakú, pontosságú és felületi minőségű forgácsolt alkatrész lesz. • A megmunkálás során sokféle geometria alak, felület állítható elő: sík-, henger-, kúp-, csavar-; forgás- és nem forgás felületek. • A munkadarabnak az a felülete, amit megmunkáláskor eltávolítunk – a megmunkálandó felület (A1). • A forgácsolási felület (A2) egy átmeneti felület, amelyet a munkadarabon a forgácsoló él alakít ki (a szerszám élével érintkező felület), amelyet a szerszám következő fordulata idején a forgácsolóél részben vagy egészben eltávolít. • A megmunkált felület a forgácsolással kialakított felület, a forgácsolási felület maradványaiból tevődik össze (A3). • A forgácsolási folyamat hatékonyságát a munkadarab anyagminősége, hőkezeltségi állapota (fizikai-mechanikai tulajdonságai ) jelentősen befolyásolja. A munkadarab részletesebb elemzésétjellegzetes felületeik megmunkálásakor Végezzük el.

14. 2.1.2. A szerszám és a munkadarab (relatív) mozgása • Az anyagleválasztás a munkadarab és a szerszám közötti relatív mozgások eredményeként jön létre, amikor a szerszám ékhez hasonlóan behatol az anyagba és onnan forgácsot választ le. Ez az elmozdulás több mozgás eredőjeként jön létre. • Minden mozgást, mozgásirányt és sebességet a munkadarabhoz viszonyítva kell meghatározni, • mindig álló munkadarabhoz • mindig az él kiválasztott pontjában • mindig adott időpillanatban

15. A szerszám és a munkadarab (relatív) mozgása * Mindig: - pillanatnyi (adott) időpontban - a forgácsolóél kiválasztott pontjában - a munkadarabhoz viszonyítva

16. A szerszám és a munkadarab (relatív) mozgása A szerszám és a munkadarab mozgásai esztergáláskor

17. A szerszám és a munkadarab (relatív) mozgása Pfe –működő munkasík A forgácsolóél kiválasztott pontján átmenő sík, amely tartalmazza a forgácsolóirányt és az előtolóirányt. (merőleges a működő alapsíkra )

18. A szerszám és a munkadarab (relatív) mozgása A szerszám és a munkadarab mozgásai csigafúróval végzett megmunkáláskor

19. A szerszám és a munkadarab (relatív) mozgása A szerszám és a munkadarab mozgásai ellenirányú egyenirányú palástmaráskor

20. Forgácsoló-mozgások különböző megmunkálásoknál Mozgás alapján a különböző megmunkálásoknál a forgácsoló mozgás és a mellékmozgás is lehet : egyenes vonalú vagy forgó végezheti : a munkadarab és/vagy a szerszám

21. 2.1.3. A forgácsoló szerszám Forgácsolószerszámok csoportjai

22. Forgácsolószerszámok élgeometriája A szerszámok részei Szerszámtest: a szerszámnak az a része: amelyen a forgácsolóéleket kialakítják, amelybe a betétkés(eke)t, ill. amelybe a forgácsolólapkákat behelyezik. Szerszámszár: a szerszám befogórésze. Szerszámfurat: a szerszámban lévő azon furat, amelynél fogva a szerszámot a főorsó, tengely vagy tüske központosítja és rögzíti. Szerszámtengely: a szerszám gyártásához, élezéséhez, és működés alatti befogásához használt tájolófelületekhez képest meghatározott geometriai helyzetű képzeletbeli egyenes Felfekvőlap: a szerszám gyártásánál, élezésénél, mérésénél annak helyezésére vagy tájolására szolgál. Dolgozórész: a szerszám működő része ill. részei, amelyek a forgácsot leválasztják. Elemei: forgácsoló élek, homloklap(ok) hátlap(ok).

23. Szerszámlapok • A felfekvőlap a szerszámszárnak az a felülete, amelyet a szerszám gyártásakor, élezésekor, ellenőrzésekor és befogásakor a szerszám helyzet-meghatározására használnak. (A felfekvő lap vagy párhuzamos a szerszám alapsíkjával vagy arra merőleges.) • A dolgozórész a szerszámnak az a működő része, amely a forgácsot leválasztja. (A dolgozórészt a homloklap, a hátlap és a forgácsoló élek alkotják. Többélű szerszámok minden élének külön dolgozórésze van.) • A forgácsoló ék a dolgozórésznek azon része, amelyet a homloklap és a hátlap fog közre. • A homloklap (A) a szerszám dolgozórészének az a felülete, ahol a forgács lesiklik. (Ha a homloklap több, egymáshoz szög alatt hajló részből áll, akkor ezeket a forgácsoló éltől kiindulva első, második, stb. homloklapnak vagy élszalagnak nevezik (A1, A2, …). • A hátlap (A) a szerszám dolgozó részének az a felülete, amellyel szemben a munkadarab forgácsolt felülete elhalad. ( ( Főhátlapot (A) és mellékhátlap (A’).

24. Forgácsolószerszámok élgeometriája Forgácsolóélek Forgácsolóél: a homloklapnak az a határvonala, amely a forgácsleválasztást végzi. Szerszám főforgácsolóél (S): az élnek az a része, amely abban a pontban kezdődik, ahol a szerszámelhelyezési szög κr=0° (vagy csúcsa),és amelynek legalább egy része a munkadarab forgácsolt felületét előállítja. Szerszám mellékforgácsolóél (S): a forgácsolóélnek az a megmaradó része, amely abban a pontban kezdődik, ahol a szerszámelhelyezési szög κr=0°, a főforgácsolóéltől eltérő irányban húzódik. Szerszámcsúcs: a forgácsolóélnek az a viszonylag kis része, ahol a főforgácsolóél és a mellékforgácsolóél találkozik (lehet: hegyes, lekerekített, egyenes v. letört). A forgácsolóél kiválasztott pontja: a forgácsolóél bármelyik szakaszán kiválasztott pont, amelyet síkok értelmezéséhez, felvételéhez; szerszámszögeknek és működőszögeknek a meghatározásához használhatunk.

25. Forgácsoló élek • A szerszámokon főforgácsoló élt (S) és mellékforgácsoló élt (S’) különböztetünk meg • A forgácsoló élek a homloklapnak azok a határvonalai, amelyek a forgácsleválasztást végzik. • A szerszám főforgácsoló éle abban az élpontban kezdődik, ahol a szerszám elhelyezési szöge r = 0 • A főforgácsoló él dolgozó szakasza állítja elő a forgácsolt felületet. • A mellék forgácsolóél abban a pontban kezdődik, ahol r = 0 és a főforgácsoló éltől eltérő irányban húzódik.

26. Forgácsoló élek • A fő és mellékforgácsoló él a szerszámcsúcsban találkozik. • A szerszámcsúcs lehet • hegyes, • lekerekített szerszámcsúcs-sugár (r), • egyenes (letört) szerszámcsúcs-letörés (b) (Pr síkban mérve

27. Forgácstér • A forgácstér a leválasztott, de a forgácsolóék környezetéből még el nem távozott forgács számára, a szerszám dolgozórészén célszerűen kialakított tér. • Aforgácsnak elegendő tér kell álljon rendelkezésére a szerszámlapok és a megmunkált felület között. ( ha nem :szerszám deformáció, esetleg törés; a megmunkált felület érdességének növekedése) • forgácstér lehet: nyitott, félig zárt és zárt. • Nyitott forgácsterük van az egyélű szerszámoknak, ahol is csak terelni kell a forgácsot • Félig zárt forgácstere van a legtöbb többélű szerszámnak, mert a forgács csak egy irányban tud eltávozni a forgácstérből • A zárt forgácsteret a szerszám felületei, másrészt a munkadarab forgácsolt és megmunkált felületei minden oldalról lehatárolják. ( üregelőszerszámok, tárcsamarók, fűrésztárcsák.) Ezeken a szerszámokon a forgácsteret úgy kell méretezni, hogy abban az egy él által leválasztott forgács mindig elférjen, amíg az él a munkadarabból ki nem lép vagyis az addig zárt tér szabaddá nem válik. Félig zárt és zárt forgácsterű szerszámok a) csigafúró, b) üregelőtüske

28. Csatlakozó rész A csatlakozórész a szerszámnak a szerszámgépre való befogására szolgál. Feladata: a szerszám helyzetének meghatározása a szerszámgépen kialakított szer-számbefogó készülék csatlakozó eleméhez viszonyítva, az erő és/vagy nyomaték átvitel biztosítása a szerszámgépről a szerszám dolgozórészére. Kialakításuk szerint lehet: szögletes, hengeres, kúpos vagy különleges kialakítású. • Hengeres szárú csatlakozórészek • hengeres (sima), b) menetes, • c) forgatólapos, • d-e) bajonett záros, • f) négyszögvégű Kúpos szárú csatlakozó részek

29. Szerszámsíkok A szerszámok élgeometriájának leírására, a forgácsoló szerszám szögeinek meghatározására térbeli koordináta rendszerekre (síkok meghatározó rendszerére)van szükség. Meghatározó rendszerek • Szerszám meghatározórendszer: a szerszám élgeometriát a szerszám gyártásakor és mérésekor határozza meg (szerszám a kézben, ”tool in hand system”). • Szerszám működő meghatározórendszer: a szerszám élgeometriát a forgácsoló művelet végzése közben határozza meg (”tool in use system”). E koordináta rendszerek együttese a meghatározó rendszer.

30. A forgácsolószerszámok síkjai

31. A forgácsolóél helyzetét meghatározó szögek

32. A homloklap helyzetét meghatározó szögek

33. A hátlap helyzetét meghatározó szögek

34. Ékszögek

35. Szerszámanyagok Elérhető megmunkálási pontosság

36. Szerszámanyagok A szerszámanyagokkal szemben támasztott követelmények • A szerszám legfontosabb része a dolgozórész, az él. • Ettől függ a forgácsoló folyamat hatékonysága, a forgácsolás termelékenysége, gazdaságossága. • Ahhoz, hogy a forgácsoló megmunkálással szemben támasztott műszaki és gazdasági követelményeket kielégíthessük, jó forgácsolóképességű szerszámokra van szükség. • Ennek egyik feltétele a megfelelő minőségű szerszámanyag kiválasztása a szerszám működése közben fellépő igénybevételek ismeretében és meg kell találni azokat a technológiai, üzemeltetési, szerszámgyártási, anyagszerkezeti tényezőket, amelyek hatására a szerszám ezeknek az igénybevételeknek ellenáll. • A szerszámanyagon a szerszám aktiv, forgácsoló, dolgozó részének anyagát értjük, amire működése közben mechanikai-, termikus- és kémiai igénybevételek hatnak.

37. Szerszámanyagok A szerszámanyagokkal szemben támasztott követelmények Előbbiek ismeretében a szerszámanyagoktól megkövetelt legfontosabb tulajdonságok a következők: - keménység, - kopásállóság, - mechanikai szilárdság, - hőállóság, - hővezetőképesség, - alak- és mérettartósság, - szivósság, - megmunkálhatóság. Melyek a szerszámanyagokkal szemben támasztott legfontosabb követelmények ? Ezeket a tulajdonságokat összevontan a szerszám forgácsolóképességének nevezzük.

38. Szerszámanyagok A szerszámanyagokkal szemben támasztott követelmények • - A keménységaszerszámanyagok legfontosabb tulajdonsága. A szerszám általában akkor forgácsolóképes, ha HVs keménysége legalább háromszorosa a forgácsolt anyag HVw keménységének : ­ HVs / HVw • Ez a követelmény azért ilyen szigorú, mert a munkadarab anyaga megmunkálás közben felkeményedhet, a forgács keménysége többszörösen meghaladhatja a munkadarab keménységét és ez a felkeményedett réteg veszi igénybe a szerszámot. • Mivel a forgácsolószerszámok magas hőmérsékleten dolgoznak, keménységük csökken. Azt a keménységet, amivel a forgácsolás hőmérsékletén a szerszám még nem veszíti el forgácsolóképessé-gét, melegkeménységnek nevezzük.

39. Szerszámanyagok A szerszámanyagokkal szemben támasztott követelmények Mit értünk kopásállóság alatt? • A kopásállóságota szerszámanyag keménysége, szívóssága , az alapanyag szövetszerkezete és az ebből fakadó egyéb tulajdonságok határozzák meg. • A szerszámok kopásában az abrazív hatás mellett olyan más hatások is részt vesznek (pl. diffúzió), amelyek intenzitása a hőmérséklettel nő. • A kopásállóságot elsősorban a szerszámanyag karbidjainak mennyisége és minősége befolyásolja. • Minél nagyobb a karbidok mennyisége, annál kisebb a kopás miatti tömegveszteség, legkisebb ez az érték a VC vanádiumkarbid esetében

40. Szerszámanyagok A szerszámanyagokkal szemben támasztott követelmények • A mechanikai szilárdság a szerszámanyagnak az az ellenálló-képessége, amivel a méreteibe erősen korlátozott forgácsolóék a ráható nagy forgácsoló erőt törés vagy maradó alakváltozás nélkül elviseli. • Az anyag keménységének növelése általában maga után vonja a szilárdság csökkenését (ábra). A szerszámacélok-nak a magas üzemi hőmérsékleten mért szilárdsági tulajdonságai (melegkemény-ség, rugalmassági határ, folyáshatár) a melegszilárdságot jellemzik. • A melegszilárdságot azzal a legnagyobb hőmérséklettel szokták megadni, amelyen forgácsolóképességük hirtelen lecsökken.

41. Szerszámanyagok A szerszámanyagokkal szemben támasztott követelmények • A hőállóság a szerszámanyagnak az a képessége, hogy hevítéskor milyen mértékben tartja meg a forgácsolóképességét biztositó keménységet. • Tehát a hőállóság egy olyan tapasztalati hőmérséklet, melynél a szerszámanyag keménysége nem csökken (6... 7) 103 N/mm2 alá (ábra). Szerszámanyagok hőállósága WS : szerszámacél , HSS:gyorsacél , PCD:gyémánt, HM:keményfém, SK: kerámia, CBN: köbös bórnitrid ) Adja meg a szerszámanyagok hőállóságát !

42. Szerszámanyagok A szerszámanyagokkal szemben támasztott követelmények • - A szerszámanyagok hővezetőképessége közvetlen hatással van a szerszámok éltartamára. • A jó hővezetőképességű szerszámanyagnak kisebb lesz a forgácsolási hőmérséklete és a szerszám jobban megtartja keménységét, kopásállóságát - éltartama nagyobb lesz. Az erősen ötvözött szerszámacélok hővezetőképessége kisebb, mint az ötvözetleneké. • - A szerszámanyagok alak- és mérettartóssága az alakos és méretes szerszámok fontos tulajdonsága. • A szerszámban terhelés nélkül is keletkezhet alak- és méretváltozás (pl. nem stabil ausztenit átalakulása martenzitté), de keletkezhet a szerszám gyártásakor és rendeltetésszerű felhasználása során is. • Az alak-és méretváltozás oka a hőfeszültség, a szövetszerkezeti átalakulásokból származó térfogat változás, és a feszültségek átrendezéséből származó térfogat változás.

43. Szerszámanyagok A szerszámanyagokkal szemben támasztott követelmények • A szívósság a szerszámanyagnak a ridegtöréssel szembeni ellenállását jelenti. • A szívósság az anyagnak nem fizikai tulajdonsága, hanem állapota; amit a feszültségi állapot, a hőmérséklet, az igénybevétel sebessége, a széntartalom, a karbidok és a szennyező elemek mennyisége, minősége szab meg. • A szerszámanyagok szívóssága és keménysége között fordított arányosság van. • A szerszámanyagnak jól megmunkálhatónak kell lenni. A forgácsolószerszám dolgozó része rendszerint bonyolult felületekkel határolt, amiket általában forgácsolással állítanak elő. A szerszám helytelenül megválasztott gyártási körülményei a dolgozórész kilágyulását, megrepedését okozhatják. • A szerszámanyag az előbbiek mellett lehetőleg olcsó és hozzáférhető legyen, drága ötvözőket lehetőleg minimális mennyiségben tartalmazzon.

44. Határozott élű szerszámokhoz - szerszámacélok, - gyorsacélok, - keményfémek, - kerámia, - gyémánt, - köbös bórnitrid; Határozatlan élű szerszámokhoz: - elektrokorund, - sziliciumkarbid, - bórkarbid, - gyémánt, - köbös bórnitrid. Szerszámanyag-csoportok Az előző fejezetben összefoglalt követelményeknek megfelelő szerszámanyag-csoportok a következők:

45. A szerszámanyagok megjelenése • A szerszámanyagok megjelenésének időbeni sorrendje az ábrán látható. • A szerszámanyagok fejlődése az alkalmazható forgácsolási sebességgel jellemezhető. • Egy új szerszámanyag megjelenése minden esetben megnövelte az alkalmazható forgácsolási sebességet és ezen keresztül a forgácsolás termelékenységét. • A századfordulótól számitva közel 15 évenként jelent meg új szerszámanyag és kb. tiz évenként megduplázódott az alkalmazható forgácsolási sebesség.

46. A precíziós megmunkálás szerszámai A precíziós és ultraprecíziós megmunkálásoknál alkalmazható szerszámokat -mint minden más esetben- alapvetően a forgácsoló megmunkálással elérni kívánt cél határozza meg. Esetünkben ez azt jelenti, hogy tegye lehetővé a korszerű szerkezeti anyagok megmunkált felületeire vonatkozó pontosság és felületminőség elérését. A szigorú követelmények teljesítését és a termelékenység növelését biztosító szerszámok fejlesztésénél három alapvető tendencia figyelhető meg.

47. A határozott élű szerszámok fejlesztésének fő irányai • A hagyományos szerszámanyagok minőségének javítása (összetételük és a gyártástechnológia változtatásával); • a szerszámok forgácsolóélein különleges bevonatok létrehozása; • új szerszámanyagok - közöttük a szuperkemény szerszámanyagok - alkalmazása. Az első két jelentés eredménye : vc  , T  , de nem jelentettek megoldást pl. a nagy keménységű anyagok megmunkálására. Az összetétel megváltoztatása és a bevonatok alkalmazása a forgácsolósbesség és az éltartam növelését eredményezte, és kiszélesítette a szerszámok alkalmazá-si területét, de a P és UP megmunkálás követelményeinek meghatározóan a szuperkemény szerszámok felelnek meg.

48. A forgácsolószerszám-anyagok fejlődésének áttekintése 1903 A gyorsacélok első prototípusai: 0,7C, 14W, 4Cr; 0,3C, 9W, 3Cr 1907 Szabadalom az Al2O3 kerámia előállítására 1910 A 18-4-1 gyorsacél bevezetése 1912 Co-tal ötvözött gyorsacélok 1920 Az Al2O3 bázisú kerámia szerszámok alkalmazása 1923 Porkohászati WC-Fe-Ni keményfém (Schröter) 1926 WC-Co keményfém ("Wie Diamant") 1929 TiC-Mo2C-Ni alapú keményfém (Cermet) 1930 CVD eljárások fejlődése, elterjedése; 3Cr-3Mo, és 5Cr-1Mo-V 1938 PVD eljárások fejlesztése 1943 Tiszta Al2O3 kerámialapkák 1950 Si3N4 gyártástechnológia 1956 TiC-Mo-Ni keményfém (Cermet) 1957 Mesterséges gyémánt ipari méretekben 1960 Keményfém bevonatolása TiC-vel 1965 Polikristályos gyémántszerszámok 1967 TiC-(TaC-WC)-Mo-Ni-Co keményfém 1969 Köbös bórnitrid ipari méretekben Keményfém bevonatolása CVD eljárással 1970 Al2O3-TiC (30%) kerámia-kerámia kompozit SIALON gyártástechnológiája Porkohászati gyorsacélok elterjedésa

49. A forgácsolószerszám-anyagok fejlődésének áttekintése 1973 Polikristályos bórnitrid szerszámok 1974 TiC-TiN-Mo-Ni-Co keményfém (Cermet) 1975 Szuperképlékeny, nagy C-tartalmú szerszámacélok Gyorsacélok bevonatolása PVD eljárásokkal 1978 Ion-implantáció alkalmazása az élettartam növelésére 1980 Si3N4 alapú szerszámanyagok elterjedése Co-mentes szupergyorsacélok Finomszemcsés TiN-TiC-(TaC-WC)-Mo-Ni-Co keményfém 1981 Stabilizált ZrO2 kerámiák, Al2O3-ZrO2 kompozit kerámiák 1986 SiC whiskerekkel erősített kerámiák 1991/92 Nanokristályos Wc-Co keményfémek Vékony BN- és gyémántfilm bevonatok (+) SIALON kompozitok Al2O3-bevonatok

50. Szerszámanyagok jellegzetes tulajdonságai