Rovarok I.

1. Rovarok I.

2. Védett fajok • A hazai állatfajok 80, a védett fajok 50 %-a • A védett fajok 90 %-a 4 rendbe tartozik (a fajok közel 40 %-át képviselve) = egyben a 4 legnépszerűbb, legkutatottabb csoport • Védett fajok közt jelentős számú nem veszélyeztetett feltűnő állat, csaknem minden védett faj könnyen felismerhető

3. „Alsórendűek” • Parainsecta osztály: • Félrovarok – Protura és Lábaspotrohúak – Diplura: alig kutatott, de 1-2 bennszülött • Ugróvillások – Collembola: viszonylag jól kutatott (365 hazai faj), 60 potenciális bennszülött (de: „új”, szinonimgyanús is) • Insecta osztály: • Pikkelykék – Zygentoma és ugró ősrovarok – Machilidea: alig kutatott, 3 end. Machilis

4. Kérészek • Rövid imágóélet, lárva vízi  szennyezés kivédhetetlenül veszélyezteti, sok érzékeny faj • Minden víztípusban, sok sztenök faj  jó indikátorcsoport, de szitakötők még jobb • 65 hazaiból 3 védett (legfeltűnőbbek) • Tiszavirág (Palingenia longicauda): legerősebb európai állomány a Tiszában és mellékfolyóiban, legnagyobb európai faj • Dunavirág (Ephoron virgo): 2., nagy folyók  szennyezés visszaszorítja • Rajnai denevérszárnyú kérész: ritka

5. Szitakötők • Könnyen identifikálható terepen is, de imágó nagy távolságokra repül  jól kolonizál, de jelenléte nem bizonyít  lárvabőr-határozás • Népszerű, feltűnő  sok szakember  sok ismeret (elterjedés, ökológia) • Minden víztípusban, sok sztenök faj  jó indikátorcsoport • Áttekinthető: 65 faj, ebből 24 védett

6. Egyenlőszárnyú szitakötők – Zygoptera • Egyforma szárnyak, pihenésben felül összecsukva, gyengébb repülés, lárva potrohvégen 3 külső tracheakopoltyúval • Színesszárnyú szitakötők – Calopterygidae: két faj, védett a kisasszony-szitakötő (Calopteryx virgo): patakokban gyakori • Rabló szitakötők – Lestidae: 7 fajból csak a réti rabló (Lestes dryas) és a nagy foltosrabló (Lestes macrostigma) védett, nem nagyon ritka

7. Légivadászok – Coenagrionidae • 14 fajból 5 védett: • Lápi légivadász (Ceriagrion tenellum) kipusztult • Lándzsás (Coenagrion hastulatum) és • Holdkék szitakötő (C. lunulatum) ismert populációi megszűntek • A másik két védett Coenagrion faj elég gyakori (scitulum és ornatum) • Nem védett, XIX. században kipusztult a törpe légivadász (Nehalennia speciosa)

8. Egyenlőtlenszárnyú szitakötők – Anisoptera • Kissé eltérő szárnyak, pihenésben kitárva, kiváló repülés, lárva testes, csak belső tracheakopoltyúval • Sárkány-szitakötők – Corduliidae, 4 sokszor fémzöld, széles potrohvégű faj, 1 védett: • Kétfoltú szitakötő (Epitheca bimaculata): holtágak, kavicsbánya-tavak

9. Karcsú acsák – Aeshnidae • Nagy, hengeres testű fajok (11), a leggyorsabb szitakötők, 2 védett: • Lápi acsa (Anaciaeshna isosceles) nemcsak lápok, hanem lassú folyású vizek mentén is gyakori lehet • Zöld acsa (Aeshna viridis) lárvája a kolokán levélrózsájában él, néhány helyen • Fatörzsvadász acsa (Aeshna juncea) már nem védett, tőzegmohalápi, betévedhet

10. Folyami szitakötők – Gomphidae • Lárváik áramló vizekben iszapba fúródva, oxigén- és víztisztaság-igényesek, négy faj, védettek, mind IUCN: • Feketelábú szitakötő (Gomphus vulgatissimus): leggyakoribb, hegyi patakoktól tiszta folyókig • Sárgás szitakötő (Stylurus flavipes): nagyobb folyók iszapjában, sérülékeny, Bern • Erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia): tiszta hideg gyors folyók, kis egyedszám, Bern • Csermely-szitakötő (Onychogomphus forcipatus): hegyvidéki, erdei patakok aljzatán

11. Hegyi szitakötők – Cordulegastridae • Lárva hegyi patakokban aljzatba ásva fejlődik 4-5 évig, mindkét faj védett, IUCN sérülékeny kategória: • Hegyi szitakötő (Cordulegaster bidentatus) elterjedtebb • Kétcsíkos hegyi szitakötő (C. heros) Őrség és Mecsek, endemikus (SL, AU, HU)

12. Laposhasú acsák – Libellulidae • Közepes termetű, gyakran széles potrohú fajok, 19 fajból 6 védett: • Mocsári szitakötő (Libellula fulva) lassú vizekben viszonylag gyakori • Piros szitakötő (Leucorrhinia pectoralis) és tócsa-szitakötő (L. caudalis) lápok, nem kóborolnak, kavicsbánya-tavak is • Lassú szitakötő (Sympetrum depressiusculum): alföldi mocsarak vagy lassú folyók • Pataki szitakötő (Orthetrum brunneum): főleg ritka növényzetű kisebb patakok

13. Álkérészek – Plecoptera • A harmadik vízben fejlődő hemimetabol csoport, szinte csak gyors folyású vizekben • A háromból legnehezebben identifikálhatók  legkevésbé ismertek  nem monitorozzák, védett faj nincs • 90 faja között sok ritka, de nincs bennszülött

14. Csótányok, fogólábúak, fülbemászók • Csótányok – Blattodea: 13 faj, védett nincs, röpképtelen Phyllodromica nemből Ph. hungarica endemikus: Tornai-karszt, Bükk • Fogólábúak – Mantodea: egyetlen, védett faj: imádkozó sáska (Mantis religiosa): száraz v. mezofil réteken mindenütt gyakori • Fülbemászók – Dermaptera: 8 faj, nincs védett

15. Egyenesszárnyúak – Orthoptera • Jelentős fajszám (125), közismert, elég népszerű csoport, sok brachypter  endemikus fajok jelentős arányban (6-8), 31 védett faj (3 fokozottan) • Hosszúcsápúak – Ensifera alrend • Szöcskealakúak - Tettigonoidea • Tücsökalakúak – Grylloidea: nincs védett vagy endemikus faj, ritka pl. mocsári tücsök • Rövidcsápúak – Caelifera alrend

16. Szöcskealakúak – Ensifera • Fitofág, zoofitofág, zoofág is van; minden élőhelyen (rét, erdő, falakó); ~50 faj, 13 védett • Fűrészlábú szöcske (Saga pedo): legnagyobb, brachypter, szűznemző, ragadozó, kis egyedszám (2-3 imágó/ha), meleg sziklagyepek és Kiskunság; (Bern II. függelék, IUCN, CORINE, NATURA 2000)

17. Fürge szöcskék – Tettigoniidae Zömmel röpképes fajok, ~20 faj, 5 védett • Farkos lombszöcske (Tettigonia caudata):röpképes, parlagok, kertek • Tőrös szöcske (Gampsocleis glabra):röpképes, legelő, sztyeprét, CORINE • Erdélyi avarszöcske (Pholidoptera transsylvanica):brachypter, erdei, Tornai-karsztig • Bujkáló avarszöcske (Ph. litoralis): védett, erdélyi, Kettős-Körösmenti erdők • Erdélyi virágszöcske (Leptophyes discoidalis): szárnyatlan, Kárpátok a nyugati rész kivételével, Bükk

18. Lomha szöcskék – Phaneropteridae • Általában röpképtelenek (a védettek mind), 17 faj, 8 védett • Fogasfarkú szöcske (Polysarcus denticauda):nagy faj, Dunántúl, megritkult • Pókszöcskék (Poecilimon spp.): kis, jól ugró fajok, erdei tisztásokon, 65 európai fajból nálunk 4, t-k. bennszülött; keleti psz. (P. intermedius) szűznemző (Sajó-völgy, Mezőföld), P. brunneri, fussi és schmidti mind védett

19. Tarszák – Isophya spp. • Pohos testű, lassú, röpképtelen növényevők, koraiak, határozás hang alapján, t.m. 40 európai faj, ált. endemikusak, hétből 5 védett • Magyar t. (I. costata) alföldi-középhegységi rétek, fokozottan védett • Erdélyi t. (I. stysi) hegyi réteken, Zemplén, Alföld pereme, fokozottan védett • Illír, pusztai, kárpáti, pienini t. (I. modestior, modesta, brevipennis, pienini): balkáni, ill. kárpáti fajok, pl. Mecsek, Villányi-hg. • Erdei t. (I. pyrenea) leggyakoribb, nem bennszülött: nem védett

20. Rövidcsápúak – Caelifera • Ásósáskák – Tridactyloidea: szárnyatlan vízparti faj • Tövishátú sáskák – Tetrigidae: az előhát nyúlványa befedi a potrohot, 5 faj • Valódi sáskák – Acrididae: normális előhát, cirpelés, 55 faj, védett 13 faj

21. Valódi sáskák • Ál-olaszsáska (Paracaloptenus caloptenoides): balkáni, brachypter reliktum, pl. Tornai-karszt, FV • Barbársáska (Calliptamus barbarus): makropter, homoki gyepek • Hegyisáskák – Podismini: szárnyatlan, tarka, hegyi gyepekben, 2 védett, pár ritkább nem védett (pl. Pseudopodisma nagyi) • Vándorsáska (Locusta migratoria): legnagyobb sáska, Nyírség, reliktum • Sisakos sáska (Acrida ungarica): jellegzetes, homokon gyakori

22. Áttelelő sáska (Aiolopus strepens): Mecsek, Villányi-hegység • Önbeásó sáska (Acrotylus longipes): homoki, melegkedvelő • Sziki sáska (Epacromius coerulipes pannonicus) (szub)endemikus alfaj • Eurázsiai rétisáska (Stenobothrus eurasius): szubmakropter, sziklagyepek, keleti faj

23. Poloskák - Heteroptera • 850 fajból 4 védett, nincs endemikus fajunk • Sárgapajzsú hanyattúszó poloska (Notonecta lutea) és nagy molnárpoloska (Aquarius najas): oligotróf vizek, pár lelőhely, monitorozás

24. Lándzsás karimáspoloska (Phyllomorpha laciniata): száraz levél-mimikri, Északi-középhegység néhány meleg andezitgyepe • Ugyanott nem védett, de szép Bagrada stolida címerespoloska • Szőrös pajzsospoloska (Odontoscelis hispidula) homoklakó, védett • Nem védett, dunántúli meleg gyepek: Ancyrosoma albolineatum címerespoloska, Nagusta goedeli rablópoloska

25. Kabócák – Auchenorhyncha • 550 faj, 2 védett, néhány endemizmus is van • Óriás énekeskabóca (Tibicina haematodes) és mannakabóca (Cicada orni): legnagyobbak, mediterrán, nem túl ritka fajok • Endemikus mezeikabócák: Alföldön nehezen határozható Psammotettix aspersa, kihalt(?) Dorycephalus baeri: Kelenvölgy,150 éve és Kiskunságból Hecalus kuthyi 70 éve

26. Növényi tetvek – Sternorhyncha • 700 faj, nehezen határozhatóak, alig ismertek a kártevőkön kívül, védettség értelmetlen, 1 védett faj • Lengyel bíborpajzstetű (Porphyrophora polonica): valamikor Lengyelországban kármin-alapanyag, nálunk csak pár helyen