1 / 44

Szentmártoni Szabó Géza Kölcsey 190 esztendős Hymnusa és a magyar nemzeti himnusz

Szentmártoni Szabó Géza Kölcsey 190 esztendős Hymnusa és a magyar nemzeti himnusz. Csillaghegy, 2013. január 23. Fazekas Mihály: Hortobágyi dal „Óh, te áldott Kanahám, Hortobágy mellyéke!” (részlet) Óh, én édes Istenem, adj jó békességet, Fordíts el országunkról döghalált, ínséget,

mada
Télécharger la présentation

Szentmártoni Szabó Géza Kölcsey 190 esztendős Hymnusa és a magyar nemzeti himnusz

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript

  1. Szentmártoni Szabó GézaKölcsey 190 esztendős Hymnusa és a magyar nemzeti himnusz Csillaghegy, 2013. január 23.

  2. Fazekas Mihály: Hortobágyi dal „Óh, te áldott Kanahám, Hortobágy mellyéke!” (részlet) Óh, én édes Istenem, adj jó békességet, Fordíts el országunkról döghalált, ínséget, Hogy ehessük békével zsíros kenyerünket, Áldj meg, uram, teremtőm, jó borral is minket. Csaplárosné, galambom, tölts bort a kupába, A szegény magyar legény hadd igyon búvába! Pajtás! Isten áldjon meg, őrizzen a kártól, Vármegyétől, fiscustól, töröktől, tatártól.

  3. Szenci Molnár Albert: Zsoltárkönyv, Herborn, 1607; Oppenheim, 1612. CXXX. zsoltár, C. M. Te hozzád teljes szívből, Kiáltok szüntelen, Ez siralmas mélységből Hallgass meg, Úr Isten; Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekints meg én igyemet, Mert régen óhajtlak.

  4. Szenci Molnár Albert: A zsoltárkönyv függeléke, Oppenheim, 1612. A CXXX. zsoltár nótájára Dicsírlek, Uram, téged, Hogy ez elmúlt éjjel, Életem megőrizted Hatalmas kezeddel; Setétségnek tőriből, Mely környülvett vala, Ímé, engemet kivől, Óh, mindennek Ura!

  5. Szőnyi Benjámin: Szentek hegedűje, Kolozsvár, 1762. A CXXX. zsoltár nótájára Kapuk emelkedjetek, Kiáltó szó hallik, Ím, jő fejedelmetek Az idő hajnallik; Harmattal rakott feje, Véle sok áldása, Bétölt teljes ideje, Hogy minden test lássa.

  6. Paul Gerhardt (1656) O Haupt voll Blut und Wunden, Voll Schmerz und voller Hohn, O Haupt, zum Spott gebunden Mit einer Dornenkron; O Haupt, sonst schön gezieret Mit höchster Ehr' und Zier, Jetzt aber höchst schimpfieret: Gegrüßet sei'st du mir! Magyarul: 341. „Óh, Krisztusfő, te zúzott”

  7. Hymni in usum studiosae iuventutis in Gymnasio Colocensi apud Scholas Pias, Kalocsa, 1795. Coram te prosternimur O Sancta Trinitas! Ad laudandum ferimur Te simplex Unitas! Consacramus hostiam, Quam instituisti: In Tui memoriam Fieri iussisti. Magyarul: „Ím, arcunkra borulunk”

  8. Kölcsey levele Kazinczyhoz, Pest, 1810. március 9. Debrecenről jut eszembe, hogy az új énekeskönyvet mostanában Péchy Imre úrnál forgattam, 2 hete hogy a Consiliumnak beadatott. A cadentiák valóban jobbak, mint a régiben voltak! Kölcsey levele Döbrentei Gáborhoz, Álmosd, 1815. május 3. A debreceni új énekeskönyvből a múlt nyáron két ívnyi neologismust írtam öszve, pedig még félig sem olvasám vala el. S honnan ezen neologismusok? Honnan éppen ott, hol ezeket leginkább gyűlölik? Felelet: onnan, ahonnan Illyés, Tinódi, s számtalanok a magokéit tették: a nyelv természetéből. Kölcsey levele Kazinczyhoz, Nagykároly, 1815. május 30. Mi tudjuk, hogy nekünk igazunk van, s hogy az van, muatja Illyés, Zrini, Szenczi Molnár, Gyöngyösi István, s még a debreceni énekeskönyv által is a nyelv természete.

  9. Kölcsey Ferenc: Hymnus, a’ Magyar nép’ zivataros századaiból. Cseke. Január 22d. 1823 Isten, áldd meg a’ magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors a’ kit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e’ nép, A’ múltat s jövendőt.

  10. Kölcsey Ferenc naplója. 1833. június 26. (részlet) Ne félj, mond egykor Wesselényi, Isten a magyart, mint választott népét, nem hagyja el. Meg kell vallani: e választott nép semmivel sem jobb, mint ama másik, melyet Isten hosszú türelem után végre széjjelszórt. Azonban csakugyan nyilvánvalók rajtunk az isteni pártfogás jelei; mert anélkül, saját bűneink következésében, már régen el kellett volna süllyednünk. De a hatalmas béketűrése még el nem fogyott.

More Related