10. Kultúra, művelődés, ideológia. Társadalmi változások

1. 10. Kultúra, művelődés, ideológia. Társadalmi változások Magyarország története a Kádár-korszakban (1956–1988)

2. Az irodalmi élet depolitizálása • Az irodalmi élet állami irányítása • az Írószövetség felfüggesztése (1957–59) idején Irodalmi Tanács működött • cél: az írók kiemelt (főleg politikai) szerepének megszüntetése; a megtorlás idején csak a pártos írók publikáltak, általában alacsony színvonalon – de Kádár szerint akkor is a kommunista írók domináljanak, ha ők rossz írók • 1958: párthatározat a népi írókról, ill. művelődéspolitikai irányelvek (6. tétel!) • 1959. febr.: KB-határozat „A felszabadulás utáni magyar irodalom néhány kérdéséről” címmel (elismeri a különböző irodalmi irányzatok létét, melyek közt ideológiai harc folyik; a szocialista irányzaton kívül egyetlen irányzat sem kaphat önálló szervezeti keretet – a párt e törekvése sikeres is lett) • megszűnik az Irodalmi Tanács, újjáalakul a (depolitizált) Írószövetség • Generációváltás az írók közt és főbb irodalmi irányzatok • az emigráns írók és a népiek célja a forradalom lángjának megőrzése • a fiatalabb népi írók magukat már „plebejusnak” nevezik • a 70-es évektől a népiek ismét politizálni kezdenek, a határon túli magyarok problémáival és társadalmi-morális problémákkal foglalkoznak • 1956 után nőtt az urbánusok szerepe (az utolsó Nyugatosok + Újholdasok), a 70-es évektől élénkül a társadalom-kritikai (filozófiai) szemlélet is • avantgárd és posztmodern irányzatok, szórakoztató irodalom és ponyva is

3. Vallásosság, nacionalizmus, ünnepek • A PB határozata „A vallásos világnézet elleni harcról”, 1958. júl. • a vallásos világnézet és a marxizmus közt kibékíthetetlen ellentét van, de ellene felvilágosító–nevelő módszerekkel kell fellépni • míg a klerikális reakció vallásos köntösbe bújt politikai reakció, ami ellen minden politikai és adminisztratív eszköz bevethető • pártfunkcionáriusok nem vehetnek részt vallási szertartáson, kivéve, ha pl. esküvőre, keresztelőre, temetésre egyes ismerősei meghívják • „A burzsoá nacionalizmusról és a szocialista hazafiságról”, 1959 • a szoc. hazafiság és a proletár internacionalizmus szorosan összefonódik • a munkásosztály érdekeinek szolgálata, a szoc. országok közti kölcsönös testvéri segítség, a Szovjetunió példamutató vezetése az igazi hazafiság • „a nacionalizmus az igazi érzés megrontója”, az imperializmus eszköze, a népek közti gyűlölet okozója, egyúttal a szovjetellenesség megnyilvánulása • A kádárizmus ünnepei • továbbra is az alkotmány ünnepe aug. 20., piros betűs marad márc. 21. (Tanácsközt.), ápr. 4. (felszabadulás) és nov. 7. (bolsevik forradalom) • karácsony és húsvét újra munkaszüneti nap lett, márc. 15. viszont továbbra sem (bár az iskolákban tanítási szünet) • a magánélet új, szocialista ünnepei: Kádár felismeri, hogy az embereknek a családi ünnepek fontosabbak az államiaknál, de igyekszik ezek vallásos jelle-gét elvenni (ünnepélyes keretek közt zajló „névadó”, tsz- vagy KISZ-esküvő, társadalmi temetés)

4. Az oktatási rendszer jellemzői • Szabályozás: 1961. évi III. tv., 1972-es KB-határozat, 1985: I. tv. • minden oktatási szinten tömegessé vált az esti és/vagy levelező képzés • az iskolázottsági mutatók hatalmasat javultak: 1960–84 közt a 8 osztályt elvégzettek aránya 33-ról 67%-ra nőtt (érettségi: 6–»18,5%, diploma: 2–»7%) • Közoktatás • 1961-től 16 évre nőtt a tankötelesség korhatára; az ált. iskolát eddig befejezők aránya lassan 63-ról 95%-ra nőtt; egyre több a szakképzett tanár is • eleinte sok volt az osztatlan képzést nyújtó iskola; a körzetesítés miatt 1980-ig az iskolák száma a felére csökkent, méretük nőtt; a termek száma 1/3-dal nőtt, a felső tagozatosok több mint 90%-a szaktanári rendszerben tanult • 1961-ben túlzott gimnáziumi létszámnövelés, kísérletet tettek az 5 nap elmélet + 1 nap gyakorlati oktatás rendszerre is, ami megbukott • a technikumok helyett szakközépiskolák jöttek létre, de leggyorsabban a szakmunkásképző iskolák fejlődtek (főleg ipari szakmákra képeztek) • Felsőoktatás • gyors, átgondolatlan mennyiségi fejlesztés a 60-as években (színvonal-esés) • az érettségizők eleinte 18%-át, később 35%-át vették fel főisk.-ra/egyetemre • 1962-ben megszűnt a felvételin a származás szerinti megkülönböztetés • sokan pol.-i érdemek miatt kerültek az oktatói karba (gyengébb tudással) • a hallgatók 30%-a műszaki–mérnöki területen, 12%-a tanárképzésben tanult

5. Közművelődés a puha diktatúrában • A „szocialista kultúra” kiterjedése és fejlődése • jelentősen nőtt a (magas)kultúra iránti kereslet, amelynek belső arányai is átalakulnak (pl. közösségi formák helyett az otthoni kultúrafogyasztás terjed) • jelentősen nőtt a művelődési házak száma és a könyvtárak könyvállománya • a falusi műv. ház egyúttal mozi, bálterem, versenyek helyszíne stb. • 1970-ig nőtt a könyvtárak forgalma és kb. 1965-ig az olvasásra fordított idő; propaganda helyett főleg a szépirodalom kiadása volt jellemző • a tv elterjedése előtt falvakban is általánosan elterjedt volt a mozi • a színházak száma nőtt, de látogatottságuk lassan csökkent • A sajtó szerepe a tájékoztatásban és a kultúrában • az írott sajtótermékek száma 3×-ra, példányszámuk 2×-re nőtt • a párt napilapja, a Népszabadság volt legnagyobb napilap, majd a Népszava, Esti Hírlap, Népsport, Magyar Nemzet; 1968-tól a Magyar Hírlap is • a tv kísérleti adása 1955-ben volt, a rendszeres műsorszórás 1958-ban indult • a 80-as évek közepén 100-ból 96 otthonban volt már tv, 18–20%-ban színes • színes adás 1969-ben indult, a 2. tv csatorna 1980-ban; hétfőn nem volt adás • a tv az agit-prop. helyett sikeresen közvetítette a kultúra értékeit (Ki mit tud? vetélkedők, táncdalfesztiválok, szavaló- és népzenei versenyek stb.) • sokak számára azonban egyedüli információforrássá és érték­orientálóvá vált, egyúttal csökkentette a kultúrafogyasztás egyéb területeit

6. Demográfiai fejlődés • A lakosság száma és az azt alakító tényezők • 1949-ben 9,2 millió fő, 1980-ra 10,7m., 1990-ben csak 10,3m • születések száma az 1950-es évek közepén (Ratkó-korszak) magas, az abortusz engedélyezése után csökken, majd az 1960-as évek családpolitikai intézkedései után nő ismét; a 80-as években igen alacsony szintre esik • halálozások: a hatvanas évektől megáll ezek arányának csökkenése, sőt növekedni kezd (főleg a középkorú férfiak esetében) • vándorlások alig módosítják az ország lakosságszámát 1956 után (de 1956-ban 200 ezer emigráns távozott) • A népesség összetétele • kor szerint: 1949–90 közt a 60 éven felüliek aránya 12-ről 19%-ra nőtt, a 14 év alattiaké viszont csökkent • nemzetiség / anyanyelv szerint: statisztikák szerint csak kb. 1,5% a nem magyar, valójában 1980-ra kb. 8%-ra nő, aminek legalább a fele roma, negyede német • vallás szerint: (római és görög) katolikus 68%, református 21%, evan-gélikus 4%, izraelita 1%, felekezeten kívüli 5% (az ateisták aránya ennél nagyobb volt, templomba pedig csak 10-15% járt rendszeresen) • kereső-eltartott arány szerint: 1980-ig nőtt a keresők aránya, az eltartottaké 53%-ról 31%-ra csökkent – de a keresőkön belül a passzív keresők (nyug-díjasok) aránya nőtt, 1983-ban már 20%; egyre több nő állt munkába

7. Társadalmi szerkezet • Foglalkozási átrétegződés folytatódása • a magántulajdonos rétegek 1961-re jelentéktelenné (3%) válnak • agrárszféra 1960-ban még 38%, 1970-ben 25%, 1980-ban 19%, 1990: 15% • ipar-ép.ipar 1960-ban 34%, 1970-ben 44%, 1980-ban 42%, 1990-ben 38% • 1949-ben 9%, 1990-ben 33% szellemi foglalkoztatott • a változások a Ny-hoz képest fáziskésést mutatnak, ill. sokkal gyorsabbak! • Társadalmi mobilitás • 1980-ig még meglehetősen magas maradt a mobilitás, de 1956 előtthöz képest generációk közöttivé és tanulással szerzetté vált • a gyors átalakulás miatt a képzettségi szint mégis viszonylag alacsony! • Urbanizáció • jelentősen nő a városi népesség száma és aránya (1949: 37%, 1980: 53%, 1990: 62%); a városok száma 1956-ban 62, 1980-ban 96, 1990: 165 db. • 1980-ig a városok száma kevésbé, lakosságuk erősebben nő, 1980 után gyakran érdemtelenül is várossá avatnak településeket • a falvak száma csökken (összevonás, kihalás, illetve az 1971-es település-fejlesztési koncepció miatt); a falvak elvesztik kizárólagos agrár-jellegüket (ipari, üdülő és vegyes típusok) • a külterületi népesség drasztikusan csökken, 1,6 millióról 500ezerre; elköltözések és a körzetesítés (új falvak létesítése) miatt is • jelentős az ingázás, mert az iparosodás gyorsabb az urbanizációnál is

8. Az elitek jellemzői • Politikai elit • a káderkörforgó lelassult, sőt az elit szinte változatlanná merevedett és elöregedett; ua. nőtt az újonnan a vezetésbe kerülők képzettségi szintje • továbbra is él a nómenklatúra-rendszer (a párt jóváhagyásával betöltött vezető állami funkciók köre, eleinte kb. 3-4ezer, 1988-ban ezer fő) • 1983-ban a pol. elit 80%-a férfi, a többség munkás–paraszti származást vallott be, 70%-a diplomás (de sokan pártfőiskolán szerezték azt) • kádermegmaradás törvénye: a vezetők fele 25 évnél régebb óta került oda • a 80-as években már jelentős cserélődés, ua. magas életszínvonal is jellemző • Gazdasági elit • a „hat elemis” munkás­igazgatókat szakértelmiségiek váltották fel, de a képzettségi szint csak 1980-ban érte el az 1945 előttit • a párttagság kötelező jellegű volt, de egyre formálisabbá vált • a 60-as évek közepétől a vezetők egyre inkább menedzserként vezették a rájuk bízott állami tulajdont, „tulajdonosi szemlélet” kezd jellemző lenni • a gazdasági elit rendkívül zárt, ez csak 1980 táján kezdett oldódni • a legális magánszektor is rendelkezett egy néhány ezer fős elittel (magán-orvos, -ügyvéd, kisiparos, mg-i termelő), amely a 80-as években kiegészült az új második gazdaság vezetőivel is

9. Sajátos középrétegek • Értelmiség, szellemi foglalkozásúak • tanári pályák presztízse (fizetésük is) csökkent, a pálya elnőiesedett • az orvosok közt is elnőiesedés, de presztízsük magas maradt; e pálya szárma-zásilag elég zárt (szüleik, házastársuk is gyakran orvos); magas jövedelmek • erős átrendeződés a jogászok közt: ügyvédek helyett sok vállalati jogtanácsos relatíve sok munkás-származású, a nők aránya csak a 80-as években nőtt meg • a műszaki értelmiség száma és szerepe nőtt leginkább, itt volt a legtöbb a munkásszármazásúak aránya és a legkevesebb értelmiségi házastárs; hasonló vonások jellemzik az agrárértelmiséget is, de ennek növekedése kisebb • közgazdászok szerepe 1968 után emelkedett, magas fizetés, köztük sok nő is • Magánszektor (gebinesek, kisiparosok, kiskereskedők, gmk-zók…) • folyamatosan (és a 80-as években egyre gyorsabban) növekvő létszám (1965: kb. 120e fő, 1978: kb. 250e fő, 1988: kb. 500e fő) • eleinte sok korlátozás (pl. alkalmazottak tiltása) és hatósági vegzálás érte őket, emiatt jelentős volt a fluktuáció, sokan csak ideiglenesen váltottak engedélyt; jellemző volt ua. az adóeltitkolás, kiskapuk keresése is • 80%-uk férfi, többségük nyugdíj mellett vagy másodállásban dolgozott • már a 60-as években is a kisipar adta a nemzeti jövedelem 1,5%-t, a lakossági szolgáltatások felét adta; a magánkereskedelem pedig a kisker. forgalom 1%-t • gyors meggazdagodás, átlag feletti jövedelmek, lakáskörülm.-k és fogyasztás

10. Munkásság és parasztság • Munkásosztály: „a társadalom vezető ereje” • fontos ideológiai–legitimációs szerepe ellenére tényleges helyzete bérmunkás (eleinte előnyt élveznek oktatásban, lakáshoz jutásban, szociális ellátásban) • nagy az első generációs „parasztmunkások” aránya; ők munkásszállókon laknak, ingáznak, nehezen illeszkednek be a városba, gyakran váltottak mun-kahelyet, családi életük is rendezetlen maradt, sok deviancia jellemzi őket • nagy különbségek a lakáshelyzetben és kulturálisan a régi szakikhoz képest • a korszak 2. felében a munkások önreprodukálóvá váltak, zártabb közösséget alkotva; ismét emelkedik a képzettségi szintjük, javul a lakásviszonyuk • 1969-ben a segédmunkások béréhez (100%) képest a betanítottaké 118%, a szakmunkásoké is alig 123% volt; a nők bére a férfiakénak alig 50–60%-a • A „szövetséges” parasztság – egy eltűnő életforma • 1958-ban a gazdák 79%-a egyéni volt, 1962-ben viszont 75%-a tsz-tag • a kollektivizálás miatt százezrekkel csökkent a par. létszáma, a tsz-be főleg idősek és nők léptek be, krónikus munkaerőhiányt okozva • a 70-es évektől a hivatásszerű szakértelem, az iparszerű mg. ismerete nőtt, a tagsági viszony pedig bérmunkás-jellegűvé vált • a falvak polgárosodása: a nem mg.-i melléküzemágak miatt a falusi ipari és szolg. népesség aránya nőtt, a családokban sok a nem mg.-i kereső; a bérek mellett annál nagyobb jövedelem származott a háztáji gazdaságból stb. • nagyüzemi extenzív és a kisüzemi intenzív kultúrák kiegészítik egymást • egységes „szöv.-i parasztság” sosem jött létre, ill. azonnal differenciálódott

11. Társadalmi értékek és devianciák • Értékek, értékrendszerek a Kádár-korszakban • a 70-es évekig tartott a társ. ideológiai–politikai semlegesítése, majd 1975-től a lassú elfordulás a marxizmustól • megerősödnek az anyagi jóléthez kapcsolódó értékek, az individualizmus, sőt a kiskapukat megtaláló „ügyes emberek” elismertsége • ezzel szemben a párt folyamatosan bírálja a kispolgári szerzésvágyat • csökkennek a családi kötelékek, sok válás, nő az élettársi kapcsolatok száma • háttérbe szorul a vallás, de új, szocialista erkölcsök sem tudnak kialakulni • Társadalmi konfliktusok (többnyire alacsony potenciállal) • párttagok és tudatos pártonkívüliek; gazdagok és szegények • szőnyeg alá söpört antiszemitizmus, megjelenő cigányellenesség • a diktatúra körülményei, a konszenzuskereső pol.-i vezetés, az alacsony jöve-delmi különbségek és a jelentős társ. mobilitás miatt egyik sem vált élessé • Társadalmi devianciák • öngyilkosság: 80-as években Mo. világelső a 100e főre jutó 44–45 esettel • alkoholizmus: 5 literről 12 l-re nőtt az egy főre jutó fogyasztás (100%-os alkoholra átszámítva; főleg a tömény italok fogyasztása nőtt); félmillió alkoholista és rengeteg májbeteg • lelki betegség (neurózis, depresszió, álmatlanság stb.) a lakosság felét sújtotta • itt említhető a középkorú férfi lakosság súlyosan romló halandósága is • fentiek jó része régi „hagyomány” volt, de súlyos romlás mutatkozott bennük

12. Hétköznapi élet 1. • Alapvető sajátosságok • párhuzamosan létezik a városi és a hagyománytisztelőbb, közösségibb falusi életforma (de a fennálló különbségek lassan csökkennek) • két korszak is elkülönül: a a 60-as évek 2. feléig a tradíciók továbbélése, csekély modernizálódás, azután gyors modernizálás, fogyasztásorientált magatartás, hagyományok feladása • az egész 20. sz. legnagyobb életmódváltása a 60-as években ment végbe! • Jövedelmi viszonyok, fogyasztás • 1978-ig növekvő jövedelmek (ráadásul a munkaidő csökkenése – szabad szombatok bevezetése – mellett); 1978 után stagnálás–hanyatlás kezdődött • jelentősen nőtt a takarékbetét-állomány (a jövedelmek egyre nagyobb része itt) • a megtakarítások jelentős részét lakásépítkezésre fordították • további nagy részét pedig ingóságba (arany, műtárgyak), ill. tartós fogy. cikkekbe • a 70-es években megszűnt a szegénység (kivéve nyugdíjas, nagycsaládos); 1980-tól a bérek kiegyenlítődése megállt, sőt a különbségek nőni kezdtek • a fogyasztás-növekedés első periódusa az élelmiszereket érintette („gulyás-kommunizmus”), a 70-es évektől tartós fogy. cikkeket („fridzsider-szoc.”) • az üzemi étkezés, a konzervek, új konyhai gépek–eszközök is változást hoznak • különösen sok munkaórát kellett fordítani a porszívó, mosógép, hűtő, tv, magnó és a személyautók megvásárlására (túlóra, maszek, háztáji stb.) • miközben a pártvezetés bírálta is e szerzésvágyat (eredetileg az erről kialakult vitát nevezték fridzsider-szoc. vitának; „előbb a kocsi, aztán a kicsi” stb.)

13. Hétköznapi élet 2. • Szociálpolitika, társadalombiztosítás • a tb-be vonták a parasztságot (kollektivizálás), majd a magánszektor tagjait is • az 1975-ös tb-törvény azonos feltételeket szabott (táppénz, nyugdíj) • 1966-tól kétgyerekesek is kapnak családi pótlékot, 1967-től van gyes • családi támogatások, eü-i kiadások és főleg a nyugdíj egyre nagyobb költség • Lakáskörülmények • 1961–80 közt 1,5millió lakás épült, ezeknek 20%-a volt lakótelepi (ezek 2/3-a pedig panel) – az építések zöme nem állami, hanem magánerős volt! • nőtt az egy főre jutó lakás- és szobaszám, ill. alapterület + a komfortfok. is • a falvak, kisvárosok tipikus háza a sátortetős kockaház lett, a nagyobb váro-sok képét pedig a kiterjedt panelnegyedek uniformizált tere csúfította el • jelentősen átalakulnak a lakberendezési szokások is (még falun is), évtizedenként változó tipikus bútorokkal és dísztárgyakkal • Öltözködés, viselet, divat • 1956 után enyhültek a divat ideol.-i kötöttségei, az erőltetett puritanizmus • a hazai ipar csak lassan alkalmazkodott a divathoz, így jelentős volt a magánszektor és a Ny-ról becsempészett áruk forgalma • fiatalok öltözködési szubkultúrái: jampecek, csövesek, digók • a falvakban felgyorsul a hagyományos viselet kiszorulása („kivetkőzés”) • 1970 után a falusi nők is áttérnek a nadrágviseletre, konfekcióruházatra • a ruházat egyszerűbb, praktikusabb lett, kevésbé fejezett ki társ. különbséget