A FRANCIA FORRADALOM

1. A FRANCIA FORRADALOM

2. A forradalom fogalma „Olyan történelmi időszak, melyben a kormányzat bukását a politikai, társadalmi és gazdasági rend gyökeres átalakulása követi”

3. A forradalom feltétele „Olyan gazdasági, társadalmi válsághelyzet kialakulása, amely a korábbi módon többé sikeresen nem kezelhető társadalmi-szociális feszültséget, elégedetlenséget vált ki.”

4. A forradalom tényezői • cselekedni képtelen politikai vezetés; • olyan csoport(ok) léte, amely(ek) át kívánják venni a vezetést; • olyan ismert ideológia és politikai program, amely megoldást ígér a gazdasági-társadalmi-szociális-politikai válsághelyzetre.

5. A forradalom menete Kezdete: az az időpont, amikor a cselekedni nem tudó kormányzat és a cselekedni kívánó ellenzék összeütközik Jellemzői: • spontán • tömegtámogatás • a kormányzat válaszreakciója

6. Első szakasz: • a kormányzat megbukik Probléma: • a forradalmi programot át kell ültetni a gyakorlatba Feltétel: • biztosítani kell a megszerzett hatalmat • rá kell venni a gazdasági, társadalmi, politikai erőket, hogy járuljanak hozzá a változások megvalósításához • Ha sikerül, a forradalomnak vége van.

7. Ha nem sikerül: • a folyamat megismétlődik: az eredménytelen program a válságot tovább növeli, miközben a hatalomra jutott csoport nem tud megválni a hatalomtól; újabb ellenzéki csoport szerveződik, amely radikálisabb programjával, ideológiájával megnyerheti a társadalom többségének támogatását - s ez a csoport megbuktathatja a kormányt… Probléma: • jobban ki lesz szolgáltatva támogatói bizalmának - nem nyúlhat bizonyos többségi érdekeket sértő intézkedésekhez • számolnia kell a visszatérési kísérletekkel

8. Megoldás?: • vagy újabb, még radikálisabb, az erőszakot totálisabban bevető csoportok kerülnek hatalomra: bukás • vagy társadalmi közmegegyezés születik: eredményességét az ellenforradalom erőssége kérdőjelezheti meg.

9. 1. Mi omlott össze? Az abszolút monarchiát kétválság buktatta meg: • Az egyik az 1770-es évek közepétől kibontakozó gazdasági válság volt, amelynek hatását az 1788-as rossz termés és az azt követő, rendkívül hideg tél felerősítette, s ez 1789-re mozgósította a városi és vidéki tömegeket. • A másik a politikai válsággá növő pénzügyi válság volt, amely 1788-89-re megbénította a kormányzatot.

10. Az 1789-es év • A társadalom vezető csoportjainak kormányellenes fellépése, megmozdulásai bírták rá a kormányt a rendi gyűlés összehívására. • 1789-ben a rendi gyűlés választásai mozgósították az országot • megszületett az új, forradalmi ideológia: Sieyes: Mi a harmadik rend?

11. 1. A rendi gyűlés hozzálátott egy olyan alkotmány létrehozásához, amely biztosítja a politikai szabadságot és a törvény előtti egyenlőséget. • 2. Kenyérhiány miatt lázongó városi és vidéki néptömegek. /Párizsban egy népfelkelés elfoglalta a Bastille elnevezésű várbörtönt (július 14.)/ • 3. Az élelemhiány, a felfokozott politikai várakozások és a terjedő rémhírek mozgósították a falvak lakosságát is: nagy félelem: a falusiak a földesúri rendszer ellen

12. Augusztus 4-én az Alkotmányozó Nemzetgyűlés eltörölte a régi társadalmi rendszer alapjait. • Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatával (augusztus 26.) összefoglalta a legfontosabb jogi normákat: nem a születés, hanem a vagyon és a tehetség előkelősége gyakorolja a politikai hatalmat.

13. A kivívott eredményeket egy újabb erőszakos megmozdulással sikerült biztosítani. A párizsi asszonyok október 5-6-án arra kényszerítették a királyi családot, hogy Versailles-ból Párizsba költözzön. • Mindez szembefordította a történtekkel a forradalom mérsékeltebb híveit, megnehezítette a politikai kompromisszumokat, és sokak szemében elfogadhatóvá tette az erőszak gyakoribb alkalmazását.

14. Alkotmányozó Nemzetgyűlés /ANGY/: lefektette egy új társadalmi és politikai rendszer alapjait: • társadalom: a törvény előtt egyenlő, személyes szabadságjogokkal rendelkező egyénekből áll • állam: a népszuverenitást választásokkal érvényre juttató képviseleti rendszer

15. DE: új konfliktusok jöttek létre: lehetetlen a forradalmi átalakulás békés lezárása

16. felerősödött a városok és falvak ellentéte /az újításokat intoleráns módon vezették be/ • az emigránsok hazatérési kísérletei • a hadsereg bomlása • az egyház átszervezése

17. 1791. júniusában XVI. Lajos elszökött Párizsból: elfogása súlyos belpolitikai válsághoz vezetett: • felmerült az államforma megváltoztatása –radikalizálódás: a tüntetőkkel fegyveres konfliktusra került sor (Mars-mezei mészárlás, július 17.).

18. A Habsburg császár és a porosz király reakciója: pillnitzi nyilatkozat: Franciaországot a külső fenyegetettség érzése kerítette hatalmába

19. Az új törvényhozó szerv, a Törvényhozó Nemzetgyűlés (1791-92) bűnbakokat keresett, s megtorló intézkedéseket foganatosított az emigránsok és a papság ellen. • 1791 őszétől a különböző politikai csoportosulások egyaránt háborús politikával keresték a kiutat a belpolitikai válságból, s ettől remélték céljaik megvalósítását.

20. A Törvényhozó Nemzetgyűlés hadat üzent a császárnak (1792. április 20.). • A háború azonban forradalmasította a forradalmat. • Az első katonai kudarcok felerősítették az ellenségnek tekintett csoportok üldözését, és tettekre serkentették a városok radikálisabb csoportjait. Ezek egyre veszedelmesebb ellenségnek tekintették XVI. Lajost, és 1792. augusztus 10-én megdöntötték a királyságot.

21. Az államhatalom összeomlott, Párizsban börtönmészárlásokra került sor, a valmyi csatával azonban (szeptember 20.) sikerült visszavonulásra bírni az országba betört osztrák, porosz és emigráns hadseregeket. • Az új alkotmányozó szerv, a Nemzeti Konvent (1792–95) választásain a társadalomnak csak egy kisebbsége vett részt, s az általuk megválasztott képviselők kikiáltották a köztársaságot (szeptember 21-22.), ami a társadalom többsége számára semmit sem jelentett. • A Nemzeti Konventben a Hegypárt tagjai a háborús viszonyokra való tekintettel készen álltak a szabadságjogok és a tulajdonjog átmeneti korlátozására, valamint a néptömegek követeléseinek ideiglenes kielégítésére. A tulajdont és a személyes szabadságot védelmező Gironde nevű párt mindezt veszedelmesnek tartotta. A katonai sikerek hatására a Konvent közvetlen kihívást intézett minden európai monarchia ellen, perbe fogta és lefejeztette a királyt (1793. január 21.).