Politikai eszmetörténet

1. Politikai eszmetörténet 12. Előadás A posztmodern 21. század

2. A modern 20. század • A modern művészet az „avantgard” mozgalmak által vezetett irányokról szó. A művészetekben vannak büszke, sőt arrogáns „élharcosok”, és vannak némileg lenézett követők. • Nagyjából így nézett ki a társadalmi harc is: Volt valaki - esetleg vetélkedő „valakik” – akik élharcosnak, úttörőnek gondolták magukat. A többiekre mint követőkre tekintettek, és úgy érezték az utat (és a jövőt) mutatják másoknak. • Kezdetben úgy tűnt, van két formáció – a „kapitalizmus” és a „kommunizmus” - amelyek vetélkedtek, ám bebizonyosodott, a század végére a polgári társadalom egyedül maradt a porondon. • Erre a tényre utalt Fukuyama: a történelem véget ért, innentől kezdve unalmas béke, és kicsinyes marakodás lesz még a gazdagságért.

3. A posztmodern 21. század A művészetekben a posztmodern: Nincs avantgard: nincs egyetlen – művészi, tudományos, vallási - megközelítés, amely az igazság egyedüli letéteményese volna. Sokféle, egyidejűleg az igazság különböző oldalait bemutató megközelítés jogosult, és ezek között nincs értékbeli különbség, mindegyik egyaránt hasznos és igazolható irányzat. A posztmodern világ: nincs egyedül lehetséges és mindenkinek utat mutató társadalmi modell. Viszonylag szabadon választható társadalmi, gazdasági, életmódbeli közösségi modell létezik. Ezek az „élni és élni hagyni” elvét követve viszonylagos békében élnek egymás mellett. Mindenki elfogadja a saját korlátokat, és igyekszik kihasználni a saját modell nyújtotta lehetőségeket. Ha nem elégedett átlép egy másikba, be tisztában van annak korlátaival is.

4. A két város meséje Képzeljenek maguk elé két, évtizedekkel ezelőtt felszabadult országot, amelyek gyarmatosítóiktól elmaradott gazdaságot, de viszonylag fejlett adminisztrációt kaptak örökül. A két ország a startnál nagyjából egyformán szegény volt. Az A ország bővelkedett természeti kincsekben, mezőgazdasági terményeinek felvevő piacához közel helyezkedett el, és - lévén kellemes klímával, szépséges tengerparttal rendelkezett - ideális turisztikai állomásként volt jellemezhető, A B ország szűkölködött természeti kincsekben, távol terült el a nagy piacoktól, és eléggé megosztott volt etnikailag. Volt azonban még egy fontos különbség: az A ország egyértelműen a demokrácia felé, míg a B ország alapvetően az autokratikus berendezkedés irányába vette az útját. Mit gondolnak: (1) kialakult-e bármilyen élet-színvonalbeli, és élet-minőségbeli különbség az országok között az évtizedek során, (2) melyik ország ért el kedvezőbb eredményt?

5. A kérdés: Az első kérdésre egyhangúan a helyes választ adják: egyikük messze „elhúz” a másiktól a GDP/fő, az életminőség, lakosainak képzettsége, egészségi állapota tekintetében. A másikra – különös módon – 100 %-uk a helytelen válasz adja: úgy vélték, az A országot fogja mindenki – beleértve a B országot – irigyelni, míg a B országra csak, mint elrettentő példára hivatkoznak.

6. A megfejtés: Az A ország: Jamaika. Ma az objektív külső megítélés szerint demokratikus és szabad ország. „Demokrácia-pontja” ma nagyjából 9.17, amely a fejlett országokkal helyezi egy csoportba. Ugyanakkor a GDP/fő gyakorlatilag évtizedek óta nem nőtt, magas a korrupció és a bűnözés mértéke, az országra a „klientizmus” („sógor-komaság”) jellemző, és egymással vetélkedő a politikai oligarchiák tartják kézben a társadalmat. (Jamaika PISA pontja 350) A B ország: Szingapúr. A „demokrácia-minősítők” - a demokratikus alapintézmények, a szólásszabadság és a politikai jogok alapján - nem minősítenek demokratikus országnak. A meghatározó döntéseket, szinte a függetlenné válástól kezdve évtizedeken keresztül egyetlen személy, Lee KuanYew, az autokratikus vezető hozta meg, szinte beleszólást sem engedve a politika lehetséges aktorainak. Ugyanakkor az ország GDP/fő tekintetében mára megelőzte egykori gyarmattartóját (!), az életminőség alapján a legfejlettebbet közzé emelkedett, a korrupció és a bűnözés mértéke a legalacsonyabb az összehasonlítható országok között. (Szingapúr Pisa pontja 480)

7. A politikai rendszerek osztályozása Magas Hatékony demokrácia Racionális autokrácia Singapore Svájc Franciaország Szaudi Arábia Magyarország A törvények hatalma Kína Románia Venezuela Zimbabwe Jamaika Despotikus autokrácia Nem hatékony demokrácia Alacsony Alacsony Magas Egyéni demokratikus jogok mértéke

8. Az emberiség életgörbéje

9. Az elmúlt 500 év története hat szóban Nekilendülés („hosszú 16. század) Sebességváltás (1650-1750) Felemelkedés („take-off” -1750-1850) Gyorsulás (1850-1970) Megszaladás és túllövés (1950- A 21. század kérdése: stabilizálódás vagy összeomlás.

10. A 21. század: a „hanyatlás” divat térnyerése F. Fukuyama még pusztán elvi lehetőségként utal a dicsőség múlandóságára: ”Korántsem biztos – írja - hogy ha egy társadalom a történelem egy pillanatában sikeres, ez mindig így is marad, hiszen a politikai hanyatlás jelensége bármikor bekövetkezhet.” (2010) N. Ferguson azonban már „Nyugat” jövőjében féleérthetetlenül kételkedő gondolatokkal fejezi be művét. „Minden múlandó. Az egykor hivalkodó emlékművek is romként végzik. Korábbi vívmányaink lehangoló relikviáin átfúj majd a szél”. (2012) D. Acemoglu és J. Robinson, ugyan nem általában a „Nyugat”, hanem a konkrét nemzetek kudarcának okait elemezték, de könyvükben a csőd bekövetkeztének – nagyon is valóságos - forgatókönyvét rajzolják fel. Az egyes nemzetek balsorsának okát - szerintem helyesen - nem a történelmi véletlenekben, hanem az uralkodó elit mohóságában és ostobaságában fedezik fel. (2013)

11. – Shelley: Ozymandias Egy messzi vándor jött, ki ős romok Felöl regélt: A pusztán szörnyű két Nagy csonka láb áll. Arrább lágy homok Lep egy kőarcot. Homloka setét. A vont ajk vén parancsszóktól konok S vad szenvedélye még kivésve ég A hűs kövön, bár, mely véste, a kéz, S a szív, hol dúlt e dölyf, temetve rég. A talpkövön kevély igék sora: „Király légy bár, jöjj, és reszketve nézz: nevem Ozymandiás, urak ura.” Más semmi jel. A roppant rom körül Határtalan szélesre s hosszura A holt homoksík némán szétterül.

12. A „Nyugat” lényege „Nyugat” 16. századot követő kiemelkedését megalapozó - csak civilizációnkra jellemző - jellegzetességek: a hatalommegosztást elfogadó uralkodók, a törvények hatalmára épülő jogrend, a vállalkozás és a gondolkozás szabadsága. Ezek egymáshoz kapcsolódása vezet el az ipari és a polgári forradalmakhoz, amelyek eredményeként a „Nyugat” fokozatosan elhúzott a civilizációk mezőnyétől. Az amerikai forradalom következményeként a „nyugatos” intézmények túlnőttek az európai kontinens határain, és ettől kezdve a „Nyugat” már nem földrajzi térséget jelölt. A „Nyugat” jellegzetes intézmények rendszere: magántulajdonon alapuló piacgazdaság, a parlamentáris demokrácia, a törvények hatalma, a vélemény-szabadság, az átlátható és korrupciótól mentes állam. A többi civilizáció bázisán másféle – fejlődésüket épp így meghatározó - intézmények formálódtak ki.

13. A „követők” megjelenése Kína, India és mások felemelkedése nem „Nyugat” hanyatlásának, ellenkezőleg, a „nyugati” intézmények „keleti” hatalom-átvételének a jele. „Kelet” lényegében a „nyugati” intézmények egy részének alkalmazásával dinamizálta magát. Csak az elkényelmesedett élboly szemében kellemetlen, hogy az élen folyamatos a „helycsere”, és szokatlan, hogy a társadalmak hosszabb történelmi szakaszon keresztül „működhetnek” eltérő fejlődési fokon levő intézményekkel. Van, amikor a piac és a magánvállalkozások „szaladtak előre” a „demokráciához” és az egyén autonómiájához képest, de előfordult ennek az ellenkezője is. Hosszabb történelmi távon azonban - éppen a történelmi kihívások hatására – a magángazdaság, a kormányzás, a demokrácia, és polgári jogok egymáshoz hangolódnak

14. „Nyugat” hanyatlása (1) „Nyugat” hanyatlása két dolgot jelenthet: a kiformált intézmény-rendszer nem képes választ adni az új kihívásokra, és/vagy a meglevő intézmény-rendszer szétesik a korábbi korszakokra jellemző alacsonyabb szintre. A történelemben az ilyen - súlyos következményekkel járó - „lebomlás” inkább szabály, mint kivétel. A birodalmak összeomlása a kialakult intézményrendszer működőképességének lecsökkenésével kezdődött, majd megroppanásával folytatódott, végül a korábbi, gyengébb integráló kapacitással rendelkező intézményrendszerig estek szét. Emiatt az addig kialakult kereskedelmi kapcsolatok megszűntek, a területi egységek „szétcsatolódtak”, az infrastruktúra szétesett, a felhalmozódott anyagi és szellemi gazdagság lepusztult és a népességszám jelentősen visszaesett. Ennek veszélye ma sem tagadható.

15. „Nyugat” hanyatlása (2) „Nyugat” hatékony működésének feltétele, hogy a politika és a gazdaság szereplői átlátják a „dolgok” állását, képesek magas gazdasági teljesítményre, hajlandók alkalmazkodni, és a helyzetet racionálisan értékelve, demokratikusan hozzák meg a döntéseiket. Ám a termékek, a tőke, a kultúra és az emberek kevéssé ellenőrizhető mozgásának következtében a lokális közösségek homogenitása megszűnt, a rendszerek komplexitása megnőtt és a folyamatok előre láthatósága romlott. Ennek következtében a „Nyugat” számára nélkülözhetetlen bizalom, szabálykövetés és tolerancia lecsökkent. Polgárai egyre kevésbé hajlandók racionálisan megközelíteni világuk változását és mind kevésbé képesek előretekintő döntéseket hozni

16. A westfaliai béke (1648) A középkorban Európa az uralkodók Európája. A westfaliai békétől kezdődően Európa a szuverén államok Európája. Nem uralkodók, vagy azzá válni akaró személyek, hanem szuverén államok állnak szemben. A háborúk nem uralkodók, hanem államok háborúi, Az államok (és uralkodóik) megszabadulnak a katolikus egyház felügyeletétől is, de maguknak kell megoldaniuk konfliktusaikat, A nemzetközi kapcsolatok elrendezésének új módjait vezetik be, amely lehetővé teszi a konfliktusok békés és a közösség érdekében álló rendezését. A vallási háborúk kora lejárt.

17. Az európai modell alapja Európa az elmúlt ötszáz évben ugrott a történelmi fejlődés élére. Kontinensünk sikereit többféle tényezőnek tulajdonítják. Fukuyama: (1) a hatékony államnak, (2) a törvények uralmának és (3) a felelős kormányzásnak Ferguson: (1) verseny, (2) tudományos forradalom, (3) a törvények hatalma, (4) a modern gyógyászat, (5) a fogyasztói társadalom, (6) a munka-etika Mindegyik tényező túlmutat a véletleneken - a kiemelkedő személyeken, a kedvező természeti adottságokon, a szerencsés történelmi körülményeken – és társadalmi intézményekre utal. E formális intézmények működését ugyanakkor a bizalom, az együttműködési készség, a szabálykövetés, a toleráns konfliktus-kezelés informális intézményei alapozták meg.

18. Az európai társadalmak történelmi sikere A tradicionális társadalmak „kézi vezérlésével” szemben Európában „intézményi vezérlés” valósult meg. Az ösztönszerű segítő-készségen, a hatalom közvetlen beavatkozásán, illetve a vallások útmutatásainak helyébe a racionális elveken és a hatalommegosztáson alapuló intézmények léptek. Az idők folyamán azután a történelmileg különböző fejlődési pályát befutó államok intézményi berendezkedése egyre közelebb került egymáshoz. Eltérő „előéletük” ellenére a modern társadalmak gazdasági és politikai rendszere egyre növekvő számú elemzés bizonyítja - mind hasonlóbbakká vált. Vagyis a politika birodalmában is igazzá válik Tolsztoj mondása: „Minden boldog család egyforma, minden boldogtalan a maga módján az”

19. A történelmi siker összetevői D. Acemoglu és J. Robinson. (2021): Whynationsfail? (Miért buknak el nemzetek?) A többiekkel egybehangzóan az intézmények szerepét emeli ki. Az intézményrendszerek – minőségük és hatékonyságuk alapján - egy spektrumon helyezkednek el, amelyek egyik szélén az inclusive, a másikon az extractive jellegű intézmények helyezkednek el. Az előbbi a siker tényezője: szándéka, tehetsége és teljesítménye alapján - mindenkinek biztosítja nemcsak a részvételt, de az előrejutást is a politikában, a gazdaságban. Az utóbbi a kudarc előidézője: egy szűk elit kisajátítja a politikai és gazdasági hatalmat, és arra támaszkodva kizsigereli a társadalmat. Az európai trend: az extraktívtól az inkluzív felé történő folyamatos – nem megszakítás nélküli – eltolódás és hasonulás. Aki sikeres akar lenni, annak ilyen intézményrendszert kel megvalósítnia

20. A bizalom-növekedés (nem-várt) trendje Minél piacosabb egy társadalom annál több forrás átadását várják el az ismeretlentől, ugyanakkor annál magasabb forrást hajlandók maguk is átengedni az ultimátum játékban, A piacos társadalmak a kevésbé piacosaknál együttműködőbbek, hajlamosabbak altruista büntetést alkalmazni, és kevésbé fogadják el a méltánytalanságot, Úgy tűnik, minél inkább rá vagyunk szorulva ismeretlenek együttműködésére, és fogadjuk el a piaci helyzetet, hogy mások döntenek teljesítményünkről, annál hajlamosabbak vagyunk bízni ismeretlenekben, annál együttműködőbbek vagyunk velük, és annál inkább hajlamosak vagyunk befektetni a közösségbe.

21. A gazdasági növekedés következménye A gazdaság komplexitása folyamatosan nő: egyre több termék és egyre szélesebb termelői és fogyasztói kör A 1929-es világválság is alapvetően a nemzetgazdaságok szabályozásának, és a nemzetközi összehangolás hiányosságai miatt következett be. A 2. világháborút követő fellendülés éppen annak volt köszönhető, hogy a nemzetgazdaságokon belül a keynes-i szabályozás, azok között pedig a BrettonWoods-i rendszer – az IMF és a Világbank beavatkozása - teremtett harmóniát. Visszapillantva meghökkentő, hogy az egyszerű „terápia” - az emberek egy része egy gödör kiásásáért kapott pénzt, másik részének meg, annak betemetésért fizettek - milyen hatékonyan volt. Ez a szabályozás tette lehetővé, hogy a nemzetek gazdasági motorja lefulladás nélkül működött.

22. A fejlődés trendje 1945 – 1990-es évek Példa nélküli fejlődés korszaka. Volt ugyan megtorpanás, de a 90-es évek ismét gyors növekedést hozott. a szocializmus rendszere szétesett és ebben a különös gazdasági és politikai helyzetben fogalmazódott meg a washingtoni konszenzust. Ennek lényege, minden állam számára, a siker intézményi feltételeiként ajánlotta: a pénz-, a deviza-, az árupiacok, a kereskedelem működésének liberalizálását, a külföldi befektetések segítését, a privatizációt, és a deregulációt. Ami azonban elkerülte a figyelmet, hogy a közben átalakult a világ: lazán csatolt és viszonylag egyszerű rendszerből szorosan csatolt és komplex rendszerré vált. Egy ilyen rendszer kormányzása a régi eszközökkel nem megy.

23. Conant-Asby tétel A súlyosbodó válságok hátterében, a valóságban, a kibernetika egy - kevesek által ismert – törvénye: a Conant-Ashby tétel áll. A még 1970-ben megfogalmazott tétel kimondja, minden jó szabályozónak, egyben a rendszer pontos modelljének kell lennie. (R. Conant, R. Ashby, 1970. Everygood regulator of a system must be a modell of thatsystem. Int. J. System Sci.) Ha tehát azt szeretnénk, hogy környezetünk állapota kielégítse elvárásainkat, olyan szabályozórendszerrel kell rendelkeznünk, amelynek komplexitása megfelel a szabályozni kívánt világénak. A világot pontosan tükröző modell hiányában, hiába alkalmazunk minden részletre kiterjedő, a szándékokat gúzsba kötő, áttekinthetetlenül bonyolult irányítást, a zavarok fokozódni fognak.

24. A komplexitás szintjei (1) Kezdetben, több ezer éven keresztül a világ egyszerű és lazán csatolt volt. Az elmúlt évszázadok során átalakult: részben bonyolult és lazán csatolt, részben szorosan csatolt de egyszerű lett. Az 1929-es világválság után a szabályozást a Keynes-i rendszer mintájára oldották meg. Vagyis egyszerű modellen alapuló konjunktúra-szabályozás az országokon belül És világos és áttekinthető keretek az országok között (BrettonWoods-i rendszer) Az 1970 -es években felbomlik a BW rendszer és olaj-válság, de egy ideig úgy tűnt, a láthatatlan kéz képes megoldani a szabályozást.

25. Komplexitás szintje (2) Egy valamivel azonban nem számoltak a közgazdászok és a politikusok: a gazdasági, a technológiai és a természeti folyamatok egymásba-fonódása bonyolulttá és „szorosan” csatolttá tette a világot. Ez alapjaiban megváltoztatta az addig hatékonyan működő keynes-i rendszer működési feltételeit. A világ most már egyetlen hatalmas teremben, a több-milliárd ember által, egyidejűleg épített, számtalan ponton kapcsolódó dominósorral jellemezhető. Bárhol következzen is be egyetlen apró hiba, mindenhol, minden összedől! A legújabb kutatások arra világítottak rá: az egész Föld kibogozhatatlanul egymásba fonódott. (D. Hebling. 2013. Globallynetworkedrisks and howtorespond.). A jelenség leírására használt „hiper-connected” kifejezés arra utal, a hatások váratlan módon felerősítik egymást, a közösségek átfedik egymást, a korábban elszigetelt térségek elválaszthatatlanul egybekapcsolódtak

26. A szabályozás problémái Miközben igyekszünk „kézben tartani” környezetünket, az irányítás hatékonysága, a szabályozás egyre bonyolultabbá válása ellenére csökkenő hatékonyságú. Az USA - például szolgáló - 1864-es banktörvénye 29 oldalas volt, az 1913-as módosítás 32 oldalas, majd az 1929-es világválság után hozott Glass-Steagall törvény 37 oldalt tett ki. A 21. század bankválságaira gyógyírként javallt, nemrég elfogadott, 848 oldal terjedelmű Dodd-Frank törvényről, még megalkotói is elismerik: gyakorlatilag nincs ember, akinek áttekintése volna az egészről. De bárhova tekintünk, mindenütt a szabályozás túlburjánzásába ütközünk. Erre utalnak az EU – hol rettegve, hol gúnyolódva emlegetett - sok-száz oldalas törvényei is. És ezen a területen már egy magyar „világcsúcsról” is beszámolhatunk: nemrég látott napvilágot a Magyar Közlönyben az oktatás szabályozásával kapcsolatos 35 ezer oldalas (!) miniszteri rendelet.

27. Mit tegyünk? Az ember alapvetően háromféleképpen csökkentheti a káoszt: beletörődik, szabályozza („otthonosítja”) a körülményeket, vagy alapvetően megújítja viszonyát a világhoz. A kaotikus állapotokhoz egykor egy sajátos - J. Diamond kifejezésével (lásd: „A világ tegnapig.” 2013. Typotex.) – konstruktív paranoia kialakításával próbált alkalmazkodni az ember. Ez a mindenütt veszélyeket látó, és arra irracionálisan reagáló viselkedés azonban, az éppen, hogy kockázat-kereső modern ember számára nem kínál járható utat.

28. Merre indulni? Úgy tűnik, elkerülhetetlen a világhoz való viszonyunk alapvető megújítása. A probléma „csak” az: kétféle irányba is elindulhatunk. Az egyik irány, a rendszer „dekomponálása”: függetleníteni és elszigetelni „saját” világunkat a környezettől. Ez az út, egy a múltat idéző társadalmi szerkezet kialakítása felé vezet: tekintélyuralmi politikai, az állam által uralt gazdasági rendszer, amelyet egy szűk, a hatalmat kisajátító oligarchia tart kezében. Ezt struktúrát jellemezték nemrég magyarul is megjelent könyvükben - Miért buknak el nemzetek? - D. Acemoglu és J. Robinson, kudarcra vezető, extraktív (kizsákmányoló) intézményi szerkezetként

29. A bizalom trendjének megfordulása Európában Európai történelem során, az 1970-es évekig – visszaesésekkel és világháborúkkal „tarkítva” - a homogenizálódás „felülírta” a szegregáció tendenciáját. Több előny, mint hátrány származott az idegenekre is kiterjedő bizalomból és az együttműködési készség javulása gazdaságilag, majd politikailag is egybefűzte a kontinenst. A 80-es évektől azonban előbb lelassult, majd megfordult a trend. Egyrészt a fokozatosan heterogénebbé váló társadalmakban a bizalom korábbi magas szintje kezdett visszaesni. Másrészt, - ezzel párhuzamosan - növekedni kezdett a bizalom-csökkenés ellensúlyozásának társadalmi-intézményi költsége.

30. A posztmodern 21. század előre látható válságai • Összefonódó globális környezeti és gazdasági válság (A növekedés határai) • A jóléti rendszerek válság (demográfia, egészségügy és nyugdíj) • Globális akkulturáció (növekvő zűrzavar, fokozódó ingerültség, és frusztráció) • Élesen szemben álló értékek, vallások, civilizációs modellek, • Ökológiai lábnyom, globális felmelegedés • Egyenlőtlenség, társadalmakon belül, és azok között, • Felvilágosodás, vagy új középkor

31. A 21. század trend-fordító hatásai A gazdasági növekedést korlátozza a környezet szennyezéseket „újra-feldolgozó” képessége (globális felmelegedés) A gazdasági növekedést korlátozza az erőforrások szűkössége Az egyenlőtlenség kialakult mértéke egyre nehezebben fenntartható politikailag (országok között, és országokon belül) A „határ-boldogság” a 0-hoz tart (hiába a fogyasztás növekedése, nem leszünk boldogabbak) Egyre nő a depressziósok, és kövérek aránya, az életmód előidézte stresszek miatt, Egyre nő – bár a választott élet-stratégiáktól is függően – a szabadidő értéke (A szabadidő értéke = a szabadidőben elérhető örömök (érdekesség – unalom – kötelezettségek) – a munkában megszerezhető örömöm (a fizetés fogyasztás-generáló értéke + érdekesség – unalom – kényszer – kötelezettség) Nő az egyéni és a közösségi fogyasztás ára (szennyezés + presztízs-fogyasztás költsége) A választék szélesülése nem eredményes elégedettség javulást (a választás nehézsége és a szükséges idő miatt)

32. A trendfordulás jelei A környezeti korlátok jelentkezése (ökológiai lábnyom túlhaladja a föld méreteit – 1980) Nyersanyag-árrobbanás (még csak jelzésként értékelhető) Környezetszennyezés globális problémává válik (globális felmelegedés stb.) Bűnözés mértéke újra nőni kezd, a szabálykövetés visszaszorul, Szociális zavarok növekednek Depresszió, és kövérségből fakadó problémák (betegség és halál) túlhaladják az éhségből fakadókat A választék-szélesülés miatt a kognitív disszonancia helyett inkább bizonytalanság és becsapottság érzése nő Értékrend eltolódás (túlélés majd önmegvalósítás: felérünk a Maslow piramis tetejére, és kérdésessé válik a hogyan tovább?) A boldogság-trend megtörik és telítésbe megy Az irracionális várakozás eluralja a befektetési piacot Új életmód mozgalmak terjednek (önkéntes egyszerűség)

33. A 21. század néhány jele • Föld globálissá válása – és ennek közvetlen következményei • a wikinómia és az internet-társadalom felemelkedése, • a globális szerveződések irányítására alkalmas intézmények „barkácsolása”, • a billenési ponton túlkerült környezeti változások, • az emberiség kulturális sokféleségéből fakadó ellentmondások kiéleződése • Összességében egy un. precedens nélküli világ alakult ki

34. A kis-közösségek újbóli felértékelődése Fokozatosan újra fény derült a kis-közösségek elfeledett előnyeire: a homogenitás miatt az összehangolás olcsóbb, kevesebb a potyautas, és egyszerűbben oldható meg a közlegelő problémája, a szabályszegés kivételes, a bizalom szintje magas. Ezért: biztonságosabb a környezet, könnyebben halmozódik fel a társadalmi tőke, több a szívesség-gazdaságot megalapozó szolgáltatáscsere. Így összességében az ilyen közösségben - azonos jövedelemszint mellett is - olcsóbb az élet, mégis magasabb az életminőség. (Halpern, D. 2010.124-132).

35. A 21. század jelenségei A legutóbbi kutatások arra mutatnak, alapvetően fontos igényeink származnak abból, hogy kisléptékű társadalmakban, „törzsi” keretek között éltünk egészen a 20. század elejéig. Ehhez szoktunk hozzá, lényegében mindenki „törzsekben”, illetve a törzseken belül a sajt „fürtben” élt: a falun, az alvégen vagy a felvégen stb. Ezek a „fürtök” befogadtak és meghatározták életünket. Barátokat, házastársakat is innen választottunk. és ezekből tevődik össze a társadalom. Ahogy ezt megszünteted, akkor azon igyekszik, hogy ilyent létrehozzon… A 20. század teremtette a „tömeg-társadalmakat” , de az ember nem ehhez szokott. Ösztönszerűen keresi azt a formát, közösségi típust ahol lényegében ebben él. Ezért kerül előtérbe a „funboy” jelenség, a szurkolói csapatok, stb. Ehhez a kisléptékű társadalmakhoz alkalmazkodunk szellemileg (megfelelő tudati formák), és szociálisan és politikailag…

36. Szintek Közösség-típus Személyiség-típus Intézmények Mesterséges : Város Szabályok Szerves: „Fürt” a faluban Szimbólumok Természetes: „Törzs” Modulok Emberré válás: Banda Humán etológia Biológiai: Horda/falka

37. A közösség-barkácsolás trendjei A valóságos történelem arról tanúskodik, hogy a társadalmak valóban széteshetnek, ám amikor elérkezünk egy bizonyos határhoz, akkor – mint azt a korábban bemutattuk - a „poolpunishment” helyébe újra a „peerpunishment” lép. Ezzel visszaáll a norma hatékonysága, és ezen a szinten stabil közösség jöhet létre. Következésképpen: a bizalom „elpárolgása” és a szabálykövetés megrendülése bomlasztja valóban a közösséget, de a társadalom nem szükségképpen esik egyedeire. A „lebomlás” folyamán olyan kis társulások jöhetnek létre és létezhetnek stabilan, amelyeken belül – miként a letelepedés korának törzseinél - a közösségi norma működik, és amelyek erre támaszkodva hatékonyan képesek szabálykövetésre késztetni az egyént és integrálni a közösséget. Végső soron, így egy különös világ képe rajzolódik ki.

38. Jövőkép 1 Egyrészt, létre jön egy globális társadalom, amely „magányos” egyedekből áll. A munkamegosztás magas szintje lehetővé teszi, hogy bárki - ha rendelkezik elegendő pénzzel - szinte minden igényét a piacról kielégíthesse. Ezt a társadalmat – pontosabban, ennek a korábbi államoknak megfelelő térségeit - részben a vallás spirituális közössége és a nemzeti identitás tartja össze, fegyelmező erőként alkalmazva az evilági és túlvilági ideológiai hatalmakat, illetve az állami hatalom racionális szabályait, és ezek adókból finanszírozott büntető intézményeit. Ennek a társadalomnak a tipikus modellje napjaink megacityje: tízmilliónyi, egymástól független, véletlenszerűen oda került, közös múlt nélküli egyént magában foglaló, a szociális integráció informális intézményeit jórészt nélkülöző, döntően az állam szabályozó, ellenőrző és büntető intézményei által integrált közösség.

39. Élet a mega-city-ben E megacitykben kibontakozó folyamatokban egyaránt tetten érhető, egyrészt a választható élet-formák végtelen választékának felbukkanása, másrészt, a spirituális hatalom felélesztésére, és a valóságos hatalom hatókörének szélesítésére irányuló törekvés. Ám, eközben egyre szembetűnőbbek a spirituális és az állami/politikai hatalom túlkapásai és gyengeségei. Fürkésző szemek és büntető intézmények sokasága igyekszik a polgárt szemmel tartani és szabálykövetésre kényszeríteni. A globális társadalom több milliárd magányos, ugyanakkor életmódját szinte végtelen lehetőség közül választó és legkülönbözőbb szükségletét a globális piacról kielégítő, világpolgárát tehát a hagyományos – egyre magasabb költségű - spirituális és hatalmi intézmények (a vallások és az állam) integrálnak kisebb-nagyobb államokba szerveződő reális társadalommá.

40. Jövőkép 2 Ezen belül a globális – legfeljebb államokra bomló - közösségben fokozatosan kiformálódik egy másik alternatíva is: „fázisátalakulás-szerűen” - jönnek létre és persze bomolhatnak fel önigazgató kis-közösségek. Ezek a kis közösségek az őket körülvevő – a követett életprogram szempontjából áttekinthetetlenül heterogén egyének sokasága alkotta - globális társadalomban „úsznak”. A kis-közösségen belül magas-szintű a bizalom, a körülmények javítására irányuló motiváltság, feltétlen az együttműködő-készség, kiemelkedő mértékű a közösségi aktivitás, gyorsan halmozódhat fel a társadalmi tőke. Ugyanakkor gazdagságukat és életmódjukat tekintve viszonylag homogének, vagyis magas értéket tulajdonítanak az egyenlőségnek, az önkéntes közösségi munkának és a szolidaritásnak. Más oldalról viszont, a felkínált életmodellek, a megvásárolható szolgáltatások választéka behatárolt, és erős csoportnyomás nehezedik az egyénekre, hogy tartsák be és kövessék a közösség elvárt viselkedés-mintáját és élet-modelljét.

41. A 21. század új lehetősége Az államon belüli „mini köztársaságok” létrejötte – mint Moldova György ötlete - megmosolyogtató utópiának (vagy anti-utópiának) tűnhet az olvasó számára. Ám Európa - más civilizációktól gyökeresen eltérő – egyedi vívmánya, hogy az elmúlt ezer év során, előbb az uralkodók, majd az államok, lemondtak szuverenitásuk egy részéről, és önrendelkezési jogot adtak egy sor közösségnek. Városok, és egyházak, céhek és vállalatok, egyetemek, és tudományos társaságok, szakszervezetek és egyesületek kapták meg a jogot, hogy - a törvények keretén belül - maguk szabályozzák működésüket. Európát az átengedett közösségi szuverenitás - a szabad városok, a szabad vállalkozások, a szabad szervezetek és a bennük születő szabad gondolat – tette naggyá. Mindeközben azonban az állam politikai szuverenitása csorbítatlan maradt. Azt a jogot, hogy egy közösség, saját elhatározásból kerítéssel lehatárolja magát, majd engedélyhez kösse a belépést, és az elvárt viselkedési szabályokat maga által működtetett büntető intézményekkel betartassa - nem tették lehetővé az államok. A nemzetállamok világa inkább homogenizálódott: szabványos lett a kultúra és a nyelv, a törvények, és az intézmények (a bíróság, és a rendőrség, a kórház és az iskola), a vasút, a hírközlés, és persze az adóhivatal is.

42. A változások szintjei A globális rendszer szintjén ható erők a további globalizálódást erősítik, A „nemzet)államok szintjén ható erők a szuverenitás megtartására és/vagy visszanyerésére törekednek, Az államokon belül ható erők önálló szuverén közösségek létrehozásán igyekeznek.

43. A globalizáció jelensége A globalizáció: a társadalmi élet fő területeinek, • a termelési tényezőknek, • a fogyasztásnak, és a technológiáknak, • a politikai feltételeknek, • a társadalmi feltételeknek, • a kultúra alapvető területeinek, • valamint az üzleti, kormányzati, és nem-kormányzati szervezeteknek a növekvő mértékű, szorosságú, és kihatású összekapcsolódása, majd összefonódása.

44. A globalizáció mozgatórugói (1) A piacok egyre növekvő konvergenciája összeolvadása: • A fogyasztói igények hasonulása • Az un. globális fogyasztó és a globális disztribúciós csatornák kialakulása. • A marketing módszerek és modellek globálissá válása és emiatt globális alkalmazhatóságuk növekvő mértéke

45. A globalizáció mozgatórugói (2) A globális működéssel elérhető költség-előnyök jelentőssé válása. • A méret-gazdaságosság globálisan érvényesül • A források globális megszervezéséből fakadó hatékonyság • Az egyes országokban elérhető egyedi költség-előnyök kihasználása ( pl: alacsony munkaerő- vagy szállítási költség ) • Az egyre növekvő fejlesztési költségek megosztása • A tanulási görbe és a kompetenciák globális hasznosítása • A globális logisztika és elosztás kiaknázása.

46. A globalizáció mozgatórugói (3) A kormányok globalizációt segítő (vagy hátráltató) politikája • Kereskedelempolitikai kedvezmények • A termékek és az infrastruktúra műszaki szabványait érintő politikák, amelyek a rendszerek összekapcsolhatóságát alapozzák meg, • A betelepülést támogató kormányzati politikák és szabályozás.

47. A globalizáció mozgatórugói (4) A globális verseny következményei: • A kölcsönös globális függés állapotának kialakulása. • Globális versenytársak megjelenése, • Globális beszállítók megjelenése • Az export és import magas szintje

48. A változások szintjei A globális rendszer szintjén ható erők a további globalizálódást erősítik, A „nemzet-államok szintjén ható erők a szuverenitás megtartására és/vagy visszanyerésére törekednek, Az államokon belül ható erők önálló szuverén közösségek létrehozásán igyekeznek.

49. A globális közlegelő szabályozása A „közlegelő” problémájának hagyományos megoldásai: privatizálás vagy államosítás E. Ostrom Nobel díja - egy harmadik útra hívta fel a figyelmet: a CRP - commonresourcepool - modell. Ennek a modellnek azonban feltételei vannak: közös modell arról mi is a helyzet és mi is a baj. Megállapodás arról mi is a baj, Megállapodás a megoldásban, Megállapodás arról kinek mit kell tenni, Megállapodás a közös ellenőrzésben, Megállapodás a közös szankciókban, Folyamatos figyelemmel kísérés, A szabályszegők folyamatos figyelmeztetése és fegyelmezése

50. A lehetséges javak átalakulása a letelepedés után Csökkenti-e mások fogyasztása a közöset? A levonhatóság csekély A levonhatóság nagy Nehéz a kizárás Könnyű-e másokat kizárni a fogyasztásból? SZABAD JAVAK KÖZÖS-JAVAK Könnyű a kizárás VÁMOLHATÓ JAVAK MAGÁN JAVAK