Jelentéstan (Szemantika)

1. Jelentéstan (Szemantika) Forgács Tamás SzTE BTK

2. Mi is az a szemantika? • A szemantika, azaz a jelentéstanközéppontjában a „Mi a jelentés?”, pontosabban a „Mi a nyelvi jelentés?” kérdés áll. • A diszciplína története viszonylag rövid, mégis számos meglehetősen eltérő elmélet alakult ki az alkalmazott módszerek és a kapott eredmények alapján. • Voltaképpen tehát helyesebb jelentéstanokról beszélni.

3. Szemiotika és szemantika • A különféle szemantikák jelentéselméletei lényegében csak a nyelvi jelentést próbálják modellálni. • A szemiotikának nemcsak a nyelvi jelentés, hanem általában a jelentés a tárgya. • A szemiotika(más néven: szemiológia) tehát általános jeltudomány, a legáltalánosabb jeltan. • A nyelvészetnél tágabb körű, hiszen nemcsak a társadalomban, hanem a természetben előforduló jelekkel is foglalkozik. Fő feladata a jelrendszerek, jelek közös vonásainak kutatása, a jelek tipizálása.

4. Szemiológia és nyelvtudomány • A strukturális nyelvészet megalapozója, Ferdinand de Saussure a nyelvtudományt, ezen belül a jelentéstant a szemiológia részének tekintette:

5. A jelekről általában • Középkori skolasztikusok jeldefiníciója: aliquid pro aliquo: ’valami valami helyett’. • Minden fenomén tehát, ami nem önmagára, hanem önmagán túlra mutat, jel.

6. Nem csak nyelvi jelek vannak, hanem pl.: • közlekedési jelek • művészeti alkotások • hölgyek mutogatása a kecskeméti úton Rodin: A Calais-i polgárok

7. ruhaviselet, hajviselet (vallási: zsidó pajesz, kalap; • polgárpukkasztó viselet a hippiknél; • indiánoknál a törzsfőnöki fejdísz)

8. Nem-nyelvi jelek vannak az állatvilágban is. • passzív: jelértés • aktív: jeladás • Hogy hogyan lesz valamiből jel, az jól megfigyelhető Pavlov kísérleteiben: • Többszöri csengetés evés alatt, nyáltermelés --> csengetésre nyáltermelés, a csengetés jellé válik, azaz túlmutat önmagán, nem csak hangeffektus többé.

9. A jelek sajátosságai • 1. A jelek absztraktak (hangeffektus -> élelem); a fontos csak az utalófunkció • 2. A jelek önkényesek (csengetés helyett lehetne füttyszó, lámpavillanás stb.), ugyanakkor azonban - éppen ennél fogva - nem lehet akárhogyan változtatni, ha már jelfunkciót nyert, tehát: • 3. A jelek konstansak konvenciót hordoznak magukban.

10. Jelek vs. jelrendszerek • Egyes jeleket az állatok és az emberek is használnak, pl. - madarak figyelmeztető hangadása (kotkodácsolás), delfinek közötti hangadás, méhek tánca, - embernél: vizuális jelek: integetés búcsúzáskor, zárt ököllel fenyegetés, középső ujj felmutatása. • A jelrendszerek ezzel szemben több egymással összehangolt jelből állnak és úgy tűnik, csak az embernek sajátjai (delfin és méh -> vitatott).

11. Egy jelrendszerben a jel a jelentését nem önmagában, hanem a rendszerben elfoglalt helye szerint nyeri el, azaz a többi jelhez való viszonyában. Pl. közlekedési lámpa: a zöld önmagában semmit sem jelentene, csak a másik kettővel való oppozíciójában nyeri el jelentését. Ugyanígy: kifingik – meghal - örök álomra hajtja a fejét.

12. Minden egyes jel egy jelrendszerben az, ami a többi nem. • Ha ilyesmi mégis előáll, zavar támad a rendszerben. • A nyelvben néha lehet hasonló helyzet: új szó - régi szó; de ezek sem teljesen egyenértékűek, ezenkívül egy idő múlva kiküszöbölődnek (egyház – templom; egyedülálló – szingli stb.) • Zavaró homonímia: várna -> várnája

13. A jelek klasszifikációja • Peirce osztályozása: • index: érintkezéses kapcsolat: füst - valahol tűz van kopogás a motorban -> kopás; fékcsikorgás -> fékezés • ikon: jelölő és jelölt hasonlóságán alapuló kapcsolat képek: férfi-női WC,tömörítés, kapcsolat, stb. ikonok) • szimbólumok: tényleges jelek, pl. csatorna, városméret jele a térképen; tiszta gyapjú; autómárkák jelei, nyelvi jelek

14. A jelentéstan fogalma és tárgya • A továbbiakban a jelentéstant csak a nyelvi jelekre szűkítve fogjuk értelmezni. • Alapkérdésünk ezért a következő: mi a nyelvi jelentés? • A jelentéstan (szemantika) a jelentés tudománya (vö. gör.σημα[széma]‘jel’).

15. A szemantika kapcsolata más tudományokkal • A szemantika céljai, kutatási témái (különösképp a nyelv és a gondolkodás kapcsolatrendszerének sajátos vizsgálata) alapján kapcsolatban van a filozófiával, ezen belül az ismeretelmélettel, továbbá a pszichológiávalés a logikával. • A jelentéstan igen szoros kapcsolatban van a stilisztikávalis. Ezt a kapcsolatot az ókori retorikához vezethetjük vissza, azon belül is főképp a trópusok (szóképek) tanához. A trópusok használatakor bekövetkező jelentésváltozást a mai szemantika, illetve a stilisztika is fontos területként tárgyalja, akárcsak a szinonímiát is (amely szintén tárgya volt már az ókori retorikának is)

16. Igen fontos a szemantikának a pragmatikához való viszonya is. • Pragmatikai jelentés: • A megnyilatkozások sajátos, aktuális jelentése azonosítható a beszélő kommunikációs szándékát kifejező kommunikációs jelentéssel. Ez mindig a beszédszituációtól, az aktuális nyelvhasználattól függ. Így például a Már hét óra van megnyilatkozással többféle kommunikációs jelentés fejezhető ki. Néhány lehetőség: • ’Felesleges elindulni, már lekéstük a vonatot.’ • ’Ideje elindulni, ha nem akarjuk lekésni a vonatot.’ • Vagy: • ’Kezdd el már a munkát!’ • ’Hagyd abba a munkát!’ stb.

17. Autonóm összetevője-e a jelentés a nyelvnek? • Hogy a tételt bizonyíthassuk, csupán a közvetlen nyelvi tapasztalathoz kell fordulnunk. Itt azt látjuk, hogy grammatikailag és minden más szempontból helyes mondatok más tekintetben nem helyesek. • Vegyük szemügyre alaposabban a következő kijelentéseket: • 1. *A hímkakas kukorékolása akkor hangzott fel, amikor a kakas elkezdett kukorékolni. • 2. * Fütyörészve legelnek a fák. • 3. *A maga édesanyjának van gyereke? • 4. *Egy hölgy csokoládét adott nekem. Megettem, azután visszaadtam neki.

18. *A hímkakas kukorékolása akkor hangzott fel, amikor a kakas elkezdett kukorékolni. A mondat nyelvtanilag kifogástalan. Köznapi értelemben vett jelentése viszont legalábbis nem 'szerencsés’ (a kakas eleve hímnemű, a kukorékolás sem később, sem korábban nem hangozhat fel: tautológia). • *Fütyörészve legelnek a fák. Köznapi jelentésében ezzel a mondattal ugyanez a helyzet. Itt azonban a mondatban foglalt állítás képtelensége a tartalmi ellentmondás. A Weöres-verssor olyan képességeket tulajdonít a fáknak, amelyekkel azok nem rendelkeznek. • *A maga édesanyjának van gyereke? A (3) mondat - bár nyelvtani hibát szintén nem mutat - értelmetlen (pontosabban 'nonszensz', azaz egyszerre értelmetlen és lehetetlen).

19. *Egy hölgy csokoládét adott nekem. Megettem, azután visszaadtam neki. Ez a közlemény - egy kisdiák dolgozatának a részlete - nonszensz mint hiányos állítások összevegyítése, kontaminációja. Lehetséges értelmet ugyanis csak akkor tulajdoníthatunk a közleménynek, ha föltesszük, hogy több darabot tartalmazó csokoládés dobozról van szó. A gyerek azonban az erre utaló kiegészítést elmulasztotta megtenni. • Ezen a ponton, visszautalva különösen a (2) példamondatra, fontos megjegyzést kell tennünk.

20. Megfigyelendő, hogy nonszensz kijelentések tartalmilag helyes állításoknak felelhetnek meg. Nevezetesen akkor, ha egy vagy több elemük 'átvitt értelemben' szerepel, vö. az alábbi két mondatot: • (5a) A nagybátyám lábujjhegyen alszik. <--> • (5b) A nagybátyám éb(e)ren alszik. • E mondatok valóságmegfeleltetése eltér: (5a) fizikai képtelenséget tartalmaz közvetlen jelentésében, míg átvitt értelemben (vö. lábujjhegyen - 'óvatosan') helytálló. (5b) mondatban az alaktani variáns önmagában jelzi a kétféle értelmezés és az ennek megfelelő igazságérték lehetőségét. • Mi következik az eddigiekből? • A jelentés valóban autonóm összetevője a nyelvnek.

21. A fentiek értelmében a nyelvrendszerre vonatkozó tagolási és összetételi elgondolásunk a jelentéstani komponens beépítésével nagy vonalaiban a következők szerint alakul: • (i) fonológia, • (ii) szintaxis, • (iii) jelentéstan (ezen belül és fölül pragmatika [= a nyelvi jelek használatának cselekvéskontextusa]). • A pragmatika mint jelentéstani komponens külön említése nagyon indokolt. Csak a pragmatika kategóriáinak alkalmazása ad magyarázatot például a kérdve felszólító [whimperative] típusú mondatok létrejöttére, pl.: • Megmutatná a jogosítványát? • A hagyományos értelemben vett szemantika ilyen jelenséggel nem tudott mit kezdeni, és nem is foglalkozott azzal, hogy miben rejlik az ilyesfajta megnyilatkozások sajátos különállása a mondattípusok között.

22. A szemantika történeti fejlődése címszavakban • Az eddigiekből is látható, hogy a tudományszak története nemcsak az elemző eljárások rendjét és módszereit változtatta meg, hanem kibővítette a vizsgált jelenségek tartományát is. • Érdemes tehát fölidéznünk - jelzésszerű rövidséggel - a diszciplína legfontosabb előzményeit.

23. A jelentéstan viszonylag fiatal tudomány, önálló diszciplínaként csak a XIX. század óta létezik. • A jelentés kérdéseivel azonban már az ókor tudósai is foglalkoztak. Először a szofista filozófusok, például Prótagorász, Gorgiász: ők már elválasztották egymástól a szó hangzásbeli oldalát és jelentését. • Platón Kratülosz című dialógusában arra keresi a választ, hogy a nyelv természetes eredetű-e, vagy pedig az emberi megegyezésnek köszönheti eredetét és lényegi tulajdonságait. Azaz: a nevek jelentése, a szavak és a dolgok viszonya természetileg meghatározott vagy konvencionális? Platón mindkét nézet mellett hoz érveket, de hajlik arra, hogy a hangzás és a jelentés között lényegi kapcsolat áll fenn. • Arisztotelészmár teljesen egyértelműen amellett foglalt állást, hogy a jelentés konvenció eredménye.

24. Naturalizmus kontra konvencionalizmus • Az előbbi véleménykülönbséget a naturalizmus kontra konvencionalizmus vitájának is nevezik. • Szélsőséges formájában mindkét nézet tarthatatlan. Ha igaz volna a naturalista felfogás, meg tudnánk mondani a szavak jelentését pusztán a hangalakjuk után. Csak a hangutánzó szavakra (vau-vau, csobban) jellemző ez valamelyest, a különböző nyelvekben pedig még ezek is jelentősen eltérnek egymástól. • Pl. • m. Korog a gyomra. • ném. Ihm knurrt der Magen. • ang. His stomach rumbles/growls.

25. m. kukorikú • ném. Kikeriki • ang. cock-a-doodle-doo • A konvencionalista álláspont közelebb jár az igazsághoz, mivel a szavak és dolgok kapcsolatának önkényességét hangsúlyozza - ezt az elvet a modern szemantika is elfogadja. Semmi nincs a disznó szó hangalakjában, ami közvetlen kapcsolatban volna a „dologgal”. • Viszont ugyanennyire tarthatatlan az a konvencionalistákra jellemző felfogás, mely csupán mint egy emberek közötti megegyezést tekinti a nyelvet a szavak használati módjáról. Ez a gondolatmenet azt feltételezné, hogy korábban már létezett egy nyelv, amelyen először létrejött a megegyezés.

26. A kései ókorban élt, főként teológusként ismert Szent Ágoston (354-430) a jelentéstan tudománytörténetének is az egyik legnagyobb alakja. • Az első jeltipológia is az ő nevéhez fűződik. Több szempont szerint csoportosított, például: • Érzékszervi modalitás szerint • Látható jelek • Hallható jelek • Eredet, illetve használat szerint • Természetes jelek • Mesterséges (másképpen „adott” vagy akaratlagos) jelek • A jelek vonatkozása szerint • „Dolgok”-ra vonatkozó jelek • Jelekre vonatkozó jelek (mint például az írás vagy a szavak metanyelvi használata)

27. A középkorban és a reneszánszban főként a Biblia értelmezése kapcsán foglalkoztak jelentéstani kérdésekkel, ennek az egyik fő oka az volt, hogy a Bibliában sok átvitt értelmű, metaforikus kifejezés van. Ezeket vizsgálva került előtérbe a jelentésváltozás kérdése sok Biblia-értelmezésben. • Az ilyen tárgyú munkák közül egy magyar szerzőét, SylvesterJánosét emeljük ki. Sylvester 1541-ben jelentette meg Újtestamentum-fordítását, ehhez illesztett „Az ollyan ígíkrűl való tanúság, mellyek nem tulajdon jegyzísben vítetnek” címmel egy hosszabb fejtegetést.

28. A XIX. században jött létre az önálló jelentéstan. Christian Karl Reisig (1792-1829) német professzor tette meg először a grammatika önálló ágának a jelentéstant (az alaktan és a szintaxis mellett), 1825 körül, a hallei egyetemen tartott előadásaiban. • Az új diszciplínát ő még szemasziológiának nevezte (a szémaszia ’jelentés’ jelentésű görög szóból). Mint ismeretes, ekkor a nyelvtudomány minden területén a történeti szemlélet uralkodott, ennek megfelelően Reisig a jelentésváltozásokkal foglalkozott.

29. (A szemasziológia elnevezés ma is használatos, de ma inkább a szójelentéstan egyik ágaként. Eszerint a szójelentéstannak két alkategóriája van: • a) a szemasziológia, amely a jelölőből indul ki, és így jut el a jelölthöz. Arra a kérdésre válaszol, hogyan épül fel az egyes szavak jelentése, milyen, ill. hány jelentése lehet egy-egy szónak, milyen irányokban változhatnak a jelentések. • b) az onomasziológia, amely a jelöltből indul ki, és innen ér el a jelölőhöz. Arra a kérdésre válaszol, hogy pl. egy bizonyos fogalomnak milyen elnevezései vannak egy nyelvben vagy egy nyelvváltozatban.)

30. A történeti nyelvészet szellemében a XIX. század vége felé - összhangban a német Hermann Paullal – Michel Bréal (1832-1915) francia nyelvész a jelentésválto-zások leírását tűzi kizárólagos célul, és nevezi el a tudományszakot szemantikának. • Reisig munkásságát folytatta Herman Paulnémet nyelvész is, azaz ő is főként a jelentésváltozásokat vizsgálta. • A jelentésváltozás folyamatának lényegét abban látta, hogy a beszélő a szót alkalmilag a szokásostól eltérő jelentésben használja, majd ez az alkalmi jelentés elterjed, szokásossá válik, így a szó a régi mellett vagy helyett új jelentést kap.

31. Paul a jelentésnek két fajtáját különböztette meg: • Szokásos (uzuális) jelentés: ezen Paul azt a teljes képzettartalmat érti, amely egy adott közösség tagjai számára a szóhoz fűződik. • Alkalmi (okkazionális) jelentés: az a képzettartalom, amelyet maga a beszélő fűz hozzá a szóhoz, és amelyről elvárja, hogy a hallgató is azt fűzze a szóhoz. • Az alkalmi jelentés igen gyakran tartalmában gazdagabb, és így terjedelmében szűkebb, mint a szokásos. Az egyszerű tű főnév például az alkalmi jelentésben lehet ’gombostű’, ’kötőtű’, ’injekcióstű’ stb. értelmű, ezek jelentése specializáltabb.

32. A XX. század húszas éveitől a szemantika új értelmet kap. Ugyanis a saussure-i koncepció jegyében a nyelv tartalmi oldala, a jelentések összessége és ezzel a szókincs szintén rendszert alkot. Jost Trier (1934) az új elvvel összhangban kidolgozza az ún. 'mezőelméletet'. • Koncepciója szerint például a testrészek nevei együttesen a rokon fogalmak körébe tartozó megnevezések alkotta mezőt fednek le. (Vizsgálatainak középpontjába Trier az értelem fogalomkörébe tartozó 'szómezőket' [Wortfeld] állította (Der deutsche Wortschatz im Sinnbezirk des Verstandes).

33. Louis Hjelmslev dán nyelvész (1899-1965) vezeti be a szemantikai jegyek fogalmát, amelyek rendszerhálójában az egyes szójelentések egyértelműen meghatározhatók, pl. a férfi szó jelentése komponenciális elemzésben mint [+humán +felnőtt +hímnemű]. Felfogása és módszere a későbbiek folyamán sok irányzat elemzésmódjához szolgál alapul, éppen mivel elmélyíti a jelentés vizsgálatának egzaktságát.

34. A NoamChomsky-féle generatív grammatikában a jelentés a grammatika szerves részévé válik, amennyiben a kiindulási (mély) struktúrát lényegében ez az - állítás terjedelmű - összetevő, kb. a mondatjelentés tölti ki. • Lássunk néhány példát! • *Colorless green ideas sleep furiously. (Színtelen zöld eszmék dühödten alszanak.) Ez a mondat nyelvtanilag szabályos, grammatikus, ám – eltekintve az esetleges „lírai”, metaforikus átértelmezésektől – értelmetlen (ún. kiválasztási szabályt sért meg). • Hasonló: *The boy may frighten sincerity. (A fiú megijesztheti az őszinteséget.)

35. Chomsky a devianciának két típusát különböztette meg. • Az egyik csoportba az előbb látott szabályszegő mondatok tartoznak, amelyek egy ún. kiválasztási szabályt sértenek meg. • A másik csoportba azok a hibás mondatok kerülnek, amelyek egy ún. szigorú alkategorizálási szabályt sértenek meg: • *John found sad. (John szomorú talált.) • *John elapsed that Bill will come. (John elmúlta, hogy Bill eljön.)

36. Ezek és a végtelen számban szerkeszthető hasonló példák világosan igazolták, hogy szemantikai szabályok nélkül a transzformációs generatív grammatika értelmetlen mondatok generálását is megengedné: vagyis a szintaxis keretein belül számos probléma nem oldható meg. • Elkerülhetetlenné vált tehát egy szemantikai elméletet kidolgozása. Ezen a pontonajelentéstan kiterjeszti vizsgálódásának területét a mondat nagyságrendű nyelvi alakzatok tartományárais.

37. A jelentés különböző felfogásai

38. Ez aztán a dicsőség, mi? • - Nem tudom, mit ért azon, hogy "dicsőség" - mondta Alice. • Dingidungi megvetően mosolygott. • - Hát persze hogy nem érted, amíg én meg nem mondom. Úgy értettem: "Ez aztán az elsöprő erejű érvelés, mi?" • - De hát a "dicsőség" nem jelenti azt, hogy "elsöprő erejű érvelés" - ellenkezett Alice. • - Ha én használok egy szót - mondta Dingidungi megrovó hangsúllyal -, akkor az azt jelenti, amit én akarok, sem többet, sem kevesebbet! • - Az a kérdés - hitetlenkedett Alice -, vajon engedelmeskednek-e a szavak. • - Az a kérdés - így Dingidungi -, ki az úr és kész. • Alice sokkal zavartabb volt, semhogy erre bármit is válaszolni tudjon, s így egy perc elmúltával Dingidungi újból rákezdte: • - Mindegyiknek megvan a maga hangulata... különösen az igék, azok a legrátartibbak. A melléknevekkel azt csinál az ember, amit akar, az igékkel nem... de én féken tudom tartani az egész társaságot! • (Lewis Caroll: Alice Tükörországban)

39. 1. A jelentés mint stimulus és válasz • Leonard Bloomfield: Language (1932); lélektani, behaviorista megközelítés: • A jelentést a stimulus/válasz (akció/reakció) dimenziójában helyezte el: • Az inger (S) oda vezet, hogy vki beszél (r), a válasz (R) pedig az, amit a beszéd kiváltott. • S r ………………. s R • Pl. • Jill éhes, meglát egy almát (S), és megkéri Jacket, hogy szerezze meg neki (r), aki ezt ennek a nyelvi ingernek (s) a hatására meg is teszi (R). • Bárhogy fejezze is ki magát, amit a közlés végső soron jelent, az a felszólítás.

40. Csakhogy: • Akkor úgy kellene tartanunk, hogy egy adott szituációban szinonimikus (azonos jelentésű) volna minden ehhez a kontextushoz illő lehetséges nyelvi közlemény, például a következők: • Itt egy alma, én éhes vagyok; szednél nekem almát? • Éhes vagyok.De jó lenne enni egy almát! • Jack, tudod hogy szeretem az almát... • Ha nem lennél ilyen átkozottul béna, már rég hoztál volna nekem egy almát! • Hmmmm ! stb. • Azt látjuk azonban, hogy a mondatok mögött eltérő stimulusfeltételek vannak, amelyek nem nyelvi körülmények. • Megjegyezhetjük még, hogy ugyanaz a jelentés eltérő válaszokat válthat ki, és eltérő jelentések sem mindig különböző, ellentétes válaszokat hívnak elő. A behaviorista megközelítés ennélfogva nem tartható.

41. 2. A jelentés mint használati szabály • A Bécsi Kör, a XX. század elején működő, nagyfokú precizitásra törekvő filozófiai iskola teljesen más műfajú meghatározást kínált a következő megfogalmazásokban: • Wittgenstein: A szó jelentése a szó használata egy nyelvben. • Pl. Az asztal szó sokféle bútordarabra vonatkozik (nagyság-, forma-, szín- eltérések stb.). Ha egy földönkívüli érkezne hozzánk, úgy érezhetné, h. a szót csak találomra alkalmazzuk. Később azonban felismerné, h. nem így áll a dolog: a beszélők nem önkényesen járnak el a szó alkalmazásában, hanem egy bizonyos szabályt követnek: csak ha a tárgy bizonyos tulajdonságokkal rendelkezik, és bizonyos funkciókat lát el, akkor tekinthető asztalnak. • Ezt a szabályt igyekszik a szótáríró kiemelni a beszélők gyakorlatából, amikor megfogalmazza a szó jelentését, s a kisgyereknek is ezt a szabályt kell kihámoznia, hogy élhessen ezzel a szóval.

42. Gondot okoz azonban ezzel a felfogással kapcsolatban, hogy mondatokra eleve nem alkalmazható. Márpedig a mondatjelentés fontos fejezete a szemantikának. A mondatok teoretikus száma ugyanis végtelen, hiszen igen gyakran használunk soha el nem hangzott mondatokat. • Emellett vannak olyan mondatok, amelyek értelmes beszédben soha nem is hangozhatnak el, és ha nincs használatuk, nem lehetne jelentésük sem. Mégis, soha el nem hangzó mondatok meghatározott jelentéssel bírnak (például Engem egy órával ezelőtt fejeztek le). • De a szavakra sem alkalmazható egyértelműen. Gondoljunk arra, hogy obszcén szavak és orvosi megfelelőik használata milyen jelentősen eltér, noha jelentésük azonos; • Ugyanígy: a mama, ill. az az asszony, aki szült engem mint kifejezés vagy a fű és a marihuána nem fedik le egymást teljesen annak ellenére, hogy jelentésük az utóbbiak szempontjából szabadon fölcserélhető.

43. 3. A jelentés mint rámutatás (osztenzió) • Egyértelmű, hogy a szavak és a dolgok egymással valamilyen viszonyban vannak: azért használunk szavakat, hogy objektumokat és cselekvéseket megnevezzünk. A szavak és dolgok közti viszony feltérképezése a szemantika egyik legfőbb feladata. • Az egyik közkeletű elképzelés azt mondja – s e nézettel már Platón Kratülosz című művében is találkozhatunk – hogy a szavak egyszerűen dolgok nevei, címkéi, azért vannak, hogy velük egyszerűen rámutassunk dolgokra. Ennek megfelelően egy szó jelentését meghatározni annyit tesz, mint rámutatni arra a dologra, amit a szó megjelöl. Az olyan tulajdonnevek esetében, mint London, Vili, Kovács és Bodri tejesen rendben is van ez a felfogás. • Könnyű azonban belátni, hogy rámutatással (azaz osztenzióval) a jelentést nem tudjuk meghatározni, hiszen mindig valami ilyesmit kell mondanunk: Amit itt látsz, egy zsenge ciklámen.

44. Az osztenzió azonban nem is ér utol bizonyos jeleket, pl. a viszonyszókat: és, minthogy, mert stb. • Másrészt mi a helyzet az absztrakt objektumokkal, mint pl. bánat, szerelem? • Mi a helyzet a nem létező objektumokkal, mint pl. dinoszauruszok, hétfejű sárkány vagy a négyszögletű kerek erdő?

45. Vagy vegyük ezt a példát: • Pali tudja, hogy szeretné megcsókolni Máriát. • Igen ám, de miként lehet a tud ige jelentését rámutatással meghatározni?

46. 4. A jelentés mint érték • Megragadható a jelentés értékkéntis. A jelnek ugyanis mint a jelrendszer tagjának csak értéke lehet a rendszerben elfoglalt helye szerint, mégpedig alaki, jelölési, szófaji, helyi és stílusértéke. Velük a nyelvi jel mint szókészleti (szótári) egység potenciálisan rendelkezik, a beszédben pedig ezek az értékek közlési értékké válnak. • A szó alaki értékehang- és szótagterjedelme, illetve szóelemek szerinti felépítettsége. Például a hosszabb és tagolt szavak jobban érthetők. • A szónak annyi jelölési értékevan, ahány jeltárgyra lehet vonatkoztatni aktualizált formájában. A madár szónak annyi, ahány ilyen szárnyas állat létezik.

47. A helyi értékszorul még magyarázatra. • Ez a szavaknak a szókészletben elfoglalt helyét: centrális, periferikus voltát jelöli. A szófaji, helyi és stílusértéket külön megadja az értelmező szótár. • begyullad tn ige • 1. ritk Vmiben meggyullad a tűz. Begyulladt a kályha. • 2. Öngyulladással égni kezd. | <Felhalmozott szerves anyag> romlani kezd. • 3. Műsz:Begyullad a motor: működni kezd. • 4. biz Megijed. (1-él helyi értéket, a 4-nél stílusértéket találunk.)

48. 5. A jelentés mint viszony • Ez a felfogás tagadja a szavak és a dolgok közvetlen kapcsolatát, s azt állítja, hogy az pusztán az emberi elme terméke. Minden szóhoz tartozik egy kapcsolódó fogalom: • SZAVAK --> FOGALMAK --> DOLGOK • Ennek a nézetnek egyik legismertebb megfogalmazása Ogden és Richards (1923) „szemiotikai háromszöge":

49. A szemiotikai háromszög ‘A ragadozók közé tartozó, ház- és nyájőrzésre, vadászatra stb. haszn. v. kedvtelésből tartott háziállat (Canis familiaris)’ Fogalom jelölő ------------------------------------------ jelölt kutya

50. Ugyanez sematikusan: B [fogalom mint jelölt] A [jel(ölő)] --------------------------------- C [jeltárgy]