Délkelet Európa területi szerkezetének változásai

1. Délkelet Európa területi szerkezetének változásai Illés Iván MTA RKK

2. A fejlődés keretei • A balkáni államok létrejöttét, kiterjedésüket, területi konfigurációjukat kezdettől fogva az európai nagyhatalmak érdekei és politikája határozta meg. • Másrészt a balkáni kormányok politikáját is alapvetően a nagyhatalmakhoz való viszony határozta meg, e kapcsolatoktól, illetve a nagyhatalmi konfliktusok javukra való kihasználásától remélték ambícióik valóra váltását • Ez a nagyhatalmi tértől való függés és az abban való lavírozás nemcsak általános helyzetüket, hanem területi politikájukat, fejlesztéseiket (pl. közlekedési hálózatukat) is jelentős mértékben meghatározta.

3. „Területfejlesztési politika” a kezdetektől 1945-ig • Nagyon különböző politikai korszakokon és gazdasági rendszereken át a területfejlesztési célok bizonyos tartóssága figyelhető meg: • A főváros európai szintű nagyvárossá való kiépítése • A tengerekhez való kijárat és a kikötők megteremtése • Az etnikailag homogén nemzetállam területi, települési feltételeinek megteremtése • A változó területi nagyság és konfiguráció keretei között az integrált államterület megteremtése

4. Fővárosok kiépítése • A mai balkáni fővárosok a 19. szd. első felében 10-20 ezer körüli kisvárosok voltak, gyakran nem is az ország legnagyobb városai (Athén, Belgrád, Szófia). • Az új nemzeti elitek első számú ambíciója egy „európai szintű” főváros kiépítése. • A népességszám növekedése drámai. • A kormányok számára fő cél a városok és centrumok fejlesztése, vidék ehhez képest másodrendű (kivétel talán Sztambolijszki és Maniu)

5. FŐVÁROSOK, NAGYVÁROSOK

7. Kijutás a tengerhez, kikötők • A kikötők kiépítését még a török kormány kezdte (Tuna vilajet, mint fejlesztési „mintaterület”) • Angolok építik a vasutat „Köstence” és a Cernavoda (1860), valamint Várna és Cernavoda, valamint Várna és Russe között • Nemzeti kormányok ezt folytatják. • Kereskedelem struktúrájának gyökeres megváltozása • Ideológiai háttér megteremtése (Románok és bolgárok mint „ősi hajósnépek”) • Szerbia tengerhez jutási törekvései, majd annak kiépítése (Bar)

8. Homogén és egységes nemzetállam • Mindenütt jelentős nemzeti kisebbségek • Város és falu etnikai és vallási összetételének különbségei. • Főváros fejlesztésnek is nem utolsósorban célja ennek megváltoztatása. Földreformoknak hasonlóképpen. • Egyes esetekben – főleg törökökkel szemben – ennél erőszakosabb módszerek is.

9. Egységes állam a változó határok között • Határok gyökeresen megváltoznak. Egyetlen tartós határ a román-bolgár dunai határ egy része. • Az állam első megalakulása és 1938 között: • Románia területe 115,8 ezer km2-ről 295,9 ezer km2-re, 256 %-ra; • Bulgária területe 62,7 ezer km2-ről 111,8 ezer km2-re, 178 %-ra; • Görögország területe 49,2 ezer km2-ről 132 ezer km2-re, 268 %-ra; • Szerbia területe 37,9 ezer km2-ről 255,8 ezer km2-re, 674,9 %-ra nőtt

10. Egységes állam a változó határok között • A „növekmény„ területek különböző birodalmakhoz tartoztak, eltérő fejlettséggel, eltérő közlekedési és gazdasági orientációval. Feladat: hogyan lehet ezekből egységes országot létrehozni. • A balkáni és közép-európai országok a nyugat európaiaknál hamarabb szembesültek a „területfejlesztés” problémáival. Koncepciók születtek, de megoldani eszközök és idő hiányában nem tudták őket.

11. Területfejlesztés a Balkán országaiban 1945 és 1990 között • Valamennyi háború előtti területpolitikai cél követése továbbra is folytatódik, de azokhoz újak csatlakoznak, illetve bizonyos változások bekövetkeznek: • Folytatódik a nagyhatalmi konstelláció kihasználásának politikája is, • Főváros-fejlesztés prioritása folytatódik, de kisebb súllyal és csak az ötvenes évek végéig, utána inkább korlátozások. • Tengeri kijárat fejlesztése továbbra is prioritás • Homogén nemzetállami célok továbbra is érvényesülnek. Kitelepítések, áttelepítések itt is vannak, ha kisebbek is, mint Közép Európában (németek, magyarok, albánok, bolgárok, törökök)

12. Területfejlesztés a Balkán országaiban 1945 és 1990 között • Új célok, jelenségek • - elmaradott térségek iparosítása • - egyfajta fejlettségi kiegyenlítésre való törekvés • - önálló politizálás egyetlen megmaradt terepeként egyfajta „területi lobbizás”

13. Iparosítás, urbanizációaz agrárnépesség aránya a Balkán országaiban 1930-1980

14. Iparosítás, Urbanizáció

15. Iparosítás, Urbanizáció • Infrastruktúra nem tart lépést • Munkahely-lakóhely elszakadása, vagy a városok „ruralizálódása”

16. „Kiegyenlítődés” • A fejlesztés extenzív jellege: iparosítás, új üzemek, új területek és új munkaerő bevonása révén. Ez a kiegyenlítődés egyik tényezője. • A másik a fejlettebb régiók fokozatos lemaradása a műszaki fejlesztésben, versenyképességben, a fő- és nagyvárosok „provincializálódása”.

18. Területi lobbizás • Az egy-párti kommunista hegemónia mellett ez az önálló politizálás egyetlen eleme • Annál is inkább, mert a fejlesztésnek más útja nincs, a források teljes mértékben centralizáltak • A jugoszláv föderációban ez „intézményesítődik” a többi országban hallgatólagos, de legalább ilyen intenzív • Ez egyben a „regionális identitás” első – bár torz – megjelenése a Balkánon • Mindaddig ilyen nincs, a török uralom alatt a balkáni parasztság kizárólag településéhez, falujához kötődik. A török közigazgatás felsőbb szintjei és egységei teljesen idegenek számára. • Ez eleinte az új független államokban sem változik lényegesen

19. Területi „fejlődés” a rendszerváltozástól napjainkig • Első években erős hanyatlás, utána stagnálás vagy gyenge növekedés • 2003-ig – Görögország és Albánia kivételével - egyik ország sem érte még el az 1989. évi GDP szintet. • Rendszerváltás nehézségei az országok kiinduló helyzetétől, korábbi tapasztalataitól és politikai fejleményeitől függően nagyon különbözők • Egyedi – de valamennyi országot bizonyos fokig érintő - dráma Jugoszlávia feldarabolódása és az azt követő erőszak

22. Területi fejlődés új elemei • A népesség és egyben a városi lakosság általános csökkenése • A korábbi kül- és belgazdasági kapcsolatok felbomlása és annak következményei • A területi különbségek drámai növekedése • Az EU regionális politikája és annak követelményei megjelenése az új tag, a jelölt és a jövőben belépni kívánó országokban

23. Demográfiai fejleményeknépességalakulás és prognózis • 1990 és 2005 között a lakosság száma – Görögország és a volt Jugoszlávia 3 köztársasága kivételével mindenütt csökkent, de a legdrámaibban Bulgáriában és Romániában • 2005 és 2030 között Albánia kivételével mindenütt csökken. • Ez döntően a természetes népmozgalom és részben a vándorlások következménye (Vajdaság esete).

25. Nagyvárosok népességcsökkenése

26. Gazdasági kapcsolatok megszakadása • Külső kapcsolatok: hatása változó, főleg ott, ahol a KGST és szovjet kapcsolatok intenzívek voltak (Bulgária) • Pénzügyi és adósságválság hatásai (Románia, Bulgária) • Szétdarabolódás kereskedelmi hatásai (Szlovénia) • Szétdarabolódás támogatási hatásai (Macedónia: „politikai gyárak”) • Bosznia-Hercegovina: belső szétszakadás hatásai • Balkáni háború és embargó hatásai (Bulgária, Románia, Görögország)

27. Területi egyenlőtlenségek növekedése

28. Ország Fővárosi régió A fővárosi régió részesedése a GDP országos növekményéből 1995 - 2001 között Bulgária Yugozapade n 151 % Csehország Praha 65 % Magyarország Közép - Magyarország 58% Lengyelország Mazowieckie 35 % Románia Bucuresti 278 % Szlovákia Bratislavsky 38% Területi egyenlőtlenségek növekedése

29. EU regionális politika és hatásai • Programozási (NUTS2) régiók kialakítása megtörtént, de közigazgatási beosztás sehol sem fele meg annak (Bulgária) • Az EU az új tagországokban a strukturális támogatásokat végül mégsem regionalizálja; • Támogatás-elosztás alapja: abszorpciós kapacitás országok között, „berlini képlet” országokon belül • Nemzeti területfejlesztési támogatás egyelőre a „szegények stratégiája” szerint kialakítva.

30. Köszönöm a figyelmüket