Buda Béla dr. III. Krízis – veszély és alkalom

1. Buda Béla dr.III.Krízis – veszély és alkalom A lélektani krízisparadigma és /esetleges/ tanulságai a szervezeti válságkezelés számára.

2. I. A lélektani krízisfogalom megjelenése • Fokozott figyelem a váratlan lelki megterhelések és következményes akut érzelmi, ill. magatartási dekompenzációk iránt • Negatív következmények – közvetlenül és távlatilag • A külső segítség sürgős igénye – a szakszerű megközelítés szempontjai • Az intervenció speciális lehetőségei • A másodlagos megelőzés perspektívája, a segítő beavatkozás /pl. terápia/ iránti sajátos fogékonyság • A fejlődés és a pozitív változás felszabadult potenciáljai és mozgósítható

3. II. A főbb krízisjelenségek • Természeti katasztrófák • Veszteségélmények /gyász, személyközi és egzisztenciális egyensúlyok hirtelen felborulása, súlyos betegségek, élethelyzeti változások stb./ • Öngyilkossági krízisek • Lelki fejlődési átmenetek krízisei /serdülőkor, „midlife crisis”, időskori képességvesztéssel, izolációk, stb./ • Lelki összeomlások – önértékelési krízisek, szenvedély problémák végállapotai, stb.

4. III. A krízis tünetei, diagnosztikai jelei 1. • Katasztrófaélmény, folyamatos preokkupáció a létrejött helyzettel, kontrollálhatatlan negatív emóciók, regresszív jelenségek, a megszokott szerepek és feladatok megvalósítási képtelensége • Depresszió, immobilizáció, beszűkülés, öngyilkossági késztetés, reménytelenség, visszavonulás • Helyzet- ill. problémakezelés, a belső megküzdés /”coping”/, asszertív kommunikációs készségek, stb. leállása, képtelensége

5. III. A krízis tünetei, diagnosztikai jelei 2. • Pszichiátriai kórképek – poszttraumás stressz-szindróma, depresszió, zavartság, öngyilkossági cselekmények, krónikus állapotban a személyiség leépülő átalakulása, a meglévő kapcsolatok elvesztése • Sodródás, kémiai anyagabúzus és függőség, viselkedési addikció, pszichoszociális lecsúszás, kriminalizáció, konfliktusok

6. IV. Krízisintervenció – az azonnali segítés • Gondoskodó jelenlét, érzelmi támogatás, az érzelmi feszültség levezetésének kísérlete – ventilláció és „containment” • A szubjektív lélektani helyzet feltárása – kognitív képek, oki attribuciók, érzelmi állapotok megfogalmazása, anticipációk /félelmek, aggodalmak/ • A belső erőforrások felmérése – megoldási minták, erősségek, képességek, spirituális háttér, konstruktív felelősségek, stb. • Külső erőforrások felmérése – kapcsolatok és közösségek, kötődések • A krízis /a gyászreakcióhoz sokban hasonló/ fázisainak követése és segítési szükségleteinek nyújtása

7. V. Speciális krízisintervenció • A traumatikus krízis eseteiben a regresszív igények szimbolikus kielégítése – figyelem, odafordulás, törődés, gondoskodás, a differenciálatlan negatív emóciók „szétválogatása” • Öngyilkossági krízis – meghallgatás, elfogadás, facilitatív és erősítő paradoxonok, empátia és korrektív emocionális élmény, ”befriending”, stb. • Bűntudati krízisek – érzelmi támogatás, teamjellegű segítés • Nárcisztikus krízisek – az agresszió „felfogásának” technikái. A viszonyulási játszmák kezelése, a mentalizációs deficit fókuszba állítása • Halálfélelem krízisei – a lelki kísérés és diakónia, gondozási tervek • Szolgáltatások mozgósítása – hospitalizáció, rendőrség, szociális ellátás, közösségi segítő szervezetek

8. VI. Strukturált krízisellátás • A külső erőforrások mozgósítása – mediáció, krízismegoldás, szimbolikus közösségek aktiválása • Fokális, ill. rövid lélektani technikák a problémamegoldás, aktiválás, a belső kontroll érdekében, ill. a tüneti reakciók ellen • Szembenézés a belső gyengeségekkel, erőtlenségekkel, hiányokkal, a megoldások megbeszélése • Reintegráció a társas és közösségi viszonyokba • Terápiák, fejlesztések – ha indikáltak és lehetségesek

9. VII. Az alkalmak, esélyek, lehetőségek • A krízisparadigma különleges és nagy lehetőségei az öngyilkosság megelőzésben • A fejlődési krízisek – különösen serdülőkor – az egyéni és társas beavatkozás különleges lehetőségei • A tagadás áttörése – krónikus, veszélyes problémák felismerése, a segítés elfogadtatása és megindítása – pl. függőségek • Életmód stratégiák /probléma-megoldási, viszonyulási, kommunikációs, stb. maladaptív formái/ konstruktív megváltoztatása, új kezdés, új tanulás • A megrekedt személyiségfejlődés /identitás, pszichoszexuális érés, megküzdés/ felszabadítása

10. VIII. A krízis-perspektíva metaforikus felhasználása • Mikrokrízisek – felismerése, segítése, változásgeneráló felhasználása – pl. nevelésben • Családi krízisek konstrukciója a családterápiában, kapcsolati krízisek „megengedése és feldolgozása” különböző terápiaformákban • Elővételező krízispercepciók és felkészítő foglalkozások • Lélektani és szociális „védőhálók” a krízis jegyében • Kölcsönös segítési sémák – kortárssegítési, sorstársi, civilszervezeti és közösségi önkéntes segítési rendszerek

11. IX. Nehézségek a krízismegoldásban • Konceptuális problémák /pl. elkülönítés konfliktustól, traumától, akut megbetegedésektől, stb./, a medikalizáció és pszichiátrializáció dilemmái • Módszertani kérdések – direktivitás a segítésben, a bajban lévő ember saját felelőssége, az optimális ellátás kritériumai • A segítők felkészületlensége a krízismegoldásokra, az egyes ellátási ágazatokban a krízis beavatkozási indikációk tisztázatlansága, szerep nehézségek, feladat megosztási akadályok • „és rajta ki segít?” – a krízismunka érzelmi megterhelései a segítőkre, stressz feldolgozás, szupervízió • A krízisellátás szervezeti gyengéi – a tanácsadási hálózat fejletlensége /különös tekintettel a telefonos, internetes és alacsonyküszöbű személyes szolgáltatásokra, koordinációs központokra, képzésre és kutatásra

12. X. A krízis „filozófiájának” egyes kérdései • Krízis=válság – változás - változtatás szükségessége • Túlzott védettség az életfolyamatban – vulnerábilitási tényező a krízisek szempontjából • Krízismentes élet – a lehetséges személyiség fejlődési pályák korai lezárulása /”foreclosure” – Fromm: „a normalitás patológiája”/ • A krízis-segítés természetes bázisa – a segítő megoldott saját kríziseinek sorsközösségi, ill. empátiás felhasználása • „pokolra kell annak menni” – a nagyívű, kreatív érés és fejlődés – kizárólag nagy krízisek alapján

13. XI. Krízis a szervezetekben, a metafora határai • A „fejlődés” a szervezetekben nem élettani jellegű, inkább innovatív, kreatív, kockáztató /vállalkozó/ • A humán állomány drámája – a szociális biztonság felkészítési deficitje – párbeszéd hiánya a közösségekkel? – a szervezet helyzetének hiányzó belső transzparenciája? • Hiányos probléma monitorizálás a külső és belső környezetben • Külső krízis intervenciós lehetőségek preventív kiépítése? • Az adaptív változások – pl. tevékenységi, strukturális, vezetési, stb. adaptációk lehetőségei, ill. „mítosza”

14. XII. Válságelemzés – válságkutatás • Létezik-e válságelmélet, válságtipológia, folyamatmodell, válságelemzési metodológia? • Ki tud segíteni? – „milyen normál” szervezeti szerepek és technikák segíthetnek, és azokban milyen fejlettségi szinten reprezentált a válságprobléma – szervezetfejlesztés, tréningek, szupervízió, coaching, stb. • Dolgozói érdekvédelem és válságtudatosság • Szervezeti válság és közvélemény – média szerepe és lehetőségei a válságkezelésben, a politika lehetőségei