1 / 26

A regionális (kistérségi) gazdaságpolitika lényege, megvalósításának eszközei

A regionális (kistérségi) gazdaságpolitika lényege, megvalósításának eszközei. TÉRSÉG. = különböző területi egységek (a régió, a megye, a kistérség, stb.) összefoglaló elnevezése, különböző területi egységek általános megnevezésére használt fogalom. RÉGIÓ

dore
Télécharger la présentation

A regionális (kistérségi) gazdaságpolitika lényege, megvalósításának eszközei

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. A regionális (kistérségi) gazdaságpolitika lényege, megvalósításának eszközei

  2. TÉRSÉG = különböző területi egységek (a régió, a megye, a kistérség, stb.) összefoglaló elnevezése, különböző területi egységek általános megnevezésére használt fogalom. RÉGIÓ = az EU-ban (Magyarországon is) egy meghatározott térség (terület) megjelölésére (behatárolására) szolgáló fogalom. Típusai (formái): • tervezési-statisztikai (nagy) régió; • fejlesztési régió; • funkcionális régió.

  3. Kistérség • A települések között létező funkcionális kapcsolatrendszerek összessége alapján behatárolható területi egység; egymással intenzív kapcsolatban lévő, önszerveződő, egymással határos települések összessége. STATISZTIKAI KISTÉRSÉG: statisztikai területi besorolás alapján megjelölt települések összessége, tartósan behatárolt területi egység. ELMARADOTT (KIS)TÉRSÉG: ahol a gazdaság értéktermelő képessége, infrastrukturális fejlettsége és társadalmi mutatói jelentősen kedvezőtlenebbek az országos átlagnál. HÁTRÁNYOS HELYZETŰ (KIS)TÉRSÉG: az elmaradottságot eredményező mutatók egyike (munkanélküliség, infrastruktúra) lényegesen rosszabb az országos átlagnál. HALMOZOTTAN HÁTRÁNYOS (KIS)TÉRSÉG: olyan területet (térséget) jelöl, ahol az elmaradottságot több tényező (társadalmi-gazdasági) együttes hatása eredményezi.

  4. Regionális gazdaságpolitika FŐBB CÉLJAI:(EGYSÉGES EURÓPAI OKMÁNY 130. CIKKELYE ALAPJÁN, 1987) • az egységes régiók közötti eltérések, a megkésett fejlődésből fakadó esélykülönbségek mérséklése; • ennek érdekében összehangolt nemzeti, közösségi gazdaságpolitika és strukturális eszközök kialakítása; • a Regionális Fejlesztési Alap (a Közösség 1975-ben létrehozott területfejlesztési intézménye) feladata, hogy megszüntesse a kirívó regionális aránytalanságokat, segítse elő a fejlődésben elmaradt régiók felzárkóztatását, valamint a depressziós ipari körzetek újraélesztését; • a Közösség különböző pénzügyi forrásainak koordinálása a hatékony regionális politika érdekében.

  5. Regionális (térségi) gazdaságpolitika ALAPVETŐ CÉL: a térség (régió) fenntartható mezőgazdasági fejlődésének biztosítása!!! KIINDULÁSI HELYZET: • ökológiai potenciál (földminőség, klimatikus viszonyok, stb.); • közgazdasági adottságok (piac, infrastruktúra, stb.); • termelési hagyományok (táj-termesztés). INTEGRÁLT (KOMPLEX) FELADATKÖR: • mezőgazdasági termelés; • környezetgazdálkodás; • turisztika; • foglalkoztatás; • szociális feladatok; • infrastruktúra-fejlesztése. MEGVALÓSÍTÁS ESZKÖZRENDSZERE: • vidékfejlesztési politika; • ágazati gazdaságpolitika; • regionális politika.

  6. A regionális fejlesztési politika főbb jellemzői I. • a mennyiségi növekedés uniformizált modelljének alkalmazása; • termelési tényezők mobilitását ösztönző tőkejuttatások; • a regionális források háttérbe szorulása • a természeti erőforrások túlzott kihasználása; • bizonyos munkaerő csoportok túlzott igénybevétele; • regionális erőforrások (pl. föld) jelentőségének csökkenése; • regionális vállalkozói készség csökken; • centrumtérségek egyoldalú fejlesztése; • vállalati funkciók térbeli átrendeződése; • törekvések a régión kívüli termelési tényezők megszerzésére;

  7. A regionális fejlesztési politika főbb jellemzői II. • a regionális problémák áttelepítése a periférikus területekre: • városok terjeszkedése a belső városi megújulás helyett; • környezetvédelem helyett, a környezetszennyező tevékenységek perifériára telepítése; • munkaerő-piac bővítése ingázókkal és vendégmunkásokkal; • az erőforrás-takarékos tevékenységek (termelés, fogyasztás) elhanyagolása; • a nemzetközi források (kölcsönök) szerepének túlértékelése; • gazdasági és politikai döntések centralizálása; • regionális szabályozó és önsegélyező képesség gyengülése.

  8. Régiófejlesztési programok készítésének ismérvei • NUTS II szintek egyértelmű meghatározása; • EU kívánalmainak megfelelő és a Nemzeti Fejlesztési Terv prioritásaival összhangban lévő programok készítése; • a programot elfogadó programozó és monitoring bizottság létrehozása; • a regionális szinten nyújtott támogatásokhoz a régióban társfinanszírozási forrás (állami, magán) biztosítása; • végrehajtó régiófejlesztési (területfejlesztési) intézményrendszer kiépítése; • TÍPUSAI

  9. Finanszírozási program régiónál nagyobb területi egységekre készül Feladatkijelölő program bármilyen területi egységre és/vagy szakterületre készülhet A PROGRAMOK TÍPUSAI

  10. Állami és Közösségi régiópolitika főbb szempontjai • komplex kritériumrendszer alkalmazása a segítségre (támogatásra) szoruló térségek körének meghatározásában; • álláshelyteremtés költségeinek normativizálása; • kohéziót és struktúraváltást erősítő finanszírozási rendszer; • decentralizált és hatékonyabb szervezeti rendszer kiépítése; • metodikailag meghatározott monitoring.

  11. Versenyképesség egységes fogalma „Az a gazdaság (ország, régió, vállalat) versenyképes, amelynek általános fejlettség- és állapotjelzői jók, a gazdaság szereplői ennek tudatában vannak, és a gazdaság nyitottsági foka is elég magas ahhoz, hogy versenyképessége a külgazdasági kapcsolataiban is érvényre jusson” (Török Á., 1999). Főbb jellemzők: • komplex jelleg (minden gazdasági egységre érvényes); • két mérhető kategóriát: a jövedelmet és a foglalkoztatottságot emeli ki; • a nemzetközi versenyben való részvételt veszi figyelembe; • relatíve magas jövedelmet vár el; • a foglalkoztatás magas szintjét feltételezi.

  12. Főbb versenyképességi tényezők • kutatás és technológiai fejlesztés; • kis- és középvállalkozások; • közvetlen külföldi befektetések; • infrastruktúra és humán tőke; • intézmények és társadalmi tőke; • gazdasági szerkezet; • innovációs kultúra és kapacitás; • regionális elérhetőség; • munkaerő felkészültsége; • társadalmi szerkezet; • döntési központok; • környezet minősége; • régió társadalmi kohéziója.

  13. Regionális versenyképességi mutató RVM= régiós GDP /régió lakónépessége. RVM=GDP / foglalkoztatottak X foglalkoztatottak / munkaképeskorúak X munkaképeskorúak / foglalkoztatottak. Munkatermelékenység= GDP / foglalkoztatottak. Foglalkoztatottsági ráta=foglalkoztatottak / munkaképeskorúak Fajlagos Regionális Jövedelem= munkatermelékenység X foglalkoztatottsági ráta

  14. A Regionális versenyképességi mutató alakulásának évenkénti megoszlása

  15. Az országos (nemzeti) régióbeosztás alapkövetelményei • stabilitás; • jól (pontosan) körülhatárolt adatszolgáltatás; • az ország teljes lefedése; • egységes tervezés lehetősége; • 2000. január 1-től az EU fejlesztési programok NUTS 2 szinten valósulnak meg; • közvetlenül érintett szervek: - MEH; - FVM; - KSH.

  16. A 7 régió főbb ismérvei • nem homogének; • felismerhető profillal rendelkeznek; • közelálló fejlettségű megyékből állnak; • természeti-földrajzi adottságaik rokoníthatók; • gazdasági potenciáljuk, fejlesztési szintjük közel azonos; • kezelhető (értelmezhető) fejlesztési koncepciók kidolgozására alkalmasak.

  17. Magyarországi régiók főbb jellemzői • KÖZÉP-MAGYARORSZÁG RÉGIÓ: • legkisebb területű (6 916 km2), ugyanakkor legnépesebb régió; • Budapest-agglomeráció jelentősége; • területileg a legkisebb; • népesség 28%-a; GDP 42%-a; vállalkozások 40%-a; külföldi tőke 66%-a; • 2007-ben Budapest 28-, Pest megye 10%-kal részesedett a magyarországi beruházásokból. Budapest részesedése országosan különösen a pénzügyi tevékenységek (76%) és az ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások (70%), illetve a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás (55%) beruházásaiból kimagasló. • 79 település. • A régió 10,3%-kal részesedik a magyar mezőgazdaság által megtermelt GDP-ből. Az agrárfoglalkoztatottak aránya 1,2% ami országos viszonylatban a legalacsonyabb. Az ágazat népességmegtartó képessége igen gyenge. • A turizmus jelentőségét tekintve Közép-Magyarország a régiók között vezető szerepet játszik, az összes  vendég 36,2%-a a régió szálláshelyein száll meg. • A demográfiai viszonyokra jellemző, hogy rendkívül alacsony és csökkenő tendenciájú születésszámmal párhuzamosan a halálozások száma tartósan magas. • Az elmúlt évtizedben ebben a régióban volt legnagyobb a természetes fogyás (4,6%), • A lakosság korösszetétele kedvezőtlen, az időskorú népesség arányát a gyermeknépesség százalékában kifejező öregedési index a régióban a legmagasabb (98,1%). • A foglalkoztatottsági ráta (60,5%) magasabb és növekvő, a munkanélküliségi ráta csökkenő és alacsonyabb az országos átlagnál (5,3%).

  18. KÖZÉP-DUNÁNTÚL RÉGIÓ: • az egy főre jutó GDP 2007-ben az országos átlag 94%-át, az EU tagállamok 44%-át teszi ki, a régió a külföldi stratégiai befektetések célterületévé vált; • az ország második legnagyobb ipari koncentrációja; • kedvező természeti adottságok (Balaton,Velencei tó); • jelentős bányászat; • A mezőgazdasági termelés hatékonysága a kitűnő adottságok ellenére mérsékelt. A szántóföldi növénytermesztést a gabonafélék (főként a kukorica) túlsúlya jellemzi. A tej-, tojás-, sertés és marhahús-termelése meghaladja az országos átlagot. • A termelők kockázata és problémái közül kiemelendő a termények piacérzékenysége, a termesztés gazdaságossága, a termésingadozás, a hűtött tárolókapacitás és a válogató és csomagoló gépsorok hiánya, valamint a szervezetlen értékesítés. • NYUGAT-DUNÁNTÚL RÉGIÓ: • A Nyugat-dunántúli régió a megtermelt bruttó hazai termék alapján a második legerősebb gazdasággal rendelkező térség (a Közép-magyarországi régiót követően). • Az egy lakosra jutó beruházás a régióban jelentősen meghaladja (28%-kal) az országos átlagot. • jelentős ipari koncentráció; • fejlett mezőgazdaság (szarvasmarha); • nemzetközi-hírű gyógyfürdők; • összekötő szerep Európa felé (Burgenland);

  19. DÉL-DUNÁNTÚL RÉGIÓ: • A régión belüli területi egyenlőtlenségeket jelzi, hogy a régió településhálózata erősen polarizált, amelyre egyrészt a középvárosok hiánya jellemző, másrészt (elsősorban Baranya megyében) kiemelkedően magas az apró- és kisfalvak aránya. • A régió gazdaságát jól jellemzi, hogy az egy főre jutó GDP 2000-ben az országos átlag 74,8%-a volt. • jelentős mészkővagyon; • Paksi atomerőmű; • Balaton déli partja, Mecsek-Villány hegyvidék; • Az agrárgazdaság és az ehhez kapcsolódó élelmiszergazdaság szerepe jelentős (a földterület 61,2%-a mezőgazdaságilag művelt). • A régió jelentős mezőgazdasági kultúrája a szőlő, az erre épülő bortermelés a helyi értékesítésen túl egyben jelentős exportcikk is. A régióban az ország 22 borvidékéből 5 található. • Az ország bortermelésének 14,9%-a a régióban realizálódik, ezen belül a minőségi borok aránya az összesen megtermelt bor mennyiségéhez viszonyítva kiemelkedően magas.

  20. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG RÉGIÓ: • Észak-Magyarországot a kilencvenes években egyértelműen homogenizálta és összekötötte a térség átfogó visszaesése, a széles településkörre kiterjedő ipari depresszió. • Az egy főre jutó GDP az országos átlag 69%-a, amely a régiót a magyar régiók között az utolsó helyre sorolja, és ez messze az európai régiók átlaga alatt van. • Az ország hét tervezési-statisztikai régiója közül az Észak-Magyarország a leginkább munkanélküliséggel sújtott terület. • A munkanélküliségi ráta még mindig 10% felett van. • bányászat-kohászat (krízis-ágazatok); • Tokaj-hegyalja (egyébként a mezőgazdaságnak nem kedvező); • erőmű-hálózat (lignit); • A földterület művelési ágak szerinti megoszlása eltér az országostól: a régiók közül itt a legalacsonyabb a szántó, viszont a legmagasabb a gyep- és erdőterületek aránya. • A régió domborzati viszonyai, a gyepterület nagysága és minősége alapján kedvező feltételeket kínál a szarvasmarha és juhtartásra. Ennek ellenére az állatállomány közel két évtizede csökken és fajlagos mutatóit tekintve messze elmarad az országos átlagtól.

  21. ÉSZAK-ALFÖLD RÉGIÓ: • Jelenleg az Észak-Alföldi Régió Magyarország számos tekintetben legelmaradottabb régiója. • Az agrárium adottságai az országos átlaghoz képest általában jók: a mezőgazdaság 9,1%-kal járul hozzá a GDP értékéhez, amely kétszer nagyobb az országos átlagnál (4,2%). • A mezőgazdasági terület átlagos aranykorona-értéke (15,32 AK) azonban elmarad az országostól (18,15 AK), miközben a régión belül is jelentősek az adottságok közötti különbségek. • További gondot jelent viszont, hogy nem teljes körű az okszerű termőföldhasználat, alig-alig működik hatékony termelési-értékesítési együttműködés a mezőgazdasági termelők, vállalkozások között, s a termelésbiztonság háttere, azaz a hatékony gazdálkodáshoz szükséges fizikai infrastruktúra, a minőségbiztosítás, az agrárinnovációs, valamint a marketing tevékenység többségében nem megfelelő színvonalú. • jelentős élelmiszeripar;

  22. DÉL-ALFÖLD RÉGIÓ: • az ország legnagyobb kiterjedésű térsége; • Az ország mezőgazdasági GDP-jének mintegy 25%-át a Dél-alföldi régióban állítják elő. • A régió nagyobb élelmiszer-előállító és feldolgozó vállalkozásai felkészültek a legszigorúbb élelmiszerbiztonsági követelményeknek való megfelelésre, az élelmiszer biztonsági előírások betartásához szükséges intézményi háttér rendelkezésre áll. • sertésállomány 27%-a; gabona, burgonya, cukorrépa (az ország „éléskamrája”)! • Fő probléma azonban, hogy a Dél-Alföldön megtermelt nyerstermékek nagy része feldolgozatlanul hagyja el a régiót, így a bruttó hozzáadott érték nem itt realizálódik.

  23. SWOT-ELEMZÉS • A SWOT-elemzés egy olyan analitikus eszköz, mely segítségével a szignifikáns belső és külső környezeti tényezőket kategorizálni lehet. belső külső pozitív erősségek lehetőségek negatív gyengeségekveszélyek

  24. A MÓDSZER ELŐNYEI: • A módszer lehetővé teszi egy relevánsabb stratégia elkészítését, mert módszeresen vizsgálja az értékelt program és annak közvetlen környezete között fennálló viszonyokat. • Lehetővé teszi a prioritások, intézkedések egyszerű beazonosítását. • Költségigénye viszonylag alacsony. • Technikailag egyszerű a kivitelezése. • Viszonylag régebb óta alkalmazott, bevált módszer.

  25. KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMET!

More Related