1.64k likes | 1.81k Vues
A láb a bokaízületben kapcsolódik a lábszárhoz. A bokaízület egytengelyű csuklóízület., melynek mozgástengelye lényegében a kül- és belboka csúcsát összekötő egyenes, mozgása a dorsal- és a plantarflexio.
E N D
A láb a bokaízületben kapcsolódik a lábszárhoz. A bokaízület egytengelyű csuklóízület., melynek mozgástengelye lényegében a kül- és belboka csúcsát összekötő egyenes, mozgása a dorsal- és a plantarflexio. A bokaízület mozgástengelye a horizontalis síkkal 80, a frontalis síkkal 15-20 fokos szöget zár be.
A talus ízfelszíne (lateralis alapú) kúpszegmensnek felel meg.
Az egytengelyű ízület pozíciója és formája miatt mozgásai során egyidejűleg a lábat ab-adductioba viszi, illetve fixált láb fölött a lábszár kismértékű rotatioját is biztosítja.
Mi a láb? A láb az, ami a cipőben van. /Zinner Nándor/
Az emberi láb egy 26 csontból álló, fajspecifius funkcionális egység
Mitől lesz a láb olyan speciális? 1. Filogenetikailag a legfiatalabb, fajspecifikus szerkezet. 2. Az alsó végtagi kinetikus lánc a lábnak a talajon való megtámaszkodása miatt válik zárt kinetikus lánccá. 3. A láb a rotatio-abszorpció kulcsa.
A láb az emberi szervezet filogenetikailag legfiatalabb része, mely mintegy 2 millió évvel ezelőtt jött létre. Atavisztikus jelek még ma is gyakran észlelhetők.
A láb a konvenció szerint egy három ponton megtámaszkodó, kettős boltíves szerkezet. Teherviselésre statikailag a boltíves szerkezet a legalkalmasabb, ahol a teherbíró képesség az ív magasságával arányosan változik.
A metarasusokbasisainaka lábközéphez való ívelt ízesülése alakítja ki a haránt boltívet, mely proximalisan magasabb, csúcsa a II. metatarsusbasisa, míg a fejek már egy síkban vannak. Egyben a metatarsusokflexiojuk révén a hosszanti boltozat formálásában is részt vesznek.
De mi tartja fenn a boltívet? Vonóhuzal, vagy mindkét végének támasztása?
Az izmok összehúzódásuk – azaz eredési és tapadási pontjuk közelítése – révén az ízületekben a tengely körüli forgást kivitelezik.
Ez a sarokgumótól az ujjak középpercéig menő rövid hajlítók esetében az ujjak flexióját eredményezi.
A rövid talpi izmok jelentősége az ujjak hajlítása révén a láb elrugaszkodása során a súlyviselésben, stabilitásban való közreműködés, de a lábboltozat fenntartásában nincs szerepük.
A láb statikailag tisztán háromszögekből felépülő, egyszerű rácsos szerkezettel modellezhető. Mivel a háromszög alakját megtartja, bármilyen erők támadják is a csomópontokban, az egész szerkezet tetszőleges erők hatása alatt sem csukódik össze.
A boltív megléte azonban csak szükséges, de nem elégséges feltétele a láb normális működésének.
A szervezet által a lábra rótt feladatok a következők: 1. A test súlyát hordozó alap, melynek olyan módon kell illeszkednie a talajhoz, hogy akár két-, akár egylábas támasztás esetén az egyensúly fenntartásához kellő stabilitást biztosítson. 2. A sarok leérkezésekor rugalmasságával csillapítania kell a testsúly lökésszerű terhelését.
3. Gondoskodnia kell a járás során az alsó végtag hossztengelye körüli, vagyis az axialis rotatio abszorbeálásáról. 4. Kellően flexibilisnek kell lennie ahhoz, hogy a test súlypontjának mozgás-amplitúdóját, illetve a súlypont helyzetváltoztatásaihoz szükséges kinetikai energiát a lehetőség szerinti minimálisra csökkentse. 5. Kellően rigidnek kell lennie ahhoz, hogy járáskor a testsúly továbbvitelében emelőként működhessen.
Önmagában egy merev boltíves szerkezet csak egy kellően stabil statikus formációt eredményezne, viszont a láb dinamikus funkcionális egység, normális működése a járás során nélkülözhetetlen.
Járás Az emberre faj- és egyed-specifikusan jellemző helyváltoztató mozgás a járás. Tudatosság szempontjából másodlagos automatizmus, azaz tanult folyamat, kivéve a karok együttmozgását. A felnőttkorra jellemző járás gyerekeknél 7-9 éves korra alakul ki.
Az egyénre járása olyannyira jellemző, mint a mimika vagy a gesztikuláció. Vannak azonban állandó, jól meghatározható paraméterek, melyek elősegítik a különböző járások összehasonlíthatóságát, és lehetővé teszik az egyéni variációk és a normálistól eltérő, kóros járások elkülönítését.
Miért kiemelt jelentőségű a járás? • A regenerációs inger minden szövet saját funkciója: a csontnak a terhelés, az izomnak a kontrakció, a porcnak a (váltakozó) nyomás. /Egyed Béla/ • Önálló helyváltoztatás SZABADSÁG
A járás a test súlypontjának egyik pontból a másikba való áthelyezése, folyamatos egyensúlyvesztések és visszanyerések sorozatán keresztül, ciklikus, plantigrad, alternáló bipedal mozgás segítségével.
A járás a test súlypontjának egyik pontból a másikba való áthelyezése, folyamatos egyensúlyvesztések és visszanyerések sorozatán keresztül, ciklikus, plantigrad, alternáló bipedal mozgás segítségével. Mechanikailag ez a test tömegének lépéshossznyi távolságon való elmozdítását, azaz munkavégzést jelent.
A mechanikából tudjuk, hogy ha egy test mozgása egyenes vonalú egyenletes mozgás, akkor külső erő nem hat rá, (ő sem gyakorol erőt a környezetére ) tehát olyan a helyzet energetikailag, mintha nyugalomban lenne. Ez akkor következhetne be, ha két kerék tengelyén gurulhatnánk.
A két lábon való járásnak szükségszerű velejárója a súlypont függőleges és oldalirányú ritmikus mozgása is. Amikor a testsúly egyik lábról a másikra helyeződik át, vagyis az alsó végtagok szeparálódnak, akkor a II. sacralis csigolya magasságában levő súlypont és a talaj közti távolság kisebb, mint amikor a törzs a relatíve nyújtott alsó végtag felett halad át. Ez a járás során ritmikus vertikális oszcillációt eredményez.
Járáskor a test nem marad a haladás síkjában, hanem attól jobbra-balra oszcillál, igyekezve a súlypontot hozzávetőlegesen a súlyt viselő alsó végtag felett tartani. A laterális áthelyeződés egy harántul menő sinusoid-görbe útvonal, amelynek amplitudója kb. 4 – 5 cm. Széles alapú járásnál ennek mértéke nő, kis járás-szélesség esetén csökken.
A járás a test súlypontjának egyik pontból a másikba való áthelyezése, folyamatos egyensúlyvesztések és visszanyeréseksorozatán keresztül, ciklikus, plantigrad, alternáló bipedal mozgás segítségével. Egyensúlyi helyzetek: • stabil • instabil • közömbös
Stabil, ha kis kitérés esetén az egyensúlyi helyzet helyreállítására törekszik • Instabil: kis kitérés esetén az egyensúlyi helyzet tovább romlik, illetve felborul. • Labilis vagy Közömbös: az egyensúlyi helyzet a kitéréstől független. A két lábon álló ember stabil egyensúlyi helyzetben van.