Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716)

Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716) Lipcse: jogi stúdiumok 1672: diplomata a mainzi választófejedelem szolgálatában küldetések Párizsba és Londonba 1676: a hannoveri választófejedelem szolgálatába áll a herceg tanácsadója és könyvtárosa Fő filozófiai művei Metafizikai értekezés (1686) Újabb értekezések az emberi értelemről (1704) Monadológia (1714)

Pár különös tanítás Nincs anyag. Minden lélekszerű részekből, monaszokból áll. A részekből állás nem térbeli viszony, mert tér sem létezik. A monaszok között nincsenek oksági kapcsolatok. Ezért a monaszok időbeli változásai be van programozva az egyes monaszokba. Az oksági kapcsolat látszata onnan fakad, hogy az egyes monaszok programjai koordinálva vannak. De hiába a programozottság, létezik szabadság. És hiába nincs sem anyag, sem tér, sem okság, a korpuszkuláris fizika alapvetően helyes. Hogy jut el ezekhez a nézetekhez? És hogy egyeztethető mindez össze a világról való hétköznapi tapasztalatainkkal?

Kiindulópontok: szubsztancia Descartes-nál az anyag mint olyan szubsztancia, az egyes anyagi testek nem szubsztanciák. Az egyes lelkek viszont szubsztanciák. A szubsztancia egység. Az anyagi dolgok nem egységek, hanem részek összességei. Még az atomok sem eredendő egységek, mert az anyag végtelenül osztható. Ezért semmilyen anyagi dolog nem lehet szubsztancia. Az anyag látszat. Látszat ≠ illúzió! A szubsztanciák, a monaszok, lélekszerűek.

Kiindulópontok: okság Test-test kölcsönhatás nem lehetséges, mivel az anyag passzív és ennélfogva nem gyakorolhat hatást. Probléma a test-lélek kölcsönhatás descartes-i felfogással. Ha test és lélek olyannyira különbözik, miként hathatnak egymásra. Az okkazionalista válasz (pl. Malebranche): Isten beavatkozik. Leibniz: az okkazionalista megoldás elfogadhatatlan, ti. Isten szabályszerűen jár el. Isten eleve elrendelte, hogy adott testi eseményt milyen lelki esemény követ (és megfordítva. De hogyan idézhet elő egy múltbeli általános döntés jelenbeli következményeket? Csak egyféleképpen: a testi folyamatok és a lelki folyamatok program szerint zajlanak, és a programok szinkronban vannak. Eleve elrendelt harmónia.

Monaszok Nem állnak részekből. Ezért természetesen úton – részekre esés lévén – nem szűnhetnek meg. (Innen adódik a lélek halhatatlansága.) Descartes: a lélek gondolkodó szubsztancia. Leibniz: ennélfogva a monaszok tulajdonságai percepciók. Descartes: a lélek mindig gondolkodik. Leibniz: a monasz nem más, mint percepciók sorozata. Locke ellenvetése Descartes-tal szemben: akkor az álomtalan alvás a halál? Leibniz válasza. Nem minden percepció tudatos (nem minden percepció appercepció). Vannak „parányi” percepciók. Ez egy füst alatt érthetővé teszi, hogy (1) az általunk anyagi testekként azonosított dolgok miként lehetnek lélekszerűek, (2) hogyan lehetnek innáta ideáink, ha nem vagyunk ezeknek tudatában.

Azonosság Ha egy monasz csupán percepciók sorozata, nem lehet két olyan monasz, amelynek percepciói azonosak volnának. Ebből következik: (a) az azonosak megkülönböztethetetlenségének elve: ha két dolog azonos, tulajdonságaik megegyeznek (b) a megkülönböztethetetlenek azonosságának elve: ha két dolog minden tulajdonságában megegyezik, akkor azonosak. És ha két monasz eddigi percepciói megegyeznek? Válasz: akkor a jövőben eltérnek. Minden monasznak megvan a tökéletes fogalma, amely teljes történetét tartalmazza. Ez (1) nélkülözhetetlen az eleve elrendelt harmóniához, (2) kifejezi azt az arisztotelészi gondolatot, hogy a szubsztanciának megvan a maga természete, amely meghatározza mi lesz vele., aminél fogva ő maga saját tevékenységének forrása.

Minden monasz kifejezi a teljes világegyetemet Bármely monasz percepciói ábrázolják a teljes világot. Naivan fogalmazva: minden mindennel oksági kapcsolatban van. Leibnizzel szólva: bármely monasz percepciói koordinálva vannak az összes többi monaszéval. A percepciók minősége változó. Egy percepció világos, ha elkülöníthető a többitől. A parányi percepciók mind zavarosak Ha magyarázatot is tudok adni róla, akkor elkülönített. Ha a teljes magyarázatot ismerem, akkor adekvát.

A tér Minden monaszt percepciók sajátos sorozata jellemez. Minden monasznak mindig van valamilyen percepciója minden másik monaszról, de e percepciók minőségükben különböznek. A nő világos percepciói: sötét férfi profil, kinyújtott kézben tartott lap árnyékos oldala, másik kézben toll, kissé feltűrt kék ingujj … A nőnek nincs világos percepciója: nyakkendős férfi háta, zöldinges férfi arca lap megvilágított oldala …

Test és lélek A test monaszok aggregátuma. Egységét az adja, hogy az aggregátumba tartozó monaszoknak jobb minőségű percepciói vannak egymásról. (A köznapi világképben: a test részei között szorosabb oksági kapcsolat van.) Minden aggregátum esetében van egy monasz, amelynek percepciói világosabbak a többinél. Ez az uralkodó monasz. Az ember olyan test, amelynek uralkodó monasza tudatos percepciókkal rendelkezik. Amit léleknek nevezünk, az nem más, mint az uralkodó monasz. Amit halálnak szokás nevezni, az az aggregátum szétesése – a test elválása a lélektől.

Észigazságok és tényigazságok Ha egyszer Isten minden monaszt beprogramozott, hogyan lehet szabadság? Egy kijelentés akkor és csak akkor igaz, ha az alany tartalmazza a predikátumot. Ha „Bush megtámadta Irakot” igaz, akkor Bush fogalma tartalmazza a megtámadta-Irakot predikátumot. És Bush tökéletes fogalma valóban tartalmazza ezt. Akkor hogyan cselekedhetett Bush szabadon? Az észigazságok az ellentmondás elvén alapulnak: tagadásuk ellentmondás. Elemzéssel beláthatók. „Minden agglegény nőtlen”. Agglegény = nőtlen férfi. Helyettesítsük be az elemzést a kijelentésbe. „Minden nőtlen férfi nőtlen” – ez logikai igazság. A tényigazságok az elégséges alap elvén alapulnak.. Bár egy tényigazság tagadása nem ellentmondás, mindig van olyan érv (bár rendszerint nem ismerjük), amely nem hagy kétséget igazsága felől. A tények ugyanis nem függetlenek egymástól. Ha adott kellő számú másik tény, az garantálja, hogy a kérdéses tény is fennáll. A tényigazságok nem szükségszerűek.

Szabadság De: egy szubsztancia tulajdonságainak gyűjteménye. Ergo, ha Bush nem támadta volna meg Irakot, Leibniz szerint nem lett volna Bush! Való igaz. Csakhogy Bush létezése nem szükségszerű, Isten teremthetett volna bush-mentes világot. Azért teremtette mégis ezt, mert ez a világ a lehetséges világok legjobbika – elégséges alapja volt ennek a világnak a megteremtésére. De: ha egyszer Isten ezt a világot teremtette, benne Bush-sal, akkor Bush nem tehetett mást, mint hogy megtámadja Irakot! Ez igaz, de attól még szabadon döntött. Az, hogy így döntött, az ő természetéből fakad. Isten csak Bush létezéséről határozott, természetéről nem. Bush cselekedetei a saját cselekedetei. De: Isten előre látta, Bush mit fog tenni! Ez is igaz. de látni, hogy valaki mit fog csinálni, nem ugyanaz, mint kényszeríteni.

Baruch Spinoza (1632-1677) marránus család bibliai tanulmányok az amszterdami Tóra és Talmud iskolában 1650 latin, természettudomány és filozófia Van den Enden iskolájában 1652 lencsekészítés 1656 kiátkozzák 1664 Descartes-kommentárok 1670 „egy hitehagyott zsidó és a sátán pokolban kovácsolt szerszáma” 1672 a De Witt testvérek meggyilkolása Fő művei Teológiai-politikai tanulmány (1670) Etika (1675)

Karteziánus vállalkozás Descartes megtalálta a helyes módszert: világos és elkülönített belátások révén tehetünk szert valódi tudásra. A megértés/ oksági magyarázat annyi, mint a szükségszerű kapcsolat belátása, az a fajta megértés, amelyet a matematikai bizonyítások nyújtanak. Csakhogy Descartes: (1) Nem volt elég ambiciózus: nem jutott el az etikához. Márpedig a filozófia végső célja annak megválaszolása, hogy mi a boldog élet. (2) Nem volt elég következetes. Szigorúbban kell eljárni. Ezért az Etika geometriai módon van bizonyítva: definíciók, axiómák, tételek, kikövetkeztetett tételek (korrolláriumok). (3) Például súlyosan tévedett a szubsztanciával kapcsolatban.

Az egyetlen szubsztancia Isten Szubsztancia szükségszerűen létezik. Az oksági magyarázat nem nyúlhat a végtelenbe, kell lennie valamilyen végső pontnak, és ez a szubsztancia. A szubsztancia önmaga oka. Isten végtelen sok attribútummal rendelkező szubsztancia. Definíció Isten létezik. Két szubsztanciának nem lehet közös attribútuma. Attribútum = a szubsztancia lényege. Ha két szubsztanciának közös lényege volna, akkor nem kettő volna, hanem egy. Isten az egyetlen szubsztancia.

Deus sive natura Isten és természet között nincs különbség Isten az, amiből minden megérthető, aholis a megértés szükségszerű kapcsolatot jelent. Ha adott egy háromszög oldalainak hossza, abból minden tulajdonsága levezethető. A háromszög semmivel sem több, mint mindezen tulajdonságok összessége. A lélek Descartes-nál (és Leibniznél) megszakítatlan gondolkodási folyamat. A lélek és a végtelen számú általa gondolt gondolat között nincs különbség. Az anyag Descartes-nál egyetlen szubsztancia: nem valami több vagy más, mint a mindenkori anyagi testek összessége. Következmények Isten nem személy. Nincs teremtés a szokásos értelemben. Determinizmus. Nincs szabadság a szokásos értelemben.

Test és lélek 1. Monizmus Test és lélek nem két szubsztancia, hanem egyazon szubsztancia két attribútuma. Test és lélek között nincs oksági kapcsolat. Oksági kapcsolat, azaz szükségszerű kapcsolat csak egy attribútumon belül létezik. Mentális történéseket más mentális történések, anyagi történéseket más anyagi történések révén érthetünk meg. De mentális történést nem érthetünk meg anyagi történés révén, sem megfordítva. Ellenvetés: de hát mégiscsak különbség van a földrengés és a templom építése között! Az előbbi tisztán anyagi folyamat. Az utóbbi megértéséhez viszont feltételeznünk kell lelki folyamatokat, amelyek irányítják az építő testét. Válasz: az utóbbi esetben nem két egymásra ható folyamatról van szó, hanem egyazon folyamat két leírásáról. „Az ideák rendje és kapcsolata ugyanaz, mint a dolgok rendje és kapcsolata” (II, 7. tétel)

Test és lélek 2. LélekTest Le akarom tenni a téglát. A kezem leteszi. Nem illeszkedik pontosan. Észlelem a pontatlanságot. Helyre akarom tenni. A kezem igazít rajta Lélek Test Le akarom tenni a téglát. Valamilyen agyállapot. Érzékelem a kezem mozgását. A kezem leteszi. Észlelem a pontatlanságot. Nem illeszkedik pontosan. Helyre akarom tenni. Valamilyen agyállapot. Érzékelem a kezem mozgását. A kezem igazít rajta.

Első látásra hobbesiánus, hobbesi természeti állapot „mindenki aggodalomban él ellenségeskedés, gyűlölet, harag és cselvetés közepett” (230) abszolút hatalom „[A] legfőbb hatalmat nem köti semmiféle törvény, hanem mindenki mindenben neki köteles engedelmeskedni. Mert erre hallgatólagosan vagy kifejezetten kötelezni kellett magukat, amikor ráruházták az önvédekezést szolgáló minden hatalmukat és jogukat.” (233)

de brutálisabb, „A természetjog[…] mindenki számára azt a szabadságot jelenti, hogy önnön erejét saját akarata szerint lényének, vagyis életének megoltalmazására használhatja, következésképp mindent megtehet, amit ecél érdekében saját megítélése és értelme szerint a legelőnyösebbnek tart.” (171) „[M]inden egyes dolognak teljes joga van mindahhoz, amire képes: azaz minden egyesnek joga addig terjed, ameddig meghatározott hatalma.” (228) „A puszta természeti állapotban a félelemből kötött megállapodások is kötelező erejűek. Ha például megállapodom abban, hogy egy ellenségemnek életem megkíméléséért váltságdíjat fizetek, vagy valamilyen szolgálatot teszek, ez kötelez engem.” (179) „[T]együk fel, hogy egy rabló arra az ígéretre kényszerít engem, hogy neki adom javaimat, amikor akarja. Minthogy mármost, mint kimutattam, természeti jogomat egyedül hatalmam határozza meg, azért, ha azzal a megtévesztéssel szabadulhatok a rablótól, hogy megígérek neki mindent, amit akar, természetei jogomnál fogva ezt meg is szabad tennem, azaz megtévesztő szándékkal megígérhetek neki mindent, amit akar. […] minden szerződésnek csak hasznosságánál fogva van kötelező ereje; ha a hasznosság elesik, a szerződés is felbomlik és érvényét veszti.” (231-2)

és a demokráciát preferálja!? „Ily módon tehát a természeti jog minden megsértése nélkül társadalom alakulhat, s minden szerződés mindenkor a legnagyobb hűséggel teljesíthető; ti. olyképpen, hogy mindenki egész hatalmát átruházza a társadalomra. Ez ennélfogva egyedüli birtokolója lesz a legfőbb, mindenre kiterjedő természeti jognak, s ennek mindenki, akár szabad elhatározásából, akár a legfőbb büntetéstől való félelmében engedelmességgel tartozik. Az ilyen társadalom jogát demokráciának nevezik. Ezt tehát így lehet meghatározni: emberek általános egyesülése, amelynek a maga összességében legfőbb joga van mindenre, amire képes.” (233)

A jog és a hatalom terjedelmének egyezése Szokásos szóhasználat: bizonyos dolgokat képes vagyok (hatalmamban áll ) megtenni, másokat nem. Amikre képes vagyok, azok közül bizonyos dolgokat szabad megtennem (jogom van megtenni). A hatalom leíró, a jog normatív kategória. „A természet jogán és törvényén nem értek mást, mint minden egyes lény természetének ama szabályait, amelyek felfogásunk szerint természettől fogva meghatározzák azt bizonyos módon való létezésre és működésre. Pl. a halak természettől fogva arra vannak determinálva, hogy ússzanak, s hogy a nagyok felfalják a kisebbeket. Mert bizonyos, hogy a természetnek önmagában tekintve teljes joga van mindahhoz, amit megtehet, azaz a természet joga addig terjed, ameddig a hatalma.” (229) Hobbes és Locke feltételezi, hogy vannak természeti jogok és törvények a szokásos normatív értelemben. Azt vizsgálják, mik a jogszerű hatalom korlátai. Spinoza nem természetjogi gondolkodó. Nála törvény és jog leíró fogalmak.

Spinoza kérdése Az emberi természet törvénye: az ember mindig azt választja, amit nagyobb jónak illetve kisebb rossznak tart. Az emberek ítéletét többnyire szenvedélyeik, nem pedig az ész irányítja. Ennek eredménye az olyan természeti állapot, melyet Hobbes leírt. Ebből csak egy szerződéssel lehet kilépni. A kérdés: „hogyan kell ezt az egyezséget megkötni, hogy érvényes és szilárd legyen” (231) Emlékezzünk vissza: a szerződés addig érvényes, amíg hasznos. Amint haszontalanná válik, akkor – az emberi természet törvényénél fogva – fel fog bomlani. A kérdés tehát: hogyan fest az a szerződés, mely nem bomlik fel, mert az emberek számára megszűnik hasznosnak lenni. (Tényként elfogadva, hogy az emberek gyakran nem az eszükre hallgatnak.)

Miért a demokrácia? 1. „[S]zinte lehetetlen, hogy egy gyülekezet többsége, ha nagy gyülekezetről van szó, valamilyen képtelenségben állapodjék meg” (234) „Erőszakos hatalom, mondja Seneca, még sohasem volt hosszú életű.” (Uo.) 2. „[B]enne az ember nem úgy ruházza át a természeti jogát másra, hogy neki azután ne legyen beleszólása, hanem azt az egész társadalom többségére ruházza, amelynek ő is egy része.” (236)

George Berkeley (1685-1753) 1700 Trinity College, Dublin 1724 Derry főesperese 1728-31 Rhode Island 1734- Cloyne püspöke Fontosabb művei: Tanulmány az emberi megismerés alapelveiről (1710) Hülasz és Philonusz három párbeszéde (1713)

Berkeley filozófiája röviden Egy ifjú szólt, ó nézz oda, Mily furcsa, hogy nincs ott fa. S ha mégis ott van, Hogyhogy ott van, Ha senki nem néz most oda? VÁLASZ Jó uram, Miért oly furcsa, Én mindenütt jelen vagyok.. S ez az ok, Melyért ott van a fa, Hisz mindig látja, Kiváló tisztelettel az Ön Ura. Két dolog létezik: szellem és idea. A szellem szubsztancia, független létező, oksági ereje van. Az ideák létezése abban áll, hogy észleljük őket. Az anyagi dolgok ideák együttesei, azonban az emberi tudattól függetlenül is léteznek, ti. Isten észleli őket.

Berkeley vállalkozása A cél: leszámolni a szkepticizmussal és a materializmussal Szkepticizmus: a világ, ahogy ténylegesen létezik, különbözik attól, amilyennek ideáink megjelenítik. Materializmus (Berkeley szóhasználatában): létezik anyag. A szkepticizmus a materializmusból fakad: ha a szellemünkben lévő ideánkon kívül létezik anyag is, akkor létezik valami olyasmi, ami különbözik ideáinktól. A megoldás: küszöböljük ki az anyagot, s akkor nem marad semmi, ami ideáinktól különbözne. Így egy füst alatt a szkepticizmustól is megszabadulunk.

Locke materializmusa Berkeley szerint Locke 1. A minőségek nem állhatnak fenn önmagukban, szükségük van valamilyen hordozóra – ez az „általában vett szubsztancia” avagy „szubsztrátum”. Erről a szubsztrátumról nincs más ideánk azon kívül, hogy a minőségek hordozója. 2. Az elsődleges minőségek (= mechanikai tulajdonságok) ideái hasonmások, a másodlagos minőségek ideái nem. Berkeley 1. Ez a bizonyos szubsztrátum lenne az anyag. 2. Az elsődleges minőségek ideái tényleges anyagi tulajdonságoknak felelnek meg, míg a másodlagos minőségek ideái pusztán ideák.

A materializmus bírálata Re: 1 Az anyagi szubsztancia ideája absztrakt idea. Az anyagi szubsztanciáról nincs semmilyen határozott ideánk – ahogy Locke maga is elismeri. Re: 2 „Szeretném azonban, ha mindenki utánagondolna és próbát tenne, képes-e gondolati absztrakcióval felfogni egy test mozgását és kiterjedését a többi érzéki minőség nélkül.” (10.) „Azt mondják például, hogy a meleg és hideg csupán az elme módosulásai, nem pedig olyan reális létezők lenyomatai, amelyek a testi szubsztanciában vannak jelen, és kiváltják ezeket az érzeteket, mivel ugyanazt a testet, amely az egyik kéz számára hidegnek tűnik, a másik melegnek találja. Mármost miért ne érvelhetnénk ugyanilyen jól amellett, hogy az alak és a kiterjedés sem az anyagban rejlő minőségek lenyomatai vagy képmásai, mivel különbözőknek tűnnek ugyanannak a szemnek a számára, ha különböző helyzetekben van, vagy azonos helyzetben lévő szemek számára, ha különböző a szerkezetük – nem lehetnek tehát semmi olyannak a képei, ami az elmén kívül helyezkedik el és határozódik meg? (14.)

Esse est percipi 1. Ideák és szellemek. Az ideák esetében létezni annyi, mint észleltnek lenni. [Thomas Reid ellenvetése Berkeley kettős mércét alkalmaz. A szellemről sincs ideánk, hiszen a szellem aktív, míg az idea passzív. Amit észlelünk, az idea, a szellem nem idea, tehát nem észleljük..] De nemcsak az ideák esetében, hanem az úgynevezett testek esetében is! 1. „Erről […] tudást szerezhet bárki, aki fontolóra veszi, mit is értünk a létezés kifejezésen, amikor érzékelhető dolgokra alkalmazzuk. Azt mondom, az asztal, amelyek írok, létezik; azaz látom és tapintom, és ha kimennék a dolgozószobámból, azt kellene mondanom, létezett, értve ezen, hogy ha a dolgozószobában lennék észlelhetném, vagy hogy valamely más szellem éppen észleli.” (3)

Esse est percipi 2. 2. „Valóban, furcsa módon elterjedt vélemény az emberek között, hogy a házak, hegyek, folyók, egyszóval az érzékelhető objektumok valamiféle természetes vagy reális léttel bírnak, amely különbözik attól, hogy az elmében észleletként léteznek. De bármilyen biztonsággal hagyja is jóvá a világ ezt az elvet, ha valaki a lelke mélyén kétségbe vonná, ha nem tévedek, észrevehetné, hogy nyilvánvaló ellentmondást foglal magába. Mert mi mások az említett objektumok, mint az érzékeinkkel észlelt dolgok, és mi mást észlelünk a saját ideáinkon vagy érzeteinken kívül; és vajon nem teljesen elfogadhatatlan-e, hogy ezek bármelyike vagy valamely kombinációjuk észrevétlenül létezzék?” (4.)

Esse est percipi 3. 3. „Ámde – mondják Önök – bizonyára mi sem könnyebb, mint fákat elképzelni például a parkban, vagy könyveket egy dolgozószobában, noha senki nincs ott , aki észlelné őket. Erre azt felelem, hogy ezt valóban megtehetik minden nehézség nélkül; de esedezem; mi más ez, mint hogy elméjükben bizonyos ideákat alkotnak, amelyeket könyveknek és fáknak neveznek, közben pedig mellőzik egy olyan személy ideájának megalkotását, aki észlelheti ezeket a tárgyakat? De vajon Önök nem észlelik vagy gondolják-e őket mindvégig? Ez az eset tehát nem felel meg a célnak, s csak azt tanúsítja, hogy Önök képesek elméjükben ideákat kialakítani vagy elképzelni, azt azonban nem, hogy lehetségesnek képzelhetnél gondolkodásuk tárgyainak elmén kívüli létezését. Ehhez úgy kell felfogni és elgondolni őket, mintha felfogás és elgondolás nélkül léteznének – ami nyilvánvaló ellentmondás.” (23.) El tudom képzelni, hogy létezik valami, amit nem tudok elképzelni. – Ez ellentmondás?

Ha nincsen anyag, mi hozza létre az ideákat? Részben mi magunk, képzelőerőnk révén. De: „Bárnily hatalmam is legyen azonban gondolataim felett, úgy találom, hogy az érzékeimmel éppen észlelt ideák nem függenek ugyanilyen módon az én akaratomtól.” (29.) „Az érzéki ideák erősebbek, élénkebbek és világosabbak, mint a képzelet ideái; azonfelül állandóak, rend és összetartás jellemzi őket, s nem véletlenszerűen idéződnek fel, mint azok, amelyek az emberi akarat hatásárára jönnek létre, hanem szabályos láncolatban vagy sorban, amelynek bámulatra méltó összefüggése kielégítően tanúskodik Szerzője bölcsességéről és jóindulatáról.” (30.) Vagyis: érzéki ideáink rendje (= a természeti törvények) bizonyítják Isten létezését.

Ellenvetések és válaszok 1. Megszűnik a különbség valóság és illúzió között, minden illúzió lesz. Valóságos = illeszkedik az ideák rendjébe (a természeti törvények szerint viselkedik). A testek ebben az értelemben valóságosak. Csak az anyagi szubsztancia létét tagadja. 2. A valóságos tűz más, mint a tűz ideája. A valóságos fájdalom is más, mint a fájdalom ideája. De attól a valóságos fájdalom is idea. 3. A térbeli távolság értelmezhetetlenné válik. A vizuális ideák afféle korai figyelmeztető rendszer szerepét játsszák.. Előkészítenek arra, hogy milyen taktilis ideák felbukkanására számíthatunk.

David Hume (1711-1776) jogi tanulmányok az edinburgh-i egyetemen 1734-37 Franciaország 1744 és 1751 sikertelen kísérlet pályázat egyetemi katedrára 1752-63 az edinburghi jogi könyvtár igazgatója 1763-66 követségi titkár Párizsban Fő művei Értekezés az emberi természetről (1739-40) Tanulmány az emberi értelemről (1758) Tanulmány az erkölcs alapelveiről (1751)

Benyomások és ideák Minden, ami az elmében van észlelet. Az „erőteljesek és eleven” észleletek a benyomások, a „halvány” észleletek az ideák. E megkülönböztetés megfelel az érzékszervi (vagy belső) érzékelésből származó észleletek és a fogalmak közti szokásos megkülönböztetésnek. Akkor miért nem úgy állítja fel Hume a megkülönböztetést, hogy a benyomásokat a külső tárgyak okozzák? Mert nem feltételezhetjük, hogy léteznek „külső” tárgyak. A tudományos módszer a tapasztalatra támaszkodik, és amit tapasztalatunk, azok észleletek. Hume nem állítja, hogy nincsenek külső tárgyak – talán vannak –, de filozófiai rendszerében ezeket figyelmen kívül hagyja. Pl. amikor „tényekről” beszél, ezeken benyomásokat ért.

Empirizmus Fogalom-empirizmus: minden fogalmunk érzékszervi benyomások alapján jön létre. „Első megjelenésükkor egyszerű ideáink kivétel nélkül olyan benyomásokból származnak, amelyek megfelelnek az ideáknak, és amelyeket az ideák pontosan visszaadnak” (É 26.) Egyszerű ideák – aranyhegy Recept az ideák tartalmának tisztázására (= fogalmaink elemzésére): keressük meg, milyen egyszerű ideákból jönnek létre.

Az észleletek rendje és az asszociáció A benyomások ismeretlen okból jönnek létre elménkben. Az ideák egymásutánjai (a gondolatmenetek) azonban értelmezhető rendet követnek. E rend részben az emlékezetből fakad: az emlékezet által felidézett ideák élénkebbek, rendjük kötött. Részben pedig a képzelőerőből. A képzelőerő az asszociáció szabályainak megfelelően hívja elő az ideákat. Az ideák három módon társíthatók egymással: • hasonlóság (pl. festményről a modellre), • térbeli és időbeli érintkezés (pl. előszobáról a nappalira), • ok és okozat kapcsolata alapján (pl. sebről a fájdalomra).

A hit 1. Az állítások sajátos összetett ideák. Miben különböznek azok az állítások, amelyekben hiszünk, azoktól, amelyekben nem hiszünk? A különbség nem állhat maguknak az ideáknak a tartalmában – hiszen akkor lehetetlen volna, hogy valaki hisz valamit, amit másvalaki tagad. Egyszerű eset: azok az állítások, amelyeknek tagadása ellentmondás. (Hume ezeket szükségszerű igazságoknak nevezi.) Ilyenkor rákényszerülünk, hogy az ideákat az adott kombinációban képzeljük el. Ilyenkor: azt hisszük, amit el tudunk gondolni. A nem szükségszerű állítások – „a tényekre vonatkozó állítások” – esetében a hit az ideakombináció élénksége. Az emlékezetből származó állítások eleve élénkek.

A hit 2. (T 5.2.) A nem emlékezetből származó állításoknál az élénkség valamilyen az állítással asszociált benyomásból fakad. Az aktuális érzékelésből származó hit esete: 1. állítás: Demeter Tamás szemüveges. 2. állítás: Demeter Tamás nem szemüveges Benyomásom van a szemüveges Demeter Tamásról, ezért az 1. állítás lesz eleven. De hogyan hihetünk olyan dolgokat, amelyekre nem emlékszünk, és amelyeket nem látunk? Az ok-okozati asszociáció révén. Látom a fahasábot a tűzben. Hiszem, hogy meg fog gyulladni. Miért? Oksági kapcsolat révén. A tűzben lévő fahasáb és az égő fahasáb között oksági kapcsolat van. Jelenlegi benyomásom – fahasáb a tűzben – oksági asszociáció útján felélénkíti az égő fahasáb ideáját.

Hume a tudásról (T 4.1.) Tényekre (kontingens igazságokra) vonatkozó tudás Tagadása nem ellentmondás. Forrásai: • emlékezet • érzékelés • oksági következtetés Ideák kapcsolatára (szükségszerű igazságokra) vonatkozó tudás Tagadása önellentmondás. Intuícióból és bizonyításból származik Ami nem származtatható sem a priori logikai következtetésekből, sem a tapasztalatból, az értelmetlen halandzsa. Vélt tudásunk jó része ilyen: „Ha ezzel az elvi meggyőződéssel végigpillantanánk a könyvtárunkon, micsoda selejtezést kellene végrehajtanunk. Ha kézbe veszünk bármilyen kötetet, például egy iskolás metafizikai művet, csak azt kell kérdeznünk: tartalmaz-e valamilyen mennyiségre vagy számra vonatkozó elvont okfejtést? Nem tartalmaz. S tartalmaz-e valamilyenre tényre vagy létre vonatkozó tapasztalati okoskodást? Azt sem tartalmaz. Akkor tűzbe vele, mert ez esetben csak szofisztika és áltatás lehet.” (T, 256)

Az oksági következtetés alapja (T 4.1-2., 5.1.) 1. kérdés: min alapul az oksági következtés? Nem az észen, hiszen ellentmondás nélkül el tudom gondolni, hogy az okot éppen a szokásos okozat ellenkezője kövesse. Ennélfogva: a tapasztalaton. 2. kérdés: és ha adott a releváns tapasztalat, megalapozható-e az ész révén az oksági következtetés? (Ha számtalanszor tanúja voltam a tűzbe vetett fahasáb meggyulladásának, s most a tűzbe vetek egy fahasábot, megalapozható-e az ész révén, hogy lángra fog kapni?) Nem. Változatlanul el tudom képzelni az ellenkezőjét. És ha a természet uniformitására hivatkozom – ti. hogy hasonló okokat mindig hasonló okozatok követnek? Akkor sem. El tudom képzelni, hogy a természet rendje megváltozik. Az uniformitási elv maga is csak oksági következtetéssel alapozható meg, ezért körben forgunk. Hume válasza: a szokáson. Az ismételt tapasztalás kialakít bennünk egy automatizmust.

Mi az oksági kapcsolat? 1. (É I.3.14.) Mit jelent az, hogy A B-t okozza? = (1) milyen egyszerű ideák alkotják az okság ideáját + (2) ezek milyen benyomásokból származnak. (1) az okság ideájának összetevői • téridőbeli érintkezés – A és B térben és időben szomszédos • időbeli elsőség – A megelőzi B-t • szükségszerű kapcsolat – A után B-nek kell lennie (2) Milyen benyomás felel meg a szükségszerű kapcsolatnak? Érzékeim nem szolgáltatnak ilyen benyomást.

Mi az oksági kapcsolat? 2. (É I.3.14.) Hume válasza: „A gyakori ismétlés nyomán ugyanis észreveszem: olyan megszokás alakult ki bennem, mely arra készteti szellememet, hogy az egyik tárgy felmerülésekor megjelenítse maga előtt ama tárgy szokásos kísérőjének a képét is, és hogy ez utóbbit, az első tárggyal való kapcsolata folytán, élesebb fényben jelenítse meg. Tehát ebből a benyomásból vagy késztetésből merítjük a szükségszerűség ideáját.” (220) A szükségszerűség ideáját nem a dolgokból, hanem magunkból merítjük. Amikor a dolgok között szükségszerű kapcsolatot feltételezünk, saját gondolkodási habitusainkat vetítjük ki a dolgokra. Azt mondani, hogy a dolgok között szükségszerű kapcsolat van, nem is hamis, hanem értelmetlen – erről semmiféle ideánk nincs.

idő észlelem a táblát egy időben azonos észlelet két hasonló észlelet A testek folytonos és külön létezése Feltételezzük: a testek időben folytonosak és függetlenek az elmétől. Ez a hit nem származhat az érzékekből, ti. a testeket nem érzékeljük ilyennek. Nem származhat az észből sem, hisz a filozófiailag iskolázatlanok is így hiszik. A képzelőerőből származik. 1. hiba: összekeverjük a kettőt, és a másodikat is azonosságnak véljük. Ugyanakkor tudjuk, hogy nem lehet azonos. 2. hiba: az ellentmondás feloldására a képzelet kitölti a hiátust: van egy tőlünk független, időben azonos tárgy. Lehet, hogy van ilyen – de a hitnek nincs racionális alapja.

A személy (én) azonossága (É I.4.6.) Ugyanez áll az énre. Az, hogy az én időben azonos szubsztancia volna szintén tévedés. Az én ideája egy egyszerű, időben állandó dolog ideája. Minden idea valamilyen benyomás másolata. Az én ideája egy egyszerű, időben állandó benyomás másolata. Egyszerű és időben állandó benyomásom nincs. Nem lehet ideám az énről sem. „Nos, ami engem illet, bármennyire is igyekszem közvetlenül megjeleníteni azt, mit saját magamnak nevezek, mindig erre vagy arra a sajátos észleletre bukkanok, a hideg vagy a meleg, a sötétség vagy a világosság, a gyűlölet vagy a szeretet, a fájdalom vagy az öröm észleletére. Sohasem sikerül oly módon elcsípnem saját magamat, hogy egyben ne találkoznám valamilyen észlelettel is; mindig valamilyen észlelést figyelek meg magamban.” (É, 339-40).

Az én észleletek nyalábja „Az emberi szellem olyan, mint valami színház, ahol sorra fellépnek a különböző észleletek, jönnek és mennek, s helyzetek végtelen változatosságában keverednek egymással. Valójában nincs benne egyszerűség, ha egy meghatározott időpontban tekintjük, és nincs azonosság, ha különböző időpontokat hasonlítunk össze, bármennyire is természetes is a hajlam, amely arra késztet bennünket, hogy ilyen egyszerűnek és önmagában azonosnak képzeljük a szellemet. És ne hagyjuk magunkat félrevezetni a színház hasonlatától. Kizárólag maguk az egymást követő észleletek alkotják szellemünket, és a leghozzávetőlegesebb képzetünk sincs a színpadról, amelyen ezek a jelenetek lejátszódnak, vagy arról, hogy miféle anyagból ácsolták ezt a színpadot.” (É, 340-1)

Mi határozza meg akaratunkat? Hagyományos kép: az ember vagy az észre vagy a szenvedélyre hallgat. Az erényes ember megtanul úrrá lenni a szenvedélyen. Szenvedély: Julcsával tölteni az estét. Ész: Felkészülni a másnapi zh-ra. Hume: „Az ész csak rabszolgája a szenvedélynek, s meg kell maradjon ennél, nem igényelhet magának más feladatot, mint szolgálni és engedelmeskedni nekik.” (É 545) Az ész demonstratív és oksági következtetéseket végez, melyek eredményeképpen ítéletekhez jutunk el. Az ítéletek azonban önmagukban nem határozzák meg akaratunkat.. Szenvedély1: Julcsával tölteni az estét. Szenvedély2: Jó jegyet kapni a zh-ra. Ész: Ha Julcsával töltöm az estét, ahelyett, hogy tanulnék, nem kapok jó jegyet.

Ész és szenvedély között nem lehet ellentmondás Szenvedély: Julcsával lenni. Ész: Ha Julcsával töltöm az estét, nem kapok jó jegyet. Hol itt az ellentmondás? „Minden szenvedély eredeti létező … és nem tartalmaz olyan megjelenítő minőséget, mely valami más létezőnek vagy módozatnak a másolatává tenné.” (É 545) Amikor, tévesen, ésszerűtlen szenvedélyről beszélünk, két dolog valamelyikére gondolunk. A szenvedélyhez téves ítélet társul (Pl. érdeklem Julcsát.) A szenvedély heves. A heves szenvedélyeknek pedig megvan az veszélyük, hogy olyan cselekedetekre ragadtatnak, amelyeket később megbánunk. Thomas Reid: Hume csak a szavak jelentését változtatja meg: szokásos értelemHume szóhasználata szenvedély heves szenvedély ész higgadt szenvedély

Az erkölcsi ítéletek nem az észből származnak Az ész önmagában nem befolyásolja akaratunkat. Az erkölcsi ítéletek önmagukban befolyásolják akaratunkat. Az erkölcsi ítéletek nem az észből származnak. (1) Az ész kétféle ítéletet nyújt: az ideák viszonyára vonatkozó (szükségszerű) ítéleteket és a tényekre vonatkozó (kontingens) ítéleteket. (2) Az ideák viszonyára vonatkozó ítéletek nem erkölcsi ítéletek. (3) A tényekre vonatkozó ítéletek nem erkölcsi ítéletek. Az ész nem nyújt erkölcsi ítéleteket.

Tények és értékítéletek A (3) melletti érv Márpedig mi sem könnyebb, mint bizonyítani, hogy az erény és a vétek nem valamiféle tény, melynek fennállását eszünk révén kikövetkeztetjük. Vegyünk valamilyen szándékos cselekedetet, melyet bűnösnek tekintünk, például a szándékos emberölést. Vizsgáljuk meg minden oldalról, hátha megtaláljuk azt a bizonyos tényt vagy létező valamit, amit bűnnek nevezünk benne. Bárhogyan forgatjuk is, csupán ilyen és olyan szenvedélyeket, indítékokat, akarásokat és gondolatokat találunk. Tényállás nincs a dologban. A bűn teljesen elkerüli a figyelmünket, amíg magát a tárgyat nézzük. (É 640)

Gottfried Wilhelm Leibniz (1646-1716)