Monitoroz á s

1. Monitorozás

2. bevezető • Környezeti változások (folyamatos, hosszabb távú megfigyelések jelentősége) • Szennyezések kimutatása • Szennyezőanyag tulajdonságai • Megengedett határértékek • EC (Európai Bizottság),EPA (Environmental Protection Agency = Amerikai Környezetvédelmi Iroda) • Molekuláris biológia (bioremediációs eljárások, monitoring gyors fejlődése)

3. Szennyeződések Fő szennyező források: • ipar • mezőgazdaság • bányászat • közlekedés • szakszerűtlen hulladéklerakás • háztartás Talajszennyezés megnyilvánulása: • pH csökkenés • toxikus elemek, vegyületek felhalm. • kémiai összetevők arányának változása Környezet- és állapot- felmérés szükséges: • talajszennyezés módja • kiterjedtsége • terület szennyezés előtti/utáni haszn. • geokémiai jellemzők • szennyeződés kora

4. Talajszennyezések vizsgálata Talajszennyezés: • Pontszerű vagy kiterjedt • Természetes eredetű és/vagy antropogén • Szervetlen és/vagy szerves: • nehézfémek • kőolaj és kőolajszármazékok • PAH, PCB, BTEX • felületaktív anyagok • növényvédő szerek A szennyezőanyag fizikai állapota : • folyadékfilm • talajrészecskékhez felületi adsz. • talajpórusokban szilárd v. folyadék • mikrokapillárisok vizes fázisában

5. Szennyezőanyag nem illékony illékony Levegő szennyezés Széntetraklorid CFC-k Nem oldható oldható talajhoz adszorbeálódik mineralizálódik Perzisztens marad Talajban mozogva eléri a talajvizet Víz szennyező peszticidek kőolajszármazékok peszticidek Akkumulálódik vízben, talajban, táplálkozási láncban Nem bontható lebomlik PAH-ok Kőolajszárm. PCB-k, DDT A szennyezőanyag sorsa a környezetben függ az anyag tulajdonságaitól és a környezeti viszonyoktól

6. monitorozás • Szükséges a folyamatos és pontos mintavételezés • Talajok, álló-,folyó-, talajvizek, ill. levegő minőségének meghatározása fizikai, kémiai, biológai vizsgálatokkal • Gyakran igen sokféle szerves anyag, egyenkénti mennyiségi meghatározása (sőt kimutatása is) rendkívül körülményes.

7. A szennyezett talajok, vizekállapotfelmérésére alkalmazott módszerek • Fizikai analizis • Gravimetria (tömeghatározási módszer, ahol a meghatározandó komponenshez fokozatosan reagenstadunk, és a levált csapadék tömegét mérjük) • pH (pH elektród) • Kolorimetria (koloriméter, spektrofotometria) szín és zavarosság mérésére pl. vízminőség mérés • Oldott oxigénszint (oxigén elektród), szintén vízminőség meghatározásra • Ionok jelenlétének mérése (ionspecifikus elektród)

8. A szennyezett talajok, vizekállapotfelmérésére alkalmazott módszerek • Kémiai analizis • kromatográfia • nem illékony, oldékony szennyezők:folyadékkr. HPLC • illékony komponensek: gázkromatográfia GC (-MS) • spektroszkópia • Szénhidrogének (olajszennyeződések) : infravörös spektr. (IR) • Ásványi anyag tartalom - fémek, kén, foszfor: plazmaemissziós spektrometria (ICP) • Spektrofotometria UV/VIS • Atomabszorbciós spektrometria (AAS): fémek kimut. • Tömegspektrometria (MS) • Kémiai oxigénigény (KOI)

9. A szennyezett talajok, vizekállapotfelmérésére alkalmazott módszerek • Biológiai analizis • Sejtszám-, sejttömeg meghatározás • Mikroflóra feltérképezése • Biológiai oxigénigény (BOI) • Molekuláris biológiai, biokémiai vizsgálatok - metegenom analizis, proteomika • Bioindikátorok, biomarkerek, bioszenzorok

10. Biológiai úton lebontható, kimutatható szervesanyagok monitorozása

11. Biológiai oxigénigény (BOI) • BOI azt az oxigénigényt méri egy mintában, melyre a metabolizálható szervesanyag tartalom biológiai oxidálásához szükség van. Csak a biodegradálható anyagokat mérjük • Jó, de nem tökéletes • Alternatíva: • KOI (az összes oxidálható anyagot mérjük), ill. TOC (összes szerves szén tartalom) • Pontosabb, amikor a KOI/BOI arányát vesszük figyelembe • Szennyezés monitorozása, koncentráció meghatározás, stb. kémiai: biológiai: GC, LC, MS, IR, NMR… bioindikátorok, biomarkerek

12. Bioindikátorok • A környezetben egy reprezentatív, ép szervezet, melyre hat a szennyezés • Olyan szervezet lehet, melyen keresztül a szennyezés hatása meghatározható, mennyiségileg megadható, széles körben elterjedt, helyhez kötött (nem vándorol el), egész évben jelen van, könnyen begyűjthető, szenzitív a szennyezésre • Mi az ami változni fog: ökológiai (pl. populáció sűrűség, a kulcs faj ill. fajdiverzitás változásai), visélkedésbeli (aktivitás vátozás-tápanyagfelvétel, mobilitás), fiziológiai (pl. nehézfém akkumuláció, CO2 termelés, oxigénigény) változások, melyek megfigyelhetők • Példák: földigiliszta, méh, zuzmó, moha, kagyló, algák • Főleg a moha, zuzmó megfelelő, mivel nem mobilis, könnyen begyűjthető, a zuzmó nagyon érzékeny – levegő minőség vizsg. Jó • Méhek a fémszennyezésekre haszn., a begyűjtött pollen, méz, viasz • Kagylók a vizek fém-, és akár szervesanyag szennyezésének detekt.

13. levegő szennyezésre talaj szennyezésre víz szennyezésre

14. Biomarkerek • A biológiai rendszerekben történő változásokat biomarkerek segítségével mennyiségileg mérhetjük, melyek • fiziológiai, biokémiai, molekuláris biológiai karaktere egy a környezetben jelenlévő szervezetnek, melyre hat a szennyezés • Előnye a kémiai analizisekkel szemben, hogy hosszabb időn keresztül végezhetjük a méréseket • 3 csoport: biokémiai-, genetikai-, immunkémiai markerek

15. Biomarkerek • Biokémiai markerek: megváltozik azoknak a specifikus enzimeknek a mennyisége, melyek a szennyezés ártalmatlanításában részt vesznek (ez esetben valójában a gén expresszió mértéke ad információt a szennyező anyag koncentrációjáról, azaz gén szinten is mérhető a válasz) példák: osztriga - metallotionein fehérje – fémek jelenlétében kagyló – glutation fehérje mennyisége igen sokféle szennyezésre tengeri csillag - citokróm P450 pl. PAH-ok jelenlétében növények - aril hidroxiláz pl. dioxin szennyezésre

16. ELISA Jelölt streptavidin Biotin jelölt antitest antigén Szennyező ellen fejlesztett antitest Biomarkerek • Immunkémiai markerek az antigén-antitest specifikus reakció kihasználható xenobiotikumok jelenlétének kimutatására is: antitesteket elő lehet állítani különböző vegyületek, szerves anyagok pl. PCB-k, dioxinok … stb. ellen, és ennek segítségével un. ELISA (enzim kapcsolt immunszorbens teszt) fejleszthető ki a szennyezők detektálására

17. Biomarkerek • Genetikai markerek A leggyorsabb, és legérzékenyebb módszerek egyike a génexpresszió ellenőrzése példa: látványos eredményt érhetünk el, ha zöld fluoreszcein fehérjét kódoló génszakaszokat építünk be speicifikus helyekre (mely szakaszok transzkripciója a szennyezés hatására megváltozik) a genomba, így, amikor e baktérium toxikus anyaggal találkozik „fény gyullad” benne

18. Bioszenzorok • A bioszenzor olyan érzékelő (szenzor v. detektor), amely biológiai rendszert v. annak valamely részét, pl. biokémiai reakciókat, enzimeket, ellenanyagokat, receptorokat v. mikroorganizmusokat stb. használ fel valamilyen jel felismerésére vagy kimutatására. Ezek a biológiai anyagok szolgáltatják az érzékelés sajátosságát főként akkor, ha a mérendő jelet másképpen nehéz szelektíven meghatározni. A bioszenzor rendszerint elektromos jelet hoz létre, amely azután elektromos v. elektronikus berendezésekkel már feldolgozható. • Előnyei: gyors, nagyon specifikus válasz, folyamatos érzékelés… • Hátrányok: biológiai anyag lévén nem sterilizálható, életideje véges…

19. Bioszenzorok MENNYISÉGI ANALÍZIS ADATFELDOLGOZÁS Vezetőképesség Optikai Oxigénelektród Ion szelektív e. pH elektród Fotodióda … Fehérjék Hormon receptorok Lektinek DNS Antitestek Szervecskék Teljes/ép sejtek JELÁTALAKÍTÓ BIOLÓGIAI ANYAG MINTA

20. Ezüst klorid elektrolit Ezüst klorid elektrolit Ezüst anód Ezüst anód platinum katód platinum katód gáz áteresztő teflon membrán Immobilizált mikroorganizmusok membrán dializis membrán Hagyományos Clark oxigénelektród BOI bioszenzor Bioszenzorok • Példák: Clark oxigénelektródon alapuló bioszenzor: BOI bioszenzor – oxigénszint változásának mérése, gyors, folyamatos mérési lehetőség • Minél több a metabolizálható anyag a tápoldatban, annál nagyobb a metabolikus aktivitása a sejteknek, ezáltal gyorsabb az oxigénredukció, ez mérhető az elektróddal

21. Bioszenzorok • Peszticidek kimutatására acetilkolin észteráz + kolin oxidáz: az acetilkolin észteráz az acetilkolinból kolint képez, a kolin oxidáz ezt hasítja betainra és H2O2-ra. A H2O2 képződése amperometrikusan mérhető oxigénelektród segítségével. A peszticidek gátolják az acetilkolin észteráz aktivitását, így peszticid jelenlétében kevesebb H2O2 képződik. • Fenol bioszenzor a fenol oxidációján alapszik, mely pl. tirozináz v. más oxigenázok segítségével katekollá, ill. kinonná alakul. Az oxigenáz enzimek katalizálta reakióhoz oxigénre van szükség. Ha a rendszerbe oxigénelektródot kapcsolunk, mérhető az oxigén felhasználás. Az enzim aktivitás toxikus anyagok gátolhatják ezáltal csökken az oxigén felhasználás, ami detektálható (már 50 ppb konc. szint csökkenést mérni tudunk) fémszennyezés kimutatására is használható

22. Toxicitás tesztek Általában egyféle szennyezőt kimutató, egy fajt alkalmazó biotesztek, melyek válasza a szennyezőanyag akut toxikus hatását mutatja és csak kevéssé képesek a hosszú távú hatások jelzésére (gyakran rövid ideig tartó vizsgálatok). Az akut hatások jelzőszáma a LC50 (a vizsgált faj 50 %-nak elpusztulását eredményező konc.) A tesztorganizmust körültekintően kell kiválasztani, hogy a kapott eredmény alapján következtetéseket vonhassunk le a magasabb trófikus szintek élőlényeire. A különböző tesztorganizmusok érzékenysége egy adott szennyezőanyagra nagy változatosságot mutat. Egy ökoszisztéma érzékenységét a legérzékenyebb fajok érzékenysége határozza meg. Ezért gyakran a szennyezőanyagra legérzékenyebb fajt választjuk tesztelésre. Tesztorganizmusok pl: mikroorganizmusok, algák, vízi bolha, halak, madarak Tesztek: lumineszkáló szervezetekkel – MICROTOX, BIOTOX, ToxAlert…; Ames teszt, mol. biol. markereken alapuló tesztek

23. metagenom

24. biodiverzitás • Bár a mikrobák központi szerepet játszanak a biotikus folyamatokban, nagyon keveset tudunk valós sokféleségükről • Fizikai, kémiai, biológiai paraméterek • Mikrobiális diverzitás, katabolikus gének • Szaporítható/nem szaporítható mikroorganizmusok • Környezeti metagenom könyvtár

25. A mikroszkópikusan detektálható fajokból a szaporíthatók aránya Ismert, leírt fajok száma (x1000) becsült fajok száma (x1000) % ismert fajok A Földön előforduló fajok becsült száma, és a szaporítható mikroorganizmusok aránya a különböző élőhelyeken Noha a mikróbák központi szerepet játszanak a biotikus folyamatokban, nagyon keveset tudunk valós sokféleségükről Jelenleg kb 5000 prokarióta fajt ismerünk, de a becsült számuk több, mint 1 000 000! A molekuláris technikák fejlődésével új lehetőségek A nem szaporítható prokarióták genetikai és biotechnológiai jelentősége hatalmas

26. Miért fontos, hogy megismerjük a lehető legtöbb mikróba fajt? • Alapvető szerepet játszottak a bioszféra kialakulásában • A biogeokémiai ciklusok a mikrobákkal teljesek csak • Meglepően nagy fiziológiai, biokémiai változatosságot mutatnak • Képesek extrém körülmények között élni • Központi szerepet játszanak életünkben, mégis nagyon keveset tudunk róluk • Molekuláris technikák fejlődésével a mikrobiális ismereteink gyorsan és jeletősen bővülnek • A különböző élőhelyek mikrobiális sokféleségét akkor tudjuk analizálni, ha a teljes genomot kinyerjük a vizsgálandó élőhelyről gyűjtött mintából (metagenom)

27. Talaj metagenom • A talaj nagyon összetett élőhely • A mikrobiális heterogenitás a talajban felülmúl minden más környezetet: kimutatták, hogy 1 g talaj több ezer faj akár 10 milliárd egyedét is tartalmazhatja! • A talaj mikroorg-k ált. a talajmátrixhoz kapcsolódnak • A sejtek lehetnek egyedül, vagy mikrokolóniát alkotnak, gyakran poliszaharid burokba ágyazva • A mikrokörnyezet jelentősen befolyásolja a sejtek szaporodását, aktivitását, így két egészen közeli mikrokörnyezet is nagyon eltérhet egymástól. Ez a heterogenitás eredményezi a mikrobiális élőhelyek nagy változatosságát és a mikrobák sokféleségét • Jogos tehát a várakozás, hogy a talaj metagenom genetikai sokfélesége még tartogat meglepetéseket, és gazdag forrása lehet ipari jelentőségű enzimek, bioaktív anyagok felfedezésének

28. DNS kinyerése a környezeti mintából Komoly problémát jelent, hogy az in situ megfigyelhető mikróba sokféleség, és a szaporító tápon in vitro számolható telepszámok (számlálási anomáliák) között eltérés mutatkozik Torsvik és Goksoyr (1970-es évek végén) - a mikrobiális DNS közvetlen izolációjának lehetősége környezeti mintákból (elvi felvetés). Később Pace és mtsai: a metagenomot környezeti mintából extrahálták, részlegesen emésztették, a fragmenteket vektorba ligálták, E.coli-ba klónozták, és az rRNS-ket kódoló géneket vizsgálták A talaj a legjobb környezet a mikrobiális sokféleség vizsgálatára, de komoly hátránya, hogy a DNS kinyerése során huminsavak is extrahálódnak, melyek gátolják a molekuláris munkákat

29. DNS kinyerése a környezeti mintából A DNS kinyerésére környezeti mintából kétféle extrakciós módszert dolgoztak ki: • lehet direkt kinyerése a DNS-nek - sok DNS, egyszerű extrakciós eljárás • Vagy először elválasztjuk a környező anyagoktól a sejteket, és utána extaháljuk a DNS-t - tiszta, nagyon jó integritású DNS Attól függően, hogy mi a célunk használhatjuk a két módszer egyikét, pl. egy egyedi enzimet kódoló gén kinyeréséhez alkalmazható az első megoldás, míg multifunkcionális enzimeket kódoló géncsoportok izolálásához célszerű a második módszert használni

30. Frakcionálás alapú (közvetett) először elválasztjuk a környezeti minta anyagaitól a sejteket (ezután gyakran felszaporítjuk), és utána extraháljuk a DNS-t Tiszta, nagyon jó integritású DNS nyerhető Olyan talajminták esetén előnyös, ahol nagy mennyiségű olyan anyagot találunk, amelyek zavarják a DNS izolációt (pl. huminsavak) Nagyobb DNS fragmentek,nagy-inszert könyvtár készítésére alkalmas Közvetlen lizis A sejtek (nem választjuk el a környezeti mintából) lízisét a DNS tisztítása követ A sejtek lizisére magas hőmér-sékletet, erős detergenseket, mechanikai törést vagy fagyasztás-olvasztás módszert alkalmazhatunk Jobban reprezentálja a minta valós mikrobiális sokféleségét Leggyakrabban ezt használják, mivel sokféle talajra alkalmaz-ható, kevésbé laborigényes, több DNS nyerhető Hátránya: kisebb DNS fragmentek keletkeznek DNS extrakciós módszerek összehasonlítása

31. DNS kinyerése a környezeti mintából • A genetikai anyag önmagában nem elegendő a mikrobiális környezet megismeréséhez, minket elsősorban az érdekel, hogy • mit tudnak • milyen fontos tulajdonságot hordoznak számunkra és a környezet számára • milyen funkcionális fehérjéik, egyéb molekuláik vannak • ezen tulajdonságokhoz, fehérjékhez, egyéb sejt által termelt anyagokhoz hogyan juthatunk hozzá

32. bioszféra Mikrobiális diverzitás Metagenom izoláció izoláció Szaporítás Karakterizáció fermentáció Vektorba ligálás Enzim karakterizáció Transzformáció gazdasejtbe DNS izoláció Vektorba ligálás Transzformáció gazdasejtbe Rekombináns enzimek A szaporítás alapú (közvetett) és metagenom alapú (közvetlen módszer) biokatalitikus termék kinyerés összehasonlítása A szaporítás alapú (frakcionálás, közvetett) megközelítéssel a jelenlévő mikróbáknak csak egy részét lehet szelektálni és szaporítani tiszta kultúrában. A szaporítható mikroorg-k jellemezhetők, fermentálhatók, és a termék közvetlenül kinyerhető, vagy a gének további tisztítása, klónozása és expressziója szükséges. A nem szaporított mikroorganizmusok viszont csak genomjuk extrakciójával hozzáférhetők (közvetlen módszer). Ez esetben az adott környezet összes mikroorganizmusának teljes genomját izoláljuk és klónozzuk egy gazdába (pl. E. coli) a további vizsgálatokhoz és termék termeltetéshez.

33. Dúsítás és szaporítás Specifikus DNS szakaszok felsokszorozása (PCR) Nukleinsavak extrakciója PCR termék vektorba zárása Vektorok E. coli-ba juttatása Környezeti minta Elektroforeti-kus nalizis Az egyedi klónok karakteri-zációja Próba specifikus oligonukleotidokkal Specifikus DNS szakaszok azonosítása Tiszta kultúrák Általánosan használt technikák a molekuláris mikrobiális ökológiában

34. Metagenom analizis • Az a felismerés, hogy a környezetben élő mikroorganizmusok többsége nem szaporítható standard módszerekkel, ösztönzőleg hatott a metagenomika fejlődésére, melyet úgy definiálhatunk, hogy a mikroorganizmusok szaporítása nélküli genom analizis • Két típusa: • Funkció alapú analizis – a kifejeződő tulajdonságokat keressük, vizsgáljuk • Szekvencia alapú analizis – a könyvtárat egyedi szekvenciák keresésével hozzák létre

35. Genomi DNS extrakció környezeti mintából Hasított vektor Genomi DNS-ek Vektorba ligált DNS transzformáció E. coli sejtekbe A DNS-t hordozó vektor a ligálás után Funkció-alapú analízis Szekvencia alapú analízis Metagenom analízis

36. Metagenom analizis • Amikor egy környezeti mintából kifejezetten egy bizonyos funkciót szeretnénk megtalálni, egy bizonyos enzim aktivitását kimutatni, nyomon követni több megközelítés lehetséges: • Bróm jelölt uracil használata, mely a metabolikusan aktív sejtek RNS-eibe épül be • Izotóp jelölt szubsztrátot alkalmazunk, mely a metabolikusan aktív sejtek szervesanyagaiban jelenik meg • A környezeti mintából kinyert DNS szakaszokat vektorba építve, pl. E. coli sejteket használva, azok a sejtek tudnak szaporodni, melyek a szubsztrát bontásáért felelős géneket/ tulajdonságokat hordozzák • Számos egyéb lehetőség is létezik

37. Specifikus (egy bizonyos tulajdonságért felelős) DNS szakaszok dúsítása környezeti mintából különböző technikákat alkalmazva