Download
1 / 40
410 likes | 662 Vues
Prekolumbian civilizációk. Avagy mit találtak a konkvisztádorok Amerika földjén?. Prekolumbian népek.
E N D
Prekolumbian civilizációk Avagy mit találtak a konkvisztádorok Amerika földjén?
Prekolumbian népek • Azok az indián civilizációk, melyek már az európai gyarmatosítások, tehát Kolumbusz Kristóf felfedezései előtt is a kontinensen éltek. Erre utal elnevezésük pre- előtt kolumbian -kolumbuszi. Mind Észak- és Közép-Amerikában, mind pedig Dél-Amerika területén fellelhetőek voltak ezek a népek. Pl.: aztékok, maják, inkák, toltékok, zapotékok, pueblo-indiánok, apacsok…
Ezek a népcsoportok az egyiptomi Óbirodalom szintjén álló társadalmakban éltek, számos nagyobb városállamot alapítottak, melyeket a helyi „király” vagy vallási vezető uralt. Néhány magasabb rendű civilizációnak sikerült mások leigázásával birodalmat kialakítania, de ez sem volt több, mint az egymástól különálló városállamok laza szövetsége.
A sűrű, alig áthatolható dzsungelekben élő emberek elsődleges foglalkozása volt a vadászat, halászat. Kisebb falvakat alapítottak és egymástól elszigetelten éltek, mindaddig, míg egy hatalomra törő nép őket is leigázta vagy birodalmába olvasztotta. • Hitüket politeizmus, valamint természeti vallások és totemizmus jellemezte. Gyakran vallásuk részét képezte emberáldozatok bemutatása is. • Barbár életmódjuk ellenére nagy műveltséggel rendelkeztek, matematikai, építészeti, csillagászati ismereteik jelentősek voltak.
A fejlettebb prekolumbian kultúrák (aztékok, maják, inkák) fénykorukat a VII. századtól élték. Az egyes városállamok lakossága néhány ezer és néhány 10 ezer között mozgott, a birodalmaké pedig néhány százezer- de akár több millió főt is kitehetett. • Fejlődésük azonban egy ponton megállt, gazdasági fejlettségükkel nem állt egy szinten technikai tudásuk, rendkívül elavult maradt. Nem ismerték sem a vasat, sem a tűzfegyvereket. Épületeiket, hatalmas templomaikat, melyek főként vallási célokat szolgáltak, mészkőből, rabszolgákkal építtették.
Épp ez az Európához mért hihetetlen technikai elmaradottság segítette elő a gyarmatosító spanyolok és portugálok számára a bennszülöttek gyors meghódoltatását. Vezetőiket kezdetben istenként tisztelték, ám később kincseik elrablása miatt szembefordultak velük. A rendkívül elmaradott fejlettségű, fa és kő fegyverekkel, íjjal, dárdákkal, kopjákkal harcoló indiánok százezrével hullottak el a néhány száz fős spanyol és portugál hódító csapatok ellen vívott küzdelemben. De a „tüzes vesszők” pusztítása csak a kezdet volt. A konkvisztádorok idővel rájöttek, az egyes birodalmak belső viszályait maguk javára fordíthatják, az egymás ellen lázadó törzseket uszítva.
A konkvisztádorok sorra megdöntötték az indián birodalmak uralmát, Cortez az aztékokat, Alvarado a majákat, Pizarro pedig az inkákat söpörte el. Nem egy esetben az uralkodók foglyul ejtésével csikarták ki a megadást. De a legnagyobb pusztítást mégsem ők, hanem az általuk behozott új, ismeretlen betegségek okozták. Amerika addig kb. 70-80 milliós lakossága pár évtized leforgása alatt 10 millióra csökkent.
A nemesércéhség hajtotta hódítók kezdetben nem értékelték a később jelentőssé vált őshonos növényeket (kukorica, burgonya, paprika, kakaó, kávé…) Sőt, érdekes módon az ázsiai fűszernövények meghonosításával kísérleteztek. Az indiánokat az ültetvényeken és bányákban kezdték alkalmazni, ám erre fizikailag alkalmatlanok voltak. Ezért Afrikából hoztak be néger rabszolgákat, aminek folytán Amerika a rabszolgakereskedelem egyik fő állomásává vált. Az itt végbement változások, valamint Amerika világkereskedelembe való bekapcsolódása nyomán kialakult a hárompólusú világgazdaság.
A mai Dél- és Közép-Mexikó területét először az olmékok, a térség „sumerjei” népesítették be. Ők rakták le az államszervezet, írásosság, városok alapjait, fővárosuk Teotihuacan volt. Követőik, a toltékok elpusztították a népet, de átvették szokásaikat, kultúrájuk, társadalmuk jellemvonásait. A területre a VIII-XI. században özönlöttek be északról a nomád, vadászó azték törzsek. Századok során hatalmuk alá vonták a környező bennszülött népeket. A XIV-XV. században szilárd, jelentős katonai erőkkel bíró, despotikus birodalmat építettek ki, mely legnagyobb kiterjedését II. Montezuma király alatt érte el. Fővárosukat, Tenochtitlant, egy jól védhető szigetre építették a mai Mexikóváros területén.
Jelentős városaik: Texcoco, Tacoplán, a birodalom népessége a XVI. századra meghaladta a 2 millió főt. Társadalmuknak négy rétege volt: a harcosok osztálya, élén a királlyal, a papok kasztja, vallási előkelők valamint a köznép- kézművesek, kereskedők, földművesek… és a rabszolgák. Gazdaságuk alapját az ún. úszókertek jelentették, melyekkel a mocsarakat lecsapolva, mesterséges teraszokat kialakítva, évi többszöri alkalommal is végezhették a betakarítást. Életükben rendkívül nagy szerepet játszott a vallás. Sokszínű istenvilágukban nagy tiszteletnek örvendett Quetzalcoatl, az emberiség megteremtőjének kultusza.
Hernando Cortez, a spanyol hódítók vezére, akit kezdetben az indiánok a visszatért fehér istenek egyikének tekintettek, ügyesen taktikázva megtörte az aztékok ellenállását. Birodalmuk feloszlott és helyén a gyarmatosítók megalapították Új-Spanyolországot, a mai Mexikót.
„Amerika görögjei” a Yucatán-félszigeten hozták létre városállamaikat. A kifejezés arra utal, hogy a maják az áthatolhatatlan dzsungelek miatt nem voltak képesek egységes birodalom létrehozására. Városállamaik egymástól elszigetelten fejlődtek, de egyenértékűek voltak a területen. Habár Tikal város birtokolta századokig a vezető szerepet, nem tudta a maja területeket hatékonyan egyesíteni.
Maja írás • Maja társadalom
Az inkák terjeszkedésüket a XII. században kezdték meg, és a XV. századra egy addig soha nem látott birodalmat építettek ki az Andok mentén, a mai Kolumbia déli részén, Peru, Chile területein. A hatalmas birodalomban egyes számítások szerint több mint 7 millióan éltek. Akit nem tudtak meghódítani, kereskedelmi kapcsolatokkal igyekeztek magukhoz láncolni. Erőszakkal államnyelvvé tették a kecsuát, ezzel is a sokféle indián nép beolvasztására törekedve.
Társadalmukban a vezető szerepet az inka töltötte be, ez eredetileg a tisztség neve volt, csak később vált népnévvé. Az ún. inka tízparancsolat határozta meg társadalmuk szabályait. Gazdaságukra sokszínűség jellemző, az eltérő természeti adottságú területek más-más megművelést tettek lehetővé. Gyapot- kukorica- paprika- burgonya-termesztés folyt, és az állattartás terén a láma volt a legjellemzőbb. A birodalom fővárosa Cuzcó, majd Machu Picchu volt.
Mivel az inkák sem írni, sem olvasni nem tudtak, meg kellett találniuk a számukra megfelelő „feljegyzési” formát. A quipu (kipu) a csomóírás jellegzetes inka találmány. Különböző színű és vastagságú zsinórokra kötött csomókkal „írtak” és számoltak. Nagy jelentőségűek több ezer kilométer hosszúságú útjaik, monumentális teraszos építményeik, csatornáik. Pizarro vezetésével a spanyol hódítok foglyul ejtették Atahualpa inka uralkodót és meghódították a területet.
Az Észak-Amerikai őslakosságot leggyakrabban nyelvük vagy területük alapján csoportosítják. • Irokéz nyelvcsalád - pl.: cserokik, huronok, móhaukok, szenekák, irokézek, kajugák… • Algonkin nyelvcsalád - pl.: delaverek, otavák, mohikánok, csipuák, algonkinok… • Apacsok, sziúk, abenakik, róka-indiánok…délkeleti, síksági, Nagy-medencei, fennsíki, kaliforniai, északkeleti indiánok…
Észak-Amerika • Az anaszázi indiánok időszámításunk kezdetén telepedtek le Észak-Amerika déli részén. Leglátványosabb városaikat a Sziklás-hegység kanyonokkal szabdalt vidékeire építették a mai Colorado és Új-Mexikó területén. A négyszögeletes szobákból álló ún. pueblókat egymás mellé vagy fölé építették, így több emeletes épület-együttesek alakultak ki.
Észak-Amerika • Az anaszáziak után a pueblo-indiánok telepedtek meg a területen. Átvették elődeik kultúráját és ők is hasonló építményekkel gazdagították a kontinenst. • Más őshonos indián népek: irokézek, cserokik, huronok, móhaukok, szenekák… (irokéz nyelvűek) algonkinok, mohikánok,
