A romantika
Puskin: Jevgenyij Anyegin (1823- 1830)
A műromantikus és realista jellemzői
Anyegin jelleme: • Byroni figura, élethabzsolása sokban hasonlít az elbeszélőére. Kiégett szívű, komor, életunt(spleen), aki képtelen az életét tartalmassá tenni. Fölényesen és ostobán utasítja el a megváltás lehetőségét. Alapjában véve becsületes és nemes lélek, akit azonban közönye, cinizmusa hajszol gyilkosságba. Tatjána döbbenti rá az élet eltékozolt értelmére. Jobb sorsra érdemes, cselekvésre képtelen „felesleges” ember.
Tatjána jelleme: • Befelé forduló, érzékeny, gazdag érzelmi életű kifinomult lélek. Merengő, álmodozó, őszinte és nyílt. Az orosz nő legértékesebb típusa. Nem is Anyegint szereti meg, hanem azt az eszményképet, amelyet beleálmodik. Életében csak egyszer tud szeretni, de Anyegin távozása után férjhez megy, a pétervári élet ünnepelt csillaga lesz. Anyegin visszatérte és vallomása után, bár szereti még, hűséges marad a férjéhez.
Jacques-Louis David: Horatiusok esküje (1784) klasszicista stílus római történelmi téma színpadias elrendezés, drámai feszültség, ragyogó színek harmonikus elrendezés, ünnepélyessség
Gericault: Medúza tutaja (1819) • romantikus stílus • monumentális, mozgalmas, felfokozott érzelmek
Delacroix: A Szabadság vezeti a népet (1831) • allegória, méret! • szabadságvágy • mozgalmasság, nagy szenvedélyek • erős színek, ellentétek
Európai helyzet: • Napóleon és bukása – Szent Szövetség • új ellentmondások • illúzióvesztés, kiábrándulás • a ráció nem hozott megoldást
A romantika szó eredete: • roman (francia) = regény • romantic (angol) = regényes • Preromantika{Sturm und DrangRousseau (Vissza...!) szentimentalizmus Burns (1759–1796) a népköltészet az egyszerűség felfedezése
Kulcsszó: az egyéniség és az érzelmek szabadsága, a fő ihletforrás a képzelet („semmiből világokat”) • Követelmény: az eredetiség, élményszerűség; őszinteség, intuíció, irónia, „magánmítoszok”, a szerves, ill. egyedi forma eszménye • Időhatárai: 1798: Worsworth és Coleridge: • Lírai balladák
I. szakasz: 1810-es évek • II. szakasz : 1820-as évek
klasszicizmus romantika szépség kiegyensúlyozottság, arány a szabálytalan formák fenséges hatása meghatározó ráció az érzelem!(széles érzelmi skála, végletek) tiszta formák műfajok, hangnemek vegyítése a kultúra nemzetközisége érdeklődés a helyi, a nemzeti, egyéni, az egzotikum és a történelem iránt az ókor érdekli a középkor érdekli
festõiség festõiség és zeneiség zárt, önmagában teljes, kiegyensúlyo- zott harmónia önmagán túlmutató, a távolságba néző keresés jellemzi ihlető: a vágy, a nosztalgia „A tökéletesség művészete” „A végtelenség művészete”
A romantikus művészt felfokozott életérzés, nagyfokú szubjektivizmus jellemzi • A 19. század első évtizedeiben egymás mellett a romantika és a klasszicizmus • Később a romantika mellett (olykor vele együtt) a realizmus
Az angol romantika • Byron (1788–1824) • „A kor címszereplője” • Az írás számára életfunkció • Bűne: Auguszta (féltestvére) – botrány • Szerepe: „a végzetes ember”(sok utánzó) • Zord szomorúság, spleen, világfájdalom = byronizmus
