3. tétel Terület és településfejlesztés a feudalizmus korában

1. 3. tételTerület és településfejlesztés a feudalizmus korában

2. A megtelepedés táji összetevői • domborzati felépítés és tagolódás • a vízhálózat sűrűsége és irányultsága • A növényzeti borítottság jellege és mértéke • a domborzati felépítés a vízhálózat és növényzet összefüggéseit megjelenítő természeti térosztás

3. KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSSŰRŰSÉG A BERETTYÓ ÉS A KÖRÖSÖK MENTÉN

5. Állam- és területszervezés a feudalizmus kori Magyarországon

6. A társadalom és az állam területi működésének térszerkezet alakító folyamatai: • Regionalitás Az állam területének lokális társadalmaitól kiinduló alulról szerveződő • megtelepedési • gazdálkodási • migrációs térformáló folyamatok, amelyeknek nagy szerepe van a népesség etnikai, kulturális és vallási különbségek szerinti térbeli elrendeződésében is • Regionalizmus A regionális identitást, kapcsolódást és irányítást összefogó rendszer • Regionalizáció A társadalom politikai erőviszonyaiból és csoportjainak érdekérvényesítéséből fakadó, az állam irányából felülről szerveződő, igazgatási téregységeket is kialakító - lehatároló, térfelosztó, keretet és „nevetadó - területi szabályozás

7. Az állam területi szerveződésének meghatározó korszakai • Az állami szerveződés folyamatának kezdete a IX –XII. században • A nagymedencei térszerkezet XIII-XV. század közötti kialakításának korszaka • A török hódoltság időszaka a XVI-XVII. században • A nagymedencei térhasználat gazdasági, társadalmi változásokhoz és az európai folyamatokhoz igazodó egységesítése a XVIII-XIX. században • A centrális gyűrűs térszerkezet erővonalainak és központjainak kialakítása a XIX. század második felében • A nagymedencei térszerkezet felbontása, majd részleges regenerálódása 1920-tól a nyolcvanas évekig

8. Az erőtereket állami területté szervező regionalizáció összetevői • korábbi térstruktúrák érvényesülése • külső hatásirányok beépülése • a társadalom térnyerési érdekeltsége és szervezési képessége • az állami működés intézmény-rendszereinek területi elosztása, a közigazgatás szintjeinek és téregységeinek kialakítása • a szakrális egység megjelenítése

9. A magyarság IX-X. századi területi elhelyezkedése a Kárpát–medencében több térhasznosítási funkció szerint szerveződött: • Stratégiai/politikai: A korábbi hatalmi struktúrák betagozható területeinek leszakítása, külső védelmi rendszerek kiépítése, a hadi felvonulási utak biztosítása. A medencét keretező hegyvidék külső gyepűvé szervezése • Hadszervezeti/katonai: A katonai/törzsi központok védett és a felosztott katonai funkcióknak megfelelő, politikailag kiegyenlített elrendeződése, valamint hadi utánpótlási bázis területek biztosítása a belső gyepűk rendszere. • Közigazgatási: A területi egységet kifejező és a működést fenntartó sajátosan osztott törzsi szállásterületek és központok kiépítése. • Gazdálkodási: A különböző funkciók – ló és szarvasmarhatartás, földművelés, só és fém bányászat, vasipar, hadellátó koncentrált kézművesség, szolgáltatás – népességcsoportjainak a funkciókra alkalmas térszínekre való telepítése és megfelelő arányú területi elosztása. • Védettségi: A lakóhely és a térhasznosítás környezetének megfelelő védhetőségének biztosítása. • Közlekedési: Először katonai útvonalak, a fejedelmi/királyi udvari ellátási útvonalai, majd később a települések elérhetőségének útvonalai váltak fontossá. Révek, kapuk, gázlók működtetése.

10. A X. század közepére kialakuló regionális működési rendszer több tényező alapján szerveződő és különböző területi funkciót ellátó téregységekből állt: • A külső (hegyvidéki) és belső (egyes folyó-térszíni és Duna-Tisza közi) gyepük. • Az őrvidékek - Alpok alja, Morva mente, Északkeleti-Kárpátok, Dél- Erdély, Duna-Száva köz. • A dukátusok kiemelt szerveződésű területei. • Erdély és a (Szlavón) Délvidék elkülönülő térségei. • Elsősorban a Felső-Tiszavidék és a Bécsi-medence közti útvonal betorkoló folyóvölgyi kapuinál kialakuló köztes szállásterületek • A Garam torkolata és a Csepel-sziget között a Duna, valamint a ráhordó összekötő vonalak mentén a Pilishez szerveződő fejedelmi központ.

11. A magyarság területfoglalása 1. pannóniai struktúra 2. medencei struktúra: a) a Duna baloldali mellékfolyói a Morva és az Ipoly között b) a Tisza jobboldali mellékfolyói c) a Tisza baloldali mellékfolyói a Szamos és a Maros között d) a Maros mente e) a Duna, Tisza és Maros közti bolgár uralmú térség f) Erdély g) a Duna és Tisza közötti folyóköz

12. Magyarország korai térstruktúrájának regionalizációs téregységei a X-XII. században • erdős hegyvidékek (erdő-térszín) b) állandóan, vagy időszakosan vízzel borított • síkság (folyó-térszín c) megtelepedésre kedvező síkság és dombvidék (település-térszín) • d) külső gyepű e) dukátusok: 1. Nyitrai 2. Bihari 3. Temesi 4. Somogyi g) a korai várispánságok • h) fejedelmi-királyi központi térség tartományok: I. Erdélyi vajdaság II. Szlavónia

13. A földrajzi felépítésében és társadalmi térhasznosításában összetett Kárpát–medence szakrális egységét a királyi korona alá foglalt nevesített területek, az ezt képviselő királyi hivatali rendszer és a területekkel is összefüggő tisztségek képviselték. • a szakrális egység belső összefogója és külső kifejezője az egyházmegyei rendszer • legfontosabb közigazgatási formák és szintek • közvetlen a király alá tartozó • király földje • királyi vármegye (13. századig) • királyi jogálláshoz tartozó • székely székek • jász és kun székek • szász jogú területek (szászok földje) • szabad királyi városok • bánságok • nemesi jogálláshoz tartozó • nemesi vármegyék (13. századtól) • nemesi jogállás alátartozó részleges városi kiváltságok • Összefüggő rendszer szerinti működését a legfontosabb és legtartósabb regionalizációs forma, a nagytérség lakott térszíneit átfogó királyi, majd nemesi vármegyerendszer teremtette meg.

16. A korai vármegyék kialakulása együtt ment végbe a királyi tisztségek megjelenését hozó társadalmi átalakulásokkal. • Számukat és tényleges kiterjedésüket a felhasználható források alapján nehéz pontosan meghatározni, korábban 39-re, ma 48-ra teszik. • A királyi megyék területi megjelenése szoros összefüggésben volt a népesség letelepedési sűrűségével, a védhető és hasznosítható térségek kiterjedésével, a mozgási útvonalak, vízhálózathoz kötődő elrendeződésével, a központ elérhetőségének mértékével. • A Szent István által létrehozott korai rendszert sok tekintetben meghatározták a korábbi térstruktúrák, a dukátusi rendszer és a törzsi/nemzetségi felosztás területi sajátosságai. Kiterjedésük sokban kötődött a stratégiai útvonalak csomópontjainál kialakított ispánsági központokhoz, amelyek megyeszervező szerepét a bevonható népesség- és településszám, valamint a központtól való elérhetőség szabta meg. • felépítése • vár – várispáni székhely • várjobbágytelepek – ellátó települések • territórium – hasznosítható térségek, útvonalak • A hegyvidékeken átvezető útvonalak fontossága és a folyó- térszíni védelmi szerep, ha eltérő formában is, de a megyék többségének szerveződését erőteljesen a vízhálózathoz kötötte, ezek többsége határvármegye – marchia - volt.

17. A korai (királyi) vármegyék területe Szent István korában (Kristó Gy. nyomán)

19. A KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZAT TELEPÜLÉSFORMÁI • szállások • rögzült falvak • monostorok • birtok központok • várak • városok

20. A középkori falvak jellemzői • a legnagyobb számú településforma • a 15/16. században kb. 19 000 (Szlavónia nélkül) • jelentős méretbeli különbség • egy falu átlagban 32 háztartásból áll – 160 fő • de sok az 1-2 családos is (folyó- és erdő-térszín) • de vannak 200-300 családos falvak is • általában az összetett agrár térhasznosítás tájakon jelennek meg nagyobb számban – település-térszín • kisebb számban speciális térhasznosításra • katonai - őrvidékek • montán ipari – erdő-térszín • átkelés - folyók • korai formáikban szálláshelyek – településnyomok

22. Monostorok

23. megjelenésük • magános településként • várak, városok településrészekén • összetett település funkciók jellemzik • gazdálkodási • földművelés, kertgazdálkodás • élelmiszer feldolgozás • gyógyszergyártás • kézműipari tevékenység • vallási, egyházi • kulturális • migrációs • közigazgatási – hiteles helyek (oklevelek) • egyedi/önálló területi működés • központként való működés • szerzetesrendi központ • kulturális központ • migrációs központ • közigazgatási központ

25. A monostorok földrajzi helyzete és térállapot szerinti elrendeződése • 500 m feletti döntően erdővel borított felszínek (erdő-térszín) • 200 m feletti irányított térállapotú, erdősült település-térszín • 200 m alatti (alföldi), nyílt térállapotú település-térszínek • Időszakosan, vagy állandóan vízzel borított folyó-térszín • Folyó • Monostorhely • Aktív térszíni központ • Passzív térszíni központ • A: Várad • B: Bihar • C: Csanád • D: Csongrád • E: Szolnok • 1-50: a monostorhelyek • sorszáma

26. VÁRAK

27. Városok térbeli elrendeződése Magyarországon a XV. században

28. A KÖZÉPKORI VÁROSOK

29. VÁROSOK város – városi szerepkört alakító tényezők • jogállás • kiváltságok valamilyen formája - az önállóság különböző szintjein • királyi • földesúri - egyházi • funkció • gazdálkodási • ipari • kereskedelmi – piaci • közigazgatási – központi • királyi • megyei • egyházi • gazdasági - vásár • kiépítés • funkcionális szerkezet • rendezett utcák • főtér • központi épületek - városháza • templomok, székesegyházak, kolostorok • védhetőség • váras helyek • városfal

30. városi jogállás • városok • civitas • urb • királyi falvak libera villa Ezek a helységek és lakosaik (civis, hospite) jelentős kiváltságokat élveztek: • szabadság jog (libertas) • önállóan választott bíró • önállóan választott tanács • szabad papválasztás • Nem tartoztak a várak, ispánok, bárók vagy bármely úr fennhatósága alá - egyedül a király vagy a királyné gyakorolt felettük földesúri hatalmat. • városfal építése • gazdasági jog • vásártartás joga • adójukat közvetlenül a királyi kincstárnak fizették egy összegben • vámmentességi jog az egész ország területén Csak ezek a jogok együttes érvényesülése esetén lehetnek teljes értékű városok – ezek valamelyikének hiányában csak védőfal nélküli mezőváros - oppidum

31. A XV. század elején a legelőkelőbb rangú városok, melyek fallal rendelkeztek a későbbi szabad királyi városok voltak • Az öt koronaváros (1329): Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező, Sziget, • Buda jogaival – tárnoki városok Buda, Pozsony, Sopron, Nagyszombat, Kassa, Bártfa, Eperjes, Pest. Mind a Budai jogkönyvben rögzített budai szokásjogot használták, peres ügyeikben maguk bíráskodtak, több jobbágyfalu felett is fennhatóságot gyakoroltak. • Székesfehérvár jogaival - személynöki városok Székesfehérvár, Esztergom Lőcse, Zágráb, Visegrád, Késmárk, Trencsén, Szeged. • A királyi városokkal egyenrangú helységek voltak Brassó, Beszterce és Medgyes (szászvárosok) • Kiváltságos városok voltak továbbá a bányavárosok, amelyeknek jogai azonban a kamarai felügyelet korlátozta. • alsó-magyarországi: Körmöcbánya, Besztercebánya, Selmecbánya, Újbánya, Bakabánya, Libetbánya, Bélabánya • felső-magyarországi: Gölnicbánya, Szomolnokbánya, Rudabánya, Jászó, Telkibánya, Rozsnyóbánya, Igló • Nagybánya

37. A VÁROSOK FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSÉT ALAKÍTÓ TÉNYEZŐK • megtelepedési sűrűség • településtérszín domborzati pereme – völgykapuk • uralmi központok elhelyezkedése • fejedelmi • királyi • egyházi • főúri • területi szerveződés – megyeszerveződés • várispánság • várak • stratégiai, hadi szempontok • gazdasági folyamatok • eltérő térhasznosítás találkozása • áramlási csomópontok • árucsere színhelyek • új térhasznosítás – betelepített külső népesség – erdő-térszín • bányászat • ipari feldolgozás

41. Nemesi vármegyerendszer

42. A KÖZÉPKORI TERÜLETFEJELSZTÉS

43. A KÖZÉPKORI GAZDASÁG FONTOSABB ERŐFORRÁSAI • TERMÉSZETI • termőföld • szántó • legelő • erdő • makkoltatás • tűzifa • faszén • vad és élelemforrás • tartalékterület • folyó • víz • fokgazdálkodásra • árasztásra • öntözésre • energia • útvonal • ércek • arany • ezüst • réz • só • építőkő, agyag • TÁRSADALMI • népességszám • népsűrűség • térhasznosítás differenciáltsága • hierarchikus településhálózat • központok • kiépített területi közigazgatás • folyamatosan fenntartott belső áramlás • külső áramlásokhoz való kapcsolódás • állandó egységes politikai és gazdasági tér

44. A KÖZÉPKORI GAZDASÁG ÁGAZATAI alapja a funkcionális agrárgazdaság • vegyes gazdálkodás • szántóföldi növénytermesztés • vegyes – ólas és legeltető állattartás • kert • szőlő • feldolgozás • állattartó gazdálkodás – legeltetés • szőlő és gyümölcs termelés kiegészítő földműveléssel és állattartással • vízgazdálkodás • foki és réti halászat • fa és nádhasznosítás • réti állattartás • erdőgazdálkodás • vadászat • fakitermelés és feldolgozás • termések és gyümölcsök feldolgozása

47. A KÖZÉPKORI TERÜLETFEJLESZTÉS SZERVEZŐDÉSI SZINTJEI • királyi • uradalmak • kiváltságok • járadékok • pénzverés • egyházi - monostori • birtok • tized • nemesi • főúri nagybirtok • középnemes bírtok • „egytelkes” nemesség birtoka • szabadjogú • telepített hospesek kiváltsággal • székelyek • jászkunok • szászok • királyi városok

49. MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI TÉRSZERKEZETE ÉS REGIONÁLIS TAGOLÓDÁSA

50. TARTOMÁNYÚRI TERÜLETEK A 14. SZÁZADBAN (FEUDÁLIS SZÉTTAGOLTSÁG)