1 / 10

A matematika drámája – A két Bolyai

A matematika drámája – A két Bolyai. Mihálka Réka és Szita István. Bolyai J ános 1802 – 18 60. Bolyai Farkas 1775 – 1856. Bolyai J ános 1802 – 18 60. Bolyai Farkas 1775 – 1856. ?. Bolyai J ános 1802 – 18 60. Bolyai Farkas 1775 – 1856. ?. ?. Bolyai J ános 1802 – 18 60.

dale-whitfield
Télécharger la présentation

A matematika drámája – A két Bolyai

An Image/Link below is provided (as is) to download presentation Download Policy: Content on the Website is provided to you AS IS for your information and personal use and may not be sold / licensed / shared on other websites without getting consent from its author. Content is provided to you AS IS for your information and personal use only. Download presentation by click this link. While downloading, if for some reason you are not able to download a presentation, the publisher may have deleted the file from their server. During download, if you can't get a presentation, the file might be deleted by the publisher.

E N D

Presentation Transcript

  1. A matematika drámája – A két Bolyai Mihálka Réka és Szita István

  2. Bolyai János 1802 – 1860 Bolyai Farkas 1775 – 1856

  3. Bolyai János 1802 – 1860 Bolyai Farkas 1775 – 1856

  4. ? Bolyai János 1802 – 1860 Bolyai Farkas 1775 – 1856

  5. ? ? Bolyai János 1802 – 1860 Bolyai Farkas 1775 – 1856

  6. Babits Mihály: Bolyai (1911) „Semmiből egy új, más világot teremtettem.” Bolyai János levele apjához Isten elménket bezárta a térbe.Szegény elménk e térben rab maradt:a kapzsi villámölyv, a gondolat,gyémántkorlátját még csak el sem érte.Én, boldogolván, azt a madarat,ki kalitjából legalább kilátott,a semmiből alkottam új világot,mint pókhálóból sző kötélt a rab.Új törvényekkel, túl a szűk egen,új végtelent nyitottam én eszemnek:király gyanánt, túl minden képzetenkirabolván kincsét a képtelenneknevetlek, mint Istennel osztozó,vén Euklides, rab törvényhozó.

  7. Elboruló elméjében, mint távoli szavak, verődnek vissza a zajok... a kréta ropogása... elfolynak az arcok, és egy pillanatra világosan látja a végtelent, amelyről e percben jelentette ki a felelő, hogy ott a párhuzamos vonalak találkoznak. Látja a végtelent... nagy, kék valami... oldalt egy kis házikó is van, amire fölül fel van írva: „Bejárat a negyedik végtelenbe.” A házban fogasok vannak, ahol a párhuzamos vonalak leteszik a kalapjukat, aztán átmennek a szobába, leülnek a padba, és örömmel üdvözlik egymást... a párhuzamos vonalak, igen... a végtelen, a megértés, a jóság és emberszeretet osztályában, ahová ő soha eljutni nem fog... ama „felsőbb osztály”, melybe „elégtelen eredmény miatt fel nem léphet” soha.

  8. Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt. Mit láttam benned? Magam végzetét. Mit láttál bennem? Egy út kezdetét. Mit benned én? Gyászt, magányt, titkokat. Mit bennem te? Dacot és szitkokat. Aztán, mit én? Jövőm rémálmait. S te? Egy torzonborz állat vágyait. Én? Istent, akit meg kell váltani. Te? Hogy jönnek a pokol zászlai. S később? Hogy az ellenség én vagyok? S én? Azt, akit soha el nem hagyok. Te, tíz év múlva? - Tán mégis fiad? S én, húsz év múlva? Láss már, égi Vak! S húsz év múlva, te? Nincs mit tenni, kár. Húsz év múlva, én? Nincs mit tenni, fáj! S a legvégén, te? Igy rendeltetett. S én, ma s mindig? Nincs senkim kivüled. /Szabó Lőrinc: Babits/

More Related