SZILÁGYI DOMOKOS

1. SZILÁGYI DOMOKOS „Én játszom ugyan,/ de ti vegyetek komolyan.”

2. hervaH

4. „Talán a játék volt az az állapot, melyben leginkább sikerült azonosulnia önmagával, az Egész részével. Nem is játszott soha >>felszabadultan<<, sem tanulva, mint a gyermek. Talán leginkább mégis bátorságabizonyí-tásáért játszott: hogy íme, meri – és tudja - levegőbe penderíteni a súlyos, a nagy dolgokat, magas talapzatra helyezni a banalitást” Csiki László • „Ó,vidámnak, mert fiatalnak lenni s maradni, szomorún is és megvénült-fiatalul! Kacagni, míg a kacagás titokban zokogni tanul! játszani – s a játék titokban holt-súlyossá komorodik: megrendeltként szabadnak lenni a legutolsó hangjegyig! - Nehéz volt? – bekopogtatok, gondterhelt élő, víg halottnál. – Azt akartam: a világ észre se vegye, hogy fáj.” Szilágyi Domokos: Mozart

5. BARTÓK AMERIKÁBAN • „Kételyek hajnalán” (Cs. Gy. É.), a hatvanas évek közepén, értékpozíciójának megrendülése nyomán alkotja a - költészetében fordulatot hozó - verskompozíciót a költő. • „…a bartóki zene és ars poetica megidézésével újra-fogalmazza azokat a nyugtalanító kérdéseket, amelyek a művészetnek az emberek életében betölthető szerepével, a műalkotás létjogosultságával, s végső soron az emberi lét értelmével kapcsolatosak.” (O. Gy.) • A szerkezet montázsszerű, két oszlopba tagolt szöveggel;

6. A CÍM, A FELÜTÉS ÉS A VERS BESZÉLŐJE • Az Óceán távlatai nem képszerűen, hanem aforizma-szerű, élettapasztalatokat meggondolkodtató kijelentés által keltik fel figyelmünket a vers indításában; • A cím által felidézett információ ezáltal egy emeltebb regiszterbe utalódik, amely megértő odafigyelésre késztet; • Nem dönthető el, hogy kinek a hangját halljuk: a beszélő az aforizma általános alanyának mezébe burkolózik, de azt mégiscsak elárulja ( a megszólítás alakzata által: „Jaj neked, hús-vér idegen!”), hogy mély, személyes kapcsolat fűzi az „idegenhez”, akinek sorsával azonosul; • A talányos hangzás élménye és a versbeszéd szólamai a beszélő alany azonosítására késztetnek, de a szöveg megformáltsága állandóan meghiúsítja ezt a törekvést;

7. CÍMSZEREPLŐ ÉS NARRÁTOR VISZONYA A történetet elbeszélő „narrátor” szólama A „címszereplő” (Bartók) szólama • Nem igazán élettörténetet beszél el; • A bölcsességirodalom ősi műfajait idéző, aforizma-szerű beszéd-módot alkalmaz; (Példabeszédek) • Bevonja az olvasót azon létfilozófiai kérdések megfontolásába, amelyekre a cím és az indítás utalt; • Nem monológszerű vallomás, hanem a Bartók által gyűjtött, műveibe épített népköltészeti anyagra emlékeztető valódi vagy álidézetek egymásba tördelése; • A megszakítások, ritmus- és hangnem-váltások feszültséget keltenek;

8. A SZÓLAMOK EGYMÁSBA JÁTSZÁSA • A kétszólamú montázs-szöveg ráhangolja az olvasót arra a szellemi drámára, amelyben az emigrációs sors művészi és emberi léthelyzetként értelmeződik; • A szólamok azonban minduntalan egymásba játszanak, „átszivárognak”egyik oszlopból a másikba: az „élet”, a bölcselet szakaszaiba átjön a népdalritmus, és fordítva: a bartóki „dalformába”beleszövi magát az aforizmaszerű, létértelmező szólam; • Kiépül egy dialógusforma, a megszólításnak és önmegszólításnak egy olyan játéka, amely felcserélhetővé teszi „narrátor” és „címszereplő” személyét;

9. A SZÖVEG MINT PARTITÚRA* • Az így szerkesztett szöveg belső hallás jelenvalóságát igényli, mely lehetővé teszi, hogy az olvasó meghallja és megértse azt is, ami kimondatlan és kimondhatatlan; • Ahogyan a zenei partitúra csak előadása során lesz eleven zenévé, az irodalmi műalkotás is az olvasás során válik létezővé; • Az olvasni tudás eszerint nem pusztán technika, hanem hallás és megértés kérdése is; • Az olvasó társalkotói közreműködés által élheti át azt a megrendültséggel rokon érzést, ami lehetővé teszi annak az értelemnek a meghallását, ami a leírt szavakon túl van; • A vers – sajátos megformáltságával – olyan nyelvi tapasztalatokat mozgósít bennünk, amelyek érzékennyé tesznek mind a bölcseleti-létértelmező, mind a vallomásos-lírai regiszterek felfogására; *Orbán Gyöngyi: Az irodalmi szöveg mint partituratanulmánya nyomán

10. A MŰÉRTÉS FOLYAMATA • A valódi- és ál szólások és szállóigék, a jajszó ismétlődései előhívják emlékezetünkbe a panasz ősi műfaját, a jeremiádot; • A ballada-parafrázisok, kurjantások fokozzák a polifónia drámai, feszültségkeltő hatását; • A mű olvasása így válik irányított alkotássá, melyhez a szöveg szolgáltatja a partitúrát; • Mindez a pontosság és a szabadságtényező együttállását követeli meg az értelmezőtől, hogy kizárja a „mellébeszélés” lehetőségét; • A mű időbeli kiterjedése feltételezi az előre- és visszautalásokra figyelő képességünket;

11. VERSKOMPOZÍCIÓ • A két „oszlop”szólamain előre haladva egyre inkább hallhatóvá válik ( a sokfajta szöveg montázsszerű építkezése révén), ahogyan a modern bölcseleti költészet és az ősi ritmusok, a szó és a hangzás vala-mikoregybetartozó művészetét ismét összecsendítik; • A függőlegesen tagolt verskompozíciót keresztezi a szövegnek egy vízszintes tagoltsága:

12. SZONÁTA-SZERKEZET ÉS AZ OLVASÁS ÖRÖME • A téma (a művészsorsnak és az idegenségbe vetett emberi lét kérdéseinek) három tételben történő, variációs kibontása révén kifejlődik a versben a szonáta*-formais; • Így a vers egyaránt kapcsolatba lép a (zenei) művészet ősi, primitív és klasszikus, „arisztokratikus” regisztereivel; • Az olvasás interiorizáló munkája révén az értelmezés olyan esemény, amelyben nemcsak a szöveg válik újra időszerűvé, hanem általa az olvasó is megtapasztalja önnön jelenvalóságát; *A klasszikus szonáta hármas tagolású: első tétele az expozíció, a témabemutatás helye, a kidolgozás, a tematikus anyag sokoldalú feldolgozása. A második a repríz, a tematikus anyag visszatérése módosításokkal, III. a záró tétel (a kóda), zárótéma;

13. APOKRIF VÖRÖSMARTY-KÉZIRAT 1850-BŐLPalimpszeszt* • *palimpszeszt {gör. palin=vissza, pszesztosz=lekaparva letisztított}: eredetileg pergament vagy papirusztekercs, amelyről lekaparták az írást, és újat írtak rá; irodalmi jelentése: olyan mű, aminek szövegén régebbi szövegek sejlenek át; • A vers szerkezetileg két oszlopba rendezett szövegek montázsa, amelyek közül egyikben aVörösmarty(?)/Szilágyi (?) hangján tett, meg-megszakadó, tipródó vallomást, számvetést véljük hallani, másikban a V. M. által írt versek idézeteit és a róla szóló tudományos szövegekből vett idézeteket; • A keretet Batsányi A látó című versének ünnepet jósló idézete képezi; a különböző szedéstechnika jelentésképző szerepet kap;

14. ÉRTELMEZÉS: • A személyes élet értelmének kérdésén túl a közösemberi sors, a történelem távlatai és ezeknek kilátástalanságai tárulnak fel a palimpszeszttechnikával felépített versben; Alkalmi jellege (amire a vendégszöveg önéletrajz, Szerb Antal-tanulmánya, V.M.-versrészletek, lexikonszöveg utalnak) ellenére „a vers félreérthetetlenül személyesszámvetéssé kerekedik ki.” (Cs. Gy. É.); Az „ünnep” lehetőségére kérdez rá a vers beszélője, akinek számára – akárcsak költő elődeinek számára- a végső cél elérését, a beteljesedést jelentené; Kétely, kiábrándultság , keserű irónia ellenére sem tudja teljesen elhárítani az emberi jövőért érzett felelősséget;

15. Három évszázadnyi történelemmel szembesül a 20. század végi olvasó a vers szövegében;Három századvég költői próféciáinak tudatában megtapasztal-hatja, hogy vágyai, szorongásai, reményei nem újak, a megoldás, a kiút hiánya nem egyetlen korhoz kötött;

16. ELLENTÉTES NÉZŐPONTOK ÜTKÖZTETÉSÉBŐL LEVONT ÖSSZEGZÉS TÁRGYA AZ ÜNNEP ÉRTÉKE PRÓFÉTIKUS IRONIKUS • Eszményekkel azonosulni vágyó költői alkat; • Váteszi szerepvállalás; • A lét értelmét adó forra-dalomban való hit, az ünnep reménye; • „Ünnep. Munka, Borban agyöngy./Kagylóban a gyöngy.”(kagyló- motívum) • A valóságra eszmélő ironikus én kíméletlen ítélete; • Kudarc; • A bukás által megkér-dőjeleződik, önáltatássá silányítja a megjósolt ünnep reményét; • „Európa látta./És fejet hajtott./És aztán mást nem is tett: Lehajtotta fejét.”

17. NEGATÍV TÖRTÉNELMI TAPASZTALATOKTÓL BEÁRNYÉKOLT BIZONYOSSÁG • „Az önostorozó számvetésben Szilágyi Domokos kitűnően aktualizáljaa Vörösmarty-parafrázisok jelentéstöbbletét(…). Az elveszett lehetőség, a beteljesülés hiányának fájdalmából fakad a fölöslegesség tudata s az értékek végzetes relativizálódása(…).” • „E tömörségében döbbenetes erejű konklúzió után természetes, hogy a Batsányi-mottó első sora („Vidulj, gyászos elme, megújul a világ”) már keserűhangnemben tér vissza.” Cs. Gyimesi Éva

18. HÉJJASFALVA FELÉ (I. –IV.) ( JÁTÉK A HALÁLLAL)* • A teljes értékhiány érzésének pillanataiban a halál gondolata vonzza a költőt; • Az értelem nélküli élet megszüntetésének, az értékhiánymegoldásának lehetőségét látja a halálban; • Ugyanakkor egy sajátos éthoszmegnyilvánulását kínáló sorsmozzanatként is érzékeli: tulajdon kiszolgáltatottságát egy gesztussal önmegvalósítássá fordíthatja át általa; • „Ez a gesztus a szabad választás, a szembenézés bátorsága, mely felülemelkedést jelent az esetlegességen, uralkodást a formátlan, >>ostoba<< halálon, az >> abbahagyás<< helyett a formaadás méltóságát.” (Cs. Gy. É.) • Petőfi ürügyén a „szemből halál” gesztusa mitikus értelemmel gazdagodik a verskompozícióban az európai és magyar kultúra toposzainak újraértelmezései által; *Kántor Lajos

19. SZERKEZET • Az idézetek, parafrázisok emlékezeti és képzelt világok játékba hozásával világkonfigurációkat teremtenek: egy láncba sorolja a vers témáját képező Petőfi halálát az Ómagyar Mária-siralommal, az Arany-versekkel, József Attilával, a beszélő jelenével így válik a lírai én léthelyzetévé (is); • Első olvasatra érzékeljük, hogy a jelentés első síkján a vers siratóének, gyászdal, mely Petőfi haláláról szól, s az Emlények és a Harminc év múlva 20. századi jelentéseket hordozó parafrázisa; • A struktúra és a költői nyelv, az allúziók, a kulcs metaforák többértelműsége, a paradoxon, az ambiguitás által a versbeli létértelmezést szolgálják;

20. CÍM ÉS SZERKEZET KAPCSOLATA • A felidézett sorsok 3 attitűd modellbe rendeződnek: 1. a megölés (az Ó.M.S. Krisztusa, Petőfi); 2. az öngyilkosság (József Attila) ; 3. a rejtett válságokkal terhes, az alkotóerő kiszáradá-sával fenyegető, nehezen tűrt túlélés (Arany); • A paradoxon, az ambivalencia a szöveg minden síkján jelen van, legfőképpen a versbeliértékekben: Petőfihősi halála, valamint Krisztus mártíriuma egyszerre hordozzák a tragikum méltóságát, pátoszát és mutatkoznak abszurdnak, értelmetlen- nek, méltóságuktól megfosztottaknak; • A variációs ismétlés meghatározza a 4 rész összetarto-zását és a címhez való viszonyát;

21. A négy rész négy variáció a címben megjelölt témára: az ellenségtől űzött költő futására, majd halálára a „Héjjasfalva felé” vezető úton. A négy mozzanatot rögzítő képek nem időrendben követik egymást, hanem a beszélő monológjának belső logikája szerint.

22. CÍMSZIMBOLIKA „A cím: Héjjasfalva felé ekkor lesz több, mint földrajzi hely, Petőfi életéhez kapcsolódó adat, és válik létszimbólum-má. Eszerint minden lét >>futás Héjjasfalva felé<< , de a futás célja, Héjjasfalva, a haláltól való menekülés, a megváltás sosem érhető el. A halál azon az úton éri el a létezőt, amelyen élt, a futás is csak látszat-mozgás, élet és halál egybeér. Itt válik világossá, hogy az Újszövetség Krisztusa és a modern Krisztusok sorsa nem azonos.(…) haláluk előtt már tudják, hogy a lét abszurd, a megváltás illúzió(…) az abszurditás felismerése után nem vesztik el etikai tartásukat, hanem szembefordulnak a halállal.(…) Felismerve (…)minden választás látszólagos voltát, egyet, az etikait mégis kötelezőnek tekinti magára.” Spira Veronika

23. ÉRTÉKIGÉNY • Szilágyi Domokos „a szkepszis mellett sem mond le azonban egy olyan személyes eszményállításról, amellyel Petőfi és József Attila szelleméhez kapcsolódva tesz hitet a szabadság fegyveréül szolgáló költészet mellett.(…) Elődök példáin keresztül, közvetve vall tehát egy olyan magatartással történő azonosulásról, amely a halál árnyékában különösképpen felfokozza a költői érték-teremtésben megvalósuló szabadság igényét, imperatívuszát.” Cs. Gyimesi Éva

24. A KÖLTŐRE EMLÉKEZVE: • „A fauszti módon nyughatatlan, szüntelen lázban égő romániai magyar lírikus most már mindörökre az a tüneményes, messze fényekig ellátó költője irodalmunknak, aki harmincnyolc éves korára végképp kinőtte a világot.” Ködöböcz Gábor

25. SZAKIRODALOM • Cs. Gyimesi Éva: Álom és értelem. Szilágyi Domokos lírai létértelmezése, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1990. 36,134-137, 150-153 o.; • Kántor Lajos: Szilágyi Domokos játékai, in: mek.niif.hu/02900/02916/02916/pdf; leolvasva: 2012. 10. 28. • Orbán Gyöngyi: Az irodalmi szöveg mint partitúra, in: olvasas.opkm.hu/inex.php?menuId=125&action=article&id=1005; leolvasva: 2012. 11. 04. • Orbán Gyöngyi: Olvasókönyv XII. osztályosoknak, T3 Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2007. 170-191 o. • Spira Veronika: Szilágyi Domokos Héjjasfalva felé című költeményének hermeneutikai értelmezése, in: www.spiraveronika.hu/hejjasfalva.pdf; leolvasva: 2012. 11. 05.

26. KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! MEGVÁLTOZOTT A WEBLAPOM CÍME: http://pocsveiler_ilona.0fees.net