MŰVÉSZETPSZICHOLÓGIA 2004. nov. 5.

1. MŰVÉSZETPSZICHOLÓGIA 2004. nov. 5. 1. A pszichoanalízis három fázisa Norman Holland: A pszichoanalízis három fázisa: In: MI 331-342 2. Szürrealizmus és pszichoanalízis Mérei Ferenc: Szürrealizmus és mélylélektan: In: „vett a fűvektől édes illatot. Művészetpszichológia. [MMP] Múzsák, Bp.1986. 9-32. André Breton: Szürrealista kiáltvány. In: Szürrealizmus. Gondolat, Bp. 1968. 3. Az együttes élmény Mérei Ferenc: Az együttes élmény. Officina, Bp. 1947. Legújabb kiadása: Társ és csoport. Tanulmányok a genetikus szociálpszichológia körébôl. Akadémiai Kiadó, Bp. 1989. 29-55. old. 4. Az utalás lélektana, szimbólum és utalás Mérei: A pszichológiai labirintus. Fondorlatok és kerülőutak a lelki életben. Magyar Pszichiátriai Társaság - Pszichoteam, Bp. 1989 Mérei: Lélektani napló IV. köt. Bp., Osiris, 1998. 2. kiad. Mérei: Bevezetés az irodalompszichológiába In: MMP 53-70, Három Örkény-novella In: MMP 145-162. Filmszemiotikai jelenségek pszichológiai elemzése In: MMP 163-218. 5. Azonosítás és implikált pszichológiai tudás az irodalomban Mérei: Azonosítás és szerepcsere az Arabs szürkében. In: MMP 82-91. 6. A kísérteties. Kosztolányi és Kafka. Sigmund Freud: A kísérteties. In: PI 65-82. Mérei:Franz Kafka. In: MMP 98-117. Erich Fromm: Franz Kafka. In: PI 159-166. 7. Az informális stratégiája. Mérei: Deviancia és reménység. In: MMP 71-81.

2. Az irodalmi interpretáció és a pszichoanalízis három fázisa (Norman Holland) I. • a tudattalan pszichológiája (korai Freud, 1920 előtt) • látens és manifeszt tartalmak, ezek különféle megjelenési formái: álmok, neurotikus tünetek, viccek, felejtés, elszólások stb. A tudatos és a tudattalan polaritása. Alapfogalmak: Ödipusz-komplexus, libidó, orális, anális, fallikus fázis, • Irodalomelméletben: a látens tartalmak kutatása, univerzális, rögzített szimbólum-szótár” alkalmazása. A mű „holt szöveg”, külsődleges a befogadóhoz képest.

3. Az irodalmi interpretáció és a pszichoanalízis három fázisa (Norman Holland) II. • Az én pszichológiája (Freud 1920 után, Tömegpszichológia,. Én és ösztön-én, Túl az örömelven; Anna Freud: Az én és az elhárító mechanizmusok) • A felettes-én, az én és az ösztön-én fogalmának bevezetése. Polaritás az én és a nem-én között. Az én funkciója alapvetően szintetizáló jellegű közvetít a külső valóság és egy belső, tudattalan pszichikus struktúra között. Itt a „tudattalan” nem főnév, hanem melléknév.Az első fázisban a terápia a tudattalant próbálja tudatossá tenni, a második fázidsbanaz én kiterjesztésére irányul. Freud: „ahol ösztön-én volt, oda az énnek kell kerülnie”. • Irodalomelméletben: azokat az én-stratégiákat kell megkeresnie, amelyek testet öltenek az irodalmi mű nyelvezetében. De a műről ebben a szakaszban még mindig mint külső létezőről beszélnek.

4. Az irodalmi interpretáció és a pszichoanalízis három fázisa (Norman Holland) III. • a self (identitás) pszichológiája (Freud 1930 után, Rossz közérzet a kultúrában ) • intrapszichikus modell helyett interpszichikus modell, amely magába foglalja mind az ént, mind pedig annak környezetét. „Eredetileg az én tartalmaz mindent, később választja le a külvilágot magáról”. • Ferenczi: a valóságérzés fejlődésfokai, „nyelvzavar” • Erikson: az identitás pszichoszociális modellje • Lacan: tükörfázis, a „Másik” fogalma • Melenie Klein, Winnicott: tárgykapcsolat, „átmeneti tér” • Identitás: saját egészlegességünk átélése. Ricoeur: „idem” és „ipse” azonosság, „narratív igazság” • Irodalomelméletben: a mű és az olvasó személyes, interszubjektív viszonya, a mű mint saját identitás-témáink megszólaltatója.

5. Mérei Ferenc életrajza • A pályaválasztás lélektana (Bp., 1942); A gyermek világnézete (Bp., 1945); Az együttes élmény (Bp., 1947); A Rorschach-táblák felszólító jellege (Bp., 1947); Gyermektanulmány (Új Nevelés Könyvtára, 1948); Rorschach próba I-V. kötet (OIE, Vademecum-sorozat, 1966); A pár és a csoport (Pszich. Tanulmányok, Bp., 1967); Gyermeklélektan (társszerző: V. Binét Ágnes, Bp., 1930); Ablak-Zsiráf. Képes gyermeklexikon (Binét Ágnessel, Bp., 1971); Klinikai pszichodiagnosztikai módszerek (társszerző Szakács Ferenc, Bp., 1974); A klinikai pszichológia gyakorlata (társszerző Szakács Ferenc, Bp., 1974); Szociálpszichológiai vizsgálatok az iskolában (Bp., 1974); Adalékok egy társas szempontú gyermeklélektanhoz (Bp., 1985-1986); Lélektani napló (1-4. 2. bőv. kiad., Bp., 1985-1986); „…Vett a füvektől édes illatot” (Művészetpszichológia, Bp., 1986).– Irod. M. F. tudományos munkái (készítette Mérei Vera, Erdélyi Ildikó, Pszichológia, 1987. 11. sz.); Bagdy Emőke: Beszélgetés a 75 éves M. F.-cel (Magy. Pszich. Szle, 1985. 3. sz.); Epizódok M. F. tanár úr életéből (Video-interjú, rendező-riporter Forgách Péter, 1984-1986; megjelent: Filmvilág, 1988. 8. sz.); Hernádi Miklós: Elköszönés M. F.-től (Élet és Irod., 1986. 10. sz.); Illyés Sándor: M. F. (Magy. Tudomány, 1986. 11. sz.); Sarkadi László: M. F. (Kritika, 1986. 4. sz.); M.-Mák párizsi évei (közreadja Bajomi Lázár Endre, Kritika, 1986. 11. sz.); Tóth György: Emlékezés M. F.-re (Gyógypedagógia Szle, 1986. 2. sz.); Szakács Ferenc: M. F. (Ideggyógyászati Szle, 1987. 1. sz.); Ember Mária: A tanár úr álmai (Élet és Irod., 1989. 48. sz.); Konrád György: Emlékezés M. F. emberkutatóra (Élet és Irod., 1989. 52. sz.); Erős Ferenc: M. fényben és árnyékban (Buksz, 1990. 2. sz.); Muhi Klára: „A képek mögött a gének” (Filmkultúra, 1990. 1. sz.); Balassa Péter: M. F. műelemzéseiről (Magy. Hírlap, 1990. jan. 6.). (Magyar Életrajzi Lexikon) • Mérei Ferenc(Bp., 1909. nov. 24. – Bp., 1986. febr. 23.): pszichológus, a pszichológiai tudományok doktora (1982), Kossuth-díjas (1949). Középiskolái elvégzése után 1928-34-ig Párizsban a Sorbonne-on H. Wallon tanítványa volt. Két oklevelet szerzett: a Pályaválasztási Tanácsadó Főiskola (Institut National ďOrientation Professionnelle) oklevelét 1933-ban, bölcsészkari tanári oklevelet filozófia, szociológia, pszichológia és pedagógia szaktárgyakból 1934-ben. Hazatérése után 1934-38-ig az Áll. Gyermeklélektani Intézet fizetés nélküli pszichológusa. 1938-40-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főisk.-n Szondi Lipót Kórtani és Gyógytani Laboratóriumában az egyik kutatási részleget vezette, ugyancsak fizetés nélkül. Ennek megszűnte után 1941-42-ig a Patronázs Egyesület ambulanciáján György Júlia mellett dolgozott. Ezekben az években a nyelvtanítás és a pszichodiagnosztikai tanfolyamok (Rorschach, Szondi) biztosították megélhetését. A háború alatt munkaszolgálatos volt a keleti fronton. 1944-ben átszökött, és a Vörös Hadsereg századosaként, valamint az Új Szó munkatársaként tért haza. 1945-1948-ig a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője, a Pedagógiai Főiskola és az Eötvös Kollégium tanára, a NÉKOSZ központi szemináriumának vezetője, ill. 1948-ban a Kollégiumi Tanács elnöke. 1949-50-ig az Országos Neveléslélektani Intézet főigazgatója. 1950-ben a pedológia ellen hozott párthatározat alapján elbocsátották és kizárták az MDP-ből, amelynek 1927-től (illegális Kommunista Párt) tagja volt. Ettől kezdve 1956-ig állástalan, fordításokból élt, 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia és a pártszervek rehabilitálták, majd kiemelt tudósként 1957-ben kinevezték az MTA Lélektani Intézetébe. 1956. okt. 25-én az ELTE bölcsészkarán megalakult Egy.-i Forradalmi Diákbizottság egyik vezetője. 1958. okt.-ban szervezkedés miatt 10 évi börtönre ítélték. 1963. márc.-ban amnesztiában részesült. 1964. febr.-tól az Orsz. Ideg- és Elmegyógyászati Intézet (OIE) vezető pszichológusa. 1976-ban történt nyugdíjazásáig a Pszichodiagnosztikai, ill. a Klinikai Pszichológiai Laboratórium vezetője. Nyugdíjazása után tanítványaival pszichodráma műhelymunkát végzett, valamint részt vett az MTA Irodalomtudományi Intézetének szociálpszichológiai értékorientációs novellaelemzési vizsgálataiban. 1978-ban az MTA irodalompszichológiai munkabizottságának elnöke, 1982-ben az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegy.) bölcsészkarán irodalompszichológiai speciálkollégiumot vezett. 1984-ben megkapta a Magyar Pszichológiai Társaság Ranschburg-emlékérmét. – F. m. A gombozó gyermek (Kalocsa, 1937);

6. Mérei forrásai: Szondi Lipót, Hermann Imre, Henri Wallon, Jacob Moreno, Jean Piaget, Kurt Lewin

7. A pályaválasztás lélektana (1942)

8. Bálint Endre rajza – Mérei és a „Törzs”

9. Mérei Ferenc fontosabb művei művészetpszich. vonatkozásban I. Az együttes élmény. Bp., Officina, 1947 Gyermektanulmány. Bp., Egyet. Ny., 1948 „...vett a füvektől édes illatot”. Művészetpszichológia Bp., Művelődéskutató Intézet, Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986 A pszichológiai labirintus. Fondorlatok és kerülőutak a lelki életben. Szerk.: Bagdy Emőke Bp., Magyar Pszichiátriai Társaság, Pszichoteam, 1989 Freud fényében és árnyékában. Szerk.: Gerő Zsuzsa. Bp., Interart, 1989 Lélektani napló. [1984] Bp., Osiris, 1998. 2. kiad. Közösségek rejtett hálózata. Szociometriai értelmezés [1971]. Bp., Osiris, 2001. 3. kiad. Társaskapcsolataink a manifeszt álomtartalomban. In: Pszichológiai tanulmányok 8. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965. 49-70. Az ízlésélmény elemzése In: Ízlés és kultúra: tanulmánygyűjtemény. Szerk.: Szerdahelyi István. Bp., Kossuth Könyvkiadó, 1974 Az utalás – az élményközösség szemiotikai többlete In: Jel és közösség. Szemiotikai tanulmánygyűjtemény. Szerk.: Voigt Vilmos, Szépe György, Szerdahelyi István. Bp., Akadémiai Kiadó, 1975 Az értékorientációs elemzés néhány szociálpszichológiai premisszája In: Érték és társadalom. Transzgresszív elemzések. Bp., MTA Irodalomtudományi Intézete, 1975. 264-275. A szerepjátszásról. In: Gyermekdramaturgia 1. szerk.: Debreceni Tibor, Gabnai Katalin. Bp., Népművelési Intézet, 1976. 19-31. A látvány konceptualizálása, a jelentéshalmaz értelmezése. In: Németh Lajos 50. születésnapjára. Veszprém, 1979. 7-17. A pszichológiai dramatizálás. Szociodráma, pszichodráma In: Pszichodráma, szociodráma. Két áttekintő tanulmány egy kísérletről. Bp., Népművelési Intézet, 1979. 5-26.

10. Mérei Ferenc fontosabb művei művészetpszich. vonatkozásban II. Mérei Ferenc, Binét Ágnes: Az anya-gyermek kapcsolat; A gyermekrajz. In: Pszichológiai szöveggyűjtemény 2. Fejlődés- és pedagógiai pszichológia. Szerk. Domján Károly, Nagy Ferenc, Szatori Ferenc. Bp., Tankönyvkiadó, 1981. 202-208., 209-212. Szociodráma, pszichodráma, szerepgyakorlatok. J. L. Moreno önismereti és terápiás dramatizálási munkásságának ismertetése hazai példák felhasználásával In: Játék, színjáték, személyiség. Dokumentumgyűjtemény. Bp., 1981. 9-29. Örkény István: Lila tinta (1952) Mészöly Miklós: Térkép repedésekkel (1972) Czakó Gábor: Tragédia (1975) Bereményi Géza: Apám fölkeresi anyját, a nagyanyámat (1976) In: „Térkép repedésekkel”. A társadalmi értéktudat változásai novellaelemzések tükrében. Szerk.: Erdődy Edit, Karafiáth Judit, Veres András. Bp., Művelődéskutató Intézet, 1982. 63-70., 117-122., 133-137., 186-190. A Don Juan-trilógia építkezésének és princípiumának értelmezése In: Mozgófilm Bp., BBS, 1984. (Lásd még: „Vett a füvektől…”, 225-246.) „Emlékezzünk régiekre”; „Templomtalanul, palásttalanul”; „Tanítványomnak »sztálinista« felettes énje van”. In: A Napló. Vál.: Barna Imre, Kenedi János, Sulyok Miklós, Várady Szabolcs. Bp., Minerva Kft., 1990. 319-320., 238-241., 330-334. Szimbólumok – idézőjelek. Égi bárány; Nemzedékek, viselkedésminták – a közhelyek álarcában. Álljon meg a menet. In. Filmkultúra, 1965-1973. Válogatás. Bp., Századvég, 1991. 118-122., 256-260. Három találkozás In: Bibó-emlékkönyv. Bp., Századvég Kiadó, 1991. 2. kötet. 353-357. A társastól a társadalmiig. Társadalomlélektan; A játék értelme és öröme In: A nevelés szociális alapjai. Szöveggyűjtemény. Vál., szerk.: Vastagh Zoltán. Pécs, Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola, 1992. 50-57., 58-67. Az utalás In: Szöveggyűjtemény a kommunikációelmélet tanulmányozásához. Összeáll.: Zrinszky László. Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem, 1994. 48-53. Az ízlésélmény elemzése In: Művelődésszociológiai szöveggyűjtemény. Szerk.: Heleszta Sándor. Bp., Magyar Művelődési Intézet, 1998. 1. kötet .

11. …vett a füvektől…

12. Szürrealizmus és pszichoanalízis • Nem foguk félárbócra ereszteni a képzelet zászlaját csak azért, mert félünk, hogy megbolondulunk.” (André Breton) • Breton és Freud • „Álomvadászat”, autmatikus írás • Artaud színháza • A modern mûvészet "az emberit, ‑ a vágyat, az érzelmet, a hangulatot, a gondolatot ‑ (...) ábrázolja, ahogyan a lélekben él: romlatlanul, torzítatlanul, eredeti formájában. A megtanulttal, az elôírttal, a parancsolttal szemben a megsejtettet, a rádöbbentettet,a vágyottat ‑ a vonzó és édes tiltottat (...), "mindazt, amit parancs és tilalom, szokás és illem, erkölcs és törvény elhallgatásra és elfelejtésre, lappangásra és elfojtásra ítélt". (Mérei: Lélektani napló 58‑59. old.)

13. Picasso: Guernica

14. Kassák képverse

15. Az együttes élmény(1947)

16. Együttes élmény • A csoport mint közösség sajátos erőtöblete, az együttes élmény fokozott ereje • Modellkövetés • Intézményesedés • Hagyományok kialakulása: a hagyomány mint ismétlés, rituális jelzés, az együvé tartozás jele, UTALÁS • Rejtett hálózat

17. Szimbólum és utalás • Mérei szavaival az utalás nem egyéb, mint a részlet "visszajárása": "a még áttüzesedett, a valóságtól lüktetô élmény egy konkrét részletének kiválása és visszaugrása a tudatba, de úgy, hogy az eleven élmény teljes érzelmi feszültségét képviseli”. Az utalás ellentéte a szkematizálás, az élménynek a "formális" ismeretrendszerbe való beépítése, illetve az elfojtás, az élmény teljes kiktatása a tudatból. • A szimbólum (Freudnál) elfojtott vágyakon alapul, az utalással felevenített élmény tudatos, éles, világos • Szimbolikus és utalásos művészet

18. Azonosítás és implikált pszichológiai tudás az irodalomban • Az irodalompszichológiai elemzés szintjei - mélylélektani elemzés - tranzakciós elemzés (én- és identitásstratégiák, mikroszociológiai konstellációk, a szereplőket mozgató lélektani tényezők, motívumok feltárása)m - értékorientációs elemzés Párhuzam az álomfejtéssel: a freudi álomfejtés és Mérei börtönálmai

19. A kísérteties • A kísérteties: - hasonmás - az elfojtott visszatérése - szorongás - gyermekkori világkép, mágia Átváltozás: Kafka, Krúdy, Kosztolányi szerepcsere Varázslat (azonosulás) a vesztes, a halálra ítélt helyzete az átváltozás irreverzibilitása

20. Az informális stratégiája • Balzac: Emberi színjáték (a Vautrin-jelenség) • Kassák: Egy ember élete • Deviancia és autonómia • A szociometriai és a társadalmi peremhelyzet