1. VEGETÁCIÓISMERET7. előadásDr. Bartha Dénes

2. MÉSZKERÜLŐ ERDŐK

3. MÉSZKERÜLŐ ERDŐK - + a klímaregionális erdőtársulások edafikus változatai - többnyire gerinceken, meredek lejtőkön jönnek létre - szilikát vagy könnyen kilúgzódó alapkőzeteken alakulnak ki - savanyú (pH 3.5 – 5.5), tápanyagszegény és + száraz talajok - nyershumusz vagy móder, csekély biológiai aktívitás - fajszegény társulások, jórészt acidofrekvens fajokból állnak - a koronaszint alacsony vagy közepes záródású, gyakoriak a sarjak - a cserjeszint hiányzik - a gyepszintben tavaszi aszpektus nincs, hiányzanak a polikormon-képző fajok is - a mohaszint jelentős borítású - nagyszámú nagygomba faj található - a mészkerülő erdők társulásai között alig van differenciális faj (az elkülönítés főleg a fafajok alapján lehetséges) - másodlagosan is kialakulhatnak ( talajerózió, alomszedés, fenyőelegyítés, etc.)

4. MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK

5. MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK Termőhelyi viszonyok: D: gerincek, meredek lejtők (többnyire délies kitettség), főnjárta helyek – 400 m tszf. magasság felett K: lucfenyves és bükkös klímaöv makroklímájánál szárazabb mezoklímájú termőhelyei A: savanyú kőzetek (gneisz, szerpentin, amfibolit, kvarcit, porfirit, riolit) és könnyen kilúgzódó kőzetek (homokkő, kavics) H: többletvízhatástól független (VFLEN) T: váztalajok (SZV, KV), vagy barna erdőtalajok (SBA esetleg PBA) és jellemző a nyershumusz

6. MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A:alacsony záródású, egyszintes – xerofil és xeromezofil fajok B:hiányzik vagy alacsony borítás – acidofil és xerofil fajok C:alacsony borítás – fajszegény, acidofil, heliofil és xerofil fajok D:változó, helyenként jelentős borítás – terrikol és szaxikol fajok

7. MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK Faji összetétel: A: EF, NYI, RNY, MBE, (LF) B: kutyabenge (Frangula alnus) közönséges boróka (Juniperus communis) C: harasztok laposkorpafű (Diphasium complanatum) sasharaszt (Pteridium aquilinum) kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum)

8. MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK Pyrolaceae fajok kereklevelű körtike (Pyrola rotundifolia) egyvirágú-körtike (Moneses uniflora) zöldvirágú körtike (P. chlorantha) gyöngyvirágos-körtike (Orthilia secunda) középső körtike (P. media) ernyős-körtike (Chimaphila umbellata) kis körtike (P. minor) fél- és törpecserjék borzas zanót (Chamaecytisus hirsutus) törpepuszpáng (Polygala chamaebuxus) selymes rekettye (Genista pilosa) fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) csarab (Calluna vulgaris) vörös áfonya (V. vitis-idaea) alpesi hanga (Erica carnea)

9. MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK füvek – perjeszittyók erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides) juhcsenkesz (Festuca ovina) egyéb fajok réti csormolya (Melampyrum pratense) avarvirág (Goodyera repens) macskatalp (Antennaria dioica) fenyőspárga (Monotropa hypopitis) hölgymálok (Hieracium spp.)

10. MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK D: seprőmohák (Dicranum spp.) emeletes moha (Hylocomium splendens) pirosszárú moha (Pleurozium schreberi) levéltelen moha (Buxbaumia aphylla) szőrmohák (Polytrichum spp.) tölcsérzuzmók (Cladonia spp.) Földrajzi elterjedés: Alpok, Kárpátok

11. MÉSZKERÜLŐ FENYVESEK

12. MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK

13. MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK Termőhelyi viszonyok: D: gerincek, meredek (nagyrészt É-ÉNY-NY-i kitettségű) és erodált lejtők – 400 m tszf. magasság felett K: bükkös klímaöv A: savanyú mállástermékű kőzetek (riolit, gneisz, dácit, kvarcit, porfirit, andezit) és könnyen kilúgzódó kőzetek (homokkő, kavics) H: többletvízhatástól független (VFLEN) T: kőzethatású talajok (RA) és barna erdőtalajok (SBE, PBE), jellemző a vékony nyershumusz, vagy móder ill. gyakran a minerális talajfelszín

14. MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A:közepesen zárt, egyszintes (esetleg gyenge alsó koronaszint) – fajszegény, részben acidofrekvens fajok B:hiányzik (oka nem a viszonylag árnyas erdőbelső, hanem a talajadottságok ill. a vadhatás) C:alacsony vagy közepes borítás – fajszegény, acidofil fajok D:jelentősebb, közepes vagy magas borítás lehet – terrikol acidofil fajok

15. MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK Faji összetétel: A:B, KTT, NYI, RNY, MBE B: - C: acidofrekvens fajok fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) körtikefélék (Pyrolaceae) szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana) korpafűfélék (Lycopodiaceae) árnyékvirág (Majanthemum bifolium) hölgymálok (Hieracium spp.) nyúlsaláta (Prenanthes purpurea) perjeszittyók (Luzula spp.) erdei füzike (Epilobium montanum) réti csormolya (Melampyrum pratense) orvosi veronika (Veronica officinalis) erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea) kereklevelű galaj (Galium rotundifolium)

16. MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK D: seprőmoha (Dicranum scoparium) fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum) szőrmohák (Polytrichum spp.) seprőcskemoha (Dicranella heteromalla) Földrajzi elterjedés: Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység (szórványosan Visegrádi-hg., Bakony, Keszthelyi-hg), Nyugat-Dunántúl (Soproni- hg.,Kőszegi-hg.,Vend-vidék, Őrség), Dél-Dunántúl (szigetszerűen Mecsek)

17. MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: - K: lucfenyves, erdeifenyves Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

18. MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK

19. MÉSZKERÜLŐ BÜKKÖSÖK

20. MÉSZKERÜLŐ GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK

21. MÉSZKERÜLŐ GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK Termőhelyi viszonyok: D:elsődlegesen különböző kitettségben, gerinceken, meredek lejtőkön, sokszor másodlagosan plakor helyzetben vagy enyhe lejtőkön – mindkét esetben 300 m tszf. magasság felett K: gyertyános-tölgyes klímaöv A:savanyú mállástermékű kőzetek (riolit, gneisz, dácit, kvarcit, porfirit, andezit) és könnyen kilúgzódó kőzetek (homokkő, kavics) H: többletvízhatástól független (VFLEN) T:elsődlegesek kőzethatású talajok (RA) és barna erdőtalajok (SBE, PBE)-sekély, középmély termőréteg-nyershumusz, móder – a másodlagosak az előző talajokon kívűl még CSBA és ABE – termőréteg lehet középmély-mély is-kisebb foltokban mull humusz is (Megj.: Állományai jobbára másodlagosan alakultak ki, a gyertyános-tölgyesek talajának leromlásával, kisavanyodásával.)

22. MÉSZKERÜLŐ GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: közepesen zárt, kétszintes (mind elsődleges, mind másodlagosok esetében)– fajszegény, részben acidofrekvens fajok B: hiányzik, vagy csak igen szegényes borítású (az állomány belső fényviszonyai ill. a termőhely mészmentes jellege miatt) C: alacsony vagy közepes borítás – viszonylag fajszegény, acidofil fajok D: alacsony vagy közepes borítás – terrikol acidofil fajok

23. MÉSZKERÜLŐ GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK Faji összetétel: A: KTT, GY, KH, RNY, NYI, MBE, (B), (EF*), SZG* B:- C:a gyepszint fajai csaknem azonosak a mészkerülő bükkösök gyepszintjének fajaival, az eltérés, hogy a korpafüvek és körtikék nem jellemzőek, viszont több a mezofil faj acidofrekvens fajok fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) szálkás pajzsika (Dryopteris carthusiana) nyúlsaláta (Prenanthes purpurea) árnyékvirág (Majanthemum bifolium) erdei füzike (Epilobium montanum) hölgymálok (Hieracium spp.) orvosi veronika (Veronica officinalis) perjeszittyók (Luzula spp.) kereklevelű galaj (Galium rotundifolium) réti csormolya (Melampyrum pratense) erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea)

24. MÉSZKERÜLŐ GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK C: mezofil fajok olocsán csillaghúr (Stellaria holostea)szagos müge (Asperula odorata) erdei madársóska (Oxalis acetosella)bükksás(Carex pilosa) ligeti perje (Poa nemoralis) egyvirágú gyöngyperje (Melica uniflora) erdei ebír (Dactylispolygama) D: a mohaszint fajai csaknem azonosak a mészkerülő bükkösök mohaszintjének fajaival seprőmoha (Dicranum scoparium) seprőcskemoha (Dicranella heteromalla) szőrmohák (Polytrichum spp.)

25. MÉSZKERÜLŐ GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK Földrajzi elterjedés: Északi-középhegység (Zempléni-hg., Bükk, Mátra, Börzsöny), Nyugat-Dunántúl (Soproni-hg., Kőszegi-hg., Őrség, Vend-vidék, Vasi-dombvidék), Dél-Dunántúl (Mecsek), sokszor másodlagosan létrejött állományok Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: gyertyános, kocsánytalantölgyes, szelídgesztenyés K: lucfenyves, erdeifenyves

26. MÉSZKERÜLŐ GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

27. MÉSZKERÜLŐ GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK

28. MÉSZKERÜLŐ GYERTYÁNOS – KOCSÁNYTALAN TÖLGYESEK

29. MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK

30. MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK Termőhelyi viszonyok: D: valamennyi kitettségekben, gerincek, meredek lejtők felső harmadában – 300-600 m tszf. magasság között K: a bükkös, gyertyános-tölgyes klímaöv mezoklímatikus okok miatt szárazabb termőhelyei A: savanyú mállástermékű kőzetek (riolit, gneisz, dácit, kvarcit, porfirit, andezit) és könnyen kilúgzódó kőzetek (homokkő, kavics) H: többletvízhatástól független (VFLEN) T: kőzethatású talajok (RA) és barna erdőtalajok (SBE, PBE), jellemző a nyershumusz és a móder, ill. az erős erózió

31. MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: közepesen zárt vagy nyílt, egyszintes (esetleg gyenge alsó koronaszint) – fajszegény, részben acidofrekvens fajok B: nincs vagy jelentéktelen (tápanyagszegénység és a rossz vízgazdálkodás miatt) C: alacsony vagy közepes borítás – fajszegény, acidofil fajok D: magasabb, közepes vagy magas borítás – terrikol acidofil fajok

32. MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK Faji összetétel: A: KTT, (NYI, RNY, MBE, B, GY, CS), EF*, (SZG*) B: kutyabenge (Frangula alnus) seprőzanót (Sarothamnus scoparius) C: fél- és törpecserjék fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) gombos zanót (Cytisus supinus) csarab (Calluna vulgaris) rekettyék (Genista spp.)

33. MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK füvek – perjeszittyók erdei nádtippan (Calamagrostis arundinacea) perjeszittyók (Luzula spp.) erdei sédbúza (Deschampsia flexuosa) egyéb acidofrekvens fajok hölgymálok (Hieracium spp.) enyvecske (Viscaria vulgaris) réti csormolya (Melampyrum pratense) juhsóska (Rumex acetosella) orvosi veronika (Veronica officinalis) kereklevelű harangvirág (Campanula körtikefélék (Pyrolaceae) – ritkák rotundifolia) D: seprőmoha (Dicranum scoparium) szőrmohák (Polytrichum spp.)

34. MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK Földrajzi elterjedés: Északi-középhegység, Dunántúli-középhegység (Visegrádi-hg., Budai-hg., Bakony? Velencei-hg., Balaton-felvidék), Nyugat-Dunántúl (Soproni-hg., Kőszegi-hg., Vasi-dombvidék), Dél-Dunántúl (Mecsek) Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: szelídgesztenyés K: erdeifenyves

35. MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

36. MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK Zárt mészkerülő tölgyesek:

37. MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK Nyílt mészkerülő tölgyesek:

38. MÉSZKERÜLŐ TÖLGYESEK

39. FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)

40. FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK) Termőhelyi viszonyok: D: lekerekített dombokon – 250-350 m tszf. magasság között K: bükkös és gyertyános-tölgyes klímaöv A: savanyú és könnyen kilúgzódó kőzetek (agyag, savanyú homok, kavics) H: többletvízhatástól független (VFLEN), változó vízellátású (VÁLT) T: barna erdőtalajok (PGBE, ritkábban SBE, PBE), jelentős erózió, talajhibák, korábban legeltetés, bakhátalás, humuszelhordás Megj.: antropogén hatásra, a kisparaszti szálalás és alomszedés során kialakult erdők

41. FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK) Fiziognómiai és ökológiai jellemzés: A: zárt, kétszintes, gyakran szálaló vagy aprómozaikos szerkezet – fajszegény, részben acidofrekvens fajok B: alacsony borítás – fajszegény, nagyrészt acidofrekvens fajok C: alacsonyabb, alacsony vagy közepes borítás – viszonylag fajszegény, nagyrészt acidofil fajok, visszamaradt üde lomberdei fajokkal D: jól fejlett, jelentős borítás, helyenként viszont hiányozhat – terrikol acidofil fajok

42. FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK) Faji összetétel: A: EF, KTT, KST, GY, B, NYI, RNY B: közönséges boróka (Juniperus communis) füles fűz (Salix aurita) kutyabenge (Frangula alnus) rekettyefűz (S. cinerea) seprőzanót (Sarothamnus scoparius) havasi éger* (Alnus viridis) C: fél- és törpecserjék csarab (Calluna vulgaris) vörös áfonya (V. vitis-idaea) henye boroszlán (Daphne cneorum rekettyék (Genista spp.) ssp. arbusculoides) fekete áfonya (Vaccinium myrtillus)

43. FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK) acidofrekvens fajok körtikefélék (Pyrolaceae) fenyőspárga (Monotropa hypopytis) korpafűfélék (Lycopodiaceae) kékcsillag (Jasione montana) fecsketárnics* (Gentiana asclepiadea) sovány ibolya (Viola canina) hölgymálok (Hieracium spp.) macskatalp (Antennaria dioica) perjeszittyók (Luzula spp.) cérnatippan (Agrostis tenuis) réti csormolya (Melampyrum pratense) erdei aranyvessző (Solidago virgaurea) orvosi veronika (Veronica officinalis) sasharaszt (Pteridium aquilinum) fonalas csenkesz (Festuca tenuifolia)

44. FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK) változó vízgazdálkodást jelző fajok nagy kékperje (Molinia arundinacea) vérontófű (Potentillaerecta) gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) háromfogfű (Sieglingia decumbens) békaszittyó (Juncus effusus) D: seprőmohák (Dicranum spp.) szőrmohák (Polytrichum spp.) fehérlő vánkosmoha (Leucobryum glaucum) pirosszárú moha (Pleurozium schreberi) lápi moha (Aulacomnium palustre) tölcsérzuzmók (Cladonia spp.)

45. FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK) Földrajzi elterjedés: Délnyugat-Dunántúl (Vasi-hegyhát, Őrség, Vend-vidék) Fontosabb származék- és kultúrerdők: Sz: erdeifenyves, gyertyános, kocsánytalantölgyes, kocsányostölgyes K: erdeifenyő

46. FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK) Vízgazdálkodási fokot jelző növények:

47. FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)

48. FENYŐELEGYES – TÖLGYESEK(DÉLNYUGAT-DUNÁNTÚLI ERDEIFENYŐ ELEGYES LOMBOS ERDŐK)

49. MÉSZKEDVELŐ ERDŐK

50. MÉSZKEDVELŐ ERDŐK - többnyire gerinceken, meredek lejtőkön, esetleg vízszintes kőzetrétegződés esetén platókon jönnek létre - karbonátgazdag kőzeteken alakulnak ki - meszes (pH 7.5 – 8.5), + tápanyaggazdag és száraz talajok - mull humusz, jelentős biológiai aktívitás - fajgazdag társulások, jórészt bazofrekvens fajokból állnak - a koronaszint alacsony vagy közepes záródású - a cserjeszint többnyire fejlett - a gyepszintben koratavaszi aszpektus nincs, polikormonképző-fajok előfordulnak - a mohaszint hiányzik