I parpolitika – vázlat

1. Iparpolitika – vázlat • Közgazdasági és jogi keretek • Az európai ipart ért kihívások • Az ipar versenyképessége és a közösségi politika • KKV-k az egységes piacon • Vállalatpolitika • Vállalati jog • Üzleti környezet • Vállalatok finanszírozása • Vállalatok közötti együttműködés • Szektorális politikák • Acélipar • Hajógyártás • Textil- és ruházati ipar • Információs ipar • Távközlés

2. Közgazdasági és jogi keretek • Az EGK-szerződés nem rendelkezett ipar-politikáról a liberalizáció és verseny önmagában megoldaná a szükséges szerkezeti változásokat • Miért volt (van) szükség közösségi iparpolitikára? • A közös piac sokáig nem alakult ki • Vö.: jogszabályok harmonizációja és szabványosítás • A tagállamoknak közös szerkezeti és szektorális gondjai voltak • Mi az iparpolitika lényege? • Vállalatpolitikanemcsak az iparral foglalkozik, hanem a többi szektorral is – kézműipar, turizmus, nagykereskedelem

3. Közgazdasági és jogi keretek • Az ESZAK- és az Euratom-szerződések szektorális politikákat hívtak életre • EGK-szerződés: • elsősorban az iparral foglalkozott, • de leginkább az ipari termékek közös piacának létrehozására összpontosított • egy iparpolitika számtalan fontos elemét tartalmazta • versenyszabályok • adórendelkezések • jogharmonizáció • Kiinduló feltételezés: a protekcionista intézkedések eltörlése elegendő lendületet ad a vállalatoknak ahhoz, hogy leküzdjék strukturális gondjaikat • Különböző „gazdaságfilozófiai” megközelítés a tagállamokban  • A Közösség nem kapott hatáskört ezen a területen

4. Az európai ipart ért kihívások • Egységes piac – előnyök a vállalatok számára: • méretgazdaságosság • alacsonyabb adminisztratív és pénzügyi költségek • Könnyebb hozzáférés más tagállamok közbeszerzéseihez • A gazdaságok és piacok globalizálódása • Erősödik a versenynagyobb figyelmet kell fordítani a termelékenység tényezőire: • műszaki fejlődés • K+F-beruházások • kapacitások kihasználása • a munkaerő képzettsége és költsége • vezetés és szervezés

5. Az európai ipart ért kihívások – 2 • Új ipari forradalom  információs és kommunikációs technikák fejlődése • Az elektronika, az IT, a távközlés és az audiovizuális szektor „konvergenciája“ • Mélyreható változások a termelési struktúrákban és eljárásokban • Új módszerek a munkaszervezésben, új feladatok a menedzserek és munkások számára stb. • Szektorális alkalmazkodás • A gazdálkodó alanyoknak maguknak kell kezdeményezniük • A hatóságok „katalizátorok és az innovációk úttörői” (infrastruktúrát biztosítanak, és olyan rávezető intézkedéseket hoznak, amelyek elősegítik az innovációt)

6. Az ipar versenyképessége és a közösségi iparpolitika (Maastricht) • A Közösség tevékenysége … a következőket foglalja magában: m) a közösségi ipar versenyképességének erősítése (3. cikk l. bek.) • Új cím az iparról – (157. cikk) A Közösség és a tagállamok biztosítják a közösségi ipar versenyképességéhez szükséges feltételek meglétét. • E célból — összhangban a nyitott és versengő piacok rendszerével — fellépésük arra irányul, hogy: – felgyorsítsák az ipar alkalmazkodását a strukturális változásokhoz – ösztönözzék egy olyan környezet kialakítását, amely a Közösség egész területén kedvez a kezdeményezéseknek és a vállalkozások — különösen a kis- és középvállalkozások —fejlődésének; • ösztönözzék egy olyan környezet kialakítását, amely kedvez a vállalkozások közötti együttműködésnek • elősegítsék az innovációs, kutatási és technológiafejlesztési politikákban rejlő ipari lehetőségek jobb kihasználását.

7. Az ipar versenyképessége és a közösségi iparpolitika • (2) Az említett célok elérésének eszközei: • A tagállamok a Bizottsággal kapcsolatot tartva • konzultálnak egymással, és amennyiben szükséges, • összehangolják fellépésüket. • A Bizottság megtehet minden hasznos kezdemé-nyezést az összehangolás előmozdítása érdekében. • (3) A Tanács … egyedi intézkedéseket hozhat a tag-államokban végrehajtott olyan fellépések támogatására, amelyek az (1) bekezdésben kitűzött célok megvaló-sítására irányulnak. E cím nem szolgáltat alapot ahhoz, hogy a Közösség bár-milyen olyan intézkedést vezessen be, amely a verseny torzulásához vezethet, vagy amely adórendelkezéseket vagy a munkavállalók jogait és érdekeit érintő rendelke-zéseket tartalmaz.

8. Az ipar versenyképessége és a közösségi iparpolitika • 1993: fehér könyv a versenyképesség erősödéséről és a foglalkoztatás növeléséről (Bangemann-jelentés) akcióprogram (1996) • Cél: kedvező környezetet teremteni olyan gyorsan növekvő területeknek, mint • a tudás és kultúra piaca • egészségipar • biotechnológia, környezetvédelem • élenjáró termékek előállítása (top-of-the-range products) • Eszközök: • immateriális beruházások elősegítése • ipari együttműködések fejlesztése • tisztességes verseny biztosítása • a bürokrácia csökkentése a közigazgatásban

9. Kkv-k az egységes piacon • A kkv-k meghatározása: • 1996-ig:<500 foglalkoztatott • 1996 óta: 250 és független • Közepes vállalatok: • Foglalkoztatottak létszáma: <250, • Forgalom: <50millió EUR • Mérlegfőösszeg <43 millió EUR • Kisvállalat: • Foglalkoztatottak létszáma: <50, • Éves forgalom: < 7millió EUR, • Mérlegfőösszeg: < 5 millió EUR • Mikrovállalatok: a fenti határok alatt • 23 millió kkv az EU-ban, kb. 75 millió álláshely, • 3 Mrd EUR támogatás a 2007–13-as időszakban.

10. Kkv-k az egységes piacon • A kkv-k előnyei: • egyszerűbb és rugalmasabb vezetés • vállalaton belül jobb szociális kapcsolatok • a munkaerőpiac legveszélyeztetettebb kategóriáiból viszonylag sokat foglalkoztatnak: nőket és fiatalokat • új és gyorsan fejlődő piaci szegmensekben (niche-ekben) vannak jelen – kevésbé vannak kitéve a nemzetközi verseny hatásának • A kkv-k hátrányai: • kisebb adminisztratív kapacitás • képzett vezetők/munkatársak hiánya • nehezebben találnak finanszírozási forrásokat • Mi a teendő? • Szakítani kell a családi típusú vezetéssel. • Erősíteni kell az együttműködést. • Uniós, tagállami, regionális stb. támogatásra van szükség.

11. Vállalatpolitika • 1986: közösségi program kkv-k számára • 1990: több éves kkv-program • 1992: Maastrichti Szerződés: vállalatpolitika • 1992. november: Tanácsi határozat (resolution!) a vállalatok, különösen a kkv-k verseny-képességének erősítéséről és a Közösségen belüli foglalkoztatás növeléséről • 1994: integrált program a kkv-k és a kézműves szektor fejlesztésére, hogy összekapcsolják a tagállamok és a Közösség intézkedéseit: • Közösségi támogatás a harmadik több éves program keretében (1997–2000) • Az egyéb közösségi politikák keretében hozott intézkedések összehangolása • 2007–2013 Entrepreneurship and Innovation Programme

12. Vállalati jog – 1 • A vállalati jog és a számvitel területén a fő célok: • a cégek mobilitásának elősegítése (hogy jobban élvezhessék a nagy egységes piac előnyeit) • a versenyfeltételek egyenlőségének biztosítása (a különböző tagállamokban bejegyzett cégek között) • a tagállamok közötti kereskedelmi kapcsolatok erősítése • a vállalatok határokon átnyúló kooperációinak ösztönzése • a határokon túlnyúló vállalatfelvásárlások megkönnyítése (M&A) • Létesítés szabadsága: elvileg nincsenek adminisztratív gátak  • A gyakorlatban: számos közgazdasági és jogi probléma • Több tanácsi irányelvet fogadtak el: • a „nyílt” részvénytársaságok egyesüléséről (1978), • működő vállalatok több részre darabolásáról (1982), • a mérlegbeszámolóval szembeni követelményekről (1978), • az összevont mérlegekről (1983)

13. Vállalati jog – 2 • EurópaiGazdasági Érdekcsoportosulás (EEIG) • nem önálló jogi személy • szerződésen alapuló együttműködés kerete (1985), de • hibrid forma a szerződéses kapcsolat és az önálló vállalat között (jogi személy, áfaalany) • tagjai mind gazdaságilag, mind jogilag önállóak maradnak • a tagok teljesen egyenlők • nem saját profitját kívánja növelni (azt felosztják – nincs társasági nyereségadó) • Európai zártkörű társaság (societas europæa) • 1970-ben, majd 1989-ben kezdeményezte a Bizottság, 2004 októberétől alkalmazható • Egyetlen alapító okirat, amely közvetlenül érvényes minden tagállamban • Áttelepüléskor nem kell megszüntetni, majd újra megalapítani • Adózás szempontjából nem különbözik a többi vállalattól • Nem csak nyilvános (tőzsdén forgalmazott) cégek lehetnek

14. Üzleti környezet • Az uniós intézmények különös figyelemmel kísérik a kkv-k sajátos gondjait valamennyi közösségi politika alakításakor és végrehajtásakor • 1986 óta – valamennyi bizottsági javaslat mellé csatolni kell egy gazdasági hatáselemzést, amely bemutatja a tervezett intézkedés hatásait különösen • a kkv-kra és • a foglalkoztatásra • 1993 óta – részletesebb hatásvizsgálat + konzultáció szakmai (érdekvédelmi) szervezetekkel • A Bizottság jogszabály-alkotási programját megjelentetik az OJ-ben – előzetes konzultáció • Egy bizottságot állítottak fel az üzleti környezet javítására és egyszerűsítésére (pl.pénzügyi eszközök, jelentési kötelezettségek)

15. Üzleti környezet • A Bizottság ajánlásai: • Fizetési határidőa kkv-k likviditási gondjainak enyhítésére • Az örökösödési illeték csökkentése, hogy a család könnyebben tudja folytatni a vállalkozást • Az információnyújtás javítása: Euro-Info-Centerek (250+) Enterprise Europe Network (2008 óta!) • Az egységes piaccal kapcsolatos mindenféle kérdésre választ adnak • Tanácsokat adnak kisvállalatoknak, hogyan vehetnek részt európai programokban • Segítenek az innovációban, a technológiatranszferben • Részvétel K+F-programokban • BRITE/Euram (anyagok és technológiák ipari alkalmazása) – segít a kkv-knak a partnerkeresésben • CRAFT: segíti a kkv-kat az egyetemekkel és a kutatóintézetekkel való műszaki fejlesztési együttműködésben

16. Vállalatfinanszírozás • Az európai kkv-knak kisebb a tőkeerejük, mint az amerikaiaknak és a japánoknak • 1993: a Bizottság felhívja a figyelmet a tanácsadás és a garanciavállalás fontosságára • Európai Regionális Fejlesztési Alap: támogatja a helyi fejlesztési kezdeményezéseket és a kkv-k tevékenységét • Segítség a vállalatnak nyújtott szolgáltatásoknál • A technológiatranszfer támogatása • A kkv-k tőkepiaci megjelenésének támogatása • Kisebb volumenű infrastrukturális fejlesztések támogatása • Business and Innovation Centres (BICs) – 1994 • A vállalkozásindítást támogatják, átfogó szolgáltatási programmal (képzés, finanszírozás, marketing stb.)olyan kkv-k esetében, amelyek innovatív technológiára épülő projekteket valósítanak meg

17. Vállalatfinanszírozás • Az „Edinburgh-alap”(facility) (1992) • A Közösség 3%-os kamattámogatást nyújt az EBB által garantált olyan kkv-hitelekhez, amelyek munkahely-teremtést szolgálnak • Kkv-kezdeményezés (a regionális politika keretében) • 1 milliárd ECU • 800 millió a leszakadó térségekbe • a kkv-k nemzetközi megjelenésének támogatására • segíteni a kkv-kat az egységes piac dinamikájából való részesülésben • A kkv-k termelési rendszereinek és vezetésének javítása • A kkv-k és a kutatóközpontok közötti együttműködés erősítése • Új piacokra való bejutás elősegítése • A kkv-k és beszállítóik, valamint vevőik közötti kapcsolatok fejlesztése • A finanszírozási forrásokhoz, köztük hitelekhez való hozzájutás segítése

18. Vállalatok közötti együttműködés • Business Cooperation Centre (BCC) • Kooperációs lehetőségekről tájékoztató hálózat • ~300 levelező 70 országban • Business Cooperation Network (BC-Net) • 600 üzleti tanácsadó hálózata • Business Co-operation Database (2004) • „Europartenariat” – 2000-ig működött • Kevésbé fejlett régiók vállalkozói számára segített a partnerkeresésben, „vásárok” formájában • InterpRISe • Inter-regional co-operation for promoting Regional Innovation Strategies inEurope (1999–2002)

19. Small Business Act – 2008 • 2000: Kis- és Középvállalkozások Európai Chartája (Feira – PT)* • A kkv-k szükségletei a lisszaboni stratégia középpontjában, különösen 2005 óta • „Modern kkv-politika a növekedésért és a foglalkoztatásért” ** • Jobb szabályozásra irányuló stratégia • a hatályos EU-s jogszabályok megújítása és egyszerűsítése • ambiciózus program a közösségi jogszabályokból fakadó adminisztratív teher 2012-ig 25%-kal csökkenjen. • Nemzeti Reformprogramok – vállalkozási fejezet

20. *Kis- és Középvállalkozások Európai Chartája (2000) • Vállalkozási szemlélet oktatása • Olcsóbb és gyorsabb vállalkozásindítás • Jobb jogi szabályozási keret (better regulation) • A piaci igényeknek megfelelő szakképzési szerkezet • A hatóságok on-line elérhetőségének javítása • Több előny jusson a kkv-knak az egységes piacból • Kedvező adózási és pénzügyi következmények • E-business fejlesztése • A kkv-k érdekképviseletének erősítése tagállami és közösségi szinten

21. ** Az Európai Bizottság „modern kkv-politikája” (2005) • A vállalkozó szellem és a képzettség terjesztése • A kkv-k piacra jutásának javítása • A bürokrácia csökkentése • A kkv-k növekedési potenciáljának javítása • A kkv-k stakeholdereivel folytatott dialógus és konzultáció erősítése

22. Az SBA elfogadásának fő oka • Az EU-ban a kkv-k még mindig • alacsonyabb termelékenységgel rendelkeznek és • lassabban növekednek, mint az Egyesült Államokban. • USA: a fennmaradó cégek átlagosan 60%-kal emelik meg létszámukat működésük 7. évére • EU: 10–20%. • A közfelfogásnak ösztönöznie kell az egyéneket saját vállalkozás elindítására. • A társadalomnak méltányolnia kell, hogy a kkv-k jelentős mértékben hozzájárulnak a foglalkoz-tatás bővítéséhez és a gazdasági jóléthez.

23. Az SBA lényege „Gondolkozz előbb kicsiben!” elv. • Tíz elv* • Új jogszabály-alkotási javaslatok: • Az állami támogatásokra vonatkozó általános csoportmentességi rendelet • Az európai zártkörű társaság (Societas Privata Europæa, SPE) statútumáról szóló rendelet • A csökkentett áfakulcsokról szóló irányelv • A késedelmes fizetésekről szóló 2000/35/EK irányelv módosítása azért, hogy a kkv-knak a kereskedelmi ügyletek kapcsán járó fizetések időben teljesüljenek. • Új szakpolitikai intézkedések, amelyek mind közösségi, mind tagállami szinten a kkv-k szükségleteinek megfelelően biztosítják a tíz elv végrehajtását.

24. A SBA 10 alapelve (1–5) 1. Olyan környezetet* kell teremteni, amelyben a vállalkozók és a családi vállalkozások boldogulhatnak, és amely díjazza a vállalkozói készséget. 2. Biztosítani kell azt, hogy a csődbe jutott becsületes vállalkozók gyorsan megkapják a lehetőséget az újrakezdéshez. (Évente 700.000!) 3. A „Gondolkozz előbb kicsiben!” elvnek megfelelő szabályokat kell alkotni. 4. A közigazgatási rendszereknek meg kell felelniük a kkv-k szükségleteinek. 5. A szakpolitikai eszköztárat hozzá kell igazítani a kkv-k szükségleteihez: meg kell könnyíteni a kkv-k részvételét a közbeszerzési eljárásokban, és jobban ki kell használni a kkv-k állami támogatásának lehetőségeit.

25. A SBA 10 alapelve (6–10) 6. Meg kell könnyíteni a kkv-k finanszírozáshoz jutását, továbbá olyan jogi és üzleti környezetet kell teremteni, amely támogatja a kereskedelmi tranzakciókhoz kapcsolódó fizetések időben történő teljesülését. 7. Segíteni kell a kkv-kat abban, hogy nagyobb mértékben élvezhessék az egységes piac nyújtotta előnyöket. 8. Elő kell segíteni a kkv-k szaktudásának fejlesztését és az innováció valamennyi formáját. 9. Lehetővé kell tenni a kkv-k számára, hogy a környezetvédelmi kihívásokat üzleti lehetőségekké alakítsák. 10. Ösztönözni és támogatni kell a kkv-kat, hogy részesüljenek a növekvő piacok előnyeiből.

26. 1. alapelv: vállalkozói környezet(Illusztráció) • EU: 45%, USA: 61% akar önfoglalkoztató lenni • Oktatás és képzés • 10 éven belül 6 millió kkv-tulajdonos megy nyugdíjba • Női vállalkozók támogatása • Vállalkozói készségek: kulcskompetencia legyen a tananyagokban, már az általános iskolában! • Adók ne gátolják az üzlet átadását.

27. Versenyképességi és Innovációs Keretprogram (2007–2013) • 3,6 milliárd euró (7 évre) • Alprogramjai: • Vállalkozási és Innovációs Program • a több éves akcióprogramok utóda • 2,17 milliárd euró • IKT Támogatásának Programja • 730 millió euró • Intelligens Energia – Európa Program • 730 millió euró

28. Szektorális politikák • Mik azok a szektorális intézkedések? • A kormányok által alkalmazott olyan ösztönzők, amelyek segítik és orientálják a nemzeti ipar modernizálását • kutatóintézeteknek, dokumentációs központoknak nyújtott támogatások • szakképzési intézményeknek, ismeretterjesztő központoknak és termelékenységi központoknak nyújtott támogatások • Kereskedelempolitikai intézkedések • Vámok, dömpingellenes intézkedések, kereskedelmi megállapodások, exportösztönzők – némelyikük még mindig a tagállamok kezében van • Különféle állami támogatások • formái: adományok, kölcsönök, kamattámogatások • céljai: foglalkoztatás, regionális fejlesztés, nemzeti büszkeség – „zászlóshajó” cégek (champions nationaux)

29. Acélipar • A kezdetektől (1952) az ESZAK irányította • közös szabályok • közös hatóság • 1975: súlyos válság • A Közösség reakciója: • a piac stabilizálása • az alkalmazkodás ösztönzése • közösségi keretmegállapodás az acéliparnak nyújtott tagállami támogatásokról • Az irányítás fő eszközei: • a vállalati beruházásokról gyűjtött információk • hat hónapra szóló piaci előrejelzések • „az acélipar társadalmi aspektusa” – közösségi program a szerkezeti átalakulásra • „az acélipar külpiaci aspektusa” – vámkvóták és az import nyomon követése

30. Hajógyártás • A Közösség részesedése az 1960-as évek óta folyamatosan és drasztikusan csökkent • Nem volt jogalap a közösségi beavatkozás számára –csak „koordinálhatták” a tagállami támogatásokat (hét irányelv) • Közösségi keretmegállapodás a hajógyártás támogatására – sikerült a szektor versenyképességét javítani • 1989–1994: tárgyalások a fő hajógyártó országok között, az OECD égisze alatt • Megállapodás: 1998-tól helyreállítják a normális piaci viszonyokat • 1996: bizottsági közlemény a „tengeri iparokról” – a szektor fejlesztése és a rendszer átláthatóbbá tétele

31. Textil- és ruházati ipar • A Közösségben a textil- és ruházati ágazat az 1960-as évek vége óta visszafejlődőben • Az 1980-as évek óta: közösségi textilpolitika • A Közösség szintjén: • Tagállami támogatások jegyzéke – a támogatási verseny megelőzésére • 1977 óta: a szintetikus szálak előállításának nyomon követése • R&TD (BRITE) – új anyagok • 1993–1999 RETEX (az 1., 2. és 5b regionális politikai célok keretébe tartozó régiókban) • Külső szinten: • Kettős erőfeszítés: támogatni a közösségi termelőket + megnyugtatni a fejlődő országokat • Textilegyezmény (Multifibre Agreement)a GATT keretében • Uruguay-forduló (1986–1994): a szektor fokozatos liberalizálása • 1992: a Közösségen kívüli piacok megnyitása, a dömping és a támogatások elleni harc

32. Információs iparágak • Információs társadalom program • Program az információs technológiák területén • informatikai infrastruktúra • a felhasználók és a piac igényei • a szolgáltatásokhoz és a technológiákhoz való hozzáférés • Európa képességeinek javítása a szoftverfejlesztés terén • információtechnológiaialkatrészek és alrendszerek • INFO 2000 – közösségi több éves program • Az európai multimédiás tartalmak előállításának támogatása • Európa nyelvi sokfélesége és az információs társadalom • 1996: a Bizottság „gördülő terve” az információs társadalom vonatkozásában

33. Távközlés • Négy elem az 1980-as évek óta: • Egységes piac a távközlési berendezésekre (szabványosítás) • Annak garantálása, hogy terminálok köthetők a nyilvános távközlési hálózatokhoz • A távközlési szolgáltatások liberalizációja • 1998. január 1.: a telefonszolgáltatás teljes liberalizációja • Több más liberalizációs lépés: • Nyitott távközlési hálózatok: páneurópai public radio paging system, egységes európai segélyhívó szám (112), közös nemzetközi hívószám (00), egységes előhívószám-rendszer, ISDN, mobil telefon • A Közösség támogatta a műszaki fejlesztést megalapozó kutatásokathogy fenntartsa Európa vezető szerepét a digitális széles sávú távközlésben • Kiegyenlítettebb regionális fejlődés a transzeurópai távközlési hálózatok segítségével a tagállamok digitális hálózatainak összekötése