1 / 57

Kant, Schleiermacher és Herbart pedagógiája

Kant, Schleiermacher és Herbart pedagógiája. Szülei a pietizmus hívei A königsbergi egyetemen tanul Házitanító, majd magántanár Königsbergben Pedagógiai előadásait, tanítványa Th. Rink lejegyezte és kiadta 1803-ban. Immanuel Kant (1724-1804). Az ember kiteljesedése.

abra-daniel
Télécharger la présentation

Kant, Schleiermacher és Herbart pedagógiája

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript


  1. Kant, Schleiermacher és Herbart pedagógiája

  2. Szülei a pietizmus hívei A königsbergi egyetemen tanul Házitanító, majd magántanár Königsbergben Pedagógiai előadásait, tanítványa Th. Rink lejegyezte és kiadta 1803-ban Immanuel Kant (1724-1804)

  3. Az ember kiteljesedése • „Az ember csakis a nevelés által válhat emberré. Semmi más, mint amivé a nevelés teszi.” • „Talán remélhetjük, hogy a nevelés mindig jobb és jobb lesz, és hogy minden következő nemzedék egy lépéssel közelebb jut az emberiség tökéletesedéséhez, mert az educatio mögött rejlik az emberi tökéletesség nagy titka. [...] Nagyszerű dolog elképzelni, hogy az emberi természet folytonosan jobbítható a neveléssel. Ez egy jövendő, boldog emberi nem reménységét nyújtja nekünk.” • A nevelés célja felemelkedés az igazi erkölcsiség szintjére. • Határozott állásfoglalás felvilágosodás korának eudaimonista pedagógiai rendszereivel. (pl. Rousseau)

  4. Szembefordulva a materiális értékekre irányuló etikákkal, amelyek az egyén erényességét cselekedeteinek eredményével mérik, Kant egy teljességgel formális „érzület-etikát” alkot. • Felfogása szerint semmiféle külső ösztönző erő nem lehetséges, kivéve a tisztán belülről fakadó, érdek nélkül való jóakaratot. • Nem fogad el erkölcsösnek külső motivációt, még azt az örömöt sem, amelyet az egyén jócselekedetei után érez. • Az erkölcsi magaslatokra emelkedett ember cselekedeteit tehát kizárólag a magasrendű értékek által vezérelt kategorikus imperatívusz irányíthatja. • Ez az igazi akaratszabadság Kant szerint. • „Cselekedj úgy, hogy akaratod maximája mindenkor egyúttal általános törvényhozás elvéül szolgáljon.”

  5. Ez az igazi akaratszabadság Kant szerint. • A szabad akarat kérdése tehát így nyer magyarázatot: • A szabadság voltaképpen a „túlnan” transzcendens világához, az intelligíbilisértékek birodalmához kötődik, de azt megelőzi, előfeltételezi, tehát a szabadság transzcendentális kategória.

  6. Az ember morális fejlődésének, öntökéletesedésének három lépcsőfoka bontható ki Kant írásaiból: • empirikus Én • szociális Én • autonóm, morális Én • Ez utóbbi szinten már a kategorikus imperatívusz irányítja az ember cselekedeteit.

  7. „Áthallások” (recepciók?): • Pestalozzi: • Naturstand (természetes állapot) • Gesellschaftlicher Zustand (társadalmi állapot) • Sittlicher Zustand (erkölcsi állapot) • Schneller: • empirikus Éniség • történeti Éniség • tiszta Éniség

  8. Fizikai és praktikus nevelés • Többféle fogalmi rendszer, ezek közül az egyik: • A nevelés lehet „fizikai” és „praktikus”. • A „fizikai nevelés” (Physische Erziehung) az embert mint természeti lényt alakítja, fejleszti. Testre és lélekre egyaránt irányul. • Tehát nemcsak a testi erők fejlesztését érti ezen, hanem a szellemi képzést, sőt az erkölcsi jellem alapjainak lerakását is. • Ugynakkor az ember csak a „praktikus nevelés” (praktische Erziehung) révén válhat az érzékek fölötti, intelligíbilis világ tagjává.

  9. A. A „fizikai nevelés” magában foglalja: • a test gondozását (Wartung und Verpflegung) • a „fegyelmezés”-t(Disziplin) és a • „kiművelés”-t (Kultur), azaz a test és lélek kiművelését, „kultiválását”. • A „kiművelés” önmagában is összetett folyamat: • Egyrészt az ember értelmére irányul: ismeretekkel vértezi fel, készségekkel, „ügyességekkel” látja el. • Másrészt viszont „okosságot” nyújt, olyan képességet, amelynek birtokában az ember betagolódik az őt körülvevõ szûkebb-tágabb szociális körökbe.

  10. Rendkívüli hatást gyakorolt rá Rousseau „Emil”-je. • Amikor pedagógiai előadásaiban a test gondozásáról beszél, teljes mértékben Rousseau nyomdokain halad. • Az anya kötelessége, hogy maga táplálja gyermekét. Kerülni kell a pólyázást, a ringatást, a túl meleg öltözéket – általában a kényeztetést. • Ezek helyett hideg fürdőket és kemény fekhelyet ajánl. • A pólyázás ártalmairól így ír: „Próbáljunk csak meg egyszer egy felnőtt embert bepólyázni, s lássuk, vajon nem fog-e ő is kiabálni, félni, kétségbeesni?” • Elítéli az akkoriban elterjedt „járószalag” (Leitband) és „járókocsi” (Gängelwagen) használatát is. • „Mégiscsak furcsa, hogy a gyermeket meg akarjuk tanítani a járásra, mintha lenne olyan ember, aki e tanítás hiányában nem tudna járni.”

  11. Ezzel szemben viszont nagyon fontos az edzés, a test, az érzékszervek fejlesztése, a gyakorlás. • A gyermeknek természetes lételeme a játék, a természetes keretek között végzett testmozgás. „Sohasem fogtok valakiből derék férfit nevelni, aki elõbb nem volt vásott kölyök. Egy vidám legénykéből hamarabb lehet becsületes embert faragni, mint egy koravén, okoskodó ifjoncból.” • A fegyelmezés a gyermek ösztönös vadságát fékezi, megtanítja állati lényének legyőzésére. • Kant elveti a fegyelmezés drasztikus elemeit, a rabszolgákhoz méltó fenyítést. • A testi kultúráról, a test kiműveléséről szólva az érzékszervek és az akaratlagos mozgások fejlesztését szorgalmazza.

  12. A lélek fizikai kultúrája két úton: szabad és skolasztikus módon mehet végbe. • Az előbbi a játékos tevékenységet, az utóbbi a munkát jelenti. • Nem lehet a gyermeknek mindent játékosan megtanítani – bírálja a filantropistákat Kant. • „A legnagyobb mértékben fontos, hogy a gyerek megtanuljon dolgozni.” Az iskola sokat segíthet a munkára való hajlam kibontakoztatásában. • Ki kell művelni a szellemi erőket: az emlékezetet, a képzelőerőt stb. • De el kell sajátítani a civilizáció viszonyrendszerének ismeretét, az emberekkel való bánni tudás képességét, „okosságát” is.

  13. B. Praktikus nevelés • Csak ennek révén válhat képessé arra, hogy alávesse cselekedeteit a már belülről átélt, önként vállalt erkölcsi törvények (kategorikus imperatívuszok) irányító szavának. • Itt már nem kényszerűségből vállalt engedelmességről van szó! • A bensővé vált erkölcsi törvény racionális úton szabályozza magatartásunkat, nem hagy teret a vívódásnak, a kételynek, az érzelmek hullámzásából fakadó elbizonytalanodásnak.

  14. Kant filozófiája az emberi gondolkodás egyik csúcspontja. • Filozófiai-etikai rendszerére alapozott önálló pedagógiai szisztémát ugyan nem alkotott, neveléssel, oktatással kapcsolatos gondolatai mégis termékenyítőleg hatottak az európai pedagógiára, elősegítették tudománnyá fejlődését. • Pedagógiai előadásai 1868-ban Pesten magyar nyelven is napvilágot láttak. • A fordító, id. Mándy Péter, a mű címe: „Kant Immánuel pedagógiája avagy nevelésről írott könyve”.

  15. Breslau, protestáns család gyermeke Pietisták herrenhuti közösségének iskolája Teológiai, filozófiai tanulmányok: Halle Kant, Fichte, Schlegel hatása, Berlinben lelkész Egyetemi professzúra: Halle, Berlin Ernst Daniel Schleiermacher (1768–1834)

  16. Teológiája • A német romantikus idealista filozófiában gyökerezik. nyúl vissza. • Az Univerzumban, a világistenségben valósul meg a természetnek és értelemnek, a reálisnak és az ideálisnak abszolút, megbonthatatlan egysége. • Ehhez az abszolút egységhez a gondolkodás nem képes felemelkedni, ezért nem lehetséges semmiféle racionális alapokon nyugvó teológia. • Ezzel elveti a kinyilatkoztatáson alapuló dogmarendszert, sőt a kanti etikára alapozott vallástant is. • A vallást az érzelmek birodalmába sorolja: nem más, mint a világmindenségtől való abszolút függés átérzése, tehát jogosult minden vallás, amely kielégíti az embernek ezt az érzelmi igényét.

  17. Schleiermacher az Istenség fogalma helyett leginkább az Universum vagy az Absolutum kifejezést használta – ezen kortársai közül sokan megbotránkoztak. • Isten személyiséggel való felruházását nem tartotta fontosnak, hiszen ő fellelhető a világ minden pontján: a természetben éppúgy, mint az emberben. • Sajátosan pánteisztikus fölfogás ez, ami Schleiermacher teológiájában a luteránus pietizmus érzelemközpontú vallásosságával ötvöződik.

  18. Pedagógiája • Előadások a berlini egyetemen (1813/3, 1820/1 és 1826), nyomtatásban csak halála után jelentetik meg. • A pedagógia alapja, a nevelés próbaköve az etika. • A fiatalság nevelése az idősebb generációk erkölcsi kötelessége. • Kérdései: Mikor kell elkezdeni a nevelést? Meddig van létjogosultsága? • Válaszai: A fejlesztés attól kezdve lehetséges, ahogy az élet az anyaméhben megrezdül. • A nevelés végpontját pedig az emberi élet végéig tolja ki: a pedagógiai hatás élethosszig tartó folyamat. (Ld.: Comenius)

  19. Erkölcstelennek tartja az erőszakra alapozó nevelői eljárásokat, a nevelői önkényt, amely a gyereket kiszolgáltatott passzív “követőnek” (Anhang) tekinti. • Schleiermacher etikája nem rigorózus. • Az etikai törvény és a természeti törvény kibékítésére törekszik. • Erkölcsös az a cselekedet, amely megfelel az eszes akarat természeti törvényének. • A társadalom szempontját, a morális közmegegyezést is figyelembe veszi: „A nevelés akkor jó és erkölcsös, ha megfelel a társadalom erkölcsi álláspontjának.”

  20. Pedagógiájában az egyén és a társadalom szempontjának összeegyeztetésére törekszik: „A pedagógiai tevékenység kettős irányultságú: egyrészt kibontakoztatja a gyermek természetes hajlamait, másrészt pedig bevezeti, beleneveli a társadalom erkölcsi életébe.” • A nevelés „végpontjainak” azokat a szűkebb-tágabb társas-közösségeket nevezi, amelyekbe a gyermek beleszületik, amelyek számára nevelni kell. • Ezek az egymásra rétegződő társas-közösségek Schleiermacher szerint az állam, az egyház, a szabad társas érintkezés (magánélet), valamint a tudás és a nyelv nemzeti közössége.

  21. „A nevelés belehelyezi az embert a világba, amennyiben a világot az emberbe helyezi, és az ember által alakíttatja a világot, amennyiben az embert a világ által alakíttatja.” • A nevelési gyakorlat két összetevőjét különíti el: az univerzális és az individuális nevelést. • Az előbbi a népfajra jellemző általános sajátosságokat bontja ki az egyénben, az utóbbi pedig az individuális adottságok, „személyes sajátosságok” minél teljesebb kifejlesztésére szolgál.

  22. A nevelés eszközei terén az ellenhatás: a növendékben fellelhető rossz irányultságok leküzdése; illetve a támogatás: az erkölcsi jó eszméjével megegyező adottságok kibontakoztatása. • A nevelés három szakaszát különbözteti meg: • 1. előkészítő (propedeutikus) szakasz – kizárólag a család körébe tartozik; • 2. nyilvános szakasz – iskolai közösséget igényel; • 3. életpályára felkészítő szakasz – feladata a szakképzés, illetve – egyetemi oktatás esetén – az önálló kutatásra való felkészítés. • „Tanítványa” és követője: Schneller István (1847-1939)

  23. Pestalozzi hatása Yverdonban: 1808-0810 Egyetemi tanulmányok: Göttingen, Berlin: természettudományok, végső magyarázó törvények keresése. Berlini Ásványtani Múzeum: kristályok vizsgálata. Gyermeknevelő intézet Keilauban (Általános Német Nevelőintézet). Fő műve: Embernevelés (1826) Intézetalapítás: Svájc, majd Friedrich Fröbel (1782–1852)

  24. Blankenburg – az első „gyermekkert” (Allgemeine Deutsche Kindergarten). • A porosz hatóságok 1851-ben betiltják a gyermekkerteket. • Vád: szocialista és ateista szellemet terjesztenek. • Fröbel már nem érhette meg gyermekkertjei tilalmának feloldását 1860-ban. • Ettől fogva a fröbelizmus széles körben terjedt: német nyelvterületeken kívül elsősorban Magyarországon, de hatása érzékelhető az Amerikai Egyesült Államokban is.

  25. Míg az óvodapedagógia másik nagy klasszikusa, az angol Samuel Wilderspin(1792–1866) óvodáiban a gyerekek tömegeit oktatta-tanította,addig Fröbel a játékos foglalkozások és a következetes beszédfejlesztés híve volt. • A játék szerinte a kisgyermek „legtisztább szellemi alkotása”. • Műveiben rávilágított a gyermeki játék nevelő-képző szerepére. • Eszménye a csöndesen, játékszereivel elmélyülten egymagában játszó, jólnevelt kisgyermek.

  26. Pedagógiájában játékos foglalkozások és eszközök egész rendszerét dolgozta ki. • Eszközei – az ún. „adományok” – a következők: • – a hat különböző színű textílliából készült labda • – a golyó, a kocka és a henger, • – a nyolc egyenlő részre osztott kocka, • – a nyolc hasábra osztott kocka, • – a 27 egyenlő részre osztott kocka, • – a 27 hasábra osztott kocka. • Az adományok célja a szín- és térérzék fejlesztése, a tárgyak különböző alakjainak bemutatása, az egész és az alkotórészek fogalmának megtanítása. • Más tevékenysége: például pálcikakirakás, hálórajz, különféle papírmunkák stb.

  27. Gondolkodásmódjára hat a német romantika eszmevilága. • Újjászületés-igény, vágyódás az emberiség „tavasza” iránt – „gyermekkert”. • Kidolgozza a német romantikus pedagógia átfogó koncepcióját. • – Az egyes emberben az egész emberiség rejtőzik „… in jedem Menschen, als Glied der Menschheit und Kind Gottes, liegt und ist die ganze Menschheit… dargestellt.” • Az egyes emberben szunnyadó isteni felfedezése: „Freier Darstellung des in ihm wirkenden Göttlichen”. • Rousseau-val együtt vallja, hogy az ember eredendően jó.

  28. A rossz abból keletkezik, ha megbomlik az egyensúly ember és természet között. • Radikálisan új gondolat: a gyermeki és ifjúkori hibák elkerülése érdekében a nevelőnek az emberben rejlő jó forrásait kell feltárnia. • Az előíró jellegű, beavatkozásra építő nevelés gátlóan, zavaróan hat a gyermeki fejlődés isteni törvények által meghatározott folyamatára. • A fejlődés visszatérés az ősi egészlegességhez. • Átveszi Herder rekapitulációs elméletét.

  29. Minden egyes fokozat sajátos önértékkel rendelkezik, nincs minőségi különbség a fejlődés egyes fokozatai között! • A korai gyermekkor fokozatát Fröbel különös figyelemben részesíti, számára a „legkorábbi a legfontosabb”. • A kisgyermek ekkor még az eredendő egység isteni teremtőerejét birtokolja, s ez az erő később alábbhagy. • A fejlődés ugyanis nemcsak gyarapodás, hanem veszteség is: • „Az egységesítő, éltető erő csökken, a kifelé ható, extenzív, kiterjeszkedést elősegítő erő növekszik.” • Csökken a beleélő-képesség, a képzelőerő.

  30. A gyermekkor metafizikája. • Az abszolút kezdet megtestesülése, az eredeti isteni teremtőerő emberi formában való megjelenése. • Messianisztikus hevület: „Gyermek! – már ez a szó is felemelően hat az emberre és boldoggá teszi, mint ahogy egy egészséges gyermek megpillantása boldogsággal tölt el mindenkit, és ahogyan a »tiszta gyermek« fogalma reménységet ébreszt bennünk.”

  31. A gyermek az elveszett paradicsom megtestesítője. • „Első mosolyában a környezetével való mélyreható, harmonikus egység fejeződik ki.” • A gyermeki alkotófolyamat három dologban nyilvánul meg: a beszédben, a játékban és a képzeletben. • A játék mint az önmagunkra találás, a „hazatérés” (Beheimatung) eszköze. • A nevelő legyen „játékvezető”, de engedje, hogy a gyermek is válhasson az ő vezetőjévé. • Az újkori ember metafizikai otthontalanságára gyógyírt jelenthet a gyermek.

  32. „Halottak vagyunk, minden halott, ami körülvesz bennünket, üresen kong minden tudásunk, üresek vagyunk gyermekeink számára, majdnem minden amit kimondunk kong az ürességtől, tartalmatlan, élettelen…” • „Siessünk! Engedjük magunkat eljutni gyemekeinkhez! Engedjük, hogy megtöltsenek bennünket élettel! Éljünk velük, és engedjük, hogy velünk éljenek. … Tanuljunk gyermekeinktől … Éljünk a gyermekeinknek: így hoznak ők számunkra békét és boldogságot. („Laßt uns unseren Kindern leben…”) • A család mint érzelmi közösség apoteózisa. • A családi élet: menny a földön! • Kindergarten: ideális állapot, amely a gyermekek harmonikus családi körben zajló életét jelenti. • A nevelés lehet – végső soron – a felnőtt nevelése a gyermek által. A generációs lánc megfordítása.

  33. Előkelő családból származott, édesapja jogtanácsos volt Oldenburgban. Gyermekkorában magánoktatásban részesült: latin, görög, történelem, földrajz, zene tánc. Jogot tanul a jenai egyetemen. Három évig Bernben magántanítóskodott egy magasrangú városi hivatalnok családjában, akinek három fiát tanította. Ez idő alatt bontakoztak ki pedagógiai rendszerének körvonalai. Johann Friedrich Herbart (1776–1841)

  34. Pestalozzit ismeglátogatta Burgdorfban. • 1800-ban felhagyott a tanítással, és Brémába költözött: egyetemi karrierjére készült. • Akadémiai pályafutása 1802-ben kezdődött a Göttingenben. • Ez az egyetem igazi szellemi centrumnak számított: rektora az akkor már 73 esztendős, híres neohumanista filológus Christian Gottlob Heyne volt, a pedagógia professzora pedig Johann Heinrich Feder, az „Új Emil” (1769-1771) című könyv szerzője.

  35. A tanárok gyakorlati képzését már 1763 óta egy pedagógiai szeminárium szolgálta, amelyet Heyne vezetett, s melynek kimondott célja a „vidéki iskolák megfelelő tanár egyéniségekkel való ellátása” volt. • Az egyetem fénykorát élte: külföldi hallgatók egész seregét vonzotta Lisszabontól Moszkváig. • Herbart itt szerzett doktorátust, majd ugyanitt magántanárként oktatott. • Itt jelent meg 1806-ban első nagyjelentőségű pedagógiai tanulmánya, az „Általános Pedagógia” (Allgemeine Pädagogik aus dem Zwecke der Erziehung abgeleitet). • 1809-ben kinevezték a königsbergi egyetemre a filozófia és pedagógia professzorának, ugyanoda, ahol egykor Kant is tanított.

  36. A pedagógiai szemináriummal párhuzamosan itt a gyakorlóiskola („Didaktikai Intézet”) munkáját is irányította. • Ebben az intézetben házi nevelők és leendő gimnáziumi tanárok felkészítésével foglalkozott. • Huszonnégy évig dolgozott itt, majd 1833-ban visszatért Göttingenbe, ahol még nyolc évet tanított. • Itt tette közzé 1835-ben a „Pedagógiai előadások vázlata” (Umriß pädagogi­scher Vorlesungen) című művét. • Hatvanöt éves korában halt meg, 1841-ben.

  37. Pedagógiai rendszerének filozófiai alapjai • Herbart személyes életvezetését a tradicionális (mondhatni „aszkétikus”) erkölcsi értékek feltétlen tiszteletben tartása jellemezte. • Kortársai szerint ő maga volt a „kategorikus imperatívusz” megszemélyesítője. • Ez a szigorú életvezetés tükröződik neveléssel kapcsolatos felfogásán is. • A pedagógiának szilárd filozófiai alapvetést adott, s neveléstani gondolatait egy összefüggő, koherens rendszer keretei között fejtette ki. • „A nevelés legfontosabb célja a moralitásban … az erkölcsi karakter erejében keresendő.”

  38. Az erkölcsi ítélet lényegét tekintve azonos az esztétikai ítélettel. • Az etikai „tetszés”, az erkölcsösség akkor jön létre, ha akaratunk és cselekvésünk összhangban van az erkölcsi eszmékkel. • Öt ilyen erkölcsi eszmét, értéket különböztet meg: • 1. Ha akaratunk összhangban van erkölcsi belátásunkkal, akkor a belső szabadság eszméje valósul meg; • 2. Ha akaratunk olyan erős, hogy állandóan következetesen tudunk cselekedni, akkor a tökéletesség eszméje realizálódik; • 3. Ha – mintegy kilépve önmagunkból – mások érdekeit is figyelembe vesszük, akkor a jóakarateszméje jön létre; • 4. Ha több, egymással összeütköző érdek, akarat között jön létre megegyezés, akkor ajogeszméje keletkezik; • 5. Ha pedig a jó, illetve rossz cselekedet megfelelő jutalmazásban, illetve elmarasztalásban részesül, akkor a méltányosság eszméje érvényesül.

  39. A lélektani háttér • A létező világ két nagy területre osztható 1. a „reálé”-k világa és 2. a jelenségek világa. • A reálé szellemi természetű, oszthatatlan változatlan lényeg, kvalitatív atom. • A reálék mechanikus mozgást végeznek, harcolnak egymással, összekapcsolódnak, de lényegükben változatlanok maradnak. • A lélek is egy reálé. A lelki élet is reálék vonzása, taszítása, harca és összekapcsolódása. • A lelki jelenségek közül a képzetet tartja alapvetőnek. A képzet a lélek önfenntartási aktusa.

  40. Herbart használja először a tudatküszöb és tudatmező fogalmakat. • Ha egy képzet lekerül a tudatmezőről a tudatküszöb alá, felejtésről beszélünk. • A képzetek „önfenntartási” késztetésük miatt vissza szeretnének kerülni a tudatmezőre, ha ez megtörténik, akkor következik be a reprodukció. • Az átmenetileg tudatküszöb alá szoruló képzetek tehát törekvésként, kívánságként jelenhetnek meg a lelki életben. • Ha a törekvés akadályokkal szemben érvényesül, s a megvalósulás képzete csatlakozik hozzá, akkor beszélhetünk akaratról. • Figyelem akkor keletkezik, ha a régi képzetek az újak felé fordulnak, s hajlandóak befogadni azokat. Lelki tevékenység az érdeklődés is. Herbart oktatáselméletében nagy súlyt fektet a sokoldalú érdeklődés kialakítására.

  41. Herbart – az értelem működésén túl – az érzelmi életet és az akarat megnyilvánulásait is a képzetek mozgására vezeti vissza. • Lélektanát ezért intellektualisztikus pszichológiának nevezik. • Emellett a dialektikától távol álló, mechanisztikius jelző is illik erre a lélektanra: a lelki életet a képzetek mechanikus mozgásával magyarázza. • „A lélek egy képzetekből felépített gép.” • Asszociációs lélektan.

  42. A nevelés tudománya • A nevelés célja Herbart szerint az erkölcsös magatartás kialakítása, az erkölcsi eszmék megvalósítása. • Így válhat a növendék teljes emberré, nem pedig a konkrét hivatásra, szakmára való előkészítés útján. • A cél tehát az etikus ember, olyan erkölcsös ember, aki a praktikus polgári erények birtokában jól megtalálja helyét a társadalomban.

  43. A nevelhetőség körét nem szűkíti le: minden gyermekben kialakíthatók az erkölcsi eszmék. • De csak akkor, ha céltudatos és tervszerű, szervezett nevelő hatások érik. • A nevelésnek három egymásba fonódó szakaszát (fő fogalom, Hauptbegriff) különíti el: • – a kormányzást (Regierung), • – az oktatást (Unterricht) és • – a vezetést (Zucht).

  44. I. A „Kormányzás”(Regierung) célja a gyermekre jellemző féktelenség, heveskedés (Ungestüm) megtörése, a voltaképpeni nevelés feltételeinek megteremtése. • „Erkölcsi akarat nélkül születik a gyermek e világra, híjával minden magasrendű etikai viszonyulásra való képességnek.” • A szülők dolga, hogy ezeket a magasrendű morális értékeket fokozatosan megismertessék vele. • Ha az erkölcsi nevelés nem kezdődik el, akkor a gyermek lelkében az igazi erkölcsi akarat helyett – amely morális döntésekre képessé tenné – csak a vad heveskedés és a durva vágyak gyökereznek meg. • Ezek megakadályozzák a gyermek lelkében a rend kialakulását, így kétségessé teszik a szülő és a nevelő későbbi pedagógiai erőfeszítéseinek sikerét is.

  45. Herbart a nevelés következetes alkalmazásával rendet kíván teremteni a gyermek lelkében. • Pedagógiája a jövőre irányul: Kanttal együtt vallja, hogy a nevelés teszi az embert igazán emberré. • A gyermektől engedelmességet követel, de cserébe felajánlja az erkölcsi tökéletességet, azt az etikai magaslatot, amely csak az ember mint magasrendű értékekkel bíró teremtmény sajátja jegye. • A kormányzás legfontosabb eszközei a határozott célok felé haladó állandó foglalkoztatás, az állandó felügyelet, parancsok és tilalmak, a szabadságmegvonás és legvégső esetben a testi büntetés. • „Nem árt a gyermeknek, ha visszaemlékezik arra, hogy kiskorában egyszer megvesszőzték.”

  46. Az élelem megvonását, és a karcert (sötét szobába zárás) is megengedhetőnek tartja. • A gyerekkel való beszéd a kormányzás szakaszában „hideg, rövid és száraz” mondatokban történik. • A kemény eszközöknél többre becsüli a tekintély és a szeretet hatalmát, de itt is óvatosságra int: „a szeretetnek csak akkor van értéke, ha a szükséges szigorral párosul”. • Mindazonáltal Herbart feltétlenül tiszteli a gyermeket.

  47. A pedagógust óva inti a felelőtlen kísérletezéstől: „Mindenféle pedagógiai kísérlet fogyatékossága, fiaskója a növendék felnőttkori hibáiban érhető tetten.” • Félti a gyermek lelkét a tapintatlan pedagógus minden-áron-nevelő törekvéseitől: „van a gyermek lelkének mélyén egy szeglet, amelybe nem hatoljatok be, … amelyben az ifjú magának él … remél, terveket sző, amelyeket az első alkalommal valóra kíván váltani, s amelyek ha megvalósulnak, úgy fejlesztik karakterét, ahogyan ti nem tudtátok azt alakítani”.

  48. A nevelői kényszer kérdésében köztes helyet foglal el Rousseau és Kant között. • Egyfelől Rousseau-hoz kötődik, amikor elítéli a gyakori testi büntetést. • Másfelől viszont Kanttal ért egyet, amikor azt fogalmazza meg, hogy az erkölcsi érettségre, akaratszabadságra nevelés elképzelhetetlen kényszer nélkül. • A Herbartot ért támadások nagy része a szigorú alá-fölérendeltségen alapuló tekintélyelvű pedagógiai alapállásra. • Képletesen szólva Herbart nem akar „lehajolni” a gyermekhez, nem akarja beleélni magát a gyermek lelkivilágába. • Követendő felnőtt mintát nyújt ehelyett: „Olyan férfiakat mutassatok a fiúknak, amilyenné egyszer ők is válni szeretnétek.”

  49. II. Az oktatás(Unterricht)már a jövőre, az erkölcsi fejlődésre irányul. • A gyermekek képzetállományának gyarapítása, funkcióképességének növelése ugyanis nemcsak az elsajátított ismeretek mennyiségét növeli, a tudást gazdagítja, hanem akaratát, jellemét, erkölcsiségét is fejleszti. • Herbart vezette be a pedagógiába a „nevelő-oktatás” fogalmát. „Az igazi nevelés legfőbb eszköze az oktatás a legtágabb értelemben” – hangoztatja.

  50. Az oktatás középponti problémája a gyermek érdeklődése. • Érdeklődés nélkül nem lehet a tanítási anyagot megfelelően elsajátíttatni, éppen ezért az érdeklődés az oktatás legfőbb eszköze, mindemellett eredménye is, mivel akkor is megmarad, amikor a konkrét tananyag már kihullott az emlékezetből. • Sokoldalú, kiegyensúlyozott érdeklődés kialakítása a cél.

More Related